A pártellenes, demagóg nézetek ellen

Emlékezzünk rá, néhány esztendeje milyen sablonosak, formálisak voltak gyűléseink, s milyen tartalmatlan a kritikánk. Akkor inkább csak óhajtottuk az eleven, alkotó vitákat - ilyenekben azonban aligha vehettünk részt. Három esztendeje, 1953 júniusában a párt Központi Vezetőségének határozata nyomán felfrissültek gondolataink, fogékonyabbak lettünk az események iránt, s magunk is egyre aktívabban tevékenykedtünk a társadalmi életben. Kétségtelen, hogy ez a fejlődés nem volt egyértelmű, voltak kacskaringók, lejtők is - de az SZKP XX. kongresszusa határozottan, tétovázás nélkül mutatta meg az utat, amelyen tovább haladva gyorsabban, eredményesebben érjük el mindannyiunk nagy célját, a szocializmust.

És ma - ha a pártszervezetek, DISZ-szervezetek, ifjúsági parlamentek vitáit hallgatjuk - örömmel állapíthatjuk meg, hogy a régi, sablonos szónoklatok és bátortalan, semmitmondó kritikák egyre inkább kiszorulnak. Kiszorulnak, mert pártunk és kormányunk - éppen a XX. kongresszus szellemében - az elmúlt négy hónap során jelentős intézkedéseket tett államunk demokratizmusának érdekében azért, hogy gondjainkat s terveinket együttesen, az egész dolgozó nép vitassa meg, s vegyen részt a kérdések eldöntésében. Erről tanúskodik a szocialista törvényesség helyreállítása, az ártatlanul elítéltek rehabilitálása, a második ötéves terv irányelveinek széles körű megvitatása, a tanácsok és a vállalati igazgatók jogkörének bővítése, az államapparátus egyszerűsítése és a bürokratizmus felszámolása, az országgyűlés munkájának további demokratizálása érdekében tett első lépések.

Ki állíthatná, hogy ezek a részben már érvényre juttatott és más készülő intézkedések nem a XX. kongresszus szellemében történtek, hogy nem a szocialista demokrácia érvényesülését jelentik. Nyilvánvaló, hogy ez még csak a kezdet. S ahhoz, hogy a már megvalósított intézkedéseket mind újabbak kövessék, nagyon alapos, körültekintő munkára, helyzetünk, lehetőségeink higgadt elemzésére van szükség. Az első lépéseket már megtettük, s hogy helyes irányban, az nem kétséges.

Az önálló gondolkodás, a vélemények szabad kifejtése, az eleven viták egyre inkább életünk velejárói lesznek. Éppen ennek jegyében született meg az elmúlt esztendőben a DISZ Petőfi köre. A DISZ célja a Petőfi kör létrehozásával olyan fórum megteremtése volt, ahol fiatal értelmiségünk szabadon vitázva, alkotó módon sajátíthatja el a marxizmus-leninizmus tanításait, és ahol mód nyílik arra, hogy egyes tudományágak ifjú művelői szabad eszmecserék útján segítsenek megvitatni tudományuk egyes problémáit.

Kétségtelen, hogy a Petőfi kör vitái kezdetben helyes irányban, a marxizmus-leninizmus eszmei alapján folytak, azonban a legutóbbi hetekben ezt  a fórumot egyes, pártunk politikájával szembehelyezkedő elemek igyekeztek felhasználni a párttal szembeni nézeteik terjesztésére. Arra számítottak, hogy demagógiájukkal, meglevő hibáink eltúlzásával - kihasználva sokak jogos vagy kevésbé jogos elégedetlenségét - megtévesztik a közvéleményt, de elsősorban az értelmiségi ifjúság egy részét, és ingadozó elemekből híveket toboroznak maguknak.

A Petőfi kör múlt heti, a tájékoztatás és a sajtó problémáiról rendezett vitája során egyes felszólalók még ennél is tovább mentek és tagadták a párt, a munkásosztály vezető szerepét. Tardos Tibor író lényegében egy új forradalom szükségességét körvonalazta. De vajon milyen forradalomról lehet szó nálunk? Talán újabb proletárforradalomról? Bizonyára nem, hiszen barát és ellenség egyaránt tudja, hogy népköztársaságunkban proletárdiktatúra van, a hatalmat a munkásosztály vezette dolgozó nép gyakorolja. Tehát valami másról van szó, valamiféle polgári demokratikus követelésről, nem előre, hanem visszalépésről. Akik ilyen követeléseket hangoztatnak, nyíltan vagy virágnyelven, akarva-akaratlanul ellenségeink malmára hajtják a vizet. És hogyan magyarázhatnánk Déry Tibor felhívását, amely a cselekvés „elsőszülöttségének" megszerzésére szólít? Mi ez, ha nem a pártvezetés elvetése, lejáratása, a pártvezetés elleni támadás? Márpedig a pártvezető szerepe és cselekvési egysége nélkül nem valósíthatjuk meg hazánkban a XX. kongresszus útmutatásait.

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének és a DISZ KV Intéző Bizottságának határozata elítéli a Petőfi körben lezajlott pártellenes megnyilvánulásokat. Vannak, akik ezt a határozatot úgy fogják fel, mint valamiféle „megállj" kiáltást, érlelődő, szélesedő demokratizmusunkban. Nyilvánvaló, hogy nem erről, nem valamiféle visszakozásról van szó. Igenis szükségünk van - az eddiginél is szélesebb mértékben - alkotó vitákra. Senki sem követeli, hogy a pártszerű keretek között folytatott vitákon mindenki, mindenkor axiómákat, tévedhetetlennek nyilvánított álláspontokat vagy véleményeket hangoztasson. Azért vitázunk, hogy mindenki a maga obulusaival hozzájáruljon gondjaink gyors megoldásához, államunk erősítéséhez. Ezekben a vitákban elhangzottak, és ezután is elhangzanak majd eltérő vélemények, tévedések - és ezért senkit sem érhet szemrehányás. A helytelen nézeteket elvi vitákban, eszmei harcban kell leküzdenünk. Ellenben azt nem engedhetjük, hogy népi demokráciánk alapjai ellen, pártunk vezetése ellen lépjenek fel, mint Déry Tibor tette, aki a vitában alapvető szerkezeti változásokat követelt rendszerünkben. Nyilvánvaló, hogy nem a rendszeren, hanem a hibákon kell változtatni, s aki strukturális változásokat követel, az - akarva-akaratlanul - népi demokráciánk alapjait támadja. Félreértés ne essék, itt nem valami „de"-ről van szó, hanem a munkások, dolgozó parasztok és megújhodott értelmiségünk érdekeinek védelméről.

Nem az egyszerű tévedések, a jóakaratú, de esetleg tévedő becsületes emberek - következésképpen: nem a Petőfi kör vitáján részvevők többségének - elítéléséről van szó, hanem a pártellenes nézeteket hirdető felszólalókról, s a közbekiabáló rendzavaró provokátorokról. Ezek az elemek szervezett csoportokban vettek részt a vitán, s igyekeztek azt elterelni eredeti céljától. Ők valamiféle különös „demokráciát" képzeltek el, amikor csak a maguk számára követeltek szólásszabadságot és közbekiáltásokkal zavarták a párt képviselőinek felszólalásait. A részvevők nagy többsége s velük a magyar fiatalok azonban mélységesen elítélik a provokátorokat.

A XX. kongresszus mutatta úton még csak a kezdet-kezdetén járunk. Igaz, vannak még hibáink, gondjaink, de a párt vezetésével egységesen, egy akarattal leküzdjük ezeket. És ugyanilyen határozottan, ugyanilyen egységesen küzdünk azok ellen is, akik eltúlozva meglevő hibáinkat, rendszerünk ellen lépnek fel.