Kollégiumi mozgalmat!

Művelt Nép, 1956. szeptember 23.

Nemcsak a kollégiumokat, de magát a kollégiumi mozgalmat is újjá kell teremtenünk! A kettő egymás nélkül elképzelhetetlen! Az új népi kollégiumok felállításához, a mozgalom újjászervezéséhez az egész társadalom összefogására, elsősorban az ifjúság és a pedagógusok aktív részvételére van szükség. A kollégiumépítő mozgalom e nélkül kudarcra van ítélve – vélekedik a szerző.
A cikk a kollégiumi mozgalom rehabilitációját követeli, eközben egyfajta idealizált képet ad a népi kollégiumi mozgalomról.

Rég várt s ifjúságunk életében nagy jelentőségű határozatot hozott pártunk

. Elemezve és értékelve a kollégiumi nevelésről kialakult sajtóvita tapasztalatait, határozattan állást foglalt a népi kollégiumok újjászervezése mellett. Ezzel mintegy elvileg is rehabilitálta, jogaiba visszahelyezte a felszabadulást követő évek egyik legjelentősebb ifjúsági mozgalmát, a népi kollégiumi mozgalmat. „Az új kollégiumok kialakításakor - mondja a határozat - a mai körülményeknek megfelelően fel kell használni a régi népi kollégiumi mozgalom nevelési vívmányait, egészséges tapasztalatait. Meg kell vizsgálni a volt szakmai nevelési rendszerét is abból a szempontból, hogyan lehet alkalmazni ennek pozitív tapasztalatait." Az ifjúsági nevelés hagyományos, mindig jól bevált módszereinek intézményes alkalmazására nyílik mód ezzel a határozattal. Most már a tetteken a sor: még az idén szülessenek meg az új népi kollégiumok!

Az első, kezdeti eredményekről máris beszámolhatunk olvasóinknak. Budapesten és a szegedi egyetemen újjászervezik az Eötvös-kollégiumot, a fővárosi közgazdászok egyszerre három kollégium létesítésén fáradoznak. A volt kollégisták baráti találkozón vállalták az újonnan létesülő kollégiumok patronálását, ilyen értelemben hoztak határozatot a budapesti Dózsa György népi kollégium, s a debreceni kollégiumok volt növendékei. Az Oktatásügyi Minisztérium és a

megbízottai ezekben a napokban járják sorra az ország jelentősebb tanintézeteit, hogy felkutassák a lehetőségeket az új kollégiumok létesítésére. Néhány egyetemen a diákifjúság a maga erejéből igyekszik kollégiumokat teremteni.

A párt határozata, reméljük, véget vet a kollégiumok szervezése körül tapasztalható tétovaságnak és huzavonának. A kezdeti törekvések összhangját ugyanis mind ez ideig még nem sikerült biztosítani, s úgyszólván még semmi sem történt a középiskolás kollégiumok létesítése ügyében. Természetesen - mint ezt a határozat is hangsúlyozza - a

nevelési módszereit nem lehet a mai, megváltozott viszonyok között lemásolni, s az új kollégiumok megteremtésekor tág teret kell biztosítani a különféle közösségi formáknak, kísérleteknek. De az már feltétlenül hiba, hogy most, a munka kezdetén, még mindig nem tudjuk pontosan: milyenek is lesznek ezek az új kollégiumi közösségek, milyen szerepük lesz a tanintézetek, az ifjúsági mozgalom életében? A sajtóvitának is súlyos fogyatékossága volt, hogy úgyszólván kimerült a kollégiumok szükségességének demonstratív hangsúlyozásában, de éppen a tudományos-pedagógiai módszereket elhanyagolja.

Amint látható, a kollégiumok szervezését különböző tárgyi akadályok s megoldatlan módszertani kérdések nehezítik. Ezeket aligha lehet pusztán „hivatalos" úton, a minisztérium és a DISZ központi szerveinek felső intézkedéseivel elintézni; megoldásukhoz az egész társadalom, főképp az érdekelt ifjúság és a pedagógusok aktív részvételére van szükség! Nemcsak a kollégiumokat, de magát a kollégiumi mozgalmat is újjá kell teremtenünk! A kettő egymás nélkül elképzelhetetlen! A régi népi kollégiumok is hasonló módon alakultak: mennyi találékonyság, mennyi eredeti módszer bukkant fel ekkoriban, mert az ifjúság szívügyének érezte a maga közösségének, otthonának megteremtését! Elég lenne az önálló kezdeményezés jogát bátrabban megadni fiataljainknak, s a volt kollégisták, pedagógusok tanácsai, segítsége alapján hamar virágba szökkenne a kollégiumépítő mozgalom. S bizonyos, hogy a társadalom nem lenne közömbös a kollégiumok iránt. „Az új kollégiumok működésének megfelelő kialakítása érdekében támaszkodni kell a legszélesebb társadalmi öntevékenységre és kezdeményezésre, a különböző tömegszervezetek és a Hazafias Népfront hozzájárulására is" - mondja a párthatározat. Nyilván ez az útja-módja a súlyos tárgyi nehézségek, a túlzsúfoltság, a helyiség- és pénzhiány leküzdésének. A leendő kollégisták szülei, üzemek, termelőszövetkezetek dolgozói, vagy egyéni gazdák; községi tanácsok, üzemi bizottságok, Népfront-szervezetek vállalhatnák egy-egy kollégium, vagy akárcsak egy-egy kollégista anyagi támogatását. A mozgalom demokratikus fölépítése és széles tömegkapcsolata megoldhatatlannak hitt nehézségeket hárít el az útból!

            De a kollégiumi nevelés kívánt összhangja s irányítása sem oldható meg egységes mozgalom nélkül. A kollégiumi nevelés alapja: a diákközösség önállósága, autonóm jogai. De éppen ezért szükséges a menet közben felmerülő tapasztalatok állandó lelkiismeretes vizsgálata, tudományos-pedagógiai értékelése. Ehhez a legjobb pedagógus-szakemberek, az ifjúsági mozgalomban jártas vezetők tevékeny közreműködésére van szükség. Az egységes irányítás jelentősége abban is megmutatkozik, hogy biztosítani tudja a kollégiumi közösségek állandó szoros kapcsolatát az élettel, a tanintézetek munkájával, az egész ifjúsági mozgalommal, a párttal. E nélkül a kollégiumok könnyen magukba zárkózó, anarchisztikus kis csoportocskákra esnének széjjel. A kollégiumi nevelés érdeke is megköveteli tehát a kollégiumi mozgalom szervezetének a DISZ keretei között történő kialakítását.

Mindez hitünk szerint elegendő indok arra, hogy a párthatározatot követő első lépésként az egységes kollégiumi mozgalom megteremtését javasoljuk. Hasznos lenne, ha az érdekelt szakemberek, volt kollégisták és ifjúsági vezetők országos értekezletét a DISZ összehívná, s ezzel, mintegy az ifjúság kezébe tenné le a kollégiumi mozgalom ügyét.

 

(B.)


Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő