Fiatal értelmiségünk bátor vitafóruma

A DISZ Petőfi köre

Szabad Ifjúság, 1956. június 8.   

A DISZ Petőfi kör eddigi működése példa rá, hogy a téves, helytelen nézetek ellenszere nem a viták elfojtása, hanem éppen a szabad, demokratikus vitalégkör! A szerkesztőségi vezércikk a „szocialista demokratizmus" egyik jelentős fórumát látja a Petőfi körben, amely újszerű, demokratikus vitáival a marxista elmélet továbbfejlődésének, a burzsoá ideológia elleni még hatékonyabb küzdelemnek ad teret.


„A Petőfi kör szerdái keretében..." - olvashatjuk az utóbbi hetekben, hónapokban meghívókon, műsorfüzetekben. Pedig a Petőfi kör immár kezd túlnőni szerdái keretén, a rendkívül nagy visszhangot kiváltó közgazdász-vitát például a hallgatóság kérésére egy keddi napon, a még nagyobb érdeklődést keltő történész-vitát pedig péntek este folytatni kellett.

A Petőfi kört a

hívta életre, de valóságos szülője az a friss, szabad légkör, amely a Szovjetunió Kommunista Pártjal táplálkozik. Szinte jelkép, hogy a kör első igen sikeres rendezvénye március 17-én az egykori MEFESZ-isták [Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szervezete] találkozója volt, ahol az 1946-49-es egyetemi mozgalom résztvevői, vezetői a vártnál jóval nagyobb számban gyűltek össze. Kétségkívül bebizonyosodott, hogy az ifjúsági mozgalomnak ezeket a „veteránjait" - akik 11 esztendeje ott álltak a MADISZ [Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség], a MEFESZ, a NÉKOSZ [Népi Kollégiumok Országos Szövetsége], a Diákszövetség bölcsőjénél, sőt, egy részük még az illegális Kommunista Ifjúmunkás Szövetségben küzdött - ma is, „kiöregedetten" is szenvedélyesen érdeklik az ifjúsági mozgalom gondjai, s ha hívjuk őket, bizton számíthatunk rájuk. Nyilvánvalóvá vált a MEFESZ-találkozón az is, hogy ezekben a fiatalokban, akiket joggal neveztek a „párt ifjúságának," s akikből azóta felnőtt fiatal marxista értelmiségünk - ma is megvan az igény arra, hogy időnként összejöjjenek, munkaterületük, mindennapi életük gondjairól beszélgessenek és örömmel veszik, ha módot ad ehhez a DISZ. A MEFESZ-találkozó, tehát szerencsés kezdet volt, mert egyszeriben létrejött az ifjúsági mozgalom nevelte fiatal értelmiségi mag, amelyre a DISZ Petőfi kör további munkája épülhet.

Mert a DISZ Petőfi köre a fiatal budapesti értelmiség klubja kívánt lenni, a már diplomásoké, vagyis azé az értékes rétegé, amellyel szemben - éveken át meg nem érdemelt bizalmatlansággal viseltettünk. Az a rideggé merevült szó, hogy ezek „értelmiségiek," funkcionáriusaink elől gyakran elfedte azt a tényt, hogy ezek többségükben a munkásosztály, a parasztság fiai, lányai, s hogy az értelmiségi származásúak is nagyrészt a párt neveltjei, akik a marxizmust-leninizmust vallják világnézetüknek. Ezek a fiatal értelmiségiek az ifjúsági mozgalom olthatatlan szerelmesei, az ifjúság nevelésének rengeteg tapasztalatával rendelkeznek, a DISZ-szervezeteknek nem eltaszítaniuk kell őket, hanem magukhoz kapcsolni.

S hogy ebben a fiatal értelmiségben milyen energiák szunnyadnak, azt a DISZ Petőfi köre rövid fennállása ellenére is már ékesszólóan bebizonyította. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy az első nagyobb rendezvénye, a MEFESZ-találkozó csupán néhány hete, márciusban zajlott le, hiszen azóta már volt egy jelentős Dózsa-vita, fiatal történészek beszélgetése Illyés Gyulának, a Nemzeti Színházban bemutatott „Dózsa" című drámájáról, amelyre eljött a szerző is. Azt követően jugoszláv irodalmi est volt, amely hatéves kényszerű szünet után tulajdonképpen a jugoszláv népek iránti barátság egyik megnyilatkozása volt hazánkban, azután került sor a közgazdász és történész vitára, közben pedig a fiatal mérnökök tanácskozására.

Miért olyan vonzóak ezek a viták? Mindenekelőtt azért, mert a Petőfi kör olyan fórum, ahol - a XX. kongresszus új légkörének megfelelően - bármiféle kérdést fel lehet tenni, meg lehet tárgyalni attól a gondolattól áthatva, hogy mindazért, ami ebben az országban történik, valóban mi, fiatalok is felelősek vagyunk, s nem nyugszunk bele többé, hogy gondolkodás helyett csupán a végrehajtás tartozzék ránk. A szocialista demokratizmus egyik jelentős fóruma tehát a DISZ Petőfi kör, s miként

egyetemi tanár, a történettudományok doktora, a történész ankét egyik vitavezetője elmondotta: egyek vagyunk az örömben, hogy kezd az a szocialista demokratizmus kibontakozni, amelyet oly sokáig nélkülöztünk.

Újszerű, demokratikus, figyelemre méltó volt a DISZ Petőfi körben a közgazdász, illetve történész vita módszere: a Petőfi kör vezetősége ugyanis nem előadókat kért fel, hogy az előre elkészített, és így szükségszerűen körülhatárolt témakörű referátum legyen a későbbi vita alapja, hanem a vitavezetők irányították a tanácskozásokat, s a hallgatóság körében nyomban hozzászólásra, vagy kérdésekkel lehetett jelentkezni. Az estek a Petőfi körben azzal kezdődtek, amivel másutt végződni szoktak: kérdésekkel, hozzászólásokkal. Szóba kerülhettek itt, akár polémikusan is, a lapokban, folyóiratokban megjelent cikkek vagy bárhol elhangzott, s az ankét témakörébe vágó problémák, s általában elő lehetett hozakodni akármilyen, a tárgykörrel egyező gondolattal. Ez az újszerű, demokratikus légkör azzal egészült ki, hogy a hozzászólások vitatkozhattak egymással, ellentmondhattak a vitavezetőknek. Egyszóval: mód nyílt arra, hogy szabad, barátságos hangnemben életünk és a közgazdaságtan, illetve a történettudomány gondjairól beszéljenek.

Ennyit hát a vita formájáról, a tartalmáról pedig azt, hogy a fiatalok ezeken a vitákon - marxizmust tanulnak. Eleven marxista elméletet, amely vitákban, harcokban erősödik, és amelynek legfőbb éltető eleme az élettel, a gyakorlattal a szocializmus győzelméért folytatott harccal való egysége. A mi mostani korszakunkban egyre jobban kibontakoznak a marxista elmélet továbbfejlődésének impozáns körvonalai, s a DISZ Petőfi-körének vitái e fejlődésből adnak szerény ízelítőt.

A DISZ Petőfi kör vitáin a legtöbb szó a dogmatizmusról esett. Mégpedig nem egyszerűen ismételgetve az ide vonatkozó ismert megállapításokat, hanem új és új oldalairól bemutatva azokat a súlyos hibákat, károkat, torzításokat, amelyeket a dogmatizmus, a szubjektivizmus okozott. A fiatal értelmiségnek az a szenvedélyes törekvése, hogy a marxizmus-leninizmus tudományos módszerével még mélyebbre hatoljon a társadalmi valóság megismerésében - ez helyezte előtérbe a dogmatizmus elleni küzdelmet. Teljességgel félreérti a dogmatizmus és a szubjektivizmus elleni harc lényegét, aki úgy gondolja, hogy ezzel csökkenhet a marxizmus harcossága, a burzsoá ideológiával szembeni kérlelhetetlensége. Ellenkezőleg! A dogmatizmus, miközben hosszú időn keresztül pangásra kárhoztatta a marxista tudományt, egyidejűleg lefegyverzően is hatott. Hiába voltak időnkint túlságosan is gyakoriak a goromba szidalomszavak, ha nem volt elég mély elvi és tudományos a burzsoá ideológia kritikája. A viták lelkes, harcos, fiatal és idősebb résztvevői, fellépve a marxizmus szektás vulgarizálása ellen, egyszersmind a burzsoá ideológia elleni még hatékonyabb küzdelem hadállásait erősítették. S ez a feladatuk a további vitáknak.

Fennáll-e a veszélye annak, hogy a vitákon téves, helytelen nézetek is bukkannak elő? Természetesen igen. De nyilvánvalóan jobb, ha ezek felszínre kerülnek, s ezért megvitathatók, megcáfolhatók. Tagadhatatlan, hogy akadtak a Petőfi kör vitáin is disszonáns hangok. Volt például olyan törekvés, amely szűkkeblűen fékezni próbálta a vita demokratizmusát és a tudomány fejlődését gátló okok feltárását. Hallatszottak azután - nem hozzászólásban, inkább közbekiáltásokban - demagóg, sőt ízléstelen hangok is. Ezeket a vitavezetés utasította rendre, de a vitában szükségszerűen adódó félresiklások ellenére sem vetődött fel egyetlen egyszer sem, hogy vissza a polgári tudományhoz, sőt, a közgazdász vitán többen felhívták a figyelmet a modern polgári közgazdaságtan kritikai tanulmányozásának fontosságára, a történész-vitán ugyancsak számosan beszéltek arról, hogy az eddiginél többet kell foglalkozni a nyugati történetírás bírálatával. Vagyis a DISZ Petőfi kör eddigi működése példa rá, hogy a téves, helytelen nézetek ellenszere nem a viták elfojtása, hanem éppen a szabad, demokratikus vitalégkör!

A Petőfi kör további terveiről, feladatairól csak annyit, mostanában - a DISZ Központi Vezetősége határozatának megfelelően - a Petőfi körhöz hasonló vitafórumokat kezdenek szervezni a nagyobb vidéki városokban is. S a DISZ Központi Vezetőségének határozata előírja, hogy „bővítsük" a budapesti Petőfi kör tevékenységét.

Érthető, miért olyan vonzó, miért olyan sikeres a Petőfi kör tevékenysége. Az értelem fényében vizsgálni tetteinket, s mindezt a marxizmus elvei alapján, szabadon, nyílt szóval - ez jó, ez tetszik a tudományok ifjú művelőinek.




Ezen a napon történt október 03.

1974

Elkezdődik a Watergate-ügy bírósági eljárása.Tovább

1975

Elhelyezik a paksi atomerőmű alapkövét.Tovább

1990

Egyesül az NDK és az NSZK: Németország ismét egységes állam.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Az ArchívNet idei harmadik száma a külkapcsolatok világát járja körül. Fontos kiemelni, hogy a külső ágensekkel való kapcsolattartás nemcsak a mindenkori központi kormányzathoz kötődő külügyminisztérium privilégiuma. A most megjelenő írásokban több példát is láthatunk arra nézve, hogy egyes szervezetek (legyenek azok hazaiak vagy külföldiek) miként tartották a kapcsolatot egymással, illetve kormányzati szervekkel.
A tematikát figyelembe véve és időrendben haladva Szabó Mátyás (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem) forrásismertetése a legkorábbi, aki az OsztrákMagyar Monarchia és az Európai Dunabizottság közti kapcsolattartás mélyebb rétegeibe nyújt betekintést. A szerző írásában bemutatja, hogy az önálló külügyminisztériummal nem rendelkező magyar birodalomfél egyes szaktárcái miként tudták akaratukat érvényesíteni a Ballhausplatzon keresztül egy nemzetközi szervezet felé. A hivatali érintkezés egy konkrét ügy, az Oszmán Birodalom adósságrendezésén keresztül kerül bemutatásra.
A hidegháború alatti, a már megszilárdult hatalmi blokkok korszakának időszakáról szól Krajcsír Lukács (tudományos munkatárs, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) forrásismertetése. Az 1960-as években zajló első irakikurd háború a nyugati és keleti hatalmi tömbök figyelmét is felkeltette. A keleti blokk országai a monarchia megbuktatása után kifejezetten politikai szempontok alapján támogatták az új, nyugatnak hátat fordító rezsimet, amely azonban kommunista- és kurdellenes nézeteket vallott. Nem meglepő módon a kezdeti jó viszony megromlott, így később az sem okozhatott meglepetést, hogy a kirobbanó polgárháborúban a Szovjetunió és annak érdekszférájába tartozó államok már a kurd felkelőket támogatták – Magyarország például humanitárius szállítmányokkal.
Regionális konfliktusok után egy világesemény a magyarság egy jól körülhatárolható részére gyakorolt hatását mutatja be Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár). Négy dokumentum segítségével prezentálja, hogy a kijevi magyar közösség milyen módon reagált 1986 tavaszán a csernobili atomerőműben bekövetkező katasztrófára. A főként a külügyi apparátusból származó iratok ismertetése előtt azonban kitér írásában arra is, hogy a korabeli helyi magyar kolónia milyen létszámmal és milyen háttérrel rendelkezett.
A tematikus írások mellett az ArchívNet idei harmadik számában olvasható Kosztyó Gyula (kutató, Clio Intézet) publikációja, amely nem egy külügyi, hanem belügyi intézkedés körülményeit mutatja be. 1944 késő tavaszán-nyarán a Magyarországhoz tartozó Kárpátaljára ejtőernyős szovjet diverzánsokat-partizánokat dobtak le, akik ellen a helyi magyar csendőrség és katonaság egyaránt fellépett. Az írás egyben képet is ad Kárpátalja 1944 májusi helyzetéről, amely területen megkezdődött a zsidóság deportálása, és amely terület ugyan még nem vált hadi zónává, de már érezhető volt, hogy a „vihar előtti csend” állapotában van.
A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a színvonalas kéziratokat, illetve ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei negyedik számába is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban
 

Budapest, 2022. augusztus 26.

Miklós Dániel
főszerkesztő