Az SOS-t hivatalos nemzetközi segélykérő jelzéssé nyilvánítja a Nemzetközi Rádió-távírási Konvenció (International Radio Telegraphic...Tovább
Épüljön atomerőmű Magyarországon
Egy egyezmény előtörténete
1966. december 28-án a magyar és a szovjet kormány egyezményt kötött arról, hogy a Szovjetunió részt vesz „atomerőműnek a Magyar Népköztársaságban történő létesítésében". A megállapodás eredményeként egy évtized múlva megépült paksi atomerőmű és általa termelt villamos energia ma is meghatározó szerepet játszik Magyarország gazdasági életében. Forrásközlésünk az egyezmény létrejöttének előzményeivel kapcsolatos dokumentumokat mutat be.
A magyar gazdasági vezetésen belül azonban vita tovább folytatódott az energia ellátás súlypontjairól, s az ellentétes koncepciók mögött felfedezhető az olaj- és az atomlobby azóta is eldöntetlen harca. 1965 decemberében a Nehézipari Minisztériumban (NIM) az erőmű-építési elgondolásokról
készült a Kormány részére. A nehézipari miniszter, által aláírt terjedelmes, 22 oldalas jelentés számba vette a szóba jöhető energiaforrásokat, illetve erőműveket (villamos-energia-, vízi-, hőszolgáltató-, atom), és atomerőmű építését sürgette.A jelentést keményen bírálta (Lásd a 3. dokumentumot!) az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) elnökhelyettese és , az OT elnökhelyettese is. Sebestyén János szerint nem helyes abból kiindulni, hogy a fenyegető energiahiányból az egyetlen kiút az atomerőmű létesítése. Emlékeztetett rá, hogy az 1961 februárjában lezajlott szovjet-magyar tervkonzultáció során a szovjet fél nem javasolta, hogy belátható időn belül atomerőmű épüljön Magyarországon, mivel erre még nincs meg a kellő gazdasági és műszaki tapasztalat. Az energiahordozók importjánál az MT Gazdasági Bizottság által elfogadott OMFB tanulmányok a következő sorrendet állították fel: nyersolaj, földgáz, fűtőolaj, szén, koksz és csak utolsósorban a villamos energia. Sebestyén a későbbiekben is ehhez ragaszkodott. Vályi Péter nem értett egyet azzal, hogy az anyagi műszaki összefüggések megfelelő ismerete nélkül szülessen döntés egy majdnem tíz milliárd Ft-os
megvalósításáról. (Lásd a 4. dokumentumot!)A politikai szempontok azonban erősebbnek bizonyultak, hiszen az MSZMP Politikai Bizottsága 1965. december 15-ei ülésén tájékoztatót hallgatott meg egy 800 MW teljesítményű szovjet atomerőmű rövidített tervdokumentációjáról és a KGST Atomenergia Állandó Bizottságának üléséről. Az elhangzottak alapján azt
Gazdasági Bizottságnak, hogy „dolgozza ki az atomerőmű építésével kapcsolatos magyar álláspontot, és a Minisztertanács kezdjen kétoldalú konzultációs tárgyalást a szovjet kormánnyal az atomerőmű építéséről." A Minisztertanács 1966. februári 17-ei ülésén e kérdésben lezajlott vitában Kiss Árpád - PB határozat ismeretének ellenére - is a halasztást javasolta, a nehézipari miniszter viszont kijelentette, hogy az „egyéni vélemények miatt nem szabad elhúzni az energiabázis fejlesztésére vonatkozó megvalósítását.1966. május 12-ei ülésén a Kormány irányelveket határozott meg a Szovjetunióba utazó delegáció számára, majd júliusban
hallgatott meg a „magyar atomerőmű felállításával kapcsolatos szovjetunióbeli tárgyalásokról"1966. december 21-én, karácsony előtt megérkezett a szovjet delegáció a tárgyalások befejezésére és az egyezmény megkötésére. Az egyhetes látogatás természetesen nem csak „megfeszített" munkával telt el. A megbeszélések mellett néhány üzemet is meglátogattak -jellemző módon 24-én, szombaton -, de a hangsúly a balatonöszödi üdülésen, a balatonfüredi pincegazdaság borkóstolóval egybekötött megtekintésén volt, és nem maradhatott el a
sem. (Lásd az 5. dokumentumot!) 1966. december 28-án Apró Antal miniszterelnök-helyettes és V. N. Novikov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese mellékesen aláírta a már előkészített Az egyezmény aláírásáról a Minisztertanács 1967. január 5-én fogadta el a jelentést (Lásd a 6. dokumentumot!)A megállapodás értelmében a szovjet szakemberek elkészítik a műszaki tervdokumentációt és a kiviteli terveket, szállítják a szükséges berendezéseket és műszereket, konzultációkat tartanak és elvégzik a különösen bonyolult szerelési munkákat; az atomerőmű üzemeltetésének időszakában szállítják majd a nukleáris tüzelőanyagot. A magyar szervezetek munkatársai kiválasztják a telephelyet, elvégzik az atomerőműhöz tartozó minden létesítmény építési és szerelési munkáit, a Szovjetunió által szállítandó berendezéseken és műszereken kívül legyártják a még szükségeseket. A Szovjetuniótól kapott berendezések, műszerek, anyagok kifizetésére a Szovjetunió 50 millió rubel hitelt nyújt, amit tíz év alatt kell törleszteni.
Az Egyezményt hamarosan módosítani kellett, de rövidesen megkezdődhetett az építkezés Pakson. A munkálatok folyamán azonban számtalan probléma merült fel, így az Atomerőmű csak 1982-től termelt energiát.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 22.
1906
1934
A Népszövetségben Belgrád megvádolja Magyarországot az I. Sándor elleni királygyilkosságban való részvétellel.Tovább
1941
Megalakult a Cserkész Országos Nagytanács, amelyben a jobbratolódás ellenzőinek néhány képviselője is szerepet kapott.Tovább
1942
Sztálingrádnál a szovjet túlerő bekeríti a 6. német hadsereget.Tovább
1943
Libanon függetlenné válik Franciaországtól.Tovább
- 1 / 3
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/4
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.
Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.
A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.
Az idei negyedk számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. november 22.
Miklós Dániel
főszerkesztő