Kallós Ödön olvasóknak írt köszöntője

1979. június 9.
A HVG elődjének számító Világgazdaság szerkesztőségében már a hetvenes évek elején felmerült, hogy a napilapnak legyen egy heti kiadása is a nagyközönség számára. Akkor ezt MSZMP KB gazdasági osztálya akadályozta meg, mivel nem látták biztosítottnak a lap anyagi hátterét, és nem akartak konkurenciát csinálni a Figyelőnek. 1979-re a helyzet megváltozott, az MSZMP tulajdonában lévő kiadóvállalat, a Hírlapkiadó Vállalat csak azzal a feltétellel vállalta a Heti Világgazdaság kiadását, ha a várható veszteségeket a „lapgazda”, vagyis a Magyar Kereskedelmi Kamara vállalja.

Kedves Olvasónk!

A Magyar Kereskedelmi Kamara megtiszteltetésnek, de egyben sajátos kamarai feladatnak is tekinti, hogy a magyar sajtó történetében először világgazdasági témájú hetilappal léphet a közvélemény elé. A hetilap elődje, a VILÁGGAZDASÁG napilap, népszerűen a „zöld újság”, elsősorban a szakmai olvasóközönség számára volt ismert. A gazdasági vezetőknek, a külgazdaság iránt érdeklődő szakembereknek nyújtott tíz éven át tájékoztatást a legérdekesebb és legfontosabb külpiaci tudnivalókról, igen sok forrásból egy helyre tömörítve tálalta az olvasnivalót, segítve a gyors és hatékony informálódást, nap mint nap.

Ezzel azonban azt a természetes igényt keltette, hogy kerüljön szélesebb olvasóközönség elé, s – megtartva erényeit – még közérthetőbben foglalkozzon a világgazdaság eseményeivel, a magyar gazdaság és a külpiacok összefonódásával. Így jött létre a HETI VILÁGGAZDASÁG, amelynek első számát ezennel átnyújtjuk a gazdaságpolitikai kérdések iránt érdeklődő olvasóközönségnek. Ettől a számtól kezdve olvasóink minden héten csütörtökön kézhez kaphatják a 32 oldalas HETI VILÁGGAZDASÁG-ot, hozzájuthatnak akár előfizetés révén, akár pedig példányonként az újságárusoknál.

Mottónk: szakszerűen írni, de nem csak szakmabelieknek. A HETI VILÁGGAZDASÁG közérthető, színes, érdekes és jó értelemben véve tanító hetilap kíván lenni: hírlap, amely a nemzetközi gazdasági élet és a magyar külkereskedelem legfrissebb eseményeiről tájékoztat; gazdaságpolitikai magazin, amely összefüggéseiben, a hátteret megvilágítva, fényképeket is közölve foglalkozik az eseményekkel; s végül szaklap, mert a gazdasági életben dolgozók munkájához, tájékozódásához is megfelelő eszközként kíván szolgálni.

Azokat is szeretnénk megnyerni, akik nem foglalkoznak hivatásszerűen külgazdasági kérdésekkel, de érdeklődnek a világgazdaság összefüggéseinek kérdései iránt. Ez az igény ma időszerűbb, mint bármikor volt, hiszen a világgazdasági sodrásvonalak, amelyekre sok világpolitikai esemény épül, jórészt megszabják a magyar gazdaság aktuális feladatait, és közvetve vagy közvetlenül hatnak mindennapi életünkre is. Az eseményeket igyekszünk a magyar gazdaság „szemüvegén” keresztül figyelni, utalni rá, hogy mindezek mit jelentenek külkereskedelem-érzékeny gazdaságunk számára. Hisszük, hogy e szemléletet mind szélesebb körben terjeszteni ma nemes küldetés.


a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke

Ezen a napon történt június 07.

1905

Norvégia felmondja a Svédországgal való unióját.Tovább

1917

Első világháború: a messines-i csata: Az antant utászai felrobbantják a német vonalak alá telepített aknákat, ezzel 10 000 német katonát...Tovább

1921

Románia előbb az április 23-án Csehszlovákiával, majd a június 7-én a Szerb-Horvát-Szlovén Királysággal megkötött szerződése révén...Tovább

1942

Második világháború: véget ér a midway-i csata.Tovább

1952

Első alkalommal tartották meg a Pedagógusok napját. Ez alkalomból adták át a kiváló tanítói és tanári okleveleket az ország legjobb...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – I.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, impériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as várhatóan ugyanezen hónap 18-án. A most megjelenő 2. szám első írásának szerzője, Sárándi Tamás a Szatmárnémetiben lezajlott uralomváltás történetét eleveníti fel a román hadsereg 1919. áprilisi bevonulásától egész az 1920-as évek elejéig, a helyi román uralom és közigazgatás megszilárdulásának kezdetéig. Kosztyó Gyula Beregszász és vidékének 1918 és 1920 közötti vészterhes hónapjait mutatja be: az összeomlást, a proletárdiktatúra időszakát, az ezt követő román, majd cseh megszállást, továbbá a csehszlovák államhatalom berendezkedését. Perczel Olivér a Duna–Tisza köze 1919. évi román megszállását vizsgálja, Szeghy-Gayer Veronika a kassai impériumváltás után a csehszlovák hatóságok által elbocsájtott helyi magyar postai alkalmazottak sorsát követi nyomon, míg Gyarmati Enikő írása az Osztrák–Magyar Monarchia 1918. október végi összeomlását követő külföldi magyar propaganda megszervezéséről szól.

 

Budapest, 2020. június 4.
A szerkesztők