„Az őrizetes korábbi kihallgatásán említette, hogy fél a veréstől…”

A 20. századi diktatúrák jellemző vonása, hogy a félelem a politikai rendőrségen keresztül vált a mindennapok részévé. Az ötvenes évek brutalitásáról leginkább a meghurcoltak visszaemlékezéseiből szerezhetünk tudomást. Az alább közreadott dokumentumok 1953-ban, egy Szombathelyen lefolytatott vizsgálati eljárás során keletkeztek, vagyis a forrásközlés az erőszakot intézményes formában gyakorló Államvédelmi Hatóság vizsgálati iratainak segítségével tesz kísérletet az erőszak rekonstruálására.

Bevezető
Az ÁVH Szombathelyi Osztálya 1950. augusztus 2‒21. között felmérést készített a megye huszonnégy, „reakciósnak” tartott településéről. A legnegatívabb képet a tanácstörvény előkészítése során Vas megyéhez csatolt korábbi járásközpontról, Csepregről rajzolták meg.[1] A rossz közhangulat kialakulásában több tényező, így a mezőgazdaság és a kisipar erőszakos kollektivizálása, a „kuláknak” bélyegzett gazdák ellen hozott kíméletlen intézkedések és a hatalom túlkapása játszott közre. A történet tehát nem egyedi esetet takar, hanem a korszak vidéki társadalmára nézve tipikusnak vehető. A tízoldalas jelentés főként az MDP vezető szerepének érvényesülését és a lakosság arra adott reakcióját vizsgálta, különös tekintettel az ellenállásnak az egyéni akciókon túlmutató közös formáira.[2]


Falfirka 1958-ból
Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU. BFL. XV. 19. c. 10

A falu „aktív ellenségeiként” jellemzett személyek és társaik ellen néhány hónappal később eljárás indult. Az 1951 tavaszán „fegyveres összeesküvés” címén megindított perben hetvennél több ember ellen folytattak vizsgálatot, harminckét személyt tartóztattak le. Az elsőfokú tárgyalás során a vádlottakra összesen 240 év börtönbüntetést szabtak ki és három halálos ítéletet hoztak.[3] Az ügy azonban a súlyos büntetések kiszabását követően sem ért véget. Miután 1953. február 17‒18-án néhány lázító tartalmú, a pártvezetőséget „fenyegető” és a tanácsot „ocsmányoló” röpcédulát találtak, valamint „ellenséges tartalmú” falfirkák és járdára írott üzenetek jelentek meg, a hatóság ismét nyomozást indított. A per előkészítését az Államvédelmi Hatóság Vas megyei Osztálya végezte.[4] A vizsgálati anyag környezettanulmányokat,[5] operációs terveket,[6] kihallgatási terveket,[7] kihallgatási jegyzőkönyveket[8] és vizsgálati naplókat,[9] vagyis a korabeli magyar politikai rendőrség működését reprezentáló iratokat tartalmaz.


Csepregi téglagyár

Miként az Államvédelmi Szemle című szaklap több közleményében kitért rá, a zárt faluközösségekben nehézségbe ütközött az informátorhálózat kiépítése.[10] Ezúttal a letartóztatottak kapcsolati hálóját feltérképezve, a korábban elítéltek öt közeli ismerősét próbálták „megpuhítani”, akikről feltételezhető volt, hogy tudtak az összeesküvés tervéről, ám feljelentési kötelezettségüknek nem tettek eleget. Az ügynökállítás szándékát a következő bejegyzés bizonyítja: „A felmerülő kompromittált személyekről környezettanulmány készítés, a hálózati elvtársakkal való megbeszélés után róluk őrizetbevételi, vagy beszervezési javaslat készítése, vagy 5-ös kartonon nyilvántartásba vételük.”[11] A környezettanulmányokat kiértékelve Zsidi Gyula államvédelmi ezredes,[12] az ÁVH VI. Főosztály vezetője 1953. április 14-én Budapestről, távbeszélőn hagyta jóvá őrizetbe vételüket.[13]  Kadnár Ferencet, a téglaüzem egykori tulajdonosát, Ostorits Gyula villanyszerelőt és özvegy Szele Ferencné volt kocsmárost a késő esti órákban, konspiratív módon, vizesvödör-kérés, árurejtegetés ürügyén tartóztatták le, az éj leple alatt szállították Szombathelyre. (Lásd az 1. számú dokumentumot!)
Horváth Gyula volt malomtulajdonost a kőszegi munkahelyéről vitték el. Kiss Ferenc cipészsegédet már március 9-e óta vizsgálati fogságban tartották. (Lásd a 2. számú dokumentumot!)
Otthoni környezetből való eltávolítását „vidéki beiskolázás” legendájával hitelesítették, ily módon családja az első hetekben nem értesült a vele történtekről:[14] „Nevezett előállítása kombinációval történt, tekintve, hogy ügyével beszervezésként foglalkoztunk.”[15]

A vizsgálótisztek részletes dokumentációt vezettek, amely képet ad arról, hogy milyen embertelen hosszúságú kihallgatásoknak vetették alá a letartóztatottakat. Kiss Ferencet 16 alkalommal 80 órát, a háromgyerekes özvegyasszonyt 11 alkalommal 60 óra 45 percet, az idősödő Kadnárt 8 ízben 48 óra 40 percet vallatták. Horváth kihallgatási tervében a fogoly szívbetegségével is számoltak, ami nem gátolta meg 7 alkalommal 41 óra hosszat tartó vallatását. Ostorits hatszori kihallgatásának ideje 30 és fél órát tett ki.[16] A kihallgatások időtartama 3-6 óra között mozgott, előfordult azonban, hogy a letartóztatottakat egy napon belül többször elővezették. Szelénét például június 16-án háromszor, összesen 18 órán keresztül faggatták, miközben két vizsgálótiszt váltotta egymást.[17]

Jóllehet az ÁVH fogságában raboskodók visszaemlékezéseinek valószínűleg legmeghatározóbb közös momentumát az elszenvedett testi-lelki erőszak képezi, a fennmaradt iratok erre nemigen térnek ki. A kiválasztott dokumentumok közreadását azért tartottam fontosnak, mert nyíltan dokumentálják a fizikai erőszakkal való fenyegetést és annak megtörténtét. A lelki megtörés stratégiáját a kihallgatási terv szerves részét képező ún. taktikai részek tartalmazták. Az egymást követő kihallgatási tervekben jól megfigyelhető a testi-lelki nyomásgyakorlás fokozása. A kihallgatók láthatóan igyekeztek a legérzékenyebb pontokat megtalálni. (Lásd a 3. és 4. számú dokumentumot!)
Ezt illusztrálják a Horváth Gyula egymást követő kihallgatási terveiből származó alábbi részletek.

5. kihallgatási terv április 22-én: „Taktika: Az őrizetes már meglehetősen meg van törve, de még mindig vannak olyan kísérletei a kihallgatás során, hogy szépítgetni próbálja a cselekményeit. Ezért továbbra is még fokozottabb mértékben megtöröm, és követelni fogom tőle az őszinte vallomást és a fegyelmezett magatartást. Ezt úgy kívánom elérni, hogy a legkisebb fegyelmezetlensége esetén alaposan kioktatom arra, hogy ezzel még csak fokozza az amúgy is súlyos helyzetét.”[18]

6. kihallgatási terv május 22-én: „Taktika: Horváth Gyula őrizetes egy makacs embertípus, malomtulajdonos kulák fia. Mint osztályidegen gyűlöli a Szovjetuniót, népi demokratikus államrendünket. Ez megmutatkozik kihallgatása alatti magatartásában. Határozottan figyelmeztetem arra, hogy hagyja abba a hazudozást, és tegyen őszinte vallomást. Ha továbbra is hazudik, helyzetét súlyosbítani fogja, ha őszinte vallomást tesz, enyhít helyzetén. Horváth Gyula szívbeteg, ezért igyekszem őt meggyőzni, hogy tegyen őszinte vallomást.”[19]

7. kihallgatási terv május 27-re: „Taktika: A mai kihallgatáson ismételten erősen megfedem az őrizetest, mert a fogdájában fegyelmezetlenül viselkedett. Valamint felhívom a figyelmét arra, hogy ha rövid időn belül nem fog észhez térni, úgy csak a saját bőrét viszi vásárra, mert a makacssága csak a helyzetét fogja súlyosbítani.”[20] 

A háromgyerekes özvegyasszonyt családjára hivatkozva próbálták beismerő vallomásra bírni: „Érezze azt az őrizetes, hogy az általunk hangoztatott meg nem alkuvás és az ellenség elleni harc kérlelhetetlen valóság. Ha ezek után az őrizetes elérkezik egy olyan alkalmas lélektani helyzetbe, hogy látható lesz rajta a hajlandóság vallomást tenni, úgy ismételten felhívom a figyelmét arra a lehetőségre, hogy az őszinteségével még sokat segíthet magán, de a makacsságával annál többet ront. És ezzel nemcsak saját magának, de családjának is szomorúságot okoz, mert annál későbben fogja őket viszontlátni.”[21] Szeléné derekasan állta a sarat, még arra is ügyelt – és a kihallgatottak nagy részét ez jellemezte −, hogy vallomásával lehetőleg mást se sodorjon bajba.[22] „Erélyesen figyelmeztetem, hogy további provokációs kísérleteiért meg fogom fenyíteni” ‒ olvasható a 10. kihallgatási tervében.[23] A tizenegyedik kihallgatás terve arra utal, hogy mindeközben szellemileg is kontrollálta az elhangzottakat: „Szele Ferencné egy minden hájjal megkent, alattomos és ravasz kulák asszony, aki megpróbálkozott már egy-két esetben provokációs módszerekkel is rést ütni a vizsgálón. Ezután még fokozottabb mértékben kimérten fogom kezelni az őrizetest, és ügyelek arra, hogy többet még csak véletlenül se legyen alkalma provokálni. Olyan feszült légkört hozok létre a kihallgatáson, hogy az őrizetes feltétlenül csak azt láthatja, hogy számára más út nem lehet, csak az őszinte, töredelmes beismerő vallomás bűnösségével kapcsolatosan.”[24]

A kihallgatók igyekezete hiábavalónak bizonyult; a dokumentumok az öt kiszolgáltatott ember megpróbáltatásán túl, a helytállásukról adnak bizonyságot. A vizsgálati eljárás lezárását követően 1953. június 17-én az öt letartóztatott ügyét vádemelési javaslattal adták át az ügyészségnek. Az 1951-es összeesküvésben való részvétel miatt utólag Horváth Gyulát 6, Kadnár Ferencet 4, Ostorits Gyulát 3,5 év börtönbüntetésre ítélték. A röpcédulázással gyanúsított Kiss Ferenc ellen folytatott eljárás tragikus hirtelenséggel ért véget. A szombathelyi börtönben bekövetkezett öngyilkosság körülményei mindmáig tisztázatlanok, a halálára vonatkozó iratok nem állnak rendelkezésre. Sorstársa szerint „az embertelen, iszonyatos vallatás hatásának következtében az egyik fő vádlott, Kiss Ferenc az elővezetéskor a III. emeletről leugrott, öngyilkos lett, vagy talán az ÁVH-sok lökték ki.”[25] Az özvegyasszonyra feljelentési kötelezettségének elmulasztását tudták csak rábizonyítani, így kiengedték, ám 81 éves koráig rendőri felügyelet alatt állt. Hajlott korára való tekintettel 1988 októberében, 35 év elteltével vették ki az operatív nyilvántartásból.[26]
 

Dokumentumok:

 

1.
Operációs terv Kadnár Ferencék letartóztatásához
Szombathely, 1953. április 14.

 

 

Államvédelmi Hatóság
Vasmegyei Osztály                                                                            Szigorúan titkos!

O p e r á c i ó s  t e r v

Szombathely, 1953. április 14-én

 

Osztályunk területén lévő Csepreg községben 1951 márciusában részlegesen felszámoltunk egy fegyveres terror szervezkedést. A szervezkedés őrizetbe nem vett tagjai ellenséges tevékenységével kapcsolatban tovább folytatott hálózati munka eredményeként a Központ engedélyezte:

 

  1. Horváth Gyula kulák (1924. Leitner Ottília) Csepreg, Bajcsy Zsilinszky u. 27. szám alatti lakos,
  2. Ostorics Gyula villanyszerelő segédmunkás (1925. Varga Borbála) Csepreg, Rákóczi u. 72. szám alatti,
  3. Kadnár Ferenc volt téglagyáros (1896. Halman Rozália) Csepreg, Kossuth Lajos utca 21. szám alatti és
  4. özv. Szele Ferencné szül. Lágler Mária kulák, volt kocsmáros (1908. Pócza Mária) Csepreg, Bajcsy Zsilinszky u. 16. szám alatti lakosok

ő r i z e t b e v é t e l é t.

Az őrizetbevételt 1953. április 14-én 22 óra 45 perckor, egy időben hajtjuk végre. Az őrizetbe veendő személyekkel kapcsolatos speciális környezettanulmányt az V. alosztály vezetője elkészítette.[27]

Az operáció végrehajtásához szükséges:

 

9 fő operatív munkás,
2 fő karhatalmi beosztott,
1 személygépkocsi,
1 „wippon” gépkocsi,[28]
11 drb. villanylámpa,
4 pár bilincs,
8 drb. házkutatási jegyzőkönyv,
4 drb. őrizetbevételi határozat.

Az operáció szervezéséért felelős: Vörös István áv. fhdgy. VI. alosztályvezető[29] és Horváth Antal áv. alhdgy., V. alo. vezetője, valamint a szükséges felszerelési tárgyak beszerzéséért is. Az operációt vezeti: Vörös István áv. fhdgy.

Az operáció végrehajtására három főből álló brigádot alakítottunk:

 

  1. brigád: Vörös István áv. fhdgy. pk.
                             Kondics Antal áv. alhdgy.
                             Nagy 9 Imre áv. hdgy.

 

  1. brigád: Cseke Zoltán áv. hdgy. pk.
                            Baráth László áv. alhdgy.
                            Farkas 2 István áv. alhdgy.

 

  1. brigád: Hoffmann János áv. hdgy. pk.
                            Fodor Béla áv. alhdgy.
                            Németh Károly áv. alhdgy.

 

Az I. számú brigád őrizetbe veszi Kadnár Ferenc volt téglagyáros, tart. horthysta százados, Csepreg, Kossuth Lajos utca 21. szám alatti lakost, és a házkutatás megtartása után házkutatást tart Horváth Gyula kulák, Csepreg, Bajcsy Zsilinszky u. 27. szám alatti lakos házában.

A II. számú brigád őrizetbe veszi Ostorics Gyula Csepreg, Rákóczi utca 72. szám alatti lakost, s házkutatást tart a lakáson.

A III. számú brigád őrizetbe veszi özv. Szele Ferencné kulák, Csepreg, Bajcsy Zsilinszky u. 16. szám alatti lakost és lakásán házkutatást tart.

Kiindulás: 1 személygépkocsival és 1 wiponnal az osztály udvaráról 21 óra 50 perckor. Érkezés a csepregi temető mellé 22 óra 30 perckor.

A csepregi temető mellett az I. és III-as brigádok a gépkocsiról leszállnak, és gyalog folytatják útjukat a községbe az őrizetbe veendő személyek házáig.

Otthontartózkodás leellenőrzése:

Kadnár Ferenc volt gyárost egy levéllel keresi fel Bodnár Sándor áv. őrm. elvtárs, aki ez alkalommal civil ruhában jelentkezik szolgálatra. A levelet rossz címre, hasonló névvel írjuk.

Ostorics (Ferenc) Gyula otthontartózkodását ellenőrizzük azáltal, hogy Baráth áv. alhdgy. elvtárs, aki személyesen is ismeri, a lakásukhoz útba eső Földműves-szövetkezeti vendéglőben megnézi, nem tartózkodik-e ott. Amennyiben Ostorics már nincs a vendéglőben, akkor a gépkocsi a házuk közelében az országúton megáll, majd bekanyarodik hozzájuk, hogy „adjanak egy vödröt, mert a gépkocsiba vizet akarnak önteni”. Eközben megérdeklődik és ellenőrzik, hogy Ostorics otthon tartózkodik-e.

Szele Ferencné otthontartózkodását a házban lévő Belsped istálló őrétől érdeklődjük meg és ellenőrizzük.[30]

Behatolás:

Kadnár Ferenchez azzal hatol be az I. számú brigád, hogy „rendőrség”, és feljelentés érkezett ellene árurejtegetés miatt. Önként felajánltatjuk vele a házkutatást. Ez alatt az idő alatt Kondics Antal áv. alhdgy. Kadnár mellett tartózkodik, és állandóan figyelemmel kíséri. A házkutatás megtörténte után „kihallgatásra” előállítjuk.

Ostorics Gyulához a „vizesvödör-kérés” ürügyével hatolunk be, majd őrizetbe vesszük. Az őrizetbe vett személyt a gépkocsiba ültetjük, ahol a két fő karhatalmista elvtárs őrzi.

Özv. Szele Ferencnét a házban lévő Belsped istálló őrével keltetjük fel, akit ezután tanúként is ott tartunk a házkutatás idejére. Özv. Szele Ferencnére őrizetbe vétele után Németh Károly elvtárs ügyel elszállításáig.

Horváth Gyula Kőszegen tartózkodik. 22 óra 45 perckor a kőszegi kirendeltség beosztottjai veszik őrizetbe, és a kirendeltségre állítják elő mindaddig, míg a beszállításról intézkedés nem történik. A kőszegi kirendeltségnek az utasítás kiadásáért és az őrizetbe vett személy beszállításáért felelős Horváth Antal áv. alhdgy. elvtárs.

Az őrizetbe vett személyeknél megtartott házkutatáshoz 2 fő tanút hív, és a házkutatásról 2 pld.-ban házkutatási jegyzőkönyvet készít a brigádvezető. A házkutatás során le kell foglalni mindazon tárgyakat, levelezést, fasiszta sajtóterméket, mely általában lefoglalandó. Különös figyelemmel kell lenni esetleges fegyverekre, lőszer és robbanóanyagok felkutatására.

Az őrizetbe vett személyek beszállítása:

Özv. Szele Ferencnét és Ostorics Gyulát bekötött szemmel a wiponnal az osztály udvarára szállítjuk, majd egyenként átadják a brigádvezetők a fogdaügyeletes tisztnek. Kadnár Ferencet az I-es brigád szállítja az osztályra, és adja át a fogdaügyeletes tisztnek. A fogdában az őrizetesek befogadására az 1., 4., 24., 35-ös cellák rendelkezésre állnak.

Az operáció végrehajtásához 1 wippont, 1 személykocsit a titkárság vezetője által biztosítjuk. Az operációban résztvevő áv. beosztottak fegyverzete T. T. pisztoly.[31] Kiindulás előtt a brigádvezetők ellenőrzik. Az operációban résztvevő elvtársak 21 óra 30 perckor történő kioktatásáért felelős: Vörös István áv. fhdgy. és Horváth Antal áv. alhdgy.

 

  Horváth Antal                                                                                 Vörös István

       áv. alhdgy.                                                                                    áv. fhdgy.

  1. alo. vezető                                                                             VI. alo. vezető

 

Jóváhagyom:
Gerendai László[32]
áv. örgy.
osztályvezető

 

G: T. M./ pld.
1 pld. VI/6. Oszt.
1  ”    VI. aloszt.
1  ”      V. aloszt.

Jelzet: ÁBTL 3. 1. 9. V-112608. – Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Hálózati, operatív és vizsgálati iratok, Központi operatív nyilvántartást végző szervezeti egységek által kezelt iratok, Vizsgálati dossziék, Kadnár-dosszié – Eredeti, kézzel írt, aláírással.
 

2.
Távirat Kiss Ferenc őrizetbe vételéről
Szombathely, 1953. április 2.

 

Államvédelmi Hatóság
Vasmegyei Osztály                                                                            Szigorúan titkos!

25-30-22/53.
 

Távmondat[33]

ÁVH VI/6. Osztálya

Jelentem, hogy az osztály V-ös alosztálya 1953. március 9-én osztályunkra előállította:

K i s s  F e r e n c Anyja: Nagy Mária, szül: 1924. Csepreg, lakása Csepreg, Kossuth Lajos utca 57. sz., foglalkozása: cipészsegéd, munkahelye: Csepreg, Cipész K.T.Sz. Szociális származás: kisiparos, helyzete: szövetkezeti tag, katona a felszabadulás előtt volt, vadász rep. tizedes, utána nem volt, múltban pártnak tagja nem volt, jelenleg is pártonkívüli, iskolai végzettsége: 4 polgári, magyar nemzetiségű, magyar állampolgár.

Nevezett előállítása kombinációval történt, ügyével az V-ös alosztály beszervezésként foglalkozott. Beszervezése azonban hosszabb vele való foglalkozás után sem vált lehetségessé. Előállítása a csepregi szervezkedés ügyével kapcsolatban történt.

Kihallgatása során beismerte, hogy 1949-ben már foglalkozott demokráciaellenes szervezkedés szervezésével. Az 1951-ben felszámolt csepregi szervezkedésről tudomása volt. Részt vett több megbeszélésükön, ahol a szervezkedés tagjainak felesketéséről, egyes akciók megszervezéséről volt szó.

Beismerte, hogy Horváth Gyula nevű barátjával elhatározták, hogy esetleges „rendszerváltozás”, vagy külföldi csapatok bejövetele esetén a helybeli kommunistákat likvidálják.

 

Fentiek alapján kérek engedélyt, hogy nevezettet őrizetbevettként kezelhessük.

Szombathely, 1953. április 2-án

 

Gerendai László
áv. örgy.
osztályvezető

 

G:T.M./1pld.
Jelzet: ÁBTL 3.1.9. V-112608. – Eredeti, kézzel írt, aláírással.

 

3.
Feljegyzés Kiss Ferenc kihallgatásáról
Szombathely, 1953. március 10.

 

 

Államvédelmi Hatóság
Vasmegyei Osztály

 

Tárgy: Kiss Ferenc 4. kihallgatása[34]

 

F e l j e g y z é s
Szombathely, 1953. március 10.

  • Kiket ismer olyan személyeket, akik 1951es csepregi szervezkedésnek tagjai voltak, és jelenleg Csepregen laknak.
  • Nem ismerek olyan személyt, aki a szervezkedésnek lett volna tagja, és jelenleg is szabadon lenne. A szervezkedés tagjait nem ismertem.
  • Vallomását nem fogadom el. Hazudik. Figyelmeztetem önt az igazmondásra, mert amennyiben továbbra is hazudik, meg fogom fenyíteni. A fenti kérdésre később majd visszatérünk. Mondja el részletesen, milyen kapcsolatban volt Überhellel.[35]
  • Überhellel jó baráti kapcsolatban voltam, egészen addig, amíg le nem tartóztatták. Együtt jártam vele szórakozni 1950ig rendszeresen. Ezután ritkábban, mivel Überhel megnősült, és leginkább feleségével ment együtt, de én is több esetben voltam velük együtt. Egyetlen esetben sem tett olyan kijelentést, hogy ők szervezkednek. Überhellel egy esetben voltam Sopronban, az egyik barátunknál, Menyhárt Gyulánál,[36] de ott sem észleltem semmilyen ellenséges dolgokról beszélni.
  • Vallomását nem fogadom el. Hazudik. Hazugságáért megfenyítem. (Álljon fel!) Erre a kérdésre még visszatérünk, mondja el, milyen ellenséges tevékenységről tud csepregi viszonylatban?
  • Ellenséges cselekményről nem tudok, nem tudok arról, hogy valaki demokráciaellenes cselekményt fejtene ki. Tudomásom van azonban arról, hogy Horváth Gyula csepregi lakos többször hallgatja Amerika Hangját.[37] Nekem elmondotta, hogy nemsokára rendszerváltozás lesz, bejönnek az amerikaiak, és azok egyből lehengerelnek mindent, és akkor megint visszakapjuk a vagyonunkat, és mi leszünk az urak.
  • Milyen kapcsolata van Horváth Gyulával, milyen időközönként szoktak beszélgetni és mit? Mikor beszélt huzamosabb ideig Horváth Gyulával és mit?
  • Horváth Gyulát 1945 óta ismerem, mert akkor kerültek Csepregre, még 1945ben baráti kapcsolatba kerültem vele, s azóta rendszeresen két-három hetenként el szoktam járni hozzájuk. […] Hosszabb ideig leginkább Horváth lakásán szoktunk beszélgetni, ilyen alkalommal mindig demokráciaellenes kijelentéseket szokott tenni Horváth és én magam is. Legutóbb Horváth lakásán 1953. február 15-én voltam névnapon du. 4 órától 9 óráig. Akkor kb. 5 percig beszéltem Horváttal, de nem emlékszem, hogy beszélt volna demokráciaellenes dolgot. Én 9 órakor elmentem haza a lakásomra, és sehol máshol nem voltam.
  • Mit beszéltek meg Horváttal?
  • Uszítottunk a népi demokrácia ellen Horváth lakásán.
  • Beszéljen a szervezkedésről.
  • 1950. augusztus havában találkoztam Majorossal, aki nekem azt mondotta, hogy jöjjön el hozzám este, mert szervezetet alakítunk, hoztam puskákat és töltényeket Miskolcról, és majd megbeszéljük a részleteket.[38]
  • Mit válaszolt Majorosnak?
  • Én azt mondtam, hogy rendben van, majd elmegyek, ezzel otthagyott engem, és felült a vonatra.
  • Szólte erről Sebestyénnek?[39]
  • Igen, szóltam. Megkérdeztem tőle, hogy te is benne vagy a szervezkedésben? Hiszen Rajkékat most tartóztatták le, te meg ilyen őrültségeket csinálsz. Sebestyén kereken letagadta nekem, és azt mondotta, hogy a szervezkedésben ő nincs benne, és ilyen nem létezik.
  • A családban kivel közölte még ezt?
  • Apámnak mondtam el, aki helyeselte azt, hogy én a Sebestyént felelősségre vontam, milyen szervezkedésben van benn.
  • Majorossal hány ízben beszélt?
  • Majorossal én többet nem beszéltem erről, nem is találkoztam vele. Sebestyénnel sem beszéltem. Többet én a szervezkedésről nem beszéltem senkivel.
  • Közelmúlt cselekményeiről beszéljen, hogyan uszított a rendszer ellen?
  • A cipészműhelyben tettem olyan kijelentéseket, hogy nem kell sokáig várni, mert megfordul a helyzet. Egy ízben Horváth Józsefné kulák asszonynak azt mondtam, hogy ne nyugtalankodjék, mert úgy sem sokáig tart már ez a helyzet. Másik alkalommal Kiss János kuláktól azt kérdeztem, hogy bírjátoke még. Mire ő azt mondta, hogy valahogy. A válaszom az volt neki, hogy nem sokáig fog tartani már ez. Másik esetben rendszerellenes vicceket meséltem a műhelyben, amit a többi tagok úgy fogadtak, hogy nevettek rajta.
  • Kivel beszélte meg ezeket?
  • Csak beállítottságomnál fogva mondtam el ezeket a dolgokat, ezt én nem beszéltem meg senkivel. Horváth barátommal a „Szabad Európa” rádió híreiből merítettem ezt.[40]

 

Kihallgatását megszakítom:

 

Felvette:[41]                                                                  Kiss Ferenc
                                                                                   gyanúsított 

 

 

Jelzet: ÁBTL 3.1.9. V-112608. – Eredeti, kézzel írt, aláírással.

 

4.
Kiss Ferenc kihallgatási terve
Szombathely, 1953. április 29.

 

 

Államvédelmi Hatóság
Vasmegyei Osztály                                                                            Szigorúan titkos!

 

Tárgy: Kiss Ferenc 14. kihallgatásának terve

K i h a l l g a t á s i t e r v
Szombathely, 1953. április 29-én

Osztályunk őrizetében lévő K i s s  F e r e n c  mai kihallgatását a terv következő pontjai szerint fogom levezetni:
Kiss Ferenc mai kihallgatásán ismételten a röpcédula kérdésben fogom kihallgatni őt. A kihallgatás célja: Az őrizetest leleplezni az ellenséges röpcédula szerkesztésében és terjesztésében.

Birtokunkban lévő adatok:

  1. 1953 februárjában Csepreg községben terjesztett demokráciaellenes izgató szövegű cédulák betűi azonosak Kiss Ferenc által írott sorokkal. Azt a Hatóságunk Központjában írásszakértők megvizsgálták, és az írásszakértői vélemény egyezik. Tehát az izgató szövegű cédulák írásával alaposan gyanúsítható Kiss Ferenc őrizetes. (Mellékelve írásszakértői vélemény.)

 

Tisztázandó kérdések:

  1. Kiss Ferenc miért határozta el magát az izgató szövegű cédulák szerkesztésére?
  2. Mikor, hol és hogyan szerkesztette a cédulákat?
  3. Milyen módon, mikor és hol terjesztette a cédulákat?

 

Taktika:

A mai napon még keményebben foglalkozom az őrizetessel, miután már hosszabb ideig osztályunk őrizetében van, és volt ideje átgondolni bűncselekményeit.

Továbbra is olyan irányban vezetem a beszélgetést, hogy csak az őszintesége lehet az egyetlen záloga annak, hogy a Hatóság méltányolni tudja a súlyos helyzetét. Csakis akkor lehet reménye arra, hogy a jövőjén még segíthet. Feltárom előtte a fiatal korát, hogy őneki még sok éve van hátra ebben az életben, és ha viszonylag rövid időn belül ki akar kerülni még egyszer a szabad életbe, úgy tárja fel gerinces módon a bűnös cselekményeit. De makacssága esetén tönkre teheti magát egész életre, és akkor ráadásul még az ellenség is nevetni fog rajta, hogy „mártírjuk” lett, mert elhallgatta bűnösségét, és azzal védte az ellenséget is, stb.

A kihallgatás zavartalanságának biztosítása:

  1. Minden támadásra alkalmas eszközt eltávolítok.
  2. A tilost jelző táblát kiteszem az ajtóra.

 

Nagy Imre
áv. hdgy.

N.I./T.M. 2 pld.

Jelzet: ÁBTL 3. 1. 9. V-112608. – Eredeti, kézzel írt, aláírással.

 

[1] A Sopron megye részét képező csepregi járást 1950. február 1-én szüntették meg. A hozzá tartozó községek többségét Vas megye írottkői, szombathelyi és sárvári járásaiba olvasztották be.

[2] ÁVH-jelentések a megye 24 településének feltérképezéséről. Csepreg. Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára, XXXV/1. f. 63. őe. Szombathely, 1950. augusztus 5.

[3] Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (továbbiakban: ÁBTL) 3. 1. 9. V-45096/a. 10.

[4] Az ÁVH vidéki osztályait 1951. november 1-től a megyék szerint jelölték. Cserény-Zsitnyányi Ildikó: Az Államvédelmi Hatóság szervezeti változásai 1950−1953. Betekintő, 2009/2. 18. http://www.betekinto.hu/2009_2_cserenyi_zsitnyanyi (Letöltve: 2018. február 11.)

[5] Környezettanulmány: a célszemély életkörülményeiről, kapcsolatrendszeréről, politikai és emberi magatartásáról összegyűjtött adatokat foglalta össze.

[6] Operációs terv: az őrizetbe vétel, illetve házkutatás helyét, idejét, az objektum megközelítésének módját, az akciót végrehajtó brigád tagjainak nevét, a szükséges tárgyi eszközök felsorolását tartalmazta.

[7] Kihallgatási terv: az államvédelmi tiszt előzetesen rögzítette a tisztázandó kérdéseket, az őrizetessel szembeni bánásmódot és az információ megszerzésére alkalmazott taktikát.

[8] Kihallgatási jegyzőkönyv: a kihallgatáson feltett kérdéseket és válaszokat, azok elfogadását, illetve visszautasítását tartalmazta.

[9] Vizsgálati napló: a kihallgatások számát, időpontját, hosszúságát dokumentálta.

[10] ÁBTL 4. 2. Az Államvédelmi Szemle feladatai. Államvédelmi Szemle, 1955/1. 3.; Egy „ügynöki találkozó”. Államvédelmi Szemle, 1955/1. 38–39.  

[11] ÁBTL 3. 1. 9. V-112608. 225−226.

[12] Zsidi Gyula államvédelmi ezredes 1953. január 14-től vezette a VI. (Jogi és Börtönügyi, majd Vizsgálati) Főosztályt. Cserényi-Zsitnyányi: i. m. 11. 

[13] ÁBTL 3. 1. 9. V-112608. 22.

[14] Az állambiztonsági szaknyelvben használt legenda szó jelentését a szaknyelvi szótár az alábbiakban határozza meg: „Hihető és ellenőrizhető magyarázat egy operatív intézkedés vagy kombináció legalizálására. A valóság elemeire épül, és szükség szerint dokumentálható.” Lásd: Állambiztonsági értelmező kéziszótár. Összeállította: Gergely Attila. Budapest, BM Kiadó, 1980, 120.

[15] ÁBTL 3. 1. 9. V-112608. 312.

[16] Uo. 416‒419.

[17] Uo. 414.

[18] Uo. 159.

[19] Uo. 175.

[20] Uo. 180.

[21] Uo. 397.

[22] Uo. 394.

[23] Uo. 401.

[24]  Uo. 403.

[25] Barasits József közlése. Lásd: Diktatúra Vas megyében 1945‒1956. I. Szerkesztette: Kövér István. Vas Megyei Honismereti Egyesület ‒ Honvéd Hagyományőrző Egyesület ‒ Recski Szövetség Nyugat-Dunántúli Szervezete, Szombathely, 1999, 241.
 

[26] Operatív nyilvántartás: a politikai rendőrség az ellenséges tevékenységgel gyanúsított személyek adatait alap- vagy kutató nyilvántartásba helyezte, attól függően, hogy mennyire tartotta veszélyesnek őket.
 

[27] 1952. március 21-től az ÁVH megyei osztályain belül felállított önálló mezőgazdasági alosztályokat V. alosztályoknak nevezték.

[28] Az angol eredetű (weapons carrier) kifejezés a terepjáró megnevezésére.

[29] VI. (Jogi és Börtönügyi, majd Vizsgálati) Főosztály hatáskörébe tartozott az ÁVH központi szervei és a vidéki osztályok által végzett nyílt nyomozások vezetése. A VI/6. Vidéki vizsgálati Osztály 1951. december 10-én alakult meg.

[30] A BELSPED Vállalatot 1950-ben a magánfuvarosokat központosításával, szállítási profillal hozták létre.

[31] A Vörös Hadseregben 1930-ban rendszeresített, majd 1933-ban átszerkesztett pisztoly a legelterjedtebb tiszti oldalfegyver volt a második világháborúban.

[32] Gerendai László 1952. március 8-tól állt az ÁVH Vas megyei Osztályának élén.

[33] A távirat mondatai kézzel beszámozva.

[34] A 4. szám utólag, kézírással betoldva.

[35] Überhel Ferenc géplakatost az 1951-es vizsgálati eljárás során tartóztatták le. Szervezkedés kezdeményezése miatt 15 év börtönbüntetésre ítélték.

[36] Menyhárt Gyula: Überhel és Kiss közös barátja.

[37] Amerika Hangja: 1942−2004 között magyar nyelven is közvetítő rádióadó, amely a hidegháború idején fontos szerepet játszott a vasfüggöny mögött élők tájékoztatásában.

[38] Az összeesküvést vezető Majoros Istvánt 1951. március 4-én tartóztatták le, 1951. augusztus 14-én halálra ítélték. Az ítéletet 1951. december 15-én hajtották végre.

[39] A szervezkedés tagjai télen a Kiss húgának udvarló Sebestyén Ferenc fényképész műtermében találkoztak.

[40] Szabad Európa Rádió: az 1950. augusztus 4-én magyar nyelven megindított adását előbb New Yorkból, majd 1951-től Münchenből közvetítették.

[41] Név, aláírás kitöltetlen.

Ezen a napon történt július 19.

1920

Teleki Pál megalakítja első kormányát.

1946

Párizsban rendezték meg a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség első tanácsülését, amelyre küldöttség utazott Magyarországról.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 17 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Stefan Zweig osztrák író szerint az első világháború előtti időszak a biztonság aranykora volt, ahol senki sem tartott háborúktól, forradalmaktól, erőszakos változásoktól. „Az ész korszakában képtelenségnek tűnt minden radikalizmus, minden erőszak” – írta visszaemlékezéseiben. Bár ez kétségtelenül idealizáló és utólagosan visszavetített kép, mégis kijelenthetjük: az első világháború brutalitásai nyomán bizonyosodott be leginkább, mennyire utópisztikus elképzelés volt, hogy a modernség előrehaladása az erőszak visszaszorulását eredményezi. A mérhetetlen rombolás, pusztítás mellett a totálissá vált első világháború egyik legsúlyosabb következménye ugyanis az emberi élet értékének elképesztő leértékelődése volt. A háborús erőszak-tapasztalat hozzájárult a gátlások leépüléséhez, a mindennapi életben tapasztalható erőszak terjedéséhez, továbbá a politikai kultúra militarizálásához. A háborús, illetve tágabb értelemben a politikai erőszak kérdése ennek ellenére hosszú ideig a történettudomány perifériáján helyezkedett el, és csak az utóbbi évtizedek kutatásai irányították rá a figyelmet.

1918 után Közép- és Kelet-Európában egymással rivalizáló szélsőségek léptek színre, forradalmak és ellenforradalmak váltották egymást. Magyarországon 1919. március 21-étől néhány hónapig az ún. vörösterror, majd a Tanácsköztársaság leverését követően a fehérterror tombolt. Közben az ország nagy részét idegen csapatok szállták meg; a román hadsereg egy időre Budapestet is elfoglalta, és egész Győrig nyomult előre.

A második világháború az elsőt is jócskán felülmúlta a pusztítás mértékét és brutalitását illetően. Civilek ellen elkövetett tömeggyilkosságok, egész népcsoportok elüldözésére vagy kiirtására irányuló törekvések, valamint a hatmillió európai, zsidó származású áldozatot követelő holokauszt fémjelzik e tragikus történelmi időszakot. A Magyarországon 1944. október 16-án hatalomra került Szálasi Ferenc nyilaskeresztes rémuralma állami szintre emelte a terrorizmust, a rablást, kínzást, erőszakot, az extrém kegyetlenséget.

A német megszállást és a nyilas terrort néhány év elteltével újabb totális diktatúra követte Magyarországon. A Vörös Hadsereg támogatásával hatalomra került Rákosi-rendszer elsősorban az államvédelmi hatóság segítségével tartotta állandó rettegésben a társadalmat. Ideológiai megfontolásokból tömegesen vetettek ártatlan személyeket börtönbe, a koncepciós perekben halálra ítéltek száma pedig meghaladta a százat.

Az ArchívNet idei 1–2. összevont számának fő témája: „Politikai erőszak a 20. századi magyar történelemben”. Elsősorban azt vizsgáljuk, hogy az elmúlt évszázad magyar történelmének különböző korszakaiban miként és milyen formában nyilvánult meg a politikai erőszak, milyen erőszak-tapasztalatokról tanúskodnak a fennmaradt levéltári iratok. „Technikai” okok miatt az összeállítást két önálló részre kellett bontanunk. Így az első öt írást tartalmazó 1-es szám 2018. április 6-án, míg a 2-es szám 2018. április 27-én jelenik meg.

Budapest, 2018. április 6.
A szerkesztők