„Nagyvilág”

Szabad Nép, 1956. július 22. 

Az Írószövetség 1956 júliusában Nagyvilág címmel világirodalmi folyóirat megjelentetésére készült. Ennek kapcsán készített interjút a Szabad Nép újságírója a leendő folyóirat felelős szerkesztőjével, Gereblyés Lászlóval, az induló folyóirat legfőbb célkitűzéseiről, ars poeticájáról. A ma is megjelenő folyóirat 1956 októberében jelent meg először.

Ezt a címet viseli majd az Írószövetség hamarosan megjelenő világirodalmi folyóirata. Szép szó, s eredeti, magyar íze, színe van. Vörösmarty teremtette, aki „a népek hazája, nagyvilág" részeként akarta látni a magyar népet, s a „nagyvilág" irodalmának, a világirodalomnak alkotóelemeként a magyar irodalmat, a magyar szellemi életet.

Megkértük a leendő új folyóirat felelős szerkesztőjét,

, mondjon el egyet-mást a „Nagyvilág"-ról.

- Mikorra jelenik meg a lap?

- Az első számot októberre szeretnénk megjelentetni - hangzott a válasz. - Az a tervünk, hogy az idén két számot adunk ki, egyenként tizenöt íven. A jövő évtől pedig a folyóirat havonta jelenik meg, körülbelül 10 íven. Illusztrációk díszítik majd, szeretnénk, ha ezeket a legjobb hazai és külföldi művészek készítenék. A lap, az első szám előkészítése nagy, szétágazó munkát igényel. Arra törekszünk, hogy a folyóiratnak széles körű munkatársi gárdája legyen mind idehaza, mind a külföldi országokban.

- Hogyan szándékozik a „Nagyvilág" az élő világirodalommal foglalkozni?

- A szó valódi értelmében világirodalmi folyóiratot szeretnénk adni olvasóközönségünk kezébe. Elsősorban a szovjet irodalom, a szocializmus útján haladó baráti országok és a nyugati országok irodalmának legkiemelkedőbb képviselőit szeretnénk megszólaltatni, hogy olvasóink szüntelenül figyelemmel kísérhessék az élő világirodalom kiemelkedő alkotóinak útját, művészetének állomásait. A tervek szerint talán már az első számokban sikerül novellát hozni az amerikai irodalom olyan jelentős képviselőitől, mint

vagy , részleteket közölni a nagy francia regényíró, naplójából, színdarabot hozni Berthold , aki ma Európa egyik legnépszerűbb drámaírója,, az olasz próza kiváló képviselőjétől. Ugyancsak az első számokban szerepel majd az Új barázdát szánt az eke második részével, az Olvadás második részével, új művével. Szeretnénk a kiváló lengyel költő, A. és a cseh költeményeiből közölni egy csokrot. Elképzelésünk szerint azonban a lapnak nem csupán a „nagyokat" kell szerepeltetnie, hanem számot kell adnia az élő világirodalom születő, új jelenségeiről is, a fellépő fiatal nemzedékek törekvéseit, harcait is figyelemmel kell kísérnie. Azt hiszem, ez nagyban növeli majd a lap érdekességét. Ki óhajtjuk szélesíteni világirodalmi látóhatárunkat földrajzi értelemben is. A magyar világirodalmi köztudatban nem vagy csak alig léteznek olyan népek, amelyeknek pedig fontos, kiemelkedő szerep jut az élő világirodalom fejlesztésében. Ide lehet számítani az egész ázsiai és afrikai arab irodalmat, a spanyol nyelvterület - a spanyolok és a dél-amerikai népek - irodalmát, az indiai irodalmat. De egyes közeli, sőt szomszéd népek irodalmát is fogyatékosan ismerjük csak. Milyen keveset tudunk például a jugoszláv vagy az osztrák irodalomról, vagy a rokon finn nép élő irodalmáról! A folyóirat szerkesztői feladatuknak érzik e fehér foltok eltüntetését is.

Arra törekszünk, hogy a kritikai rovatban rendszeresen tájékoztassuk közönségünket a világirodalomban megjelenő új művekről. A könyvismertetéseket, kritikákat, ha mód van rá, kiváló külföldi írókkal, kritikusokkal íratjuk, elsősorban azonban arra számítunk, hogy a magyar írók, irodalmárok ebben a rovatban számolnak be világirodalmi olvasmányaikról. A vita-rovatban teret akarunk nyitni minden olyan hazai vagy külföldi elgondolásnak, véleménynek, amely a magyar olvasóközönség és az élő magyar irodalom számára fontos világirodalmi kérdésekben jelent állásfoglalást.

- Mi a jelentősége az új folyóiratnak a magyar irodalom, a magyar szellemi élet egésze szempontjából?

- A válasz, azt hiszem, nyilvánvaló. Kulturális életünkben nagyon hiányzott már egy olyan fórum, amely az élő világirodalommal való rendszeres, színvonalas kapcsolatot megteremti. Ez is egyik oka volt annak, hogy sokszor még a szakemberek is nehezen tájékozódtak az élő világirodalomban, nem vagy csak elkésve vettek tudomást egyes fontos eseményeiről.  A „Nagyvilág"-ra az a hivatás vár, hogy az eleven kapcsolatot, a friss vérkeringést fenntartva, hozzájáruljon e káros helyzet megszüntetéséhez. Úgy vélem, hogy nagy szerep vár reá a helyes világirodalmi köztudat kialakításában. S végül még egy nagyon fontos küldetése van: a magyar műfordítás színvonalának emelése, a régi nagy műfordítói hagyományok ápolása, terjesztése, a fiatal műfordítói gárda nevelése.

- Még egy utolsó kérdés. Tájékoztatja-e a folyóirat olvasóközönségét arról, hogy a magyar irodalom milyen szerepet tölt be a külföld szellemi életében?

- Természetesen. Rendszeresen beszámolunk a külföldön megjelenő magyar könyvek, különösen élő íróink alkotásainak útjáról, visszhangjáról. A krónikarovat feladata lesz ezt figyelemmel kísérni. De beszámolunk a magyar kultúra egyéb külföldi eseményeiről is: filmjeink, előadóművészeink sikereiről, íróink utazásairól, s mindenről, ami a magyar olvasót érdekelheti. Azt akarjuk, hogy a folyóirat valóban megfeleljen a nevének, tükörképet adjon a nagyvilágról, s ebben a tükörben minket is megmutasson.




Ezen a napon történt szeptember 25.

1918

Megalakult a Szent Imre Kör Segítő Bizottsága, amely a Pro Juventute Catholica akció szerveként működött. Ez volt a kör legjelentősebb...Tovább

1920

A Nemzetgyűlés elfogadta a numerus claususról szóló törvényjavasla-tot.Tovább

1931

Budapesten, a Royal moziban levetítik az első magyar hangosfilmet, „A kék bálvány”-t.Tovább

1956

Üzembe lép az első transzatlanti telefonkábel.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

 

Diaszpórák, személyes sorsok

 

A görög eredetű „diaszpóra” fogalom hosszú ideig a zsidó, görög és örmény szétszóratás leírására szolgált, manapság viszont a kényszerű kiűzetés vagy az önkéntes migráció következtében létrejött külföldi etnikai kisebbségi közösségek szinonimájává vált. A diaszpórák idegen befogadó országban tevékenykednek ugyan, de tagjait – a szociológiai vizsgálatok szerint – erős érzelmi kötelékek fűzik származási országukhoz. Magyar diaszpórán általában a 19. század végétől az országot, illetve a Kárpát-medencét több hullámban önként elhagyó, ma Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő szórványmagyarságot értjük. Friss adatok szerint a diaszpórában élő magyarok száma – a leszármazottakkal együtt – körülbelül 2,5 millió fő, akiknek a fele azonban már nem tud magyarul.

Az elmúlt évtizedben a tengerentúli magyarság képviselői jelezték, hogy a diaszpóra tagjainak az évtizedek alatt összegyűjtött értékes dokumentumai egyre nagyobb veszélyben, sok esetben a megsemmisülés határán vannak. A Magyar Diaszpóra Tanács ezért 2013-ban elfogadta a Mikes Kelemen Programot, amelynek célja az, hogy a diaszpóramagyarság könyvtári, levéltári örökségét rendezett módon összegyűjtve Magyarországra szállítsák és gondoskodjanak későbbi méltó felhasználásáról. A Nemzetpolitikai Államtitkárság és az Országos Széchényi Könyvtár szervezésében elindított Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén kezdte el munkáját. A program eredményeként az elmúlt hat év során mintegy négyezer doboznyi iratanyag és tárgy érkezett haza a világ minden részéből.

A Magyar Nemzeti Levéltár szakmai partnerként 2015-ben csatlakozott e kezdeményezéshez, felvállalva a levéltárszakmai koordinációt. A Mikes Kelemen Program és a Nemzeti Kulturális Alap által finanszírozott Ithaka-program segítségével folyamatosan közreműködik az európai és tengerentúli emigráció iratanyagának szervezett hazahozatalában, az iratanyagok levéltári struktúrájának kialakításában, majd kutathatóvá tételében. Ennek eredményeként a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetébe számos értékes irathagyaték került, amelyekből ízelítőül már az ArchívNet 2017. évi 2–3. összevont száma is közölt két írást.

Idei 4. számunk – „Diaszpórák, személyes sorsok” – fő témája szintén a diaszpóra-lét. Schmidt Anikó Hoffmann Ferenc református lelkésznek az 1920-as, 1930-as években keletkezett, a nyugat-kanadai magyarok életét dokumentáló páratlanul gazdag fényképalbumát mutatja be. Seres Attila varsói levéltári kutatásai alapján ismerteti az erdélyi lengyel diaszpóra életét az 1930-as évek végén, mindemellett közread egy eddig ismeretlen Márton Áron-levelet és egy fényképet, amelyen a püspök is szerepel. Miklós Dániel az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodó Eckhardt Tibor 1943-ban kelt levélrészletét közli. Ebben a kisgazdapárti politikus az amerikai politikai helyzetről tájékoztatja magyarországi ismerőseit, egyúttal saját sorsáról is beszámol. Főcze János Paál Árpád nekrológját publikálja, – az erdélyi magyar politikus és publicista ezt Ovtavian Goga román költő, Ady Endre egykori barátja 1938 májusában bekövetkezett halála alkalmából írta. Összeállításunkat Závoczki Adrienn írásával zárjuk, aki levéltári iratok alapján a két világháború között Magyarországon élt olasz állampolgárok sorsába nyújt betekintést

 

Budapest, 2020. szeptember 14.

 

A szerkesztők