Az orvosképzés, a betegellátás és a szociálpolitika időszerű kérdései

Magyar Nemzet. 1956. szeptember 9.

Román József egészségügyi miniszter szeptember 8-án az ország egészségügyi helyzetéről, a betegellátás színvonaláról, a legsürgetőbb egészségügyi és szociálpolitikai feladatokról tudósította a sajtót. Ennek összefoglalását adja a Magyar Nemzet írása.

Az ország egészségügyi helyzetéről tájékoztatta a sajtót szombaton délelőtt Román József egészségügyi miniszter. Bevezetőben elmondta, hogy az egészségügyi ellátás iránti igény jelentősen megnőtt, de ezzel nem fejlődtek arányosan egészségügyi intézményeink. Az ellátás színvonalának emelésére megfelelő anyagi és személyi előfeltételeket kell biztosítani. Az újságírók kérdéseire válaszolva elmondottak, hogy a lakosság számához viszonyítva már ma is jó az orvos ellátás, de

 

1960-ra 10 000 lakosra 15 orvos jut,

 

s ez már világviszonylatban is kiváló eredmény. A rendelőintézeti órák számát országosan 5000-rel növelik és 450 új orvosi körzetet létesítenek. Az elsőéves orvostanhallgatók számát idén 10 százalékkal csökkenteni akarták, de a csökkentés elmaradt. A felvételi rendszert a megfelelő szelekció biztosítására módosítani kell. Minden végzett orvosra állás vár, idén hetvenen kerülnek vidékre, kétévi gyakorlatra.

 

Az állásokat ma már általában pályázattal töltik be.

 

Az orvosok és középkáderek aránya rossz, lényegesen több ápolóra és más segédszemélyzetre van szükség. Felcserek képzésére az eddigi formában nincs szükség. A közigazgatás átszervezésével kapcsolatban az új járásokban járványügyi orvosokat állítanak be.

Nemzetközi tudományos együttműködésre a csehekkel már megegyeztünk, az NDK-val és a lengyelekkel most készítünk elő megegyezést, s Jugoszláviával felújítjuk a járványügyi egyezményt. A többi baráti államokkal tapasztalatcsere-egyezményünk van, s Nyugattal is megélénkültek kapcsolataink. Míg három évvel ezelőtt szocialista államokba 29, nyugatra 2 orvost küldött ki a minisztérium, idén eddig a szocialista államokba 84, nyugatra 43 orvost küldtek ki, további 40 útját támogatták, és számos tudóst az Akadémia küldött ki.

Az orvosi ellátással kapcsolatban elmondotta, hogy hat éve 7000 szakorvosi rendelőórán 23,5 millió beteget kezeltek, tavaly 16 000 órán 43 milliót, s az egy-egy betegre jutó 4,7 perc kezelési idő átlagban 5,6 percre emelkedett. Lendületes fejlesztésre, a rendelők bővítésére és decentralizálására van szükség.

 

Az orvosi ellátás elleni panaszok lényegesen csökkentek.

 

A körzetorvosi munka adminisztrációját elsősorban az SZTK kimutatásai terhelik; az állami adatszolgáltatást rövidesen egyszerűsítik. A mentőszolgálatnak nincs elég autója, s ami van is, nagyrészt rossz, itt rohamos fejlesztés kell. Tavaly 50 új autót kaptak a mentők, idén is már néhányat, s a vidéket járó kocsikat rövidhullámú rádióval fogják felszerelni, hogy könnyebben legyenek irányíthatók. A tbc-s betegek rendelkezésére álló ágyak számát az országgyűlésen elhangzott interpelláció nyomán a tervezettnél nagyobb mértékben fogják emelni, hogy minél előbb lényegesen csökkenthessék a szanatóriumba jutás előtt ma még szükségszerű hosszabb várakozást. A terhesség megszakításáról szóló rendelet sima végrehajtásáról gondoskodtak, de érdemes felhívni a közönség figyelmét, hogy az ilyesfajta beavatkozás orvosilag nem abszolút veszélytelen. A gyermekparalízis elleni védőoltás anyagát külföldről csak több millió dollárért hozhatnánk be, s nem vállalkozhatunk a külföldi, elég veszélyes, érzékeny oltóanyag rendszeres ellenőrzésére. Állandóan tanulmányokat folytattunk ez irányban külföldön, idehaza is kutattunk, és jövőre az OKI hozzáfog az oltóanyag hazai termelésének kidolgozásához is. A gyógyszerellátási normát 1957-ben 10 százalékkal emelik.

 

Külföldi gyógyszerekre nem igen szorulunk, mert a legtöbbet idehaza is megfelelő minőségben elkészítjük.

 

Van azonban, aminek a gyártása nem célszerű, ezt a gyógyszer-exportunkból származó devizákból a jövőben nagyobb mennyiségben kellene behozni. Nemrég a rádió útján kerestek aureomycint egy pécsi betegnek. Felesleges volt az izgalom, mert ha a beteg hozzátartozói a pécsi kórház vezetőihez fordultak volna, azok saját készletükből vagy a megyei, esetleg országos tartalékból órák alatt biztosították volna a szert. Ilyen esetben a gyógyintézetek mindig tudják, hogyan szerezhetik meg a „legritkább" szereket is. Gyógyszeriparunk túlterhelt, évek során át nem bővítettük és nem rekonstruáltuk, ezért ma az eredeti kapacitásnak néhol tízszeresével vannak megterhelve. Az államháztartás félmilliárd forintot szánt most a magyar gyógyszeripar korszerűsítésére.

 

Szociálpolitikai téren legsürgősebb a csökkent munkaképességűekről való gondoskodás.

 

A szociális otthonokban 1200 új helyet biztosítanak, s tervbe vették, hogy értelmi fogyatékos fiatalokat a mezőgazdaságban fognak foglalkoztatni. Ma még sok szerv illetékes a csökkent munkaképességűek ügyében, ezeknek összehangolására kormányintézkedés szükséges. A gyógyszerészek speciális nyugdíjproblémáival is foglalkoznak.

Az 1951 óta végzett orvosok és jogászok doktori címének visszaadásáról a Minisztertanács intézkedése még azért nem jelent meg, mert hasonló jogos kérelemmel léptek fel más szakmák, így bölcsészek, állatorvosok, mérnökök is. Ez utóbbiak azonban 1951 előtt is csak bizonyos feltételekkel, tudományos munka, disszertáció elkészítése esetén kapták meg a doktori címeket. A Minisztertanács nem csak a jogászokról és orvosokról, de a többiekről is gondoskodni fog, és az 1951 előttihez hasonlóan lehetővé teszi számukra is a doktori cím megszerzését.

A Magyar Nemzet kérdésére a miniszter elmondotta, hogy

 

komoly erőfeszítéseket tesznek az ápolószemélyzet fizetésrendezésére, létszám növelésére, munkaidejének szabályozására.

 

A jövő évi úgynevezett „minőségi" létszámfejlesztési számokat még nem ismerik, de minden erővel törekszenek, hogy a terv-irányelvek szellemébe ne csak új egészségügyi intézményekhez kapjanak létszámot, hanem a régieket is fejleszthessék. Utoljára 1954-ben kaptak 12 százalék bérjavítást a középkáderek, azóta a minisztérium kidolgozott javaslatait nem tudta keresztülvinni. A Magyar Nemzetben pénteken megjelent cikkel kapcsolatban elmondotta, hogy

 

a XIV. kerület számára a Hungária körúton a volt tolmácsképző intézetben rendelőt létesítenek,

 

hiszen az épület azelőtt is egészségügyi célokat szolgált. Ma szükséglakások vannak benne, de az 57 lakóból már 51-nek sikerült helyet biztosítani, ezért bíznak benne, hogy minél előbb birtokba vehetik az épületet. Idegbeteg gyerekek kezelésére ma még korlátozottak a lehetőségek, de ezt bővíteni akarják; beszédhibás gyerek 900 van nyilvántartva és vár elhelyezésre, de valóságban talán tízszer annyi is van az országban. Elsősorban azokat helyezik el, akikről odahaza nem tudnak megfelelően gondoskodni. A tuberkulózis elleni küzdelemben más minisztériumokkal együtt törekszenek a szarvasmarha eredetű fertőzések leküzdésére. A jövőben a csecsemőtej sterilitása érdekében csak egy üzem készít Budapesten, mindig azonos minőségű, baktériummentes csecsemőtejet, ez ma még nincs biztosítva; ezért szokás a tejet forralva inni. A tbc-intézetekben dolgozók veszélyességi pótlékának jelenlegi rendszere módosításra szorul.

 

Az élelmezés-egészségügy területén igen komolyak a hiányok és a minisztérium élelmiszertörvényt készít elő,

 

amely mind az iparban, mind a kereskedelemben és a vendéglátóiparban előírja a közegészségügyi normákat és megfelelő szankciókkal gondoskodik, hogy „tervteljesítés" és „önköltségcsökkentés" címén, prémium vezette szempontok miatt senki se veszélyeztethesse a közegészségügyet. A műszergyártás nagyon elmaradott, nem jók a minőségi normák, az ellátás szegényes s külföldről is több műszert kellene behozni, esetleg az exportált műszerekből származó devizából. A státuskérdéseket jövőre már reálisabban kezelik, érvényesülnek a szakszempontok és nem lesz státus-akadálya például annak, hogy Újpesten végre átadják a betegeknek az egyébként készen álló radioaktívizotop laboratóriumot.

Az újságírók további kérdéseire elmondotta, hogy

 

idén Budapesten összesen 111, vidéken 89 lakást kap az egészségügy, de szerencsére egyes tanácsok maguk is segítenek orvosok lakáshoz juttatásában.

 

Az autóellátás némiképpen javult, a közelmúltban a körzetorvosoknak 20, megyei központoknak 10 Wartburg személyautót adtak, ezen kívül 30 Skoda furgon is üzembe állt. A gyógyintézetek élelmezésére szánt összeget jövőre felemelik.

 

 

M. P.

Ezen a napon történt november 22.

1906

Az SOS-t hivatalos nemzetközi segélykérő jelzéssé nyilvánítja a Nemzetközi Rádió-távírási Konvenció (International Radio Telegraphic...Tovább

1934

A Népszövetségben Belgrád megvádolja Magyarországot az I. Sándor elleni királygyilkosságban való részvétellel.Tovább

1941

Megalakult a Cserkész Országos Nagytanács, amelyben a jobbratolódás ellenzőinek néhány képviselője is szerepet kapott.Tovább

1942

Sztálingrádnál a szovjet túlerő bekeríti a 6. német hadsereget.Tovább

1943

Libanon függetlenné válik Franciaországtól.Tovább

  •  
  • 1 / 3
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.

Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.

Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.

A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.

Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).

Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. szeptember 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő