A DISZ Központi Vezetősége Intéző Bizottságának határozata

Szabad Ifjúság, 1956. július 3. 

A Petőfi kör június végi, a tájékoztatás és a sajtó problémáiról rendezett vitájának felszólalásait a politikai hatalom párt- és rendszerellenes provokációként értékelte. A DISZ Központi Vezetőség Intéző Bizottságának határozata elítéli a Petőfi kör találkozóin megjelenő, a párt politikájával szemben álló nézeteket, valamint a párt vezetése elleni felszólalásokat. A határozat változtatásokat sürget a Petőfi kör vezetőségétől, hogy valóban csak alkotó szellemű, azaz a hivatalos propagandát követő előadások kapjanak teret ezeken a találkozókon.

A DISZ Központi Vezetősége Intéző Bizottsága megtárgyalta a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1956. június 30-i határozatát. Az intéző bizottság sajnálattal állapítja meg, hogy a fiatal értelmiségiek politikai és tudományos képzésére, véleménycseréjére alakított, hosszú ideig egészségesen fejlődő Petőfi kört a legutóbbi vitákon a párt politikájával szemben álló, a szocializmus építésében elkövetett hibáinkat eltúlzó elemek megkísérelték saját, pártellenes céljaik érvényesítésére felhasználni. Sajnálatos ez azért is, mert a DISZ Petőfi körének vitáiban részvevő, népi demokratikus rendünkben nevelkedett értelmiségi ifjúság kibontakozó véleménynyilvánítását akarták egyesek a párttól idegen irányba befolyásolni.

Az intéző bizottság elítél minden olyan hangot, törekvést, amely ifjúsági szövetségünk e fontos fórumát pártellenes támadásra, népi demokratikus vívmányaink tagadására, ellenforradalmi nézetek hangoztatására akarja felhasználni. Ezek a törekvések szemben állnak a magyar ifjúság érdekeivel, akaratával.

Az intéző bizottság megállapítja, hogy a DISZ Petőfi körének legutóbbi vitáit megelőző előadások és viták, mint például „A marxista filozófia időszerű kérdései," „A történettudomány időszerű kérdései" - hasznos marxista-leninista szellemű, értékes, tudományos színvonalú véleménycserék voltak, bár már itt is akadtak ezt megzavaró kísérletek.

Továbbra is helyes a szocializmus építését, hazánk érdekeit szolgáló viták, véleménycserék szervezése, mert meggyőződésünk, hogy gazdasági, tudományos és kulturális életünk elemzése, marxista-leninista szellemű bírálata biztosítéka eredményeink továbbfejlesztésének, hibáink megszüntetésének. Pártunk határozatának megfelelően fenn kell tartani, és tovább kell fejleszteni minden olyan vitafórumot, amely a marxizmus-leninizmus helyes alkalmazásáért, a dogmatizmus ellen harcol, amely őszintén pártunk politikája szellemében tárgyalja a kérdéseket, ahol ennek érdekében helyes, az alkotó munkát segítő javaslatok, kezdeményezések hangzanak el. Természetes, hogy ezekben a vitákban akadhatnak helytelen nézetek is, de ezeket eszmei alapon, meggyőzéssel, vitával kell legyőzni. Folytatjuk az SZKP

szellemében pártunk politikája alapján az ifjúság különböző rétegei - a munkás, paraszt, értelmiségi fiatalok - részvételével a vitákat. Ezért gondoskodnunk kell arról, hogy a DISZ Petőfi körének vitái is tudományosan megalapozottak, politikai és szakmai szempontból jól előkészítettek legyenek, s hogy a vitákban tudományos szakterület művelői vegyenek részt. A DISZ Központi Vezetősége Intéző Bizottsága ezért megbízta a DISZ Petőfi körének vezetőségét, dolgozzon ki hosszabb programot a tudományos és politikai kérdések megvitatására, s így rendezzen a legkülönbözőbb szakterületeken ismert marxista-leninista tudósok vezetésével valóban alkotó szellemű vitákat, előadásokat.

Vitafórumaink, előadásaink az SZKP XX. kongresszusa, pártunk határozatai szellemében csakis a marxizmus-leninizmus propagandáját, a szocializmus építését, ifjúságunk - soraiban az értelmiségi ifjúság - tudományos és politikai képzését szolgálhatják. A néppel szembenálló, a párt ellen törő nézetek kifejezésére a DISZ Petőfi körében nem nyílhat többé lehetőség.

Ifjúsági szövetségünk minden tagjának feladata, hogy pártunk vezetésével harcoljon az SZKP XX. kongresszusa szellemében hozott határozatok végrehajtásáért. Szövetségünk minden tagja szálljon szembe olyan ellenséges, vagy demagóg, eredményeinket lebecsülő, hibáinkat eltúlzó nézetekkel, amelyek tagadni akarják az elmúlt 11 esztendőben pártunk vezetésével kivívott nagy győzelmeinket. Legyünk ott mindenütt, ha pártunk az építőmunkában, bátor elvi harcban, a szocializmus építése érdekében népünket, a magyar munkásosztályt harcba hívja.

 

 

 

 

Dolgozó Ifjúság Szövetsége

Központi Vezetősége

Intéző Bizottsága



 

Ezen a napon történt október 27.

1904

Megkezdi működését az első New York-i metró.Tovább

1912

Megalakult a Debreceni Izraelita Ifjak Dalköre. Elnöke dr. Bruner Lajos.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő