A normandiai partraszállási hadművelet első napja, a „D-day”.Tovább
A magyar ifjúság ügyében
Irodalmi Újság, 1956. október 13.
A cikk tizenöt fiatal írónak a magyar ifjúság ügyében még 1954-ben megfogalmazott elképzeléseit ismerteti, amely akkor nem kaphatott nyilvánosságot. A fiatal írók a DISZ egész munkájának a megújítására és átszervezésére tettek javaslatot, hogy a „DISZ, mint a párt ifjúsági szervezete, valóban a magyar ifjúság kommunista nevelésének hatalmas tényezőjévé" váljon. Véleményük szerint ez a járható út ahhoz, hogy az ifjúság széles tömegei ne legyenek közömbösek a közélettel szemben, ne idegenkedjenek annak politikai elveitől, gyakorlatától, szerveitől.
Két esztendővel ezelőtt tizenöt fiatal író felismerve a magyar ifjúság előtt álló nagy feladatokat, s az ifjúsági szövetség munkájában mutatkozó hiányosságokat, javaslatot szerkesztett a magyar ifjúság ügyében. Ez a javaslat az akkori légkörben, az új szakasz következetes, júniusi politikáját gátló huzavonák következtében nem juthatott a nyilvánosság elé. Nem jelenhetett meg a sajtóban, és nem került el a legilletékesebb bírák, a fiatalok, és a fiatalok nevelésével foglalkozó pedagógusok és ifjúsági vezetők elé sem - csak megbélyegző bírálatokból hallottak a javaslat létezéséről. Nemrégiben a Petőfi-kör egy vitaestjén , a DISZ titkára kijelentette, hogy ma már elismeri: a fiatal íróknak volt igazuk.Szabad Ifjúságban közölt pedig a DISZ fejlődését hátráltató lépésnek bélyegezte e memorandum visszautasítását. Ám a széles közvélemény ma sem tudja pontosan, mit is tartalmazott voltaképpen ez a javaslat, miben is volt igazuk az íróknak. Szakítva a tájékoztatás régi, rossz módszereivel úgy éreztük, sok olvasónk, számos érdeklődő kívánságnak teszünk eleget, ha - a szokatlanul nagy késedelem ellenére is - rövidítve ismertetjük a fiatal írók javaslatát.
De tesszük ezt nemcsak a tájékoztatás teljességének kedvéért, hanem elsősorban azért, mert a javaslatban foglaltak nagy része ma is időszerű, mert az akkor meghatározott feladatok azóta is csak egy kor töredékét végeztük el. Úgy gondoljuk, hogy a javaslat még ma sem késett el, ma is érdemes a nyilvános vitára!
Az itt következő tervezet aláírói - a magyar ifjúság sorsáért, jövendőjéért felelősségüket érző fiatal írók - elöljáróban határozottan és félreérthetetlenül le kívánják szögezni: az ifjúsági mozgalom egészséges továbbfejlődését, formáinak, módszereinek, egész tartalmának gazdagodását, nevelő befolyásának kiszélesedését és elmélyülését csak akkor érhetjük el, ha a DISZ-t az eddiginél is következetesebben a párt ifjúsági szervezetének, a magyar ifjúság egységes tömegszervezetének, a kommunista nevelés százezres, fiatal tömegeket átfogó hatalmas intézményének, a párt által meghatározott politika tevékeny segítőjének tekintjük - és mindent megteszünk, hogy a valóságban is ezzé legyen.
A javaslat e bevezető után röviden elemzi ifjúságunk mai helyzetét s megállapítja, hogy a legnagyobb bajt nem a
, nem a faluban elharapódzott verekedésekben, nem a nyíltan cinikus, élvhajhász magatartásban kell keresnünk, hanem abban, hogy ifjúságunk nagy tömegei közönyösek a közélettel, a szocializmus hazai és nemzetközi jövőjével szemben, idegenkednek a politika elveitől, gyakorlatától, szervezeteitől, s perspektívájuk a pénzkereső pályán való egyéni elhelyezkedés leszűkült perspektívája. Ifjúságunk politikai fejlődését különösképpen hátravetette a szavak és a tettek közti, az elmélet és a gyakorlat közti szembeötlő szakadék. De ezen túlmenően - a június előtti politika általános hibáinak közvetlen és közvetett hatásán túl - magának az ifjúsági szervezetnek a hibái is visszavetették fiatalságunk politikai fejlődését.A javaslat ezek után kifejti a tizenöt fiatal író elképzelését: hogyan kellene átszervezni, megújítani a DISZ egész munkáját, „hogy a DISZ egy merev apparátus által mozgatott laza, elmosódó tömegszervezetből, a fiatal dolgozó közösségeknek szilárd rendszerévé váljék."
Meg kell teremteni a tizennégy-huszonnégy éves korosztályok számára a DISZ Honismereti Mozgalmát. A Honismereti Mozgalom kereteiben rendkívül sokféle szervezeti forma fér meg egymás mellett: a 14-18 éves ifjúmunkások, diákok, parasztok, kötött szervezetei, esetleg egyenruhás csapataitól a 21-24 éves egyetemi hallgatók önkéntes, sőt alkalmi feladatokra összeálló munkaközösségéig. Elképzelhető a DISZ honismereti munkájában az öntevékeny őrsök, rajok, csapatok, szakkörök, önképzőkörök, munkacsoportok, munkaközösségek egész rendszere.
A honismereti munka központjában hazánk földjének, természeti adottságainak, termelésének (a különböző rétegek és szakmák munkájának), az élő magyar társadalomnak és kultúrának sokoldalú megismerése áll. De nem iskolai, tananyagszerű módon - hanem iskolán kívüli, mozgalmi módon. Elsősorban kirándulások, túrák, nagy vándorlások, falu- és városlátogatások, kisebb-nagyobb közös vállalkozások útján.
A Honismereti Mozgalom egész struktúrája úgy épülne fel, hogy a kalandos természetjárástól és néprajzi érdekességek gyűjtögetésétől fokról fokra vezesse el a fiatal munkást, parasztot és diákot, a természet és társadalom jelenségeinek önálló vizsgálatához, vérébe vigye a jelenségek marxista-leninista elemzésének és pártos értékelésének módszerét, e közben mélyen otthonossá tegye hazánk és társadalmunk, technikánk és kultúránk sok táján és ágazatában.
Mindehhez az is kell - sőt elsősorban az kell, hogy a DISZ honismereti csapatai ne válhassanak a ki-belépő, félig tag-félig nem tag ifjak átjáróházaivá. A belépés legyen szigorúan önkéntes, de ugyanakkor feltételekhez kötött, ugyancsak kössük meghatározott feltételekhez, bizonyos „próbakövetelmények" teljesítéséhez, a mozgalom egyik fokozatából a másikba való átkerülést.
A Honismereti Mozgalom munkájában öltene testet, válna az ifjúság számára is kézzelfoghatóvá a hazafiság és forradalmiság elválaszthatatlan egysége. A javaslat ezek után a falusi ifjúság helyzetével foglalkozik.
Ismeretes, hogy az ifjúság leginkább elhanyagolt, magára maradt, jóformán mindennemű szervezetet és politikai nevelést nélkülöző rétege: a 14-21 év közötti mindkét nembeli parasztifjúság.
A falusi DISZ-szervezetek - ahol egyáltalán működnek - leginkább csak a fiatalság ifjabb, szórakozni és sportolni vágyó tömegeit vonzzák, a 18 éven felüli érettebb, igényesebb fiatalok, a fiatal gazdák általában távol tartják magukat az ifjúsági szervezettől. A DISZ falusi munkája ezért sem vívja ki a felnőtt parasztemberek és asszonyok megbecsülését és általában is távol áll attól az igénytől, amelyet a parasztság komoly gondolkodású, nehéz munkában élő rétegei saját ifjúságukkal, a fiatalság munkás nevelésével szemben támasztanak.
Mindenekelőtt alapelvül kell kitűzni, hogy a falusi DISZ-nek elsősorban a fiatalság érettebb, jól dolgozó, komoly gondolkodásra, művelődésre és önmaga továbbképzésére leginkább hajló elemeit kell magához vonzania. A falusi DISZ-szervezet vezetőjének típusa: a fiatal mintagazda legyen, akár termelőszövetkezeti, akár egyéni földműves. A DISZ-szervezetnek bizonyos tekintetben a Gazdakör vagy Földműveskör ifjúsági változataként kell működnie - ugyanakkor gondoskodnia kell az ifjúság széles rétegének politikai és kulturális neveléséről, a kulturált szórakozás és kulturált sportolás lehetőségének megteremtéséről.
Mindehhez meg kell teremteni a DISZ téli parasztiskoláinak (parasztkollégiumainak) rendszerét. A téli parasztiskolát mintegy három hónaposnak képzeljük, bentlakással. Az iskola tananyaga elsősorban maga a járás, a járás mezőgazdasága, kultúrája, igazgatása, népének élete.
Egyfelől tehát a közvetlen környezet, a járás tüzetes, sokoldalú megismerése volna a tanfolyam tartalma. Másfelől a társadalmi fejlődés nagy törvényszerűségeinek megértése, a marxizmus-leninizmus elméletének elsajátítása, a párt politikájának, a munkás-paraszt szövetség elméletének olyan megtanítása, amely az elmélet tételeit szorosan a gyakorlati tapasztalatikhoz és teendőkhöz kötik.
Ebből a típusú iskolákból - ha jól vezetik - úgy megy haza három hónap után a fiatal paraszt, hogy teljes áttekintése van a maga tágabb táji közösségének: a járásnak egész helyzetéről, a fejlődés közeli teendőiről és távolabbi perspektívájáról, jól látja a maga falujának helyét - előrehaladottságát vagy elmaradottságát - a járáson és országon belül, kezében van egy sereg konkrét módszer, amellyel előreviheti falujában a gazdálkodás, a művelődés, és az ifjúsági mozgalom ügyét. Fiatal, beavatott „közéleti emberként", a munkás-paraszt szövetség felkészült híveként tér tehát haza. De nem azzal, hogy otthon fixfizetéses funkcionárius legyen, hanem azzal, hogy csinálja tovább a maga addigi dolgát, s amellett segít új életre ébreszteni a DISZ-t. Éppen ez az, amire szükségünk van. A téli iskolát egy évben egy faluból három-öt-tíz fiatal végezheti el. Ezzel máris megteremtettük azt a gárdát, amelyre a DISZ egész további munkája - a falusi szervezetek újjáélesztése - és új tartalommal való megtöltése során támaszkodhatik.
Végül a javaslat a népi kollégiumi rendszer újjáélesztésével foglalkozik. Meg kell szervezni a DISZ népi kollégiumait egyrészt az ifjú munkásság, másrészt a diákság minőségileg és politikailag megválogatott széles csoportjai számára - mondja a javaslat.
Főiskolás vonatkozásban az Eötvös-kollégium típusú, magas színvonalú nevelőintézmény visszaállítása, illetve megteremtése lehetne a közösségi nevelés megerősítésének egyik útja valamennyi fontosabb egyetemünk mellett.
A mi új értelmiségünknek - akár falun, akár városon - közéleti embernek kell lennie, a dolgozó nép aktív barátjaként, politizáló szakemberként kell leélni életét. Ilyenné pedig csak akkor nevelődik, ha egész nevelési rendszerünkben párhuzamosan és egymást segítően, kiegészítően halad a szakmai tanulás és a felelős, tartalmas mozgalmi munka. Egyebek között ezért van ma is szükségünk népi kollégiumokra. Helyesnek tartanánk továbbá, ha a nagyüzemekben, bányákban, nagy építkezéseken dolgozó fiatal segédmunkások és szakmunkások számára - ott, ahol ez lehetséges - fokozatosan olyan munkásotthonokat (s ifjúmunkás kollégiumokat) építenénk, ahol a munkás megtalálja a kulturált élet feltételeit, s ahol a kollégiumi önkormányzat, maga a kialakuló kollégiumi közösség ugyancsak bizonyos határozott követelményekkel lép fel az ott lakó ifjúmunkás munkájával, magatartásával szemben.
A dolog lényege végül is az, hogy a DISZ a fenti eszközök igénybevételével munkás- és dolgozó parasztifjúságunk haladni vágyó, közösségi magatartásra és kultúrára szomjas java rétegét nyerné meg és állítaná az egész ifjúság élére. Velük együtt, velük szoros kapcsolatban azt a fiatal értelmiséget, amely a nép aktív szolgálatát kell, hogy hivatásának érezze.
A DISZ Országos Központjában fel kell állítani a Honismereti Mozgalom osztályát, a Téli Parasztkollégiumok osztályát, a Diák-kollégiumok osztályát, és az Ifjúmunkás kollégiumok osztályát.
A kollégiumok igazgatóiból és nevelői karából meg kellene szervezni a DISZ országos nevelőtestületét s ezen keresztül a DISZ megyei nevelőtestületeit, mint a DISZ egész nevelőmunkájának erős, öntudatos, felkészült nevelőgárdáját. E nevelőtestületnek jelentős hatáskört kellene biztosítani, ifjúsági szövetségünk egész munkájában, vezetésében.
Véleményünk szerint ez az út, amelyen haladva a DISZ, mint a párt ifjúsági szervezete, valóban a magyar ifjúság kommunista nevelésének hatalmas tényezőjévé válhat - fejeződik be a tizenöt fiatal író
.Ezen a napon történt június 06.
1944
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Beköszöntő
Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – I.
Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.
Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.
Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.
Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.
Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, impériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as várhatóan ugyanezen hónap 18-án. A most megjelenő 2. szám első írásának szerzője, Sárándi Tamás a Szatmárnémetiben lezajlott uralomváltás történetét eleveníti fel a román hadsereg 1919. áprilisi bevonulásától egész az 1920-as évek elejéig, a helyi román uralom és közigazgatás megszilárdulásának kezdetéig. Kosztyó Gyula Beregszász és vidékének 1918 és 1920 közötti vészterhes hónapjait mutatja be: az összeomlást, a proletárdiktatúra időszakát, az ezt követő román, majd cseh megszállást, továbbá a csehszlovák államhatalom berendezkedését. Perczel Olivér a Duna–Tisza köze 1919. évi román megszállását vizsgálja, Szeghy-Gayer Veronika a kassai impériumváltás után a csehszlovák hatóságok által elbocsájtott helyi magyar postai alkalmazottak sorsát követi nyomon, míg Gyarmati Enikő írása az Osztrák–Magyar Monarchia 1918. október végi összeomlását követő külföldi magyar propaganda megszervezéséről szól.
Budapest, 2020. június 4.
A szerkesztők