Az Amerikai Magyar Alapítvány működése és rövid története

Az Amerikai Magyar Alapítvány több mint hét évtizede szolgálja az amerikai–magyar kultúra gyűjtésének és bemutatásának ügyét. Alapítása 1941-ig nyúlik vissza, az Illinois állambeli Elmhurst College keretein belül ekkor kezdte meg működését az ottani magyar tanszék. Dr. Dienes Barnabás református lelkész munkájának köszönhetően olyan országos szervezetek is támogatták ösztöndíjakkal a tanszéket, mint a Verhovay Segély Egylet, illetve az Amerikai Magyar Református Egyesület. 1959-ben az alapítvány New Jersey államba tette át székhelyét, és a magyar tanulmányok biztosítására létrehozták az Amerikai Magyar Intézetet. Az amerikai magyarság egyik első számú intézményeként az alapítvány teret és infrastruktúrát biztosít az általa működtetett Örökség Központ változatos levéltári, könyvtári, népművészeti, képzőművészeti gyűjteményének bemutatására is.

Az Amerikai Magyar Alapítvány több mint hét évtizede szolgálja az amerikai–magyar kultúra gyűjtésének és bemutatásának ügyét. Alapítása 1941-ig nyúlik vissza, az Illinois állambeli Elmhurst College keretein belül ekkor kezdte meg működését az ottani magyar tanszék. Dr.

tiszteletes munkájának köszönhetően olyan országos szervezetek is támogatták ösztöndíjakkal a tanszéket, mint a Verhovay , illetve az .

 

1. Dr. Dienes Barnabás tiszteletes kézzel írott programterve az Elmhurst College magyar programja számára

Hely és dátum nélkül
Jelzet: American Hungarian Foundation (továbbiakban: AHF) Gyűjteménye, jelzet nélkül – Eredeti, gépelt, valamint kézírás.

 

A kezdeti éveket követően, 1952-től egy egykori diák,

érkezésével új lendületet kapott a magyar program Elmhurst-ben. 1955-re már 32 diák tanult a tanszéken. A program alap- és középfokú magyar nyelvtanfolyamokat, magyar irodalom és történelem tárgyakat kínált a hallgatóknak. 1954 végén hivatalosan is bejegyzésre került az Amerikai Magyar Tanulmányok Alapítvány (American Hungarian Studies Foundation). Az alapítvány célja ekkor már több volt mint a magyar program kiszolgálása. Jövőbeni terveik között szerepelt az amerikai–magyar kulturális örökség gyűjtése, könyvtári, levéltári forrásainak tárolására, szakszerű bemutatására és kutatására alkalmas központ megteremtése.

August J. Molnar

 

2. Az Amerikai Magyar Tanulmányi Alapítvány adománygyűjtő levele az Elmhurst College magyar program könyvtárának bővítésére

 

March 10, 1947

My dear Sir:

This letter frankly comes to you as a solicitation. We plan to add a Hungarian section to our fine College library, we need your help.

Elmhurst College is the only school of higher learning in our country – with the exception of a very small Eastern institution – which specializes in teaching the Hungarian language, literature and history as one of its modern language courses. Therefore Elmhurst is your school and should be your pride if you still value the Hungarian culture, and feel the need of transmitting it to some of our children and to those who wish to study it. There is a need for this teaching, and Elmhurst should be encouraged to do the work. We have 16 students from American Hungarian homes now enrolled in our different departments and they need a well equipped
library. These young people will preserve and carry on our precious heritage.

This year Elmhurst is celebrating its diamond jubilee, and our Hungarian work
its 5th anniversary. We would like to express our gratitude to the College by acquiring for its library the best Hungarian books which we shall get at a special price
through the Hungarian Ministry of Education. But the Hungarian books are very
expensive therefore we must rely on the good will of the friends of the Hungarian
culture. May we count you as one of them?

 

Fordítás:

Igen tisztelt uram:

Őszintén megmondjuk, hogy ez egy kérőlevél. Könyvtárunk magyar részét akarjuk
kiépiteni, s ehhez a segítségére van szükségünk.

Az Elmhurst College – az egyik kis keleti iskolánk kivételével – az egyetlen, amely
a magyar nyelvet, irodalmat és történelmet úgy tanítja, mint a többi modern nyelv
egyikét. Elmhurst mindazoknak az iskolája tehát, akik értékelik a magyar kultúrát,
s azt az itt született fiataljainknak s az az iránt komolyan érdeklődőknek át kívánják
adni. Ha erre a tanításra szükség van, akkor az intézettel elismerésünket éreztetnünk
kell. Már pedig szükség van, mert most is tanul itt 16 diák, akik az ország legkülönbözőbb vidékeiről, amerikai magyar otthonokból jöttek, hogy e tanítás áldásaiban részesülhessenek. Számukra van szükségünk egy jól felszerelt magyar könyvtárra.

Ez évben Elmhurst gyémánt jubileumát ünnepli, magyar munkánk 5 éves évfordulóját. Hálánkat azáltal akarnánk kifejezni, hogy iskolánknak ezt a magyar könyvtárat adományozzuk. A könyveket jutányos áron fogjuk kapni a magyar Közoktatási Minisztériumon át. De a könyvek jelenleg nagyon drágák, s éppen azért kell a magyar kultúra barátaihoz fordulnunk. Reméljük, hogy önt is ezek közt fogjuk találni.

 

Kiváló tisztelettel

 

 

                                                                                   dr. Dienes Barna                 
Bethlen Otthon igazgatója                                                                Elmhurst College
Diák Segély bizottságunk                                                                 magyartanárja
elnöke

 

 

Elmhurst, Illinois, 1947. március 10.
Jelzet: AHF Gyűjteménye, jelzet nélkül – Eredeti, gépelt, aláírással.

 

Adománygyűjtő tevékenysége, az ösztöndíjak biztosítása mellett promóciós célokat is szolgált az alapítvány működése. Az 1955-ben kiadott,

által szerkesztett Magyar Album sikeres amerikai–magyar élettörténeteken keresztül kívánta népszerűsíteni a magyar kultúrát, a magyar oktatási teljesítményeket. Az 1950-es végén emellett nagyszabású előadássorozatokat is szerveztek, melyek keretein belül híres magyar származású professzorok, tudósok, zenészek (Frederic Balazs, Joseph Remenyi, Andro Klay, Fritz Reiner, Antal Dorati) léptek fel, tartottak előadásokat és gyűjtöttek az alapítvány javára. Az 1957-re tervezett koncertek, bár eredetileg az alapítvány finanszírozására szerveződtek, az 1956-os magyarországi forradalom kirobbanását követően az Egyesült Államokba érkező menekültek megsegítését támogatták. Az 1956-os magyarországi forradalom és szabadságharc menekültjei az alapítvány ösztöndíjaival olyan egyetemeken tanulhattak tovább, mint a Columbia University, Western Reserve University, Northwestern University, Elmhurst College és a .
 


Az alapítvány által 1957-ben szervezett egyik jótékonysági koncert plakátja

AHF Gyűjteménye, jelzet nélkül

 


Vilma Maria Prezzi allegorikus festménye 1956-os témában

AHF Művészeti Gyűjteménye, Robert G. Grey, 1957-es ajándéka

 

1959-ben az alapítvány New Jersey államba tette át székhelyét, ahol a Rutgers Egyetem kínált továbbfejlődést a magyar program számára. A költözés nyomán a magyar tanulmányok biztosítása céljából hozták létre ekkor az American Hungarian Institute-ot (Amerikai Magyar Intézet). A program támogatására az alapítvány 1962-ig összességében 20 000 dollárt gyűjtött össze. A további nagyszabású tervek között szerepelt egy állandó magyar tanszék létrehozása, valamint a gyűjteményt befogadó épület felhúzása is, amiért az alapítvány országos kampányba kezdett.

Az alapítvány 1960-as évekbeli munkálkodásának egyik óriási eredménye volt, hogy

nyelvész vezetésével lefolytattak egy több amerikai etnikai csoport nyelvhasználatával kapcsolatos kutatást. Ennek gyümölcse lett az 1966-ban publikált, Hungarian Language Maintenance in the United States (A magyar nyelv jelenléte az Egyesült Államokban) című kötet.

Az alapítvány több díj és emlékérem alapításával, illetve adományozásával ismerte el a mindenkori amerikai magyar értékeket, személyeket. Ezek közül igen fontos volt az 1961-ben alapított George Washington Díj, melyet elsőként Kármán Tódor és Neumann János (posztumusz) kapott meg.

Az 1965-os év fordulópont és jubileum is volt az alapítvány számára. Tíz éves megalapítását ünnepelve jelentették be, hogy az Örökség Centrum mint archívum, múzeum és könyvtár számára önálló épület kivitelezését tervezik, melynek anyagi alapjait egy nagyszabású jótékonysági eseménysorozat révén kívánják elérni.

Sok más mellett kiemelt projektekben is vezető szerepet vállalt az alapítvány, így Toledo, Bridgeport, New Brunswick magyar közösségeiről készült dokumentumfilmek szponzorálásában, vagy a New Jersey állam etnikai csoportjait bemutató The New Jersey Ethnic Experience című munka 1977-es kiadásában. Ekkoriban került sor a Rockefeller Alapítvány 25 000 dolláros támogatásával az úgynevezett Vasváry Gyűjtemény (http://www.sk-szeged.hu/statikus_html/vasvary/frame2.html) katalogizálására és mikrofilmezésére is.

Saját központ létesítésére azonban egészen 1980-ig kellett várni, ekkor sikerült a New Brunswick magyar negyedének központjában fekvő egykori tűgyárat megvásárolni. Az építkezés megkezdéséig újabb öt év telt el. Az alapítvány Örökség Központjának megnyitója 1989. május 21-én volt, melyen a helyi és távolabbi magyar közösség tagjai is képviseltették magukat. Az új, önálló épület átadását követően új kihívásokkal nézett szembe az alapítvány, hiszen az infrastruktúra fenntartása még több forrás bevonását követelte meg.     

Az Amerikai Magyar Alapítvány hídként szolgál a magyar és amerikai kulturális hagyományok között. Az amerikai magyarság egyik legfontosabb intézményeként az alapítvány teret és infrastruktúrát biztosít az általa működtetett Örökség Központ változatos levéltári, könyvtári, népművészeti, képzőművészeti gyűjteményének bemutatására, valamint más gyűjtemények és magángyűjtemények kiállítására. A központ fő részei a 60 ezer kötetes könyvtár, a több száz folyóméternyi levéltári anyaggal rendelkező, szinte teljes egészében feltárt levéltár, a képző- és népművészeti gyűjtemények. Más amerikai és magyar intézményekkel együttműködve az alapítvány programokat, ösztöndíjakat, oktatási, kutatási, publikációs projekteket támogat és ösztönöz. Szoros szakmai együttműködést alakított ki a Rutgers, New Jersey Állami Egyetemmel. A jelenlegi épület 1989-es megnyitása óta a 80 ezer látogató több mint 40 különböző kiállítást tekinthetett meg a múzeum kiállítási- és konferenciatermeiben. Az alapítvány számos magyarországi kapcsolattal és együttműködéssel is rendelkezik: a Debreceni Egyetem (mint New Brunswick város testvérvárosa és a Rutgers Egyetem testvéregyeteme), a Nemzeti Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár, a Kecskeméti Fotográfiai Múzeum mind-mind kapcsolatot ápolnak a

.

Az állomány gyarapítása nagyrészt adományokból történik, és neves tudósok, művészek, fontos magyar származású amerikai személyiségek közreműködése révén a könyvtár kiemelkedő hungarikagyűjteménnyé vált. A levéltár pedig olyan jelentős anyagokra tett szert, mint az amerikai magyar reformátusok teljes dokumentációja (Bethlen Gyűjtemény) és az egyik legrégebbi amerikai magyar biztosító, a William Penn Társaság archívuma. Az 1956-os forradalom után a közeli Kilmer menekülttáborba érkezett magyarok adatai és az ENSZ magyar vonatkozású dokumentumai ugyancsak egyedülállóak a levéltári gyűjteményben. Kossuth Lajos kézzel írt levelei ugyanúgy megtalálhatók itt, mint a Kodály Zoltánnal kapcsolatos

.

Az Amerikai Magyar Alapítvány gazdag könyvállománya elsőrangú könyvtár, levéltári anyaga felbecsülhetetlen értékű elsődleges történelmi forrás az amerikai magyarság történetéről, életéről, hétköznapjairól és változásairól, így számos témában nyújthat segítséget az amerikai magyar és a magyarországi kutatók munkájában. Az amerikai magyar közösség tagjainak alkalma nyílik az anyanyelv és kultúra megőrzésére és átörökítésére mind a könyvtári állomány használatával, mind pedig a könyvtárat fenntartó alapítvány változatos programjainak segítségével. A befogadó ország számára a könyvtár nemcsak az amerikai magyarság, hanem Magyarország kultúrájába is betekintést enged, így – mint már említettük – egyfajta híd szerepét tölti be a két kultúra között. A könyvtár teljesíti eredeti célkitűzéseit, és nemcsak dokumentálja az amerikai magyarok hozzájárulását az amerikai élethez, hanem jelentős mértékben szervezőjévé és aktív részesévé is

.

Jelenlegi feladatait a nagyhatású alapító, Molnár Ágoston 2016-ban bekövetkezett halálát követően a folyamatos fennmaradást biztosító adományok gyűjtése, minél nagyobb közönség bevonzása, virtuális kiállítások szervezése és a digitalizációs program tölti ki. A központ folyamatosan fogad, főleg Fullbright ösztöndíjasokat, de gyakori vendégek a különböző hungarikafeltárást biztosító programok kiküldöttei, gyakornokai is (Ithaka Program, Klebelsberg Program, Mikes Kelemen Program). Az alapítvány munkáját kuratórium felügyeli, az Örökség Központ jelenlegi vezetője Melissa Pepin.

Ezen a napon történt szeptember 19.

1938

A müncheni konferencia napja. Csehszlovákia bevonása és megkérdezése nélkül Chamberlain, Daladier, Hitler és Mussolini eldöntik, hogy...Tovább

1991

Megtalálták "Ötzi"-t, egy több ezer éves mumifikálódott similauni férfit, az Alpok Ötz-völgyi gleccserében, Ausztria és Dél-Tirol...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 15 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

Az 1867-es kiegyezés a magyar történelem sokat vitatott eseménye. Mélyen megosztotta a korabeli közvéleményt, és történeti értékelése is hosszú ideig ellentmondásos volt. A kiegyezés nyomán létrejött új politikai rendszert jelentős társadalmi erők utasították el. Az emigrációban élő, de nagy népszerűségnek örvendő Kossuth Lajos súlyos jogfeladásnak minősítette a kiegyezést, és általa a nemzet halálát vizionálta. Deák Ferenc viszont úgy vélte, hogy a Habsburgokkal való kiegyezés nem egyéb, mint az elérhető, megvalósítható 1848, azaz esélyt kínál a polgári Magyarország felépítésére. A társadalom túlnyomó többsége soha nem lelkesedett az új rendszer iránt, de idővel lojálissá vált, és – gyakran csak személyes érdekből – elfogadta azt. Valódi rokonszenv alakult ki viszont a forradalom és a szabadságharc eltiprása miatt kezdetben rendkívül népszerűtlen Ferenc József személye iránt. Parasztházak szobafalán sok esetben egymás mellett függött Kossuth és a már idős uralkodó képe.

Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlását és különösen az 1920-as trianoni békeszerződést követően Magyarországon ismét fellángolt a vita a kiegyezés, illetve most már a dualizmus időszakának értékelése körül is. Szekfű Gyula bölcs döntésként értékelte a kiegyezést, az azt követő évtizedekről viszont lesújtó véleményt alkotott. Németh László Kossuthoz hasonlóan mélyen elítélte 1867-et, és Bibó István is „öncsaláson” alapuló kompromisszumnak minősítette azt. A kommunista hatalomátvételt követő első években a szabadságharcos-függetlenségi hagyomány folytatásaként a kiegyezést elvtelen és káros alkunak, sőt nemzetárulásnak minősítették. Az 1950-es évek végétől fokozatosan újraértékelték az eseményeket, és az ún. Kossuth-párti narratíva mellett megjelent a Deák-párti is.

Napjainkban a legtöbb magyar történész olyan reális kompromisszumnak tartja a kiegyezést és a dualizmus időszakát, amelynek jó és kevésbé jó oldalai is voltak. Helyreállította a történelmi Magyarország területi egységét és megteremtette az alkotmányos kormányzás feltételeit. További eredményei elsősorban gazdasági és kulturális téren mutatkoztak meg, társadalmi és nemzetiségpolitikai szempontból már jóval kedvezőtlenebb a mérleg. Máig ható legfőbb hozadéka a polgárosodás, a civilizatórikus megújulás volt. 1867 példája ugyanakkor meggyőzően bizonyítja, hogy a magyar politikai elit és a társadalom nagy része képes felülemelkedni múltbeli sérelmein azért, hogy saját jól felfogott érdekében kiegyezzen egykori ellenségével.

A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára a 150. évfordulón látványos kamarakiállítással és az ArchívNet idei 4. számával emlékezik a kiegyezésre és a dualizmus időszakára. Így kíván hozzájárulni ahhoz, hogy az 1867-es, alapjában véve sikeres és előremutató kompromisszum végleg a nemzeti emlékezet szerves részévé váljék.

 

Budapest, 2017. szeptember 12.

A szerkesztők