Az Írószövetség közgyűlésének vitája

Szabad Ifjúság, 1956. szeptember 19.

1956. szeptember 17-én - két év után először - tanácskozásra gyűltek össze a Magyar Írók Szövetségének a tagjai. A Szabad Ifjúság egy korábbi cikkében (szeptember 18.) már tudósított az egész napos tisztújító közgyűlésről, elsősorban Képes Géza titkári beszámolójának az ismertetésével. Most, a közgyűlésen kibontakozó vita legfőbb hozzászólásait ismerteti a szerkesztőség olyan kérdéseket érintve: mint az irodalmi egységfront szélesítése, az irodalom és a nép szabadsága, az elítélt írók rehabilitációja, a haladás és a szabadság írói szolgálata stb.

 

Mint már közöltük, hétfőn egész napos közgyűlést tartott az Írószövetség, amelyen megvitatták irodalmi életünk néhány problémáját és megválasztották az Írószövetség új vezetőségét. Az alábbiakban ismertetjük a tanácskozáson elhangzott felszólalásokat.

 

Kállai Gyula:

 

Az irodalmi egységfront szélesítéséért

  

Az első felszólaló

, az MDP Központi Vezetősége kulturális osztályának vezetője volt.

Azért kértem elsőnek szót, mert egy megbízatást szeretnék teljesíteni: a magyar írók mai, nagyfontosságú tanácskozásán szeretném átadni önöknek pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének forró, elvtársi üdvözletét és szerencsekívánatait! (Hosszan tartó taps.)

A Magyar Írószövetség az utóbbi években szenvedélyes viták színhelye volt, olyan vitáké, amelyeknek országos, sőt nemzetközi visszhangja volt - mondotta, majd így folytatta:

A Központi Vezetőség júliusi ülése után tisztán és világosan látjuk, hogy a magyar írók ezekben a vitákban általában jó és nagy célért szálltak síkra, amikor a személyi kultusz, az irodalom adminisztratív eszközökkel való irányítása, a dogmatizmus, és ezek káros következményei ellen léptek fel. Alapjában véve helyes és jogos harcok során azonban - sokszor talán csak a harc logikája következtében - egyesek téves nézeteket is hangoztattak és pártszerűtlen magatartást tanúsítottak. Az ezekért kirótt, a pártfegyelmet sértő magatartással arányban nem álló, eltúlzott pártfenyítések nagy részét a Központi Ellenőrző Bizottság törölte, s természetesen nincsen kizárva annak lehetősége sem, hogy a többi pártbüntetés felülvizsgálására is sor kerüljön.

Örvendetes dolog, hogy a Központi Vezetőség ez év júliusi nagyjelentőségű határozatával az író elvtársak egyetértenek, s több ízben kijelentették, hogy a párthatározatok végrehajtásáért következetesen harcolni is akarnak.

Pártunk Központi Vezetőségének az a véleménye, hogy az Önök mai tanácskozása megteremtheti a júliusi határozat szellemében folyó további munka szervezetének, elvi vezetésének feltételeit az Írószövetségen belül. A megválasztandó új vezetőségnek olyannak kell lennie, amely összetételében hűen tükrözi a Központi Vezetőség határozatának azt az irodalomra és a művészetre vonatkozó nagyjelentőségű megállapítását, hogy a mi jelenlegi irodalmi és általában művészeti életünkben helye, szerepe és jelentősége van a nem marxista-leninista szemléletű, a nem szocialista-realista irányzathoz tartozó, de egyébként haladó tendenciájú műveknek is és ezeken belül természetesen a különböző stílus-törekvéseknek is.

Az irodalmi egységfront szélesítésére pártunk Központi Vezetősége - amint az elvtársak tudják - anyagi eszközök biztosításával is igen komoly lépéseket tett. Az Irodalmi Újság oldalszámát az utóbbi időben növeltük. A közeljövőben három új folyóirat jelenik meg, a Nagyvilág, az Életképek és

szerkesztésében egy esztétikai folyóirat.

 

Kónya Lajos:

 

Ezután is mindent megteszünk az emberi és irodalmi szabadságért

  

felszólalásában hangoztatta: a vezetőségválasztás a sok kárt okozó szektás-dogmatikus sebek egy részének begyógyítását jelenti, s ezzel olyan feltételeket teremt a szervezeti formák terén, amelyek között az alkotó légkör a lehető legteljesebben és legszabadabban kibontakozhatik. Az ilyenfajta problémák megoldását a júliusi párthatározat tette lehetővé.

E határozat az elmúlt években elkövetett hibák és bűnök kijavítására és jóvátételére, a demokratizmus fejlesztésére üdvös kezdeti lépéseket tesz lehetővé.

Nem lettünk és nem leszünk hűtlenek eddigi elveinkhez és törekvéseinkhez, s ezután is mindent megteszünk a demokratizmusért, a törvényességért, közéletünk tisztaságáért, az emberi és irodalmi szabadságért, mindazokért a jogokért, amelyekért embernek lenni érdemes, írónak cselekedni kötelesség - mondotta.

 

, majd szólalt fel. Megállapította, hogy a Szabad Nép cikke lényegében a múlt év decemberi határozatban elítélt írók egy részének rehabilitációját jelenti. Ezek az írók akkor elfoglalt elvi álláspontjukat továbbra is fenntartják. Követeléseik közül azóta sok minden meg is valósult. Befejezésül kérte az irodalom vezetőit: teremtsenek olyan helyzetet, amelyben az írók nyugodtan alkothassanak, és a művek versenyében a képesség és a tisztesség döntsön.

 

 

Fekete Gyula:

 

Megkönnyebbülés és jövőbe vetett hit

  

felszólalásában arról beszélt, hogy a júliusi határozatok megkönnyebbülést, s a felszabadulás, a bizakodás, a jövőbe vetett hit tiszta érzését jelenti sokaknak. Ez a bizakodás azóta is nő, izmosodik, valahányszor egy-egy előrevivő intézkedésről adnak hírt a lapok.

A továbbiakban arról szólt, hogy most minden erővel segíteni kell a párt harcát a tisztulásért, a lenini normák végleges győzelméért a pártban, és a szocialista demokratizmus végleges győzelméért az országban. Annál is inkább szükség van erre, mert egyben-másban még akadozunk, egy helyben topogunk. Fel kell lépni minden visszahúzó erő, minden halogatás, a felelősségtől történő menekvés ellen.

, a Magyar Írók Szövetségének folyóiratának, a Csillagnak szerkesztését bírálta.

 

 

Háy Gyula:

 

Minden körülmények között igazat írni...

 

felszólalásában leszögezte: a Szabad Nép vasárnapi számában az Írószövetség közgyűlése elé szánt cikk, számos helyes, okos és igaz megállapítást tartalmaz. De véleménye szerint a cikk még mindig nem mondja ki a teljes igazságot, és elhallgat egyes részleteket. Különösen az nem fedi a tényeket, hogy az írók feladták volna decemberben elfoglalt elvi álláspontjukat.

Az igazság az , hogy a párt a XX. kongresszus és a júliusi határozat után e kérdésben is rátalált az igazságra, és minden alkudozás, minden hoci-nesze nélkül, nagyvonalúan és tisztakezűen, igazi kommunista párthoz méltóan helyrehozta a korábban elkövetett igazságtalanságot.

és felszólalása után Ignotus Pál köszönetet mondott az írótársadalomnak azért a meleg fogadtatásért, amelyben rehabilitált társaival együtt részesítették.

felszólalásában méltatta annak a harcnak a jelentőségét, amelyet a magyar írók az igazság érvényesüléséért, az ártatlanul bebörtönzöttekért folytattak.

, , , felszólalása után kapott szót. Örömmel üdvözölte az írói honoráriumok felemelésére vonatkozó rendelkezéseket, majd a júliusi határozat végrehajtásával foglalkozott. Hangoztatta, hogy a határozat és Gerő Ernő beszédének az írókra vonatkozó része igen jó benyomást keltett. Ma már azt is megmondhatjuk - mondotta -, hogy komoly változások következtek be. Az értelmiségi határozat, az írók és az újságírók rehabilitációja, a Szabad Nép cikke és számos egyéb tény mutatja, hogy előrehaladtunk a megkezdett úton. Majd a határozat végrehajtásában tapasztalható késedelmeskedéssel [olvashatatlan mondatrész]

Végül annak a véleményének adott kifejezést, hogy azoknak, akik a múltban elkövetett hibákért elsősorban felelősek, önkritikát kell gyakorolniok.

utána fiatal írókkal kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy a kiadók általában kis példányszámban adják ki a könyveket. Ezért a fiatal írók megfelelő megismertetése érdekében is gondoskodni kell arról, hogy ha egy könyv elfogyott, azonnal nyomják utána.

felszólalásában hangoztatta, hogy az irodalom és a nép szabadsága egymástól elválaszthatatlan. Nem lehet tagadni az utóbbi hetekben bekövetkezett fejlődést. Örülünk ennek, de ez nem jelentheti azt, hogy többé ne beszéljünk a gondokról, bajokról, problémákról. A továbbiakban megállapította, hogy a felszólalásokban nem jelentkezett ellenvélemény a referátummal szemben. Ez azt jelenti, hogy az irodalomban megvan a sokat hangoztatott népi-nemzeti egység, az írók mindnyájan egyetértenek az alapkérdésben, a haladás és a szabadság írói szolgálatában. „Fogadjuk meg, hogy ezen a népi-nemzeti egységen tűzön-vízen át őrködni fogunk" - mondotta.

Ezután Urbán Eszter, Jánosi István, Petrovácz István, Hubay Miklós szólaltak fel, majd Bihari Sándor a miskolci írók helyzetét ismertette.

Lukácsy Sándor, Kovai Lőrinc és Rónai Mihály András felszólalása után Veres Péter zárta le a vitát.

Az Írószövetség új elnöksége szeptember 18-án tartotta első ülését. Ezen titkos szavazással Veres Pétert elnökké, Háy Gyulát a prózai szakosztály titkárává, Vészi Endrét a drámai szakosztály titkárává és Molnár Zoltánt a [a másolat olvashatatlan].




Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.

Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.

Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.

Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.

Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2026. március 13.

Miklós Dániel
főszerkesztő