A viták nyilvánosságáért!

Irodalmi Újság, 1956. szeptember 29. 

…A nyomtatott betű nyilvánosságát a Petőfi körnek – hangsúlyozza Lukácsy Sándor írásában, amelyben a Petőfi kör május 30-án és június elsején megrendezett történész-vitájáról, a Századokban megjelenő beszámolót bírálja. Véleménye szerint a nagyközönség a sajtóból nem tud érdemben tájékozódni ezekről az eszmecserékről. Támogatja a Petőfi kör tagjainak azt a javaslatát, amelyben indítványozzák, hogy a kör tanácskozásairól rendszeresen megjelenő tájékoztató lapot adjanak ki.

Nagyon megörültem, amikor a Századok legújabb számát kinyitva, láttam, hogy terjedelmes beszámolót közöl a történészeknek a Petőfi körben május 30-án és június 1-én rendezett vitájáról. Végre - gondoltam - oly sok cikk, levél és fölhördülés után, mely a Petőfi kör vitáit bírálta, elítélte, lemennydörögte, megbélyegezte, kiátkozta, anélkül, hogy róluk tartalmi ismertetést adott volna, végre egy részletes beszámoló, amelyből meg lehet tudni, mi hangzott el tulajdonképpen e viták egy

Örömöm azonban olyan mértékben csökkent, ahogy előrehaladtam a beszámoló olvasásában. Az ismertetés ugyanis nem sorjában közli az egyes felszólalásokat, ahogy azok a vitában egymás után, egymásnak felelve, egymást cáfolva, vagy kiegészítve elhangzottak, hanem kiemel a vitából néhány szempontot, néhány vissza-visszatérő kérdést, s ezek köré csoportosítja a felszólalások szétszabdalt gondolattöredékeit. Ezzel a módszerrel azt éri el, hogy az olvasó nem kap világos képet a vitáról, nem élheti át dinamikáját, nem érzékelheti eleven hullámzását, alakulását, belső összefüggéseit, folyamatosságát, arányait, s ha meg akarja tudni, hogy végül is mit mondott egyik vagy másik felszólaló, az ismertetés hat-hét helyéről kell összecsipegetnie elhangzott mondatokat s e szétszórt mozaikdarabkákból fáradtságosan összeraknia - ha ez egyáltalán sikerülhet - azt, ami a vitában eredetileg szerves egész, lüktető elevenség volt. (Így például

felszólalása nyolc, hét, hat, és öt szeletre aprózva került bele a beszámolóba.) Ennek a helytelen módszernek eredménye az, hogy a vitának oly fontos összetevői, további alakulására erősen ható tényezői, mint például , vagy felszólalása, meglehetősen elsikkadnak az ismertetésben, s az olvasó nem mérheti fel valódi jelentőségüket. Még súlyosabb hiba, hogy a tájékoztató nem emeli ki eléggé a vita egyik legfontosabb mozzanatát s egyben erényét, azt a megérdemelt bírálatot, melyben szektás és dogmatikus felszólalása részesült.

Azt persze mérlegelni kell, hogy a Századok ismertetése még hónapokkal ezelőtt, zord időben készült. De ennek tudatában sem hallgathatjuk el, hogy a Petőfi kör vitái, melyekre oly nagy figyelemmel tekintett és tekint az országos közvélemény, ma már nem ilyen rosszul sikerült beszámolókat érdemelnek. Feltétlenül meg kell teremteni a módját annak, hogy a Petőfi kör tanácskozásainak anyaga a maga eredeti mivoltában kerülhessen azok kezébe, akik nem vehetnek részt személyesen e vitákban. Mindenképpen indokolt a Petőfi körnek az a javaslata és igénye, hogy vitáiról rendszeresen megjelenő tájékoztató lapot adjon ki, a fontosabbakat pedig füzetekben vagy könyvekben is megjelentesse. Ha a Petőfi kör élhet ezzel a lehetőséggel, jótékony, gondolatébresztő hatása megsokszorozódik a szélesebb nyilvánosság pedig fokozott fölkészülésre és felelősségtudatra ösztönzi a felszólalókat és javaslattevőket. Lapot tehát, a nyomtatott betű nyilvánosságát a Petőfi körnek! - ennyit a fiatal magyar értelmiség, mely alkotó kedvét, politikai öntudatát már nem egyszer bebizonyította, igazán megérdemel.

 

Lukácsy Sándor



Ezen a napon történt október 23.

1956

A Szabad Nép Új tavaszi seregszemle című vezércikke október 23-án szintén a felszabadult aktivitást erősítette az ifjúságban, bár egyúttal...Tovább

1956

A Szabad Nép Új tavaszi seregszemle című vezércikke október 23-án szintén a felszabadult aktivitást erősítette az ifjúságban, bár egyúttal...Tovább

1957

A belügyi szervek szerint Szegeden a „legerősebb és legsokrétűbb” az ellenséges elemek tevékenysége.Tovább

1958

Az [emigráns] magyar diákok III. világkongresszusa a Vatikán dísztermében emlékezett meg a forradalomról.Tovább

1989

Az Országgyűlés ünnepi ülését követően az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjaira emlékezve koszorúzási ünnepséget tartottak a...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

 

Diaszpórák, személyes sorsok

 

A görög eredetű „diaszpóra” fogalom hosszú ideig a zsidó, görög és örmény szétszóratás leírására szolgált, manapság viszont a kényszerű kiűzetés vagy az önkéntes migráció következtében létrejött külföldi etnikai kisebbségi közösségek szinonimájává vált. A diaszpórák idegen befogadó országban tevékenykednek ugyan, de tagjait – a szociológiai vizsgálatok szerint – erős érzelmi kötelékek fűzik származási országukhoz. Magyar diaszpórán általában a 19. század végétől az országot, illetve a Kárpát-medencét több hullámban önként elhagyó, ma Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő szórványmagyarságot értjük. Friss adatok szerint a diaszpórában élő magyarok száma – a leszármazottakkal együtt – körülbelül 2,5 millió fő, akiknek a fele azonban már nem tud magyarul.

Az elmúlt évtizedben a tengerentúli magyarság képviselői jelezték, hogy a diaszpóra tagjainak az évtizedek alatt összegyűjtött értékes dokumentumai egyre nagyobb veszélyben, sok esetben a megsemmisülés határán vannak. A Magyar Diaszpóra Tanács ezért 2013-ban elfogadta a Mikes Kelemen Programot, amelynek célja az, hogy a diaszpóramagyarság könyvtári, levéltári örökségét rendezett módon összegyűjtve Magyarországra szállítsák és gondoskodjanak későbbi méltó felhasználásáról. A Nemzetpolitikai Államtitkárság és az Országos Széchényi Könyvtár szervezésében elindított Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén kezdte el munkáját. A program eredményeként az elmúlt hat év során mintegy négyezer doboznyi iratanyag és tárgy érkezett haza a világ minden részéből.

A Magyar Nemzeti Levéltár szakmai partnerként 2015-ben csatlakozott e kezdeményezéshez, felvállalva a levéltárszakmai koordinációt. A Mikes Kelemen Program és a Nemzeti Kulturális Alap által finanszírozott Ithaka-program segítségével folyamatosan közreműködik az európai és tengerentúli emigráció iratanyagának szervezett hazahozatalában, az iratanyagok levéltári struktúrájának kialakításában, majd kutathatóvá tételében. Ennek eredményeként a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetébe számos értékes irathagyaték került, amelyekből ízelítőül már az ArchívNet 2017. évi 2–3. összevont száma is közölt két írást.

Idei 4. számunk – „Diaszpórák, személyes sorsok” – fő témája szintén a diaszpóra-lét. Schmidt Anikó Hoffmann Ferenc református lelkésznek az 1920-as, 1930-as években keletkezett, a nyugat-kanadai magyarok életét dokumentáló páratlanul gazdag fényképalbumát mutatja be. Seres Attila varsói levéltári kutatásai alapján ismerteti az erdélyi lengyel diaszpóra életét az 1930-as évek végén, mindemellett közread egy eddig ismeretlen Márton Áron-levelet és egy fényképet, amelyen a püspök is szerepel. Miklós Dániel az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodó Eckhardt Tibor 1943-ban kelt levélrészletét közli. Ebben a kisgazdapárti politikus az amerikai politikai helyzetről tájékoztatja magyarországi ismerőseit, egyúttal saját sorsáról is beszámol. Főcze János Paál Árpád nekrológját publikálja, – az erdélyi magyar politikus és publicista ezt Ovtavian Goga román költő, Ady Endre egykori barátja 1938 májusában bekövetkezett halála alkalmából írta. Összeállításunkat Závoczki Adrienn írásával zárjuk, aki levéltári iratok alapján a két világháború között Magyarországon élt olasz állampolgárok sorsába nyújt betekintést

 

Budapest, 2020. szeptember 14.

 

A szerkesztők