Magyar-szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés

Tervek a jövő évtizedre

1979. július 21.

A magyar-szovjet együttműködés területén a gyártásszakosodás jelentette azt a területet, ahol a két fél a kapcsolatok hosszú távú továbbfejlesztését és mélyítését tervezte. A cikk összefoglalja és ismerteti a két ország elképzeléseit. Láthatjuk, hogy ezen a területen mindkét részről a lehető legszélesebb kapcsolatépítésre törekedtek.
A magyar-szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság múlt héten Budapesten tartotta 23. ülésszakát. A Marjai József és Konsztantyin Katusev miniszterelnök-helyettesek által vezetett küldöttségek különösen nagy figyelmet szenteltek a két ország gazdasági ágazatai közötti hosszú távú kooperációnak és szakosításnak. Az illetékes kormánytisztviselők jegyzőkönyvet írtak alá a papíripari választékcsere-megállapodás meghosszabbításáról és az agrokémiai egyezmény bővítéséről.

Az együttműködési bizottság a két ország tervező szerveinek beszámolói alapján megvizsgálta a gyártásszakosítás és kooperáció hosszú távú fejlesztési programjának kidolgozásában tett előkészületeket, elfogadta az eddigi javaslatokat, amelyeket majd a két ország tervkoordinációja során érvényesítenek. Az ülésszakon megállapították, hogy a gyártásszakosítási és kooperációs megállapodások minden területen – így például az autóiparban, az építő- és útépítőgép-gyártásban, a petrolkémiai és kőolajfeldolgozó iparban – mindkét fél számára igen hasznos együttműködést eredményeztek. Ennél fogva e programok folytatása, bővítése, közép- vagy hosszú távú meghosszabbítása mindkét ország kölcsönös érdeke.

Az együttműködési javaslatok kidolgozása során megvizsgálták, hogyan lehet ésszerűbb munkamegosztást, hatékonyabb együttműködést kialakítani az új termékek előállítását eredményező tudományos kutatásban, tervezésben. Behatóan elemezték a szabványosítás, az egységesítés előnyeit, a tőkés import helyettesítésének módjait, azt, hogy a gyártási széria nagyságának valamelyik országban való növelésével hogyan érhető el az azonos típusú termékek párhuzamos gyártásának a megszüntetése.

Melyek azok a javaslatok, amelyeket érdemes kiemelni az említett három részterület fejlesztési elképzelései közül?

Napijainkban mindkét országban az autóipar az ipari termelés egyik legjelentősebb ágazata. E terület kétoldalú áruforgalma a jelenlegi ötéves tervidőszakban másfélszeresére növekszik. Ezeket az eredményeket az érvényben levő hét egyezmény alapján könyvelhetjük el. Szükségesnek és célszerűnek látszik számos már meglevő szakosítási és kooperációs kapcsolat további fenntartása, így javasolják egyes egyezmények meghosszabbítását, s az egységesített autóbuszcsalád egyes részegységei és főegységei gyártásának megkezdését. A műszaki-tudományos együttműködés útján kívánják fejleszteni a forgalomba kerülő autóbuszok műszaki színvonalát, elsősorban az üzemanyag-takarékosság, a megbízhatóság és az élettartam növelésével. Tovább akarják folytatni az egységesítési és szabványosítási munkálatokat, és kidolgozzák a külföldi tudományos és műszaki eredmények még szélesebb körű közös felhasználásának módozatait.

Az építő-, útépítő és kommunális gépgyártási ágazatban jelenleg érvényben lévő gyártásszakosítási és kooperációs egyezmény értelmében a Szovjetunió 45 féle gépet és berendezést szállít, míg Magyarország két típusméretű és két komplettáló termékre szakosodik. Ugyanennek az egyezmények az értelmében az áruforgalom a jelenlegi tervidőszakban ezen a területen megkétszereződik a korábbi ötéves periódushoz képest. Az ülésszakon abban állapodtak meg, hogy alapjaiban megtartják az ágazatban az 1976-1980-as időszakban kialakult szakosítási és kooperációs együttműködést. Lehetségesnek ítélték, hogy 1980 után mintegy 170 építő-, útépítő és kommunális gép szakosított és kooperációban történő gyártását valósítsák meg, köztük olyanokét, amelyeket még egyik országban sem, vagy nem elegendő mennyiségben gyártanak. Ehhez közvetlen együttműködésre van szükség az egyes gyárak, üzemek között.

A kőolajfeldolgozó és petrolkémiai ipar gyártásszakosítás és kooperáció hosszú távú fejlesztési programjára vonatkozó javaslatok kidolgozása során is figyelembe vették a már kialakult szakosítási és kooperációs kapcsolatok hatékonyságának elemzését, továbbfejlesztésük reális lehetőségeit. A mostani ötéves periódusra (s részben távolabbi hatállyal) érvényben lévő egyezményeket – a szintetikus zsíralkoholok, a műszaki gumicikkek, a szintetikus kaucsukok és más petrolkémiai termékek gyártásának szakosítására vonatkozóakat – az azokban foglaltak néhány részletét pontosítva, alapjában valószínűleg meghosszabbítják. Együttműködést terveznek egy szovjet zsíralkoholüzem építésében, amelyhez berendezéseket szállítana hazánk, elősegítve ezzel saját szükségletünk teljesebb kielégítését.

Végül érdemes és szükséges egy dolgot ismételten leszögezni. Elképzelésekről, teljesen vagy csak részben kidolgozott és részleteiben még pontosítandó javaslatokról, elgondolásokról van szó, amelyek az idők során – a két népgazdaság lehetőségeinek, fejlődésének függvényében - értelemszerűen változhatnak. Ugyanakkor olyan távlati elképzelések ezek, amelyeknek megvalósításával tovább bővülhet a hazánk és legjelentősebb gazdasági partnerünk, a Szovjetunió közötti tervszerű nemzetközi munkamegosztás.

Ezen a napon történt június 07.

1905

Norvégia felmondja Svédországgal való unióját.Tovább

1917

első világháború: a messines-i csata: Az antant utászai felrobbantják a német vonalak alá telepített aknákat, ezzel 10 000 német katonát...Tovább

1921

Románia előbb április 23-án Csehszlovákiával, majd június 7-én Szerb-Horvát-Szlovén Királysággal megkötött szerződése révén csatlakozik a...Tovább

1921

Románia előbb április 23-án Csehszlovákiával, majd június 7-én Szerb-Horvát-Szlovén Királysággal megkötött szerződése révén csatlakozik a...Tovább

1942

második világháború: a midway-i csata befejeződik.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – I.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, impériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as várhatóan ugyanezen hónap 18-án. A most megjelenő 2. szám első írásának szerzője, Sárándi Tamás a Szatmárnémetiben lezajlott uralomváltás történetét eleveníti fel a román hadsereg 1919. áprilisi bevonulásától egész az 1920-as évek elejéig, a helyi román uralom és közigazgatás megszilárdulásának kezdetéig. Kosztyó Gyula Beregszász és vidékének 1918 és 1920 közötti vészterhes hónapjait mutatja be: az összeomlást, a proletárdiktatúra időszakát, az ezt követő román, majd cseh megszállást, továbbá a csehszlovák államhatalom berendezkedését. Perczel Olivér a Duna–Tisza köze 1919. évi román megszállását vizsgálja, Szeghy-Gayer Veronika a kassai impériumváltás után a csehszlovák hatóságok által elbocsájtott helyi magyar postai alkalmazottak sorsát követi nyomon, míg Gyarmati Enikő írása az Osztrák–Magyar Monarchia 1918. október végi összeomlását követő külföldi magyar propaganda megszervezéséről szól.

 

Budapest, 2020. június 4.
A szerkesztők