Milyen legyen az új népi kollégium?

Érdekes, tanulságos vita az egyetemi DISZ titkárok értekezletén

Szabad Ifjúság, 1956. augusztus 16.  

A Szabad Ifjúság írása az egyetemi és főiskolai DISZ titkárok augusztus 14-én, Balatonalmádiban megrendezett értekezletéről tudósít. A jelenlévők az új népi kollégiumok felállításának a legfőbb elveit vitatták meg, kiemelve a régi mozgalom hasznos, követendő tapasztalatait, valamint a mai tennivalókat, összhangban az akkori politikai–társadalmi viszonyokkal. A vitában az Oktatási Minisztérium főosztályvezetője is felszólalt, és ismertette a minisztérium főbb célkitűzéseit az új kollégiumi rendszer kedvező feltételeinek a kialakításához.

„Szeptemberben már a tényeké lesz a szó!" - ez az elhatározás csendült ki abból a vitából, amelyet kedden folytattak le az egyetemi és főiskolai

titkárok Balatonalmádiban. A megbeszélésnek az volt a tárgya, hogy milyen nemes hagyományokat vállaljanak át abból a gazdag örökségből, amelyet a volt kollégiumok tapasztalatai kínálnak, és milyen új szokásokat alakítsanak ki most, amidőn új, megváltozott helyzetben kerül ismét napirendre a népi kollégiumok létesítése. A vita rendkívül élénk volt. Ebben a DISZ titkároknak - és rajtuk keresztül a diákok nagy tömegeinek - az a felismerése tükröződik, hogy a népi kollégiumok újjáteremtése elmélyíti majd a diákélet belső demokratizmusát, mintegy részeként annak az általános közéleti megújulásnak, amely az SZKP és különösen pártunk Központi Vezetőségének legutóbbi ülése óta országszerte végbemegy. A tanácskozás nyomban hattagú bizottságot választott meg abból a célból, hogy valamennyi álláspont gondos mérlegelésével egységes határozatba foglalja össze az értekezlet javaslatait, mind a közvetlen, mind a távolabbi tennivalókra vonatkozóan.

 

A népi kollégiumok sikereinek titka

 

Bevezetőként

elvtárs, a DISZ KV tagja tartott előadást. Ebben ismertette azokat a történelmi körülményeket, amelyek között 1946 nyarán, a hagyományainak folytatásaként megkezdődött a népi kollégiumok mozgalmának kibontakozása. Ez az alulról támadó demokratikus társadalmi mozgalom másfél év alatt 100 kollégium alapítására vezetett, amely mintegy 10 000 diákot ölelt magába. Akkor e kollégiumok a NÉKOSZ önálló szervezetébe tömörültek. Ma szükségesnek tartjuk ugyan, hogy a népi kollégiumok újból életre keljenek, de a megváltozott helyzetben nincs szükség arra, hogy valamiféle önálló szervezetbe tömörüljenek.

Pártunk 1948 szeptemberében - mint ismeretes - határozatot hozott a NÉKOSZ mozgalom hibáiról. Utólag is csak helyeselni lehet, hogy a párt felhívta a figyelmet e hibákra. De nem lehet helyesnek tekinteni azokat az intézkedéseket, amelyek e határozat után a népi kollégiumok felszámolására vezettek.

 

Önkormányzat, társadalmi munka, vita, szakmaszeretet

 

A népi kollégiumok hibáit nem - de hasznos, jó tapasztalatait át akarjuk venni, újjá akarjuk teremteni. Újjá akarjuk teremteni azt a közösségi nevelést, amely e kollégiumokban folyt. Az a véleményünk, hogy nem elég az élőszóban folytatott kommunista nevelés - a diákoknak át is kell élniök a kommunista életformát, amely mindennap, mindenkit külön mérlegre tesz.

E közösségi nevelés egyik fő eszköze a kollégiumok autonómiája, önkormányzata volt. Maga az ifjúság volt minden kollégium gazdája, maga választván meg belső életének rendjét. E kollégiumok ezért a demokrácia iskolái, gyakorló terei voltak. A kollégiumi autonómia semmiképpen sem jelenthet a marxizmustól, a párttól való függetlenséget, valamiféle polgári autonómiát, hanem olyan önkormányzatot, amely teljes összhangban áll a környező társadalommal, amely a demokrácia gyakorlását jelenti, és egyben nevelés is a demokráciára.

A kollégiumi nevelés másik pillérének az a társadalmi, közéleti aktivitás bizonyult, amelynek szenvedélyes igénye élt a diákokban. Ilyen aktivitás válhat ma is az új kollégiumok összetartó cementjének egyik legfontosabb alkotó elemévé, hisz ma is ezer lehetőség kínálkozik a kezdeményezésre, a közéletben való részvételre.

A nevelés harmadik fő módszerének az a rendszeres politikai képzés tekinthető, amely a kollégiumokban külön folyt. Ma erre már nincs szükség. De azért e politikai képzés módszereiből ma is hasznosítható az, hogy a diákok a viták tüzében edződtek, fejlődtek marxistákká.

Végül a nevelés negyedik tényezőjeként kell megemlíteni a szakmai szenvedélyt, a szakmai elmélyülés igényét, bár ez csak a népi kollégiumok életének utolsó szakaszában jelentkezett. Ekkor, 1948 tavaszától kezdve, szakmai kollégiumok is keletkeztek. Kollégiumi tanácsok működtek, amelyekben a szakma legjobb ismerői, a legkitűnőbb professzorok tömörültek, hogy szakmai tanácsaikkal, előadásaikkal, a vitákon való részvételükkel nyújtsanak segítséget.

Pataki elvtárs ezután ismertette a volt népi kollégiumok belső szervezetét. A 100-150-es létszámú kollégiumok 8-15 tagú elsődleges közösségekre, ún. szövetkezetekre tagolódtak. Ezt a szövetkezeti rendszert - mutatott rá Pataki elvtárs - újjá lehet teremteni, bár talán nem szükségképpen ugyanazon a néven. Pataki elvtárs hangsúlyozta a kollégium közösségi élményeinek nevelő jelentőségét.

 

Mai tennivalóink

 

A továbbiakban Pataki elvtárs azokról a tennivalókról beszélt, amelyek a népi kollégiumok újjáteremtésének érdekében ma előttünk állanak. Az új kollégiumok létrehozása huzamos időt, a fokozatosság elvének szem előtt tartását, kísérleteket igényel. A diákokat fokozatosan kell közelíteni a kollégium közösségi formájához. A mai diákotthonoknak önkormányzatot kell biztosítani, a hallgatóknak kisebb egységekbe kell tömörülniük, rendszeres belső életet kell kialakítani, meg kell teremteni a társadalmi vállalkozások iránti szenvedélyes igényt. Az ilyen általános jellegű népi kollégiumok létrehozása a fő, az általános feladat. Emellett létre lehetne hozni kevés számú, a volt Eötvös Kollégiumhoz sok tekintetben hasonló, szak-kollégiumokat is, amelyek az elmélyült tanulás igényét támasztó diákoknak nyújtanának kedvező feltételeket tanulmányaikhoz.A kollégiumok élén választott vezetőség állhatna, rajta kívül semmiféle vezető szervre nincs szükség. A vezetőség fegyelmi funkciókat is gyakorolhatna. A vezetőségnek az igazgatón, a titkáron és más tagokon kívül, az egykori „szövetkezetek” mintájára alakuló közösségek elnökei is tagjai volnának.A kulturális, sport stb. tevékenység szervezését e kis közösségek elnökei, illetve maguk a közösségek láthatnák el. Az igazgató felsőéves diák, vagy tanársegéd lehetne, akit a diákok maguk választanának meg. Ami a kollégiumnak a DISZ-szervezettel való kapcsolatát illeti, itt óvakodnunk kell minden formalizmustól. A lényeges az, hogy mindenképpen biztosítsuk az egyetemi DISZ-szervezet vezető befolyását a kollégium életére. Helyes, ha ebből a célból a DISZ VB-ben van kollégiumi felelős, a lényeges azonban az, hogy a kollégium választott vezetősége legyen alárendelve az egyetemi kari végrehajtó bizottságának és a kollégium igazgatója legyen e végrehajtó bizottság tagja.

 

 

„Dedós módszerek”

 

Az előadást követő vita számos kérdésre terjedt ki. Így különböző nézetek hangzottak el arról, vajon a kollégiumi rendszerre való áttéréstől nem félti e majd sok diák a helytelenül értelmezett ”személyes szabadság”-át? Nem bosszankodnak e sokan: „Már megint dedós módszereket akarnak ránk kényszeríteni?”

elvtárs, a DISZ budapesti bizottságának munkatársa ezzel kapcsolatban azt hangoztatta, hogy a hallgatóknak maguknak kell kialakítaniok a kollégiumot, nem lehet rendelettel kollégiumokká változtatni a diákotthonokat. Ez éppen a diákok szabad tevékenysége lesz.Beható tanácskozás folyt a leendő kollégiumok belső rendjére vonatkozóan is. Abban minden felszólaló egyetértett, hogy önkormányzatra van szükség. Abban azonban már nem volt egyetértés, vajon van e szükség kollégiumi felvételi vizsgára? Novák László, a budapesti agráregyetemről, azt kívánta, hogy ne legyen felvételi vizsga. Frideczki Frigyes a gödöllői agráregyetemről azt javasolta, hogy legyen felvételi vizsga, ez azonban csak a politikai gondolkodásmód, az ember megismerését célozza. Gerencsér József elvtárs, Pécsről, azt az álláspontot fejtette ki, hogy a felvételnél a politikai és szakmai fejlettséget és a mellett a szociális helyzetet vegyék figyelembe. Ugyancsak ő kívánta azt is, hogy a kollégium életének legfőbb fóruma a kollégiumi parlament, vagy taggyűlés legyen.Szentiványi József, a Baranya megyei DISZ VB-ről, arról beszélt, hogy a kollégiumok életében azt az őszinte, bizalommal teljes légkört kell megteremteni, amely a régieknek sajátja volt.Több felszólaló érintette a létesítendő kollégiumok és a DISZ-szel való kapcsolatuk kérdését is. Berecz János szerint csak akkor lehet a DISZ-munka súlypontját magukba a kollégiumokba helyezni, ha azonban már eleven közösségi élet fejlődött ki. Kocsis József elvtárs Sopronból, szükségesnek tartotta, hogy önálló DISZ-szervezet működjék a kollégiumokban.

 

Kellenek-e a szakkollégiumok?

 

Különösen nagy érdeklődést váltott ki az a kérdés, vajon van e szükség külön szakkollégiumokra – „elit kollégiumok”-ra mint sokan megfogalmazták, Huri Dezső Pécsről, Novák László, a Budapesti Agráregyetemről, Décsi János, a budapesti Gyógypedagógiai Főiskoláról a szakkollégiumok létesítése ellen, mások azonban, mint Frideczki Frigyes Gödöllőről, Király elvtárs, a

és Katona Ferenc, a pécsi Pedagógiai Főiskoláról e terv mellett szólaltak fel.

 

M

Nagyon sokan mutattak rá arra, hogy a kedvezőtlen anyagi körülmények – mint például a diákotthonok egy részének jelenlegi túlzsúfoltsága – nem akadályozhatják meg a kollégiumi élet kibontakozását. „Mi annak idején nylonból készítettünk magunknak ablakokat és téli kabáttal takaróztunk a népi kollégiumban, mégis nagyszerű közösségi életet teremtettünk” – mondotta Farkas János, a szegedi Orvosegyetemről.

Gerencsér József Pécsről, kifejtette, hogy a diákok munkával is teremthetnének elő pénzt a kollégium költségeinek fedezésére. Mindamellett többen – mint Kármán György a Zeneművészeti Főiskoláról, Födelmesi János a Kertészeti Főiskoláról – arra is rámutattak, hogy a túlzsúfoltság jelenleg is hátráltatja a tanulmányi munkát. Ezzel kapcsolatban valamennyi pécsi felszólaló külön-külön kérte, hogy juttassák végre külön diákotthonhoz a pécsi jogászokat. Födelmesi elvtárs javasolta, hogy létesítsenek Budapesten központi diákotthont, az építésben bizonyára szívesen vállalnának részt társadalmi munkában a diákok.

 

Az Oktatásügyi Minisztérium tervei

 

A vitában felszólalt Csukás elvtárs is, az Oktatásügyi Minisztérium főosztályvezetője. Hangoztatta, hogy magának az egyetemnek az életét is gyökeresen át kell alakítani ahhoz, hogy kedvező feltételeket biztosítsunk a kollégiumi rendszer kialakításához. A minisztérium számos reformot tervez ennek érdekében. A tervezett reformok egy része a gazdasági feltételek biztosítását célozza, másik része pedig a szükséges pedagógiai eszközökre vonatkozik. A minisztérium szükségesnek tartja a megfelelő gazdag irodalom feldolgozását és számos vitát, hogy a kollégiumi rendszer alapjaira nézve meggondolt álláspont alakulhasson ki. Szerinte a szervezeti munkát úgy kell folytatni, hogy 1957–58-ban már a kollégiumi rendszer szerint való élet indulhasson meg a mai diákotthonokban. Ami a közvetlen tennivalókat illeti, e tekintetben Csukás elvtárs arra mutatott rá, hogy a szegedi egyetem máris engedélyt kapott kollégium létesítésére, és ilyen kollégiumok máshol is alakulhatnak, ahol a megfelelő tárgyi feltételekkel rendelkeznek. Már most több vitára van szükség a diákotthonokban, és nagyobb szerepet kell kapniok a diákbizottságoknak. Hasznos lenne, ha a népi kollégiumok és az

volt hallgatói találkoznának egymással, a jelenlegi diákokkal. A DISZ szervezhetné meg e találkozókat.A tervezett intézkedések azonban, amelyeket Csukás elvtárs ismertetett, kevés olyan tennivalót jelölnek meg, amelyek már most, az új tanévben is biztosíthatnák az elindulást a kollégiumi rendszer felé. Ezért egyet lehet érteni Pataki Ferenc elvtársnak a zárszavában tett megállapításával, hogy már most, a tanév elején meg kell kezdeni a kollégiumi élet kialakítását, hogy az erről folyó viták már az új tapasztalatokra is támaszkodhassanak.

 

Csató István

 






Ezen a napon történt október 03.

1974

Elkezdődik a Watergate-ügy bírósági eljárása.Tovább

1975

Elhelyezik a paksi atomerőmű alapkövét.Tovább

1990

Egyesül az NDK és az NSZK: Németország ismét egységes állam.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Az ArchívNet idei harmadik száma a külkapcsolatok világát járja körül. Fontos kiemelni, hogy a külső ágensekkel való kapcsolattartás nemcsak a mindenkori központi kormányzathoz kötődő külügyminisztérium privilégiuma. A most megjelenő írásokban több példát is láthatunk arra nézve, hogy egyes szervezetek (legyenek azok hazaiak vagy külföldiek) miként tartották a kapcsolatot egymással, illetve kormányzati szervekkel.
A tematikát figyelembe véve és időrendben haladva Szabó Mátyás (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem) forrásismertetése a legkorábbi, aki az OsztrákMagyar Monarchia és az Európai Dunabizottság közti kapcsolattartás mélyebb rétegeibe nyújt betekintést. A szerző írásában bemutatja, hogy az önálló külügyminisztériummal nem rendelkező magyar birodalomfél egyes szaktárcái miként tudták akaratukat érvényesíteni a Ballhausplatzon keresztül egy nemzetközi szervezet felé. A hivatali érintkezés egy konkrét ügy, az Oszmán Birodalom adósságrendezésén keresztül kerül bemutatásra.
A hidegháború alatti, a már megszilárdult hatalmi blokkok korszakának időszakáról szól Krajcsír Lukács (tudományos munkatárs, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) forrásismertetése. Az 1960-as években zajló első irakikurd háború a nyugati és keleti hatalmi tömbök figyelmét is felkeltette. A keleti blokk országai a monarchia megbuktatása után kifejezetten politikai szempontok alapján támogatták az új, nyugatnak hátat fordító rezsimet, amely azonban kommunista- és kurdellenes nézeteket vallott. Nem meglepő módon a kezdeti jó viszony megromlott, így később az sem okozhatott meglepetést, hogy a kirobbanó polgárháborúban a Szovjetunió és annak érdekszférájába tartozó államok már a kurd felkelőket támogatták – Magyarország például humanitárius szállítmányokkal.
Regionális konfliktusok után egy világesemény a magyarság egy jól körülhatárolható részére gyakorolt hatását mutatja be Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár). Négy dokumentum segítségével prezentálja, hogy a kijevi magyar közösség milyen módon reagált 1986 tavaszán a csernobili atomerőműben bekövetkező katasztrófára. A főként a külügyi apparátusból származó iratok ismertetése előtt azonban kitér írásában arra is, hogy a korabeli helyi magyar kolónia milyen létszámmal és milyen háttérrel rendelkezett.
A tematikus írások mellett az ArchívNet idei harmadik számában olvasható Kosztyó Gyula (kutató, Clio Intézet) publikációja, amely nem egy külügyi, hanem belügyi intézkedés körülményeit mutatja be. 1944 késő tavaszán-nyarán a Magyarországhoz tartozó Kárpátaljára ejtőernyős szovjet diverzánsokat-partizánokat dobtak le, akik ellen a helyi magyar csendőrség és katonaság egyaránt fellépett. Az írás egyben képet is ad Kárpátalja 1944 májusi helyzetéről, amely területen megkezdődött a zsidóság deportálása, és amely terület ugyan még nem vált hadi zónává, de már érezhető volt, hogy a „vihar előtti csend” állapotában van.
A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a színvonalas kéziratokat, illetve ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei negyedik számába is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban
 

Budapest, 2022. augusztus 26.

Miklós Dániel
főszerkesztő