Az orvosképzés, a betegellátás és a szociálpolitika időszerű kérdései

Magyar Nemzet. 1956. szeptember 9.

Román József egészségügyi miniszter szeptember 8-án az ország egészségügyi helyzetéről, a betegellátás színvonaláról, a legsürgetőbb egészségügyi és szociálpolitikai feladatokról tudósította a sajtót. Ennek összefoglalását adja a Magyar Nemzet írása.

Az ország egészségügyi helyzetéről tájékoztatta a sajtót szombaton délelőtt Román József egészségügyi miniszter. Bevezetőben elmondta, hogy az egészségügyi ellátás iránti igény jelentősen megnőtt, de ezzel nem fejlődtek arányosan egészségügyi intézményeink. Az ellátás színvonalának emelésére megfelelő anyagi és személyi előfeltételeket kell biztosítani. Az újságírók kérdéseire válaszolva elmondottak, hogy a lakosság számához viszonyítva már ma is jó az orvos ellátás, de

 

1960-ra 10 000 lakosra 15 orvos jut,

 

s ez már világviszonylatban is kiváló eredmény. A rendelőintézeti órák számát országosan 5000-rel növelik és 450 új orvosi körzetet létesítenek. Az elsőéves orvostanhallgatók számát idén 10 százalékkal csökkenteni akarták, de a csökkentés elmaradt. A felvételi rendszert a megfelelő szelekció biztosítására módosítani kell. Minden végzett orvosra állás vár, idén hetvenen kerülnek vidékre, kétévi gyakorlatra.

 

Az állásokat ma már általában pályázattal töltik be.

 

Az orvosok és középkáderek aránya rossz, lényegesen több ápolóra és más segédszemélyzetre van szükség. Felcserek képzésére az eddigi formában nincs szükség. A közigazgatás átszervezésével kapcsolatban az új járásokban járványügyi orvosokat állítanak be.

Nemzetközi tudományos együttműködésre a csehekkel már megegyeztünk, az NDK-val és a lengyelekkel most készítünk elő megegyezést, s Jugoszláviával felújítjuk a járványügyi egyezményt. A többi baráti államokkal tapasztalatcsere-egyezményünk van, s Nyugattal is megélénkültek kapcsolataink. Míg három évvel ezelőtt szocialista államokba 29, nyugatra 2 orvost küldött ki a minisztérium, idén eddig a szocialista államokba 84, nyugatra 43 orvost küldtek ki, további 40 útját támogatták, és számos tudóst az Akadémia küldött ki.

Az orvosi ellátással kapcsolatban elmondotta, hogy hat éve 7000 szakorvosi rendelőórán 23,5 millió beteget kezeltek, tavaly 16 000 órán 43 milliót, s az egy-egy betegre jutó 4,7 perc kezelési idő átlagban 5,6 percre emelkedett. Lendületes fejlesztésre, a rendelők bővítésére és decentralizálására van szükség.

 

Az orvosi ellátás elleni panaszok lényegesen csökkentek.

 

A körzetorvosi munka adminisztrációját elsősorban az SZTK kimutatásai terhelik; az állami adatszolgáltatást rövidesen egyszerűsítik. A mentőszolgálatnak nincs elég autója, s ami van is, nagyrészt rossz, itt rohamos fejlesztés kell. Tavaly 50 új autót kaptak a mentők, idén is már néhányat, s a vidéket járó kocsikat rövidhullámú rádióval fogják felszerelni, hogy könnyebben legyenek irányíthatók. A tbc-s betegek rendelkezésére álló ágyak számát az országgyűlésen elhangzott interpelláció nyomán a tervezettnél nagyobb mértékben fogják emelni, hogy minél előbb lényegesen csökkenthessék a szanatóriumba jutás előtt ma még szükségszerű hosszabb várakozást. A terhesség megszakításáról szóló rendelet sima végrehajtásáról gondoskodtak, de érdemes felhívni a közönség figyelmét, hogy az ilyesfajta beavatkozás orvosilag nem abszolút veszélytelen. A gyermekparalízis elleni védőoltás anyagát külföldről csak több millió dollárért hozhatnánk be, s nem vállalkozhatunk a külföldi, elég veszélyes, érzékeny oltóanyag rendszeres ellenőrzésére. Állandóan tanulmányokat folytattunk ez irányban külföldön, idehaza is kutattunk, és jövőre az OKI hozzáfog az oltóanyag hazai termelésének kidolgozásához is. A gyógyszerellátási normát 1957-ben 10 százalékkal emelik.

 

Külföldi gyógyszerekre nem igen szorulunk, mert a legtöbbet idehaza is megfelelő minőségben elkészítjük.

 

Van azonban, aminek a gyártása nem célszerű, ezt a gyógyszer-exportunkból származó devizákból a jövőben nagyobb mennyiségben kellene behozni. Nemrég a rádió útján kerestek aureomycint egy pécsi betegnek. Felesleges volt az izgalom, mert ha a beteg hozzátartozói a pécsi kórház vezetőihez fordultak volna, azok saját készletükből vagy a megyei, esetleg országos tartalékból órák alatt biztosították volna a szert. Ilyen esetben a gyógyintézetek mindig tudják, hogyan szerezhetik meg a „legritkább" szereket is. Gyógyszeriparunk túlterhelt, évek során át nem bővítettük és nem rekonstruáltuk, ezért ma az eredeti kapacitásnak néhol tízszeresével vannak megterhelve. Az államháztartás félmilliárd forintot szánt most a magyar gyógyszeripar korszerűsítésére.

 

Szociálpolitikai téren legsürgősebb a csökkent munkaképességűekről való gondoskodás.

 

A szociális otthonokban 1200 új helyet biztosítanak, s tervbe vették, hogy értelmi fogyatékos fiatalokat a mezőgazdaságban fognak foglalkoztatni. Ma még sok szerv illetékes a csökkent munkaképességűek ügyében, ezeknek összehangolására kormányintézkedés szükséges. A gyógyszerészek speciális nyugdíjproblémáival is foglalkoznak.

Az 1951 óta végzett orvosok és jogászok doktori címének visszaadásáról a Minisztertanács intézkedése még azért nem jelent meg, mert hasonló jogos kérelemmel léptek fel más szakmák, így bölcsészek, állatorvosok, mérnökök is. Ez utóbbiak azonban 1951 előtt is csak bizonyos feltételekkel, tudományos munka, disszertáció elkészítése esetén kapták meg a doktori címeket. A Minisztertanács nem csak a jogászokról és orvosokról, de a többiekről is gondoskodni fog, és az 1951 előttihez hasonlóan lehetővé teszi számukra is a doktori cím megszerzését.

A Magyar Nemzet kérdésére a miniszter elmondotta, hogy

 

komoly erőfeszítéseket tesznek az ápolószemélyzet fizetésrendezésére, létszám növelésére, munkaidejének szabályozására.

 

A jövő évi úgynevezett „minőségi" létszámfejlesztési számokat még nem ismerik, de minden erővel törekszenek, hogy a terv-irányelvek szellemébe ne csak új egészségügyi intézményekhez kapjanak létszámot, hanem a régieket is fejleszthessék. Utoljára 1954-ben kaptak 12 százalék bérjavítást a középkáderek, azóta a minisztérium kidolgozott javaslatait nem tudta keresztülvinni. A Magyar Nemzetben pénteken megjelent cikkel kapcsolatban elmondotta, hogy

 

a XIV. kerület számára a Hungária körúton a volt tolmácsképző intézetben rendelőt létesítenek,

 

hiszen az épület azelőtt is egészségügyi célokat szolgált. Ma szükséglakások vannak benne, de az 57 lakóból már 51-nek sikerült helyet biztosítani, ezért bíznak benne, hogy minél előbb birtokba vehetik az épületet. Idegbeteg gyerekek kezelésére ma még korlátozottak a lehetőségek, de ezt bővíteni akarják; beszédhibás gyerek 900 van nyilvántartva és vár elhelyezésre, de valóságban talán tízszer annyi is van az országban. Elsősorban azokat helyezik el, akikről odahaza nem tudnak megfelelően gondoskodni. A tuberkulózis elleni küzdelemben más minisztériumokkal együtt törekszenek a szarvasmarha eredetű fertőzések leküzdésére. A jövőben a csecsemőtej sterilitása érdekében csak egy üzem készít Budapesten, mindig azonos minőségű, baktériummentes csecsemőtejet, ez ma még nincs biztosítva; ezért szokás a tejet forralva inni. A tbc-intézetekben dolgozók veszélyességi pótlékának jelenlegi rendszere módosításra szorul.

 

Az élelmezés-egészségügy területén igen komolyak a hiányok és a minisztérium élelmiszertörvényt készít elő,

 

amely mind az iparban, mind a kereskedelemben és a vendéglátóiparban előírja a közegészségügyi normákat és megfelelő szankciókkal gondoskodik, hogy „tervteljesítés" és „önköltségcsökkentés" címén, prémium vezette szempontok miatt senki se veszélyeztethesse a közegészségügyet. A műszergyártás nagyon elmaradott, nem jók a minőségi normák, az ellátás szegényes s külföldről is több műszert kellene behozni, esetleg az exportált műszerekből származó devizából. A státuskérdéseket jövőre már reálisabban kezelik, érvényesülnek a szakszempontok és nem lesz státus-akadálya például annak, hogy Újpesten végre átadják a betegeknek az egyébként készen álló radioaktívizotop laboratóriumot.

Az újságírók további kérdéseire elmondotta, hogy

 

idén Budapesten összesen 111, vidéken 89 lakást kap az egészségügy, de szerencsére egyes tanácsok maguk is segítenek orvosok lakáshoz juttatásában.

 

Az autóellátás némiképpen javult, a közelmúltban a körzetorvosoknak 20, megyei központoknak 10 Wartburg személyautót adtak, ezen kívül 30 Skoda furgon is üzembe állt. A gyógyintézetek élelmezésére szánt összeget jövőre felemelik.

 

 

M. P.

Ezen a napon történt december 16.

1916

Juba Adolf felolvasást tartott az ifjúsági egyesületek kérdésköréről a Magyar Pedagógiai Társaság ülésén. Előadásában, amely nyomtatásban...Tovább

1942

A holokauszthoz vezető, a zsidó népirtás tervét szentesítő wannseei konferencia évében és szellemében e napon rendeli el Heinrich Himmler...Tovább

1944

Nagyszabású német hadművelet (Wacht am Rhein) veszi kezdetét az amerikai csapatok által gyengén védett Ardennek hegységben. Az...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

A lapunk idei ötödik számában négy forrásismertetés olvasható, amelyek közül kettő a második világháború utáni Magyarország külországokkal való kapcsolataiba enged betekintést. A két másik forrásismertetés fő témája ugyan eltér az előzőekétől, azonban ez utóbbiakban is megjelenik – a személyek szintjén – a külfölddel, a külországokkal való kapcsolat.
Időrendben az első Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) két részes forrásismertetésének a második fele. Ezúttal olyan iratokat mutat be a szerző, amelyek a magyar–csehszlovák lakosságcsere Nógrád-Hont vármegye nyugati felére vonatkoznak: a kirendelt magyar összekötők jelentéseit, akik arról írtak, hogy a településeken miként zajlott a szlovákság körében a csehszlovák agitáció az átköltözés érdekében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Mindszenty József és Zágon József halálának 50. évfordulója kapcsán a Szent István Alapítvány levéltárából mutat be egy iratot. Amelyhez kapcsolódóan bemutatja az azt őrző gyűjteményt is. Az ismertetett dokumentum egy Zágon Józseffel lezajlott beszélgetés összefoglalója, amelyet Tomek Vince, a piarista rend generálisa jegyzett le; kifejtve többek között, hogy miként állt Mindszenty személyének, valamint utódlásának kérdése a nemzetközi térben.
Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) forrásismertetésének második részében a Mikroelektronikai Vállalat létrehozásának előzményeihez kapcsolódóan mutat be egy iratanyagot, amelyet az Államibiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára őriz. Az állambiztonság a saját módszereivel igyekezett hozzájárulni ahhoz, hogy csökkenjen Magyarország technológiai lemaradása: ehhez lett volna szükséges rávenni az együttműködésre az Egyesült Államokba emigrált Haraszti Tegze Péter villamosmérnököt, azonban ez a próbálkozás kudarcba fulladt.
Idén október 3-án avatták fel a néhai brit miniszterelnök, Margaret Thatcher emlékművét Budapesten. Ennek apropóján Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) idézte fel a Vaslady 1984-es magyarországi látogatását. Az esemény kiemelkedő fontosságú volt nemcsak az év, hanem az évtized számára hazánkban: Thatcher volt ugyanis az első brit kormányfő, aki hivatali ideje során látogatott Magyarországra – a fogadó fél ennek megfelelően igyekezett vendégül látni.
Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2025. november 14.

Miklós Dániel
főszerkesztő