Kollégiumi mozgalmat!

Művelt Nép, 1956. szeptember 23.

Nemcsak a kollégiumokat, de magát a kollégiumi mozgalmat is újjá kell teremtenünk! A kettő egymás nélkül elképzelhetetlen! Az új népi kollégiumok felállításához, a mozgalom újjászervezéséhez az egész társadalom összefogására, elsősorban az ifjúság és a pedagógusok aktív részvételére van szükség. A kollégiumépítő mozgalom e nélkül kudarcra van ítélve – vélekedik a szerző.
A cikk a kollégiumi mozgalom rehabilitációját követeli, eközben egyfajta idealizált képet ad a népi kollégiumi mozgalomról.

Rég várt s ifjúságunk életében nagy jelentőségű határozatot hozott pártunk

. Elemezve és értékelve a kollégiumi nevelésről kialakult sajtóvita tapasztalatait, határozattan állást foglalt a népi kollégiumok újjászervezése mellett. Ezzel mintegy elvileg is rehabilitálta, jogaiba visszahelyezte a felszabadulást követő évek egyik legjelentősebb ifjúsági mozgalmát, a népi kollégiumi mozgalmat. „Az új kollégiumok kialakításakor - mondja a határozat - a mai körülményeknek megfelelően fel kell használni a régi népi kollégiumi mozgalom nevelési vívmányait, egészséges tapasztalatait. Meg kell vizsgálni a volt szakmai nevelési rendszerét is abból a szempontból, hogyan lehet alkalmazni ennek pozitív tapasztalatait." Az ifjúsági nevelés hagyományos, mindig jól bevált módszereinek intézményes alkalmazására nyílik mód ezzel a határozattal. Most már a tetteken a sor: még az idén szülessenek meg az új népi kollégiumok!

Az első, kezdeti eredményekről máris beszámolhatunk olvasóinknak. Budapesten és a szegedi egyetemen újjászervezik az Eötvös-kollégiumot, a fővárosi közgazdászok egyszerre három kollégium létesítésén fáradoznak. A volt kollégisták baráti találkozón vállalták az újonnan létesülő kollégiumok patronálását, ilyen értelemben hoztak határozatot a budapesti Dózsa György népi kollégium, s a debreceni kollégiumok volt növendékei. Az Oktatásügyi Minisztérium és a

megbízottai ezekben a napokban járják sorra az ország jelentősebb tanintézeteit, hogy felkutassák a lehetőségeket az új kollégiumok létesítésére. Néhány egyetemen a diákifjúság a maga erejéből igyekszik kollégiumokat teremteni.

A párt határozata, reméljük, véget vet a kollégiumok szervezése körül tapasztalható tétovaságnak és huzavonának. A kezdeti törekvések összhangját ugyanis mind ez ideig még nem sikerült biztosítani, s úgyszólván még semmi sem történt a középiskolás kollégiumok létesítése ügyében. Természetesen - mint ezt a határozat is hangsúlyozza - a

nevelési módszereit nem lehet a mai, megváltozott viszonyok között lemásolni, s az új kollégiumok megteremtésekor tág teret kell biztosítani a különféle közösségi formáknak, kísérleteknek. De az már feltétlenül hiba, hogy most, a munka kezdetén, még mindig nem tudjuk pontosan: milyenek is lesznek ezek az új kollégiumi közösségek, milyen szerepük lesz a tanintézetek, az ifjúsági mozgalom életében? A sajtóvitának is súlyos fogyatékossága volt, hogy úgyszólván kimerült a kollégiumok szükségességének demonstratív hangsúlyozásában, de éppen a tudományos-pedagógiai módszereket elhanyagolja.

Amint látható, a kollégiumok szervezését különböző tárgyi akadályok s megoldatlan módszertani kérdések nehezítik. Ezeket aligha lehet pusztán „hivatalos" úton, a minisztérium és a DISZ központi szerveinek felső intézkedéseivel elintézni; megoldásukhoz az egész társadalom, főképp az érdekelt ifjúság és a pedagógusok aktív részvételére van szükség! Nemcsak a kollégiumokat, de magát a kollégiumi mozgalmat is újjá kell teremtenünk! A kettő egymás nélkül elképzelhetetlen! A régi népi kollégiumok is hasonló módon alakultak: mennyi találékonyság, mennyi eredeti módszer bukkant fel ekkoriban, mert az ifjúság szívügyének érezte a maga közösségének, otthonának megteremtését! Elég lenne az önálló kezdeményezés jogát bátrabban megadni fiataljainknak, s a volt kollégisták, pedagógusok tanácsai, segítsége alapján hamar virágba szökkenne a kollégiumépítő mozgalom. S bizonyos, hogy a társadalom nem lenne közömbös a kollégiumok iránt. „Az új kollégiumok működésének megfelelő kialakítása érdekében támaszkodni kell a legszélesebb társadalmi öntevékenységre és kezdeményezésre, a különböző tömegszervezetek és a Hazafias Népfront hozzájárulására is" - mondja a párthatározat. Nyilván ez az útja-módja a súlyos tárgyi nehézségek, a túlzsúfoltság, a helyiség- és pénzhiány leküzdésének. A leendő kollégisták szülei, üzemek, termelőszövetkezetek dolgozói, vagy egyéni gazdák; községi tanácsok, üzemi bizottságok, Népfront-szervezetek vállalhatnák egy-egy kollégium, vagy akárcsak egy-egy kollégista anyagi támogatását. A mozgalom demokratikus fölépítése és széles tömegkapcsolata megoldhatatlannak hitt nehézségeket hárít el az útból!

            De a kollégiumi nevelés kívánt összhangja s irányítása sem oldható meg egységes mozgalom nélkül. A kollégiumi nevelés alapja: a diákközösség önállósága, autonóm jogai. De éppen ezért szükséges a menet közben felmerülő tapasztalatok állandó lelkiismeretes vizsgálata, tudományos-pedagógiai értékelése. Ehhez a legjobb pedagógus-szakemberek, az ifjúsági mozgalomban jártas vezetők tevékeny közreműködésére van szükség. Az egységes irányítás jelentősége abban is megmutatkozik, hogy biztosítani tudja a kollégiumi közösségek állandó szoros kapcsolatát az élettel, a tanintézetek munkájával, az egész ifjúsági mozgalommal, a párttal. E nélkül a kollégiumok könnyen magukba zárkózó, anarchisztikus kis csoportocskákra esnének széjjel. A kollégiumi nevelés érdeke is megköveteli tehát a kollégiumi mozgalom szervezetének a DISZ keretei között történő kialakítását.

Mindez hitünk szerint elegendő indok arra, hogy a párthatározatot követő első lépésként az egységes kollégiumi mozgalom megteremtését javasoljuk. Hasznos lenne, ha az érdekelt szakemberek, volt kollégisták és ifjúsági vezetők országos értekezletét a DISZ összehívná, s ezzel, mintegy az ifjúság kezébe tenné le a kollégiumi mozgalom ügyét.

 

(B.)


Ezen a napon történt október 03.

1974

Elkezdődik a Watergate-ügy bírósági eljárása.Tovább

1975

Elhelyezik a paksi atomerőmű alapkövét.Tovább

1990

Egyesül az NDK és az NSZK: Németország ismét egységes állam.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Az ArchívNet idei harmadik száma a külkapcsolatok világát járja körül. Fontos kiemelni, hogy a külső ágensekkel való kapcsolattartás nemcsak a mindenkori központi kormányzathoz kötődő külügyminisztérium privilégiuma. A most megjelenő írásokban több példát is láthatunk arra nézve, hogy egyes szervezetek (legyenek azok hazaiak vagy külföldiek) miként tartották a kapcsolatot egymással, illetve kormányzati szervekkel.
A tematikát figyelembe véve és időrendben haladva Szabó Mátyás (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem) forrásismertetése a legkorábbi, aki az OsztrákMagyar Monarchia és az Európai Dunabizottság közti kapcsolattartás mélyebb rétegeibe nyújt betekintést. A szerző írásában bemutatja, hogy az önálló külügyminisztériummal nem rendelkező magyar birodalomfél egyes szaktárcái miként tudták akaratukat érvényesíteni a Ballhausplatzon keresztül egy nemzetközi szervezet felé. A hivatali érintkezés egy konkrét ügy, az Oszmán Birodalom adósságrendezésén keresztül kerül bemutatásra.
A hidegháború alatti, a már megszilárdult hatalmi blokkok korszakának időszakáról szól Krajcsír Lukács (tudományos munkatárs, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) forrásismertetése. Az 1960-as években zajló első irakikurd háború a nyugati és keleti hatalmi tömbök figyelmét is felkeltette. A keleti blokk országai a monarchia megbuktatása után kifejezetten politikai szempontok alapján támogatták az új, nyugatnak hátat fordító rezsimet, amely azonban kommunista- és kurdellenes nézeteket vallott. Nem meglepő módon a kezdeti jó viszony megromlott, így később az sem okozhatott meglepetést, hogy a kirobbanó polgárháborúban a Szovjetunió és annak érdekszférájába tartozó államok már a kurd felkelőket támogatták – Magyarország például humanitárius szállítmányokkal.
Regionális konfliktusok után egy világesemény a magyarság egy jól körülhatárolható részére gyakorolt hatását mutatja be Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár). Négy dokumentum segítségével prezentálja, hogy a kijevi magyar közösség milyen módon reagált 1986 tavaszán a csernobili atomerőműben bekövetkező katasztrófára. A főként a külügyi apparátusból származó iratok ismertetése előtt azonban kitér írásában arra is, hogy a korabeli helyi magyar kolónia milyen létszámmal és milyen háttérrel rendelkezett.
A tematikus írások mellett az ArchívNet idei harmadik számában olvasható Kosztyó Gyula (kutató, Clio Intézet) publikációja, amely nem egy külügyi, hanem belügyi intézkedés körülményeit mutatja be. 1944 késő tavaszán-nyarán a Magyarországhoz tartozó Kárpátaljára ejtőernyős szovjet diverzánsokat-partizánokat dobtak le, akik ellen a helyi magyar csendőrség és katonaság egyaránt fellépett. Az írás egyben képet is ad Kárpátalja 1944 májusi helyzetéről, amely területen megkezdődött a zsidóság deportálása, és amely terület ugyan még nem vált hadi zónává, de már érezhető volt, hogy a „vihar előtti csend” állapotában van.
A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a színvonalas kéziratokat, illetve ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei negyedik számába is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban
 

Budapest, 2022. augusztus 26.

Miklós Dániel
főszerkesztő