Vlagyimir Iljics Lenin ünnepélyesen bejelenti a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének, a Szovjetuniónak megalakulását.Tovább
Magyar-szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés
Tervek a jövő évtizedre
1979. július 21.
A magyar-szovjet együttműködés területén a gyártásszakosodás jelentette azt a területet, ahol a két fél a kapcsolatok hosszú távú továbbfejlesztését és mélyítését tervezte. A cikk összefoglalja és ismerteti a két ország elképzeléseit. Láthatjuk, hogy ezen a területen mindkét részről a lehető legszélesebb kapcsolatépítésre törekedtek.
A magyar-szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság múlt héten Budapesten tartotta 23. ülésszakát. A Marjai József és Konsztantyin Katusev miniszterelnök-helyettesek által vezetett küldöttségek különösen nagy figyelmet szenteltek a két ország gazdasági ágazatai közötti hosszú távú kooperációnak és szakosításnak. Az illetékes kormánytisztviselők jegyzőkönyvet írtak alá a papíripari választékcsere-megállapodás meghosszabbításáról és az agrokémiai egyezmény bővítéséről.
Az együttműködési bizottság a két ország tervező szerveinek beszámolói alapján megvizsgálta a gyártásszakosítás és kooperáció hosszú távú fejlesztési programjának kidolgozásában tett előkészületeket, elfogadta az eddigi javaslatokat, amelyeket majd a két ország tervkoordinációja során érvényesítenek. Az ülésszakon megállapították, hogy a gyártásszakosítási és kooperációs megállapodások minden területen – így például az autóiparban, az építő- és útépítőgép-gyártásban, a petrolkémiai és kőolajfeldolgozó iparban – mindkét fél számára igen hasznos együttműködést eredményeztek. Ennél fogva e programok folytatása, bővítése, közép- vagy hosszú távú meghosszabbítása mindkét ország kölcsönös érdeke.
Az együttműködési javaslatok kidolgozása során megvizsgálták, hogyan lehet ésszerűbb munkamegosztást, hatékonyabb együttműködést kialakítani az új termékek előállítását eredményező tudományos kutatásban, tervezésben. Behatóan elemezték a szabványosítás, az egységesítés előnyeit, a tőkés import helyettesítésének módjait, azt, hogy a gyártási széria nagyságának valamelyik országban való növelésével hogyan érhető el az azonos típusú termékek párhuzamos gyártásának a megszüntetése.
Melyek azok a javaslatok, amelyeket érdemes kiemelni az említett három részterület fejlesztési elképzelései közül?
Napijainkban mindkét országban az autóipar az ipari termelés egyik legjelentősebb ágazata. E terület kétoldalú áruforgalma a jelenlegi ötéves tervidőszakban másfélszeresére növekszik. Ezeket az eredményeket az érvényben levő hét egyezmény alapján könyvelhetjük el. Szükségesnek és célszerűnek látszik számos már meglevő szakosítási és kooperációs kapcsolat további fenntartása, így javasolják egyes egyezmények meghosszabbítását, s az egységesített autóbuszcsalád egyes részegységei és főegységei gyártásának megkezdését. A műszaki-tudományos együttműködés útján kívánják fejleszteni a forgalomba kerülő autóbuszok műszaki színvonalát, elsősorban az üzemanyag-takarékosság, a megbízhatóság és az élettartam növelésével. Tovább akarják folytatni az egységesítési és szabványosítási munkálatokat, és kidolgozzák a külföldi tudományos és műszaki eredmények még szélesebb körű közös felhasználásának módozatait.
Az építő-, útépítő és kommunális gépgyártási ágazatban jelenleg érvényben lévő gyártásszakosítási és kooperációs egyezmény értelmében a Szovjetunió 45 féle gépet és berendezést szállít, míg Magyarország két típusméretű és két komplettáló termékre szakosodik. Ugyanennek az egyezmények az értelmében az áruforgalom a jelenlegi tervidőszakban ezen a területen megkétszereződik a korábbi ötéves periódushoz képest. Az ülésszakon abban állapodtak meg, hogy alapjaiban megtartják az ágazatban az 1976-1980-as időszakban kialakult szakosítási és kooperációs együttműködést. Lehetségesnek ítélték, hogy 1980 után mintegy 170 építő-, útépítő és kommunális gép szakosított és kooperációban történő gyártását valósítsák meg, köztük olyanokét, amelyeket még egyik országban sem, vagy nem elegendő mennyiségben gyártanak. Ehhez közvetlen együttműködésre van szükség az egyes gyárak, üzemek között.
A kőolajfeldolgozó és petrolkémiai ipar gyártásszakosítás és kooperáció hosszú távú fejlesztési programjára vonatkozó javaslatok kidolgozása során is figyelembe vették a már kialakult szakosítási és kooperációs kapcsolatok hatékonyságának elemzését, továbbfejlesztésük reális lehetőségeit. A mostani ötéves periódusra (s részben távolabbi hatállyal) érvényben lévő egyezményeket – a szintetikus zsíralkoholok, a műszaki gumicikkek, a szintetikus kaucsukok és más petrolkémiai termékek gyártásának szakosítására vonatkozóakat – az azokban foglaltak néhány részletét pontosítva, alapjában valószínűleg meghosszabbítják. Együttműködést terveznek egy szovjet zsíralkoholüzem építésében, amelyhez berendezéseket szállítana hazánk, elősegítve ezzel saját szükségletünk teljesebb kielégítését.
Végül érdemes és szükséges egy dolgot ismételten leszögezni. Elképzelésekről, teljesen vagy csak részben kidolgozott és részleteiben még pontosítandó javaslatokról, elgondolásokról van szó, amelyek az idők során – a két népgazdaság lehetőségeinek, fejlődésének függvényében - értelemszerűen változhatnak. Ugyanakkor olyan távlati elképzelések ezek, amelyeknek megvalósításával tovább bővülhet a hazánk és legjelentősebb gazdasági partnerünk, a Szovjetunió közötti tervszerű nemzetközi munkamegosztás.
Ezen a napon történt december 30.
1922
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő