A pártellenes, demagóg nézetek ellen

– a termékeny, alkotó vitákért

Szabad Ifjúság, 1956. július 3.

A Szabad Ifjúság – a DISZ Intéző Bizottságának határozatához kapcsolódó – vezércikke hangsúlyozza, hogy a népi demokrácia fejlődéséhez szükség van alkotó szellemű, szabad vitákra, mint ahogy ez a Petőfi kör értelmiségi találkozóit is jellemezték. Azonban nem szabad teret adni annak a jelenségnek, amely a legutóbbi találkozón, az úgynevezett rendzavaró provokátorok (mint Tardos Tibor, Déry Tibor ) felszólalásában megmutatkozott. Meg kell akadályozni – hangsúlyozzák –, hogy a Petőfi kör vitáin téves, a szocializmus építését akadályozó nézetek teret nyerjenek.

Emlékezzünk rá, néhány esztendeje milyen sablonosak, formálisak voltak gyűléseink, s milyen tartalmatlan a kritikánk. Akkor inkább csak óhajtottuk az eleven, alkotó vitákat - ilyenekben azonban aligha vehettünk részt. Három esztendeje, 1953 júniusában a párt Központi Vezetőségének határozata nyomán felfrissültek gondolataink, fogékonyabbak lettünk az események iránt, s magunk is egyre aktívabban tevékenykedtünk a társadalmi életben. Kétségtelen, hogy ez a fejlődés nem volt egyértelmű, voltak kacskaringók, lejtők is - de az SZKP XX. kongresszusa határozottan, tétovázás nélkül mutatta meg az utat, amelyen tovább haladva gyorsabban, eredményesebben érjük el mindannyiunk nagy célját, a szocializmust.

És ma - ha a pártszervezetek, DISZ-szervezetek, ifjúsági parlamentek vitáit hallgatjuk - örömmel állapíthatjuk meg, hogy a régi, sablonos szónoklatok és bátortalan, semmitmondó kritikák egyre inkább kiszorulnak. Kiszorulnak, mert pártunk és kormányunk - éppen a XX. kongresszus szellemében - az elmúlt négy hónap során jelentős intézkedéseket tett államunk demokratizmusának érdekében azért, hogy gondjainkat s terveinket együttesen, az egész dolgozó nép vitassa meg, s vegyen részt a kérdések eldöntésében. Erről tanúskodik a szocialista törvényesség helyreállítása, az ártatlanul elítéltek rehabilitálása, a második ötéves terv irányelveinek széles körű megvitatása, a tanácsok és a vállalati igazgatók jogkörének bővítése, az államapparátus egyszerűsítése és a bürokratizmus felszámolása, az országgyűlés munkájának további demokratizálása érdekében tett első lépések.

Ki állíthatná, hogy ezek a részben már érvényre juttatott és más készülő intézkedések nem a XX. kongresszus szellemében történtek, hogy nem a szocialista demokrácia érvényesülését jelentik. Nyilvánvaló, hogy ez még csak a kezdet. S ahhoz, hogy a már megvalósított intézkedéseket mind újabbak kövessék, nagyon alapos, körültekintő munkára, helyzetünk, lehetőségeink higgadt elemzésére van szükség. Az első lépéseket már megtettük, s hogy helyes irányban, az nem kétséges.

Az önálló gondolkodás, a vélemények szabad kifejtése, az eleven viták egyre inkább életünk velejárói lesznek. Éppen ennek jegyében született meg az elmúlt esztendőben a DISZ Petőfi köre. A DISZ célja a Petőfi kör létrehozásával olyan fórum megteremtése volt, ahol fiatal értelmiségünk szabadon vitázva, alkotó módon sajátíthatja el a marxizmus-leninizmus tanításait, és ahol mód nyílik arra, hogy egyes tudományágak ifjú művelői szabad eszmecserék útján segítsenek megvitatni tudományuk egyes problémáit.

Kétségtelen, hogy a Petőfi kör vitái kezdetben helyes irányban, a marxizmus-leninizmus eszmei alapján folytak, azonban a legutóbbi hetekben ezt  a fórumot egyes, pártunk politikájával szembehelyezkedő elemek igyekeztek felhasználni a párttal szembeni nézeteik terjesztésére. Arra számítottak, hogy demagógiájukkal, meglevő hibáink eltúlzásával - kihasználva sokak jogos vagy kevésbé jogos elégedetlenségét - megtévesztik a közvéleményt, de elsősorban az értelmiségi ifjúság egy részét, és ingadozó elemekből híveket toboroznak maguknak.

A Petőfi kör múlt heti, a tájékoztatás és a sajtó problémáiról rendezett vitája során egyes felszólalók még ennél is tovább mentek és tagadták a párt, a munkásosztály vezető szerepét. Tardos Tibor író lényegében egy új forradalom szükségességét körvonalazta. De vajon milyen forradalomról lehet szó nálunk? Talán újabb proletárforradalomról? Bizonyára nem, hiszen barát és ellenség egyaránt tudja, hogy népköztársaságunkban proletárdiktatúra van, a hatalmat a munkásosztály vezette dolgozó nép gyakorolja. Tehát valami másról van szó, valamiféle polgári demokratikus követelésről, nem előre, hanem visszalépésről. Akik ilyen követeléseket hangoztatnak, nyíltan vagy virágnyelven, akarva-akaratlanul ellenségeink malmára hajtják a vizet. És hogyan magyarázhatnánk Déry Tibor felhívását, amely a cselekvés „elsőszülöttségének" megszerzésére szólít? Mi ez, ha nem a pártvezetés elvetése, lejáratása, a pártvezetés elleni támadás? Márpedig a pártvezető szerepe és cselekvési egysége nélkül nem valósíthatjuk meg hazánkban a XX. kongresszus útmutatásait.

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének és a DISZ KV Intéző Bizottságának határozata elítéli a Petőfi körben lezajlott pártellenes megnyilvánulásokat. Vannak, akik ezt a határozatot úgy fogják fel, mint valamiféle „megállj" kiáltást, érlelődő, szélesedő demokratizmusunkban. Nyilvánvaló, hogy nem erről, nem valamiféle visszakozásról van szó. Igenis szükségünk van - az eddiginél is szélesebb mértékben - alkotó vitákra. Senki sem követeli, hogy a pártszerű keretek között folytatott vitákon mindenki, mindenkor axiómákat, tévedhetetlennek nyilvánított álláspontokat vagy véleményeket hangoztasson. Azért vitázunk, hogy mindenki a maga obulusaival hozzájáruljon gondjaink gyors megoldásához, államunk erősítéséhez. Ezekben a vitákban elhangzottak, és ezután is elhangzanak majd eltérő vélemények, tévedések - és ezért senkit sem érhet szemrehányás. A helytelen nézeteket elvi vitákban, eszmei harcban kell leküzdenünk. Ellenben azt nem engedhetjük, hogy népi demokráciánk alapjai ellen, pártunk vezetése ellen lépjenek fel, mint Déry Tibor tette, aki a vitában alapvető szerkezeti változásokat követelt rendszerünkben. Nyilvánvaló, hogy nem a rendszeren, hanem a hibákon kell változtatni, s aki strukturális változásokat követel, az - akarva-akaratlanul - népi demokráciánk alapjait támadja. Félreértés ne essék, itt nem valami „de"-ről van szó, hanem a munkások, dolgozó parasztok és megújhodott értelmiségünk érdekeinek védelméről.

Nem az egyszerű tévedések, a jóakaratú, de esetleg tévedő becsületes emberek - következésképpen: nem a Petőfi kör vitáján részvevők többségének - elítéléséről van szó, hanem a pártellenes nézeteket hirdető felszólalókról, s a közbekiabáló rendzavaró provokátorokról. Ezek az elemek szervezett csoportokban vettek részt a vitán, s igyekeztek azt elterelni eredeti céljától. Ők valamiféle különös „demokráciát" képzeltek el, amikor csak a maguk számára követeltek szólásszabadságot és közbekiáltásokkal zavarták a párt képviselőinek felszólalásait. A részvevők nagy többsége s velük a magyar fiatalok azonban mélységesen elítélik a provokátorokat.

A XX. kongresszus mutatta úton még csak a kezdet-kezdetén járunk. Igaz, vannak még hibáink, gondjaink, de a párt vezetésével egységesen, egy akarattal leküzdjük ezeket. És ugyanilyen határozottan, ugyanilyen egységesen küzdünk azok ellen is, akik eltúlozva meglevő hibáinkat, rendszerünk ellen lépnek fel.

 

Ezen a napon történt október 07.

1915

Bulgária a központi hatalmak oldalán belép az első világháborúba.Tovább

1938

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt választmánya határozatában támogatja a Felvidék visszacsatolását.Tovább

1938

Németországban törvényt hoznak, mely előírja, hogy minden zsidó állampolgár útlevelébe "J" megkülönböztető jelzést kell pecsételni.Tovább

1949

Megalakul a Német Demokratikus Köztársaság (NDK).Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Az ArchívNet idei harmadik száma a külkapcsolatok világát járja körül. Fontos kiemelni, hogy a külső ágensekkel való kapcsolattartás nemcsak a mindenkori központi kormányzathoz kötődő külügyminisztérium privilégiuma. A most megjelenő írásokban több példát is láthatunk arra nézve, hogy egyes szervezetek (legyenek azok hazaiak vagy külföldiek) miként tartották a kapcsolatot egymással, illetve kormányzati szervekkel.
A tematikát figyelembe véve és időrendben haladva Szabó Mátyás (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem) forrásismertetése a legkorábbi, aki az OsztrákMagyar Monarchia és az Európai Dunabizottság közti kapcsolattartás mélyebb rétegeibe nyújt betekintést. A szerző írásában bemutatja, hogy az önálló külügyminisztériummal nem rendelkező magyar birodalomfél egyes szaktárcái miként tudták akaratukat érvényesíteni a Ballhausplatzon keresztül egy nemzetközi szervezet felé. A hivatali érintkezés egy konkrét ügy, az Oszmán Birodalom adósságrendezésén keresztül kerül bemutatásra.
A hidegháború alatti, a már megszilárdult hatalmi blokkok korszakának időszakáról szól Krajcsír Lukács (tudományos munkatárs, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) forrásismertetése. Az 1960-as években zajló első irakikurd háború a nyugati és keleti hatalmi tömbök figyelmét is felkeltette. A keleti blokk országai a monarchia megbuktatása után kifejezetten politikai szempontok alapján támogatták az új, nyugatnak hátat fordító rezsimet, amely azonban kommunista- és kurdellenes nézeteket vallott. Nem meglepő módon a kezdeti jó viszony megromlott, így később az sem okozhatott meglepetést, hogy a kirobbanó polgárháborúban a Szovjetunió és annak érdekszférájába tartozó államok már a kurd felkelőket támogatták – Magyarország például humanitárius szállítmányokkal.
Regionális konfliktusok után egy világesemény a magyarság egy jól körülhatárolható részére gyakorolt hatását mutatja be Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár). Négy dokumentum segítségével prezentálja, hogy a kijevi magyar közösség milyen módon reagált 1986 tavaszán a csernobili atomerőműben bekövetkező katasztrófára. A főként a külügyi apparátusból származó iratok ismertetése előtt azonban kitér írásában arra is, hogy a korabeli helyi magyar kolónia milyen létszámmal és milyen háttérrel rendelkezett.
A tematikus írások mellett az ArchívNet idei harmadik számában olvasható Kosztyó Gyula (kutató, Clio Intézet) publikációja, amely nem egy külügyi, hanem belügyi intézkedés körülményeit mutatja be. 1944 késő tavaszán-nyarán a Magyarországhoz tartozó Kárpátaljára ejtőernyős szovjet diverzánsokat-partizánokat dobtak le, akik ellen a helyi magyar csendőrség és katonaság egyaránt fellépett. Az írás egyben képet is ad Kárpátalja 1944 májusi helyzetéről, amely területen megkezdődött a zsidóság deportálása, és amely terület ugyan még nem vált hadi zónává, de már érezhető volt, hogy a „vihar előtti csend” állapotában van.
A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a színvonalas kéziratokat, illetve ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei negyedik számába is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban
 

Budapest, 2022. augusztus 26.

Miklós Dániel
főszerkesztő