A népi kollégiumok nevelési tapasztalatai

Ankét a Petőfi körben

Magyar Nemzet, 1956. szeptember 21. 

Kollégiumi demokrácia csakis akkor lesz, ha a társadalomban sikeresen fejlődik tovább a demokratizmus – állapították meg a Petőfi kör őszi, első estjének a résztvevői. Megbeszélésük középpontjában a Politikai Bizottság: a népi kollégiumok felállításáról szóló határozatának gyakorlati megvalósítása állt.

Ezren gyűltek össze az őszi évad első Petőfi köri estjén, 19-én, szerdán fél hétkor - nem is lehetett a Kossuth Klub helyiségeiben megtartani, hanem az érdeklődők átsétáltak az Eötvös Loránd Tudományegyetem „Gólyavár"-ába, s még ott sem jutott hely mindenkinek.

Bevezetőben

, a kör titkára, ismertette a szeptember-október havi programot. „Úgy tűnik - mondotta végül -, hogy a szeretet és a bizalom nem csökkent a Petőfi kör iránt a hosszú nyári időszak alatt sem. Tagjaink sorából kilépett egy ember, felvételét kérte nyolcszáz." A legközelebbi program jövő szerdán, 26-án a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulattal közösen, a gazdasági vezetők kérdéseinek vitája lesz, , a Központi Statisztikai Hivatal elnökének vezetésével.

Az ankét Pataki Ferenc aspiránsnak, a DISZ Központi Vezetősége tagjának előadásával kezdődött. Elöljáróban örömmel üdvözölte a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága vasárnap közzétett határozatát a

. Ez a határozat régi, fájdalmas igazságtalanságot tesz jóvá, amikor korrigálja az 1948-as -elleni párthatározatot. „Annak alapja - mondotta Pataki Ferenc - az akkori bizalmatlanság volt a nemzeti sajátosságokkal szemben, s a Tájékoztató Iroda Jugoszlávia elleni határozatának talaján sarjadt. Különösen most, a XX. kongresszus után, világos az a kár, amit annak idején a NÉKOSZ felszámolása okozott." Pataki Ferenc előadói beszédében azt is kívánta még, hogy adjanak új értékelést Kardos László és Gyenes Antal, a NÉKOSZ volt vezetői munkásságáról, olyan széles nyilvánosság előtt, mint amilyen előtt 1948-ban megbélyegezték őket. Beszélt Pataki Ferenc a saját felelősségéről is, amiért akkoriban részt vállalt a NÉKOSZ felszámolásából.

Önkritikával kezdte az első felszólaló is, Győrffy Sándor, a Párttörténeti Intézet osztályvezetője. Majd a NÉKOSZ elleni 1948-as határozat és a Rajk-per kapcsolatát elemezte. Még e felszólalás közben javaslat érkezett az elnökséghez, hogy az első felállítandó kollégium viselje Rajk László nevét - és a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem jelenlevő rektorhelyettese, László Imre nyomban be is jelentette, hogy az egyetemükön már szervezés alatt álló három új kollégium valamelyike ezt a javaslatot magáévá fogja tenni.

„Megbeszélésünk középpontjában a Politikai Bizottság határozatának megvalósítása áll" - mondotta Győrffy Sándor, és ezen az estén valóban jóval kevesebb szó esett a múltról, mint a jelen feladatairól.

tanár felszólalásában a munkásifjúság helyzetének keresztmetszetét adta, számszerűen kimutatván, hány gyerek iratkozik be évente általános iskolába, hány végzi azt el, az általános iskolát végzettekből viszont hány jut tovább középiskolába, a középiskolát végzettek közül végtére hány jut egyetemre. E helyzet tudományos feltárását követelte, hogy abból következtetéseket vonhassunk le a jövő feladatokra nézve, és azt javasolta, indítson az Oktatásügyi Minisztérium általános felmérési munkát, mindenekelőtt a külső Angyalföldön.

Ehhez a javaslathoz aztán számosan csatlakoztak, s egyáltalában jellemző volt erre a Petőfi köri estre a részt kérés a feladatokból: az Orvostudományi Egyetem egyik tanársegéde intézete nevében ott, helyben vállalta, hogy orvosi szemszögből segítséget nyújtanak a felmérés munkájához; a Hazafias Népfront VII. kerületi bizottságának egyik tagja megígérte, hogy a saját kerületükben elvégzik ezt a „feltérképezést"; az Eötvös Loránd Tudományegyetem pedagógiai tanszéke több aláírással ellátott levélkét juttatott el az elnökséghez, amelyben felajánlotta segítségét az angyalföldi szociografikus vizsgálatoknál; Sándor András író bejelentette, hogy megszervezi ezt a munkát Sztálinvárosban; a Szikra Könyvkiadó jelen volt munkatársai közölték, hogy 1957 elejétől kezdve sorozatban megjelentetik a volt falukutatók műveit, és utána sor kerülhetne az itt elhatározott szociográfiai munkák kiadására stb.

De másfajta „vállalásokat" is hallhattunk az est folyamán. A Központi Fizikai Kutató Intézet egyik munkatársa elmondotta például, hogy az Intézet örömmel patronálna egy fizikus-matematikus szakkollégiumot, de szívesen eljárnának előadásokat tartani középiskolás kollégiumokban is. És még ezen kívül is „sokat adhatnak a volt népi kollegisták a mai fiatalságnak - mondotta felszólalásában

, a Társadalmi Szemle rovatvezetője: - elmondhatjuk nekik, hogyan építettük annak idején az életünket, megismertethetjük őket a mi tapasztalatainkkal." Győrffy Sándor javasolta, hogy az első kollégiumok igazgatóivá az Oktatásügyi Minisztérium önként jelentkező és most lehetőleg pedagógiai pályán mozgó volt NÉKOSZ-istákat nevezzen ki. A „felajánlásokat," ezt az új színt a Petőfi kör életében, nagy tapsok nyugtázták.

Elmondták azonban a felszólalók azt is, hogy az újjáéledő kollégiumi rendszer még nem old meg mindent. Már Pataki Ferenc is beszélt ezzel kapcsolatban például az egyetemi reform elodázhatatlan szükségességéről. Annak a véleményének is kifejezést adott, hogy bár hatalmas munka, mégsem elég az egyetemek és középiskolák diákszállóinak visszaalakítása kollégiumokká - hanem az átszervezést ki kell terjeszteni az

, sőt, az üzemi leány- és legényszállásokra is. Kemény István elmondotta, hogy általános iskolai kollégiumokra is szükség van, a rossz környezetben élő gyermekek megmentése érdekében. író is azt a nézetet vallotta, hogy „a népi kollégiumok újjászervezése csak az első lépés" - foglalkozni kell például a parasztfiatalok téli továbbképzésének gondolatával, a DISZ keretében téli parasztfőiskolát kell létesíteni stb. Utalt ezzel kapcsolatban az úgynevezett amely 1954 végén nyilvánosságot nem, csupán támadásokat kapott, s amely többek között már akkor követelte a kollégiumi rendszerhez való visszatérést. (A jelenvoltak örömére szolgált, hogy az elnökség részéről bejelentették: a DISZ Központi Vezetősége utasította az Intéző Bizottságot, hogy vizsgálja felül két év előtti, e platformmal szemben elutasító álláspontját.)

Megállapították a részvevők azt is, hogy a kollégiumi nevelés kérdései nem választhatók el életünk egészétől. Kollégiumi demokrácia csakis akkor lesz, ha a társadalomban sikeresen fejlődik tovább a demokratizmus.

A Petőfi kör a továbbiakban is ehhez kíván hozzájárulni.

 

 

Ember Mária




Ezen a napon történt október 23.

1956

A Szabad Nép Új tavaszi seregszemle című vezércikke október 23-án szintén a felszabadult aktivitást erősítette az ifjúságban, bár egyúttal...Tovább

1956

A Szabad Nép Új tavaszi seregszemle című vezércikke október 23-án szintén a felszabadult aktivitást erősítette az ifjúságban, bár egyúttal...Tovább

1957

A belügyi szervek szerint Szegeden a „legerősebb és legsokrétűbb” az ellenséges elemek tevékenysége.Tovább

1958

Az [emigráns] magyar diákok III. világkongresszusa a Vatikán dísztermében emlékezett meg a forradalomról.Tovább

1989

Az Országgyűlés ünnepi ülését követően az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjaira emlékezve koszorúzási ünnepséget tartottak a...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

 

Diaszpórák, személyes sorsok

 

A görög eredetű „diaszpóra” fogalom hosszú ideig a zsidó, görög és örmény szétszóratás leírására szolgált, manapság viszont a kényszerű kiűzetés vagy az önkéntes migráció következtében létrejött külföldi etnikai kisebbségi közösségek szinonimájává vált. A diaszpórák idegen befogadó országban tevékenykednek ugyan, de tagjait – a szociológiai vizsgálatok szerint – erős érzelmi kötelékek fűzik származási országukhoz. Magyar diaszpórán általában a 19. század végétől az országot, illetve a Kárpát-medencét több hullámban önként elhagyó, ma Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő szórványmagyarságot értjük. Friss adatok szerint a diaszpórában élő magyarok száma – a leszármazottakkal együtt – körülbelül 2,5 millió fő, akiknek a fele azonban már nem tud magyarul.

Az elmúlt évtizedben a tengerentúli magyarság képviselői jelezték, hogy a diaszpóra tagjainak az évtizedek alatt összegyűjtött értékes dokumentumai egyre nagyobb veszélyben, sok esetben a megsemmisülés határán vannak. A Magyar Diaszpóra Tanács ezért 2013-ban elfogadta a Mikes Kelemen Programot, amelynek célja az, hogy a diaszpóramagyarság könyvtári, levéltári örökségét rendezett módon összegyűjtve Magyarországra szállítsák és gondoskodjanak későbbi méltó felhasználásáról. A Nemzetpolitikai Államtitkárság és az Országos Széchényi Könyvtár szervezésében elindított Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén kezdte el munkáját. A program eredményeként az elmúlt hat év során mintegy négyezer doboznyi iratanyag és tárgy érkezett haza a világ minden részéből.

A Magyar Nemzeti Levéltár szakmai partnerként 2015-ben csatlakozott e kezdeményezéshez, felvállalva a levéltárszakmai koordinációt. A Mikes Kelemen Program és a Nemzeti Kulturális Alap által finanszírozott Ithaka-program segítségével folyamatosan közreműködik az európai és tengerentúli emigráció iratanyagának szervezett hazahozatalában, az iratanyagok levéltári struktúrájának kialakításában, majd kutathatóvá tételében. Ennek eredményeként a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetébe számos értékes irathagyaték került, amelyekből ízelítőül már az ArchívNet 2017. évi 2–3. összevont száma is közölt két írást.

Idei 4. számunk – „Diaszpórák, személyes sorsok” – fő témája szintén a diaszpóra-lét. Schmidt Anikó Hoffmann Ferenc református lelkésznek az 1920-as, 1930-as években keletkezett, a nyugat-kanadai magyarok életét dokumentáló páratlanul gazdag fényképalbumát mutatja be. Seres Attila varsói levéltári kutatásai alapján ismerteti az erdélyi lengyel diaszpóra életét az 1930-as évek végén, mindemellett közread egy eddig ismeretlen Márton Áron-levelet és egy fényképet, amelyen a püspök is szerepel. Miklós Dániel az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodó Eckhardt Tibor 1943-ban kelt levélrészletét közli. Ebben a kisgazdapárti politikus az amerikai politikai helyzetről tájékoztatja magyarországi ismerőseit, egyúttal saját sorsáról is beszámol. Főcze János Paál Árpád nekrológját publikálja, – az erdélyi magyar politikus és publicista ezt Ovtavian Goga román költő, Ady Endre egykori barátja 1938 májusában bekövetkezett halála alkalmából írta. Összeállításunkat Závoczki Adrienn írásával zárjuk, aki levéltári iratok alapján a két világháború között Magyarországon élt olasz állampolgárok sorsába nyújt betekintést

 

Budapest, 2020. szeptember 14.

 

A szerkesztők