Az egyetemek és főiskolák vezetőinek értekezlete

Magyar Nemzet, 1956. szeptember 29.  

Szélesíteni és erősíteni kell a vitaszellemet, mert csak így biztosíthatjuk egyetemi oktatóink ideológiai, politikai és tudományos fejlődését, s így tudunk tartós eredményeket elérni a hallgatók nevelésében is - hangsúlyozta Kónya Albert oktatásügyi miniszter az egyetemek és a főiskolák vezetőinek országos értekezletén. A hozzászólók számos változást sürgettek az egyetemi és főiskolai oktatás tartalmi, szervezeti kérdéseit illetően.

Az egyetemek és a főiskolák vezetőinek értekezletét pénteken tartották a Budapesti Műszaki Egyetem dísztermében.

megnyitó szavai után oktatásügyi miniszter foglalkozott az elmúlt tanév felsőoktatási munkájával. Az egyetemeken jelentkezett politikai hibákkal kapcsolatban többek között elmondta: olyan nagyszámú értekezletet zúdítottak az egyetemekre, hogy azokon a részvétel már eleve kizárta a felvetett kérdések gondos tanulmányozását és a helyes következtetések kialakítását. A jobboldali nézeteket sikerült ugyan visszaszorítani, de olyan légkör kialakítása árán, amelynek kedvezőtlen hatása az értelmiségi párthatározat nyilvánosságra hozataláig az alkotó munka rovására ment. Az 1955-56. tanév második félévi munkája már sokkal nyugodtabb légkörben telt el. Az SZKP XX. kongresszusa felrázta mind az oktatók, mind a hallgatók széles rétegét, és a figyelmet az oktatás fejlődését gátló dogmatizmus elleni harcra irányította. Az egyetemek legfontosabb feladatuknak tartották, hogy az oktatás tartalmi kérdéseivel foglalkozzanak. Erre az időre a hallgatók tanulmányi munkájának javulása, a nagyobb aktivitás a jellemző. A tanulmányi színvonal emelkedését és a hallgatók szakmai érdeklődésének növekedését mutatja a tudományos diákkörök munkája is, amely az elmúlt tanévben sokat fejlődött.

A miniszter hangsúlyozta: szélesíteni és erősíteni kell a vitaszellemet, mert csak így biztosíthatjuk egyetemi oktatóink ideológiai, politikai és tudományos fejlődését, és így tudunk tartós eredményeket elérni a hallgatók nevelésében is.

- Helyesnek tartanánk - mondotta a továbbiakban - nagyobb méretű, az egyetemeken túlterjedő viták rendezését.

- Külföldi kapcsolatainkat szélesíteni szeretnénk - mondotta. - 1955-ben az ország oktatásügyi intézményeitől összesen száz dolgozó és tanuló járt külföldön. 1956-ban csak az Oktatásügyi Minisztérium nemzetközi kapcsolatok csoportja 11 700 dolgozó és tanuló, illetőleg hallgató számára biztosított külföldi utazást.

- Az egyetemek egyik leghatározottabb követelése volt - mondotta Kónya Albert a továbbiakban - a múltban a bölcsészettudományi és természettudományi karok képzési idejének - ezen belül különösen a tanárképzésnek - felemelése öt évre. Ez a követelés most megvalósul. Az 1957-58-as tanévben az első és a második évfolyam számára bevezetik az ötéves képzési időt. Ennek a tanévnek egyik legfontosabb feladata az új ötéves tantervek kialakítása. Ennél a feladatnál tisztázni kell a tanrendi kötöttség bizonyos fokú lazításának kérdését. Az egyes szakok jellegétől függően a hallgatók saját belátásuk szerint választhatják meg, hogy melyik előadást hallgatják, milyen szemináriumon, esetleg gyakorlaton vesznek részt. A vizsgarendszer többszöri javítgatás ellenére se kielégítő.

A miniszter referátumát az egyetemek és a főiskolák szervezeti kérdéseinek taglalásával zárta be.

, a Budapesti Orvostudományi Egyetem rektora hozzászólásában többek között kifogásolta, hogy az Egészségügyi Minisztérium nem kíséri nagy figyelemmel a fiatal orvosok munkáját, így egy-egy jó képességű tanársegéd felelősségteljesebb állásba juttatásához nem is segédkezhet. Foglalkozott a továbbiakban az egyetemi felvételek kérdésével és javasolta, hogy a felvételt végső fokon maguk az egyetemek döntsék el. Ugyancsak helyesnek tartaná, ha a tudósképzés az egyetemek hatáskörébe tartoznék.

, a Budapesti Műszaki Egyetem villamos karának dékánja jónak látná, ha egyetemük levelező szakára jóval több hallgatót vehetnének fel. Kérte, hogy az egyetemek mellé, ott, ahol még nincsenek, tudományos kutató intézeteket létesítsenek. hadmérnökkari dékán hozzászólása után oktatásügyi miniszterhelyettes kért szót. A marxizmus-leninizmus egyetemi oktatásában mutatkozott dogmatizmusról, és azzal kapcsolatos néhány problémáról beszélt.

, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem dékánja a végzős hallgatók elosztásának kérdéséről beszélt. Véleménye szerint minden tervszerűséget nélkülöz az elosztás, igen sok esetben olyan posztokra állítanak embereket, akiknek nem oda szól a szakképzettsége. Véleménye szerint: meg kell szüntetni az egyetemeken a személyzeti osztályokat. Miniszteri rendelet értelmében a kádermunkát a tanszékvezetőknek kell intézniök.

, az Eötvös Loránd Tudományegyetem helyettes rektora az Akadémia és az egyetem szorosabb együttműködéséről, , a Budapesti Műszaki Egyetem rektora az egyetemi irányítás és , az Egri Pedagógiai Főiskola igazgatója a nevelés néhány elvi kérdéséről szólt.

A hozzászólásokra Kónya Albert oktatásügyi miniszter válaszolt, majd Sőtér István miniszterhelyettes zárszavaival véget ért az egyetemi és főiskolai vezetők országos értekezlete.




Ezen a napon történt október 03.

1974

Elkezdődik a Watergate-ügy bírósági eljárása.Tovább

1975

Elhelyezik a paksi atomerőmű alapkövét.Tovább

1990

Egyesül az NDK és az NSZK: Németország ismét egységes állam.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Az ArchívNet idei harmadik száma a külkapcsolatok világát járja körül. Fontos kiemelni, hogy a külső ágensekkel való kapcsolattartás nemcsak a mindenkori központi kormányzathoz kötődő külügyminisztérium privilégiuma. A most megjelenő írásokban több példát is láthatunk arra nézve, hogy egyes szervezetek (legyenek azok hazaiak vagy külföldiek) miként tartották a kapcsolatot egymással, illetve kormányzati szervekkel.
A tematikát figyelembe véve és időrendben haladva Szabó Mátyás (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem) forrásismertetése a legkorábbi, aki az OsztrákMagyar Monarchia és az Európai Dunabizottság közti kapcsolattartás mélyebb rétegeibe nyújt betekintést. A szerző írásában bemutatja, hogy az önálló külügyminisztériummal nem rendelkező magyar birodalomfél egyes szaktárcái miként tudták akaratukat érvényesíteni a Ballhausplatzon keresztül egy nemzetközi szervezet felé. A hivatali érintkezés egy konkrét ügy, az Oszmán Birodalom adósságrendezésén keresztül kerül bemutatásra.
A hidegháború alatti, a már megszilárdult hatalmi blokkok korszakának időszakáról szól Krajcsír Lukács (tudományos munkatárs, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) forrásismertetése. Az 1960-as években zajló első irakikurd háború a nyugati és keleti hatalmi tömbök figyelmét is felkeltette. A keleti blokk országai a monarchia megbuktatása után kifejezetten politikai szempontok alapján támogatták az új, nyugatnak hátat fordító rezsimet, amely azonban kommunista- és kurdellenes nézeteket vallott. Nem meglepő módon a kezdeti jó viszony megromlott, így később az sem okozhatott meglepetést, hogy a kirobbanó polgárháborúban a Szovjetunió és annak érdekszférájába tartozó államok már a kurd felkelőket támogatták – Magyarország például humanitárius szállítmányokkal.
Regionális konfliktusok után egy világesemény a magyarság egy jól körülhatárolható részére gyakorolt hatását mutatja be Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár). Négy dokumentum segítségével prezentálja, hogy a kijevi magyar közösség milyen módon reagált 1986 tavaszán a csernobili atomerőműben bekövetkező katasztrófára. A főként a külügyi apparátusból származó iratok ismertetése előtt azonban kitér írásában arra is, hogy a korabeli helyi magyar kolónia milyen létszámmal és milyen háttérrel rendelkezett.
A tematikus írások mellett az ArchívNet idei harmadik számában olvasható Kosztyó Gyula (kutató, Clio Intézet) publikációja, amely nem egy külügyi, hanem belügyi intézkedés körülményeit mutatja be. 1944 késő tavaszán-nyarán a Magyarországhoz tartozó Kárpátaljára ejtőernyős szovjet diverzánsokat-partizánokat dobtak le, akik ellen a helyi magyar csendőrség és katonaság egyaránt fellépett. Az írás egyben képet is ad Kárpátalja 1944 májusi helyzetéről, amely területen megkezdődött a zsidóság deportálása, és amely terület ugyan még nem vált hadi zónává, de már érezhető volt, hogy a „vihar előtti csend” állapotában van.
A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a színvonalas kéziratokat, illetve ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei negyedik számába is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban
 

Budapest, 2022. augusztus 26.

Miklós Dániel
főszerkesztő