Megkezdõdik a dualista Magyarország utolsó választása, mely a Függetlenségi Párt bukásával és a Tisza-féle Munkapárt gyõzelmével végzõdik...Tovább
Hegedüs András elvtárs fogadta Grősz József kalocsai érseket
Grősz József kalocsai érseket (1943-tól töltötte be tisztét) 1951. június 28-án a demokratikus államrend elleni összeesküvés vezetésének vádjával tizenöt év börtönbüntetésre ítélték. 1956 májusában a Minisztertanács döntése értelmében amnesztiával szabadult, ismét elfoglalhatta az érseki széket és a magyarországi római katolikus püspöki kar elnöki tisztét.
Hegedüs András, a Minisztertanács elnöke ez alkalomból, 1956. május 12-én fogadta Grősz Józsefet, aki – teljesítve az elvárásokat – nyilatkozatot tett a Magyar Népköztársaság kormányának a katolikus egyház és a kormány közötti együttműködés mellett.
elvtárs, a Minisztertanács elnöke május 12-én fogadta kalocsai érseket. Közölte az érsekkel, hogy a Minisztertanács nem emel kifogást az ellen, hogy elfoglalja a kalocsai érseki széket, valamint, hogy betöltse a magyarországi római katolikus püspöki kar elnöki tisztét.Grősz József kalocsai érsek ez alkalommal a következő nyilatkozatot tette a Magyar Népköztársaság kormányának.
Hálás szívvel köszönöm a Magyar Népköztársaság kormányának, hogy nemes gesztusával lehetővé teszi számomra Kalocsára, az érseki székembe való visszatérést, és ezzel a jövőt építő munkába való bekapcsolódást.
A mélyen átérzett hálához legyen szabad néhány szót csatolnom.
A katolikus egyház és a magyar állam viszonyában beállott kedvező fordulat megmutatta, hogy az az irányvonal, amelyet boldogult
egri érsek elnöklete alatt a magyar katolikus püspöki kar az elmúlt időkben követett, helyes volt. Ezt az irányvonalat főpásztori működésemben fenn kívánom tartani. Arra törekszem, hogy a katolikus egyház és az állam közötti jó viszony egyre jobban elmélyüljön. Erre kötelez a püspöki kar és a kormány között 1950-ben létrejött megállapodás is.E célból tőlem telhetőleg támogatni kívánom a kormánynak népünk életszínvonalának emelésére irányuló törekvéseit és intézkedéseit, annál is inkább, mert az egyháznak is érdeke, hogy hívei könnyebben, jobban, emberhez méltóbb életet éljenek.
És munkása akarok lenni a béke ügyének. Ez akarok lenni az evangélium szellemében és a katolikus egyház fejének,
ismételt megnyilatkozásai értelmében is. Annak vagyok a követője, aki programbeszédében azt hirdette, hogy „Boldogok a békességesek, mert Isten fiainak hivatnak", és aki nyilvános működése végén, elfogatása előtt azt mondotta a védelmére kardot rántó Péternek: „Dugd vissza hüvelyébe kardodat, mert mindazok, akik kardot rántanak, kard által pusztulnak el." Annak vagyok a szolgája, aki evangéliumának alaptörvényévé tette a kettős parancsolatot: „Szeressétek az Istent, aki közös Atyátok, akármilyen a bőrötök színe, és akármilyen nyelven beszéltek is, és szeressétek egymást, hiszen a közös Atyában valamennyien testvérek vagytok."Háborúval nem lehet elintézni semmit, csak mérhetetlen pusztulást és nyomorúságot lehet okozni. A mi nemzedékünknek ezt nem kell bizonyítani. Ezért sürgeti a katolikus egyház feje, XII. Pius pápa, és ezért sürgetik száz- és százmilliók a fegyverzet csökkentését, a leszerelést, az atomfegyverek eltiltását, a vitás kérdéseknek tárgyalás útján való elintézését, a nemzetközi életben a békés együttélés elveinek érvényesítését. Az emberek békében akarnak élni, az élet és nem a halál útján akarnak járni, és én hiszem, hogy ezek a száz- és százmilliók ki fogják vívni, vagy ki fogják kényszeríteni annak a boldog korszaknak eljövetelét, amelyről Izaiás próféta jövendölt: Amikor „nemzet nemzet ellen nem emel kardot és nem tanul többé hadviselést," amikor az öldöklés és pusztítás eszközeit a békés termelőmunka szolgálatába állítják.
Hűséges fia, engedelmes polgára akarok lenni hazámnak, a Magyar Népköztársaságnak, és erre akarom tanítani, nevelni a rámbízottakat is: hogy a magyar hazának munkás, áldozatkész polgárai legyenek, akik állampolgári kötelességeiket lelkiismeretesen teljesítik.
Végül Isten áldását kérem közös munkánkra. (MTI)
Hegedüs András, a Minisztertanács elnöke ez alkalomból, 1956. május 12-én fogadta Grősz Józsefet, aki – teljesítve az elvárásokat – nyilatkozatot tett a Magyar Népköztársaság kormányának a katolikus egyház és a kormány közötti együttműködés mellett.
Ezen a napon történt június 01.
1910
1916
Véget ér a jütlandi csata (más néven skagerraki ütközet), az elsõ világháború legnagyobb tengeri csatája a dániai Jylland-félsziget...Tovább
1941
II. világháború: Német csapatok elfoglalják Krétát.Tovább
1941
Brit megszálló csapatok vonulnak be Bagdadba, hogy megelőzzék a nácibarát hatalomátvételt.Tovább
1950
A Nemzetközi Gyermeknap megünneplése első alkalommal.Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő