Magyar-szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés

Tervek a jövő évtizedre

1979. július 21.

A magyar-szovjet együttműködés területén a gyártásszakosodás jelentette azt a területet, ahol a két fél a kapcsolatok hosszú távú továbbfejlesztését és mélyítését tervezte. A cikk összefoglalja és ismerteti a két ország elképzeléseit. Láthatjuk, hogy ezen a területen mindkét részről a lehető legszélesebb kapcsolatépítésre törekedtek.
A magyar-szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság múlt héten Budapesten tartotta 23. ülésszakát. A Marjai József és Konsztantyin Katusev miniszterelnök-helyettesek által vezetett küldöttségek különösen nagy figyelmet szenteltek a két ország gazdasági ágazatai közötti hosszú távú kooperációnak és szakosításnak. Az illetékes kormánytisztviselők jegyzőkönyvet írtak alá a papíripari választékcsere-megállapodás meghosszabbításáról és az agrokémiai egyezmény bővítéséről.

Az együttműködési bizottság a két ország tervező szerveinek beszámolói alapján megvizsgálta a gyártásszakosítás és kooperáció hosszú távú fejlesztési programjának kidolgozásában tett előkészületeket, elfogadta az eddigi javaslatokat, amelyeket majd a két ország tervkoordinációja során érvényesítenek. Az ülésszakon megállapították, hogy a gyártásszakosítási és kooperációs megállapodások minden területen – így például az autóiparban, az építő- és útépítőgép-gyártásban, a petrolkémiai és kőolajfeldolgozó iparban – mindkét fél számára igen hasznos együttműködést eredményeztek. Ennél fogva e programok folytatása, bővítése, közép- vagy hosszú távú meghosszabbítása mindkét ország kölcsönös érdeke.

Az együttműködési javaslatok kidolgozása során megvizsgálták, hogyan lehet ésszerűbb munkamegosztást, hatékonyabb együttműködést kialakítani az új termékek előállítását eredményező tudományos kutatásban, tervezésben. Behatóan elemezték a szabványosítás, az egységesítés előnyeit, a tőkés import helyettesítésének módjait, azt, hogy a gyártási széria nagyságának valamelyik országban való növelésével hogyan érhető el az azonos típusú termékek párhuzamos gyártásának a megszüntetése.

Melyek azok a javaslatok, amelyeket érdemes kiemelni az említett három részterület fejlesztési elképzelései közül?

Napijainkban mindkét országban az autóipar az ipari termelés egyik legjelentősebb ágazata. E terület kétoldalú áruforgalma a jelenlegi ötéves tervidőszakban másfélszeresére növekszik. Ezeket az eredményeket az érvényben levő hét egyezmény alapján könyvelhetjük el. Szükségesnek és célszerűnek látszik számos már meglevő szakosítási és kooperációs kapcsolat további fenntartása, így javasolják egyes egyezmények meghosszabbítását, s az egységesített autóbuszcsalád egyes részegységei és főegységei gyártásának megkezdését. A műszaki-tudományos együttműködés útján kívánják fejleszteni a forgalomba kerülő autóbuszok műszaki színvonalát, elsősorban az üzemanyag-takarékosság, a megbízhatóság és az élettartam növelésével. Tovább akarják folytatni az egységesítési és szabványosítási munkálatokat, és kidolgozzák a külföldi tudományos és műszaki eredmények még szélesebb körű közös felhasználásának módozatait.

Az építő-, útépítő és kommunális gépgyártási ágazatban jelenleg érvényben lévő gyártásszakosítási és kooperációs egyezmény értelmében a Szovjetunió 45 féle gépet és berendezést szállít, míg Magyarország két típusméretű és két komplettáló termékre szakosodik. Ugyanennek az egyezmények az értelmében az áruforgalom a jelenlegi tervidőszakban ezen a területen megkétszereződik a korábbi ötéves periódushoz képest. Az ülésszakon abban állapodtak meg, hogy alapjaiban megtartják az ágazatban az 1976-1980-as időszakban kialakult szakosítási és kooperációs együttműködést. Lehetségesnek ítélték, hogy 1980 után mintegy 170 építő-, útépítő és kommunális gép szakosított és kooperációban történő gyártását valósítsák meg, köztük olyanokét, amelyeket még egyik országban sem, vagy nem elegendő mennyiségben gyártanak. Ehhez közvetlen együttműködésre van szükség az egyes gyárak, üzemek között.

A kőolajfeldolgozó és petrolkémiai ipar gyártásszakosítás és kooperáció hosszú távú fejlesztési programjára vonatkozó javaslatok kidolgozása során is figyelembe vették a már kialakult szakosítási és kooperációs kapcsolatok hatékonyságának elemzését, továbbfejlesztésük reális lehetőségeit. A mostani ötéves periódusra (s részben távolabbi hatállyal) érvényben lévő egyezményeket – a szintetikus zsíralkoholok, a műszaki gumicikkek, a szintetikus kaucsukok és más petrolkémiai termékek gyártásának szakosítására vonatkozóakat – az azokban foglaltak néhány részletét pontosítva, alapjában valószínűleg meghosszabbítják. Együttműködést terveznek egy szovjet zsíralkoholüzem építésében, amelyhez berendezéseket szállítana hazánk, elősegítve ezzel saját szükségletünk teljesebb kielégítését.

Végül érdemes és szükséges egy dolgot ismételten leszögezni. Elképzelésekről, teljesen vagy csak részben kidolgozott és részleteiben még pontosítandó javaslatokról, elgondolásokról van szó, amelyek az idők során – a két népgazdaság lehetőségeinek, fejlődésének függvényében - értelemszerűen változhatnak. Ugyanakkor olyan távlati elképzelések ezek, amelyeknek megvalósításával tovább bővülhet a hazánk és legjelentősebb gazdasági partnerünk, a Szovjetunió közötti tervszerű nemzetközi munkamegosztás.

Ezen a napon történt június 13.

1917

London németek általi bombázása. 162 halott, 432 sebesült.Tovább

1919

Clemenceau- jegyzék átadása a kormánynak.Tovább

1940

Német csapatok elfoglalják Párizst.Tovább

2000

A Magyar Köztársaság Országgyűlése elrendeli a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja középfokú oktatási intézményekben való évenkénti...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Egyház és társadalom

 

Szociológiai értelemben az egyház társadalmi-kulturális rendszer, mely három alrendszerből áll: a tágabb értelemben vett vallási kultúrából, az azonos hitű közösségből, valamint a vallási kultúra és közösség ápolására létrejött szervezetből, amit a papság és a hierarchia képvisel. Tomka Miklós vallásszociológus értelmezése szerint Magyarországon az 1940-es évek második feléig tartó időszak még a „keresztény társadalom” korának tekinthető: az összefonódott vallási és szekuláris kultúrából úgy részesedett mindenki, mint a nemzeti hagyományból. „1948 előtt ‒ írja ‒ a vallás a legfontosabb kultúrahordozóként megelevenítette a történelmi folyamatosságot, képviselte a nemzeti identitást, hozzájárult a társadalom integrációjához.”

A fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra azonban csakhamar elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. Az egyház kényszerűségből eltávolodott a társadalmi kérdésektől, kiszorult a közéletből és visszavonult a templomok falai közé.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Kádár János pártfőtitkár egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Noha az egyéni vallásgyakorlás és az egyházak társadalmi szerepének korlátozása még a nyolcvanas években sem szűnt meg, a központi ellenőrzés valamelyest enyhült, és ezzel megnőttek a vallásosság kinyilvánítási lehetőségei. Radikális változásra azonban e téren is csak a rendszerváltást követően kerülhetett sor. 1990 után lehetővé vált az egyházi intézményrendszer újjáépítése és ezzel együtt az újbóli társadalmi szerepvállalás, aminek köszönhetően az egyház a hazai civil társadalom egyik legfontosabb építőkövévé vált.

Az ArchívNet idei 2. számának fő témája tehát: „Egyház és társadalom”. Szerzőink közül Somorjai Ádám OSB Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius 1943-ban keltezett összefoglaló jelentését közli. A Vatikáni Levéltárban őrzött ún. triennális, azaz három évre visszatekintő jelentés igen értékes történeti forrás, amely nemcsak a magyarországi egyházi viszonyokról tudósít, hanem kitér a korabeli közállapotokra, valamint a fontosabb kül- és belpolitikai kérdésekre is. Gianone András Mindszenty József esztergomi érsek 1956-os híres rádiószózatának különböző változatait veti össze, míg a Csejoszki Mihály által közölt dokumentumok a katolikus fenntartású gimnáziumok „szürke” korszakába, az 1960-as évekbe nyújtanak betekintést. Összeállításunkban emellett más témákról is olvashatunk: Miklós Dániel az 1939–1940-ben Magyarországon tartózkodó cseh menekültek történetéhez kapcsolódó levéltári forrásokat közöl, Tarnai Eszter pedig egy olyan visszaemlékezés-részletet tesz közzé, amely jól szemlélteti a Budapest ostromát követő hónapok nehézségeit és a fővárosi közélelmezés rendkívül súlyos helyzetét.

 

Budapest, 2021. május 28.

 

A szerkesztők