Számítógépgyártás a KGST országaiban

Megamini és rokonai

1979. július 14.

A Keleti Blokk országai igyekeztek összehangolni az informatikai rendszerüket, ezáltal is erősítve az integrációjukat. Ebben a politikában Magyarországnak kiemelt szerep jutott. A cikk részletesen ismerteti a kelet-európai szocialista országok informatikai törekvéseit, a nehézségeket és elképzeléseket.

A szocialista országok számítógépgyártási együttműködésében az adatfeldolgozó gépek után most a termelésirányító berendezések fejlesztése áll a középpontban. Az elektronikus adatfeldolgozás úgy teszi gazdaságosabbá a vállalati irányítást, az államigazgatási munkát és a mérnöki tervezést, hogy egyben minőségi ugrást hoz.

A fejünk arra való, hogy gondolkozzunk, a könyvek pedig, hogy tárolják az ismereteket – mondotta egykor Szent Györgyi Albert professzor. Ha ma mondaná, lehet, hogy könyvek helyet számítógépekről beszélne.

Egy felmérés szerint minden harmadik magyar vállalat rendszeresen él a számítástechnika által kínált előnyökkel. A számítástechnikai eszközök beszerzésére fordított összeg hazánkban 1976–1980 között várhatóan 11–12 milliárd forint lesz. Ennek közel feléért belföldi, mintegy 60 százalékáért pedig importált számítógépeket vásárolnak a vállalatok és intézmények. 1980-ban az 1970. évi 120 darab és az 1960. évi 10 számítógéppel szemben, hozzávetőleg 720 komputer lesz az országban. Egyáltalán nem mindegy, hogy ezt az immár nemzetközi mércével sem túl kicsi számítógép parkot honnan, s főleg mennyiért lehet beszerezni, az elavultakat újakra cserélni.

A források megválasztása igen gondos körültekintést igényel, s ebből a szempontból sokat mond a hazai számítógépipar 10 éves történetének néhány jellemző adata. A hetvenes évek elején az országban működő 120 számítógép – most nem beszélve arról, hogy korszerűségük messze lemaradt az iparilag fejlett tőkés országok színvonalától – mintegy 50 különféle gyártó cég terméke volt. A számítástechnikai szakembereknek pedig az egyik legnagyobb gondot az okozta, hogy a különböző szervezése elveken működő gépeket, perifériákat (a számítógép „végtagjait”) hogyan lehet összekapcsolni, s rendszerré szervezni.

Az egységes számítástechnikai kultúra kialakítása a többi szocialista ország számára is szükséges volt, s ekkor még nem szóltunk azokról az akadályokról, amelyek a számítógépek tőkés országból való behozatal előtt tornyosultak. Éppen tíz éve – a július 15-én befejeződő moszkvai számítástechnikai kiállítást is ennek az évfordulónak a jegyében szervezték – , hogy a Szovjetunió, az NDK és Magyarország létrehozta a szocialista országok . Az egyezményhez később Románia és Kuba is csatlakozott. AZ ESZR keretében megalakult Számítástechnikai Kormányközi Bizottság koordinálja a számítástechnikai eszközök fejlesztését és a nemzetközi munkamegosztásban történő gyártást. Először 1972-ben sikerült létrehozni egy olyan működő rendszert, amelynek elemei mindaddig csak papíron látták egymást. 1973-ban készen állt az úgynevezett ESZR I. sorozat, amelynek elemeivel gyakorlatilag ki lehet elégíteni a tagországok legsürgetőbb számítástechnikai igényeit. A sorozat legnagyobb számítógépét, az R-50-et a Szovjetunióban fejlesztették ki és ott is gyártják, az R-30 és 33 ugyancsak szovjet gyártmány, az R-20-at és 22-t szovjet-bolgár kooperációban gyártják, az R 21 gazdája Csehszlovákia. .

A francia licenc alapján kifejlesztett R-10-es csak nevében „kis” számítógép, az igény rá meglehetősen nagy: a gyártó Videoton 1971-1978 között 490 darabot szállított az ESZR-tagországokba. (Ez adta a vállalat teljes számítástechnikai exportforgalmának 65 százalékát.). Az ESZR keretében természetesen nemcsak magukat a számítógépeket gyártják, hanem a hozzájuk tartozó perifériákat (megjelenítőket, tárolókat, sornyomtatókat) is. Számítástechnikai termelésünk, amelynek értéke idén mintegy 4,6 milliárd forint 80-85 százaléka megy exportra, s felerészben ilyen berendezésekből áll.

Napjainkra már befejeződött az ESZR II. sorának fejlesztése is. Ez azt jelenti, hogy az I. sorban szereplő alaptípusok korszerűsített, nagyobb teljesítményű változatait már a moszkvai kiállításon is látni lehet.

Míg az ESZR számítógéptípusok mindenekelőtt általános adatfeldolgozási feladatok elvégzésére születtek egyre inkább szükség van olyan speciális kisszámítógépekre, amelyek egyedi problémák megoldásához szükségesek. Mint korábban szó volt róla, Magyarország – az ESZR-ben egyedül – gyárt ugyan kisszámítógépeket, de ezek csak részben alkalmasak ilyen igények kielégítésére.

1974-ben alakult meg a miniszámítógép rendszer (MSZR), amely összehangolja a korlátozott felhasználhatóságú, viszonylag kis teljesítményű – többek között – termelési folyamatok irányítására, laboratóriumi kísérlek automatizálására, s nem utolsósorban kisvállalatok ügyvitelének gépesítésére szolgáló számítógépek fejlesztését és gyártását. A MSZR úgynevezett első sorában négy számítógép szerepel, amelyek szovjet tervek alapján lengyel, kubai, román és csehszlovák kooperációban készülnek. Ehhez a fejlesztési programhoz, amely 1979-ben zárul, Magyarország perifériák gyártásával csatlakozott. A második MSZR sorozat 1982-re készül el, s ebben már a Videoton egy már kifejlesztett számítógép gyártásával vesz részt, a nagy teljesítményű, úgynevezett Megamini SZM-52-vel.

Felmerülhet a kérdés, nem érinti-e hátrányosan a hazai számítástechnikai ipar piaci helyzetét, hogy megjelentek az MSZR számítógépek. Ez az aggodalom túlzott – vélik az MSZR hazai titkárságán – hiszen Magyarországon elsősorban olyan perifériákat fejlesztettek ki az ESZR céljaira, amelyek csatlakoztathatók a számítógépes rendszerekhez is, a kereslet irántuk tehát inkább csak bővülni fog. Másfelől az R-10-et és továbbfejlesztett változatait a vásárlók megkedvelték s a Videoton Számítástechnikai Gyárának termelési kapacitását hosszú távú szerződésekkel jórészt lekötötték. Különben is, e típussorozat gyártása során szerzett tapasztalatokat hasznosítani lehetett az SZM-52 kidolgozásánál, amely az egyetlen olyan számítógép, amellyel elvégeztethetők az R-10-re készített programok is.

A magyar számítástechnikai ipar MSZR „termését” a moszkvai kiállításon – egyebek között – olyan rendszer képviseli, amely a technológiai folyamatok irányítása mellett jól felhasználható kisvállalatok komplex irányítására, vagy ügyviteli, információ-feldolgozási feladatokra. Az elképzelések szerint ez a számítógéprendszer végzi majd például a Budapesti Centrum Áruházak pénzügyi, raktárgazdálkodási és személyi nyilvántartását.

A tízéves jubileum ünnepi hangulatában természetesen kevesebb szó esett a problémákról. Mindez nem jelenti azt, hogy az érdekeltek rózsaszín szemüvegen keresztül látnák az ESZR-ben folyó tevékenységet, mindenki tisztában van vele, hol van szükség további szívós munkára. Ezt fejezi ki a kiállítás alkalmával egy szovjet miniszter elejtett megjegyzése is: „A zongoránk már megvan, csak a kotta hiányzik”. Ezzel az ESZR országok közötti, egyelőre viszonylag lanyha, sofware-cserére utalt.

A szocialista országok számítástechnikai együttműködésének hazai tapasztalatait a szakma egyik vezetője végül is így foglalta össze: amellett, hogy számítástechnikai iparunk a többi ESZR és MSZR-tagországgal együtt egyre inkább képes kielégíteni a számítástechnikai igényeket, az általa képviselt magas technológiai színvonal húzóerőt is gyakorolhat az iparágak egész sorára.

Kocsis Kristóf

Ezen a napon történt június 13.

1917

London németek általi bombázása. 162 halott, 432 sebesült.Tovább

1919

Clemenceau- jegyzék átadása a kormánynak.Tovább

1940

Német csapatok elfoglalják Párizst.Tovább

2000

A Magyar Köztársaság Országgyűlése elrendeli a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja középfokú oktatási intézményekben való évenkénti...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Egyház és társadalom

 

Szociológiai értelemben az egyház társadalmi-kulturális rendszer, mely három alrendszerből áll: a tágabb értelemben vett vallási kultúrából, az azonos hitű közösségből, valamint a vallási kultúra és közösség ápolására létrejött szervezetből, amit a papság és a hierarchia képvisel. Tomka Miklós vallásszociológus értelmezése szerint Magyarországon az 1940-es évek második feléig tartó időszak még a „keresztény társadalom” korának tekinthető: az összefonódott vallási és szekuláris kultúrából úgy részesedett mindenki, mint a nemzeti hagyományból. „1948 előtt ‒ írja ‒ a vallás a legfontosabb kultúrahordozóként megelevenítette a történelmi folyamatosságot, képviselte a nemzeti identitást, hozzájárult a társadalom integrációjához.”

A fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra azonban csakhamar elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. Az egyház kényszerűségből eltávolodott a társadalmi kérdésektől, kiszorult a közéletből és visszavonult a templomok falai közé.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Kádár János pártfőtitkár egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Noha az egyéni vallásgyakorlás és az egyházak társadalmi szerepének korlátozása még a nyolcvanas években sem szűnt meg, a központi ellenőrzés valamelyest enyhült, és ezzel megnőttek a vallásosság kinyilvánítási lehetőségei. Radikális változásra azonban e téren is csak a rendszerváltást követően kerülhetett sor. 1990 után lehetővé vált az egyházi intézményrendszer újjáépítése és ezzel együtt az újbóli társadalmi szerepvállalás, aminek köszönhetően az egyház a hazai civil társadalom egyik legfontosabb építőkövévé vált.

Az ArchívNet idei 2. számának fő témája tehát: „Egyház és társadalom”. Szerzőink közül Somorjai Ádám OSB Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius 1943-ban keltezett összefoglaló jelentését közli. A Vatikáni Levéltárban őrzött ún. triennális, azaz három évre visszatekintő jelentés igen értékes történeti forrás, amely nemcsak a magyarországi egyházi viszonyokról tudósít, hanem kitér a korabeli közállapotokra, valamint a fontosabb kül- és belpolitikai kérdésekre is. Gianone András Mindszenty József esztergomi érsek 1956-os híres rádiószózatának különböző változatait veti össze, míg a Csejoszki Mihály által közölt dokumentumok a katolikus fenntartású gimnáziumok „szürke” korszakába, az 1960-as évekbe nyújtanak betekintést. Összeállításunkban emellett más témákról is olvashatunk: Miklós Dániel az 1939–1940-ben Magyarországon tartózkodó cseh menekültek történetéhez kapcsolódó levéltári forrásokat közöl, Tarnai Eszter pedig egy olyan visszaemlékezés-részletet tesz közzé, amely jól szemlélteti a Budapest ostromát követő hónapok nehézségeit és a fővárosi közélelmezés rendkívül súlyos helyzetét.

 

Budapest, 2021. május 28.

 

A szerkesztők