Mezőgazdasági gépgyárból orosz tankjavító üzem

(1945. január-szeptember)

„már január első napjai óta az oroszok lefoglalták gyárunkat, azt kizárólag tankjavításra rendezték be, emiatt azután faipari gépektől kezdve minden olyan termelési eszközt, gépet, amely a mezőgazdasági gépgyártás céljait szolgálta, leszereltek, és a pincébe dobtak úgy, hogy üzemünk eredeti rendeltetése: a mezőgazdasági gép- és alkatrészgyártás ezen idő óta szünetel."

Források

            

                       

                                                     

                                                              

1.

  

Erdős Jenő vezérigazgató feljegyzése az üzemben tett látogatásról

1945. január 23.

 

FELJEGYZÉS

 

A f. hó 20-22-én kispesti üzemünkben tett látogatásomról

 

Folyó hó 20-án (szombaton) éppen akkor érkeztem üzemünkbe, amikor a már megalakult műszaki bizottság éppen megkezdte ülését. A bizottság 9 tagból áll, a munkásság részéről SCHWARCZBÜCHLER a főember. A tisztviselői karból pedig 3 személy van delegálva éspedig: BEREDI, BÉLER és GRÁZL KÁROLY. Az érdemi megbeszélések során Schwarczbüchler előadta, hogy a gyár orosz katonai parancsnoka Ponomarjov alezredes, akivel a bizottság részéről az összekötő tiszt szerepét Beredi látja el, főleg azért is, mert utóbbi a gyárban lakik, és így az érintkezés technikai része biztosítva van. A bizottság azért alakult meg - folytatta - mert az orosz katonai parancsnokság ilyennek felállítását kívánta és éppen őt bízta meg a bizottság személyeinek összeállításával.

Előadtam, hogy nemcsak mint vezérigazgató, hanem mint a nagy-részvényes, illetve tulajdonos Magyar Általános Hitelbank képviseletében is jelentem meg, és semmi kifogásunk a bizottság felállítása, illetve működése ellen, minthogy azonban erre vonatkozólag törvényes intézkedésről még nem tudunk, mindaddig, amíg ilyen irányban valamilyen intézkedés jön, próbáljuk meg az együttműködést. Lehet - mondtam - hogy egy bizonyos idő múlva rájövünk arra, hogy talán így nem tudunk egymással dolgozni a vállalat érdekében, ez esetben azután vagy [!] én jelentem majd ki, hogy a bizottsággal pedig tovább dolgozni nem óhajtok. Schwarczbüchler is és a munkásság jelen volt képviselői is helyeslőleg vették tudomásul ezt a kölcsönös kijelentésünket, és abban maradtunk, hogy a bizottság még maga között tárgyal, a vállalat vezetőségével való együttműködés tekintetében.

Beredi, Béler és Grázl látható meglepetést és tartózkodást tanúsítottak ezen megbeszélések során, melyek inkább csak a munkássággal, illetve Schwarczbüchlerrel folytak. Beredi állandóan azt igyekezett kihangsúlyozni, hogy milyen "szerencse" hogy kéznél volt, mert sikerült ezáltal a társaság javait "megmenteni". Nem óhajtottam ennek részletezésébe bocsátkozni, ami Beredit láthatólag ingerelte is.

A továbbiak során a megbeszélést lezártuk azzal, hogy másnap, 21-én vasárnap délelőtt összejövünk, hogy a további sürgős érdemleges kérdésekről tárgyaljunk.

 

- : -

 

Vasárnap, azaz f. hó 21-én meg is kezdődött a megbeszélés, amelyről azonban hol Beredi, hol Grázl, hol mindketten hiányoztak, el-, eltünedeztek azzal, hogy a kapitány hívatja őket. Bennünket azonban ez nem zavart, és megbeszéléseinket folytattuk, amelyek eredményeképpen Schwarczbüchler közölte, hogy a gyár munkássága kész a vállalat tulajdonosával, illetve annak képviselőjével és egyben vezérigazgatójával a továbbiakban is a legmesszebbmenően együttműködni, és ezt be is jelentik a katonai parancsnokságnak, Ennek időpontját a következő napra, január 22-ére, hétfőre halasztottunk, miután megtudtuk, hogy az alezredes a Beredi-féle lakásban bekvártélyozott tábornokkal együtt Budapesten vannak.

 

-:-

 

Elmenőben értesültem, hogy 2 órakor a tábornok és az alezredes visszaérkeznek, amely időpontra bemondattam magam náluk. Meg is jelentem az uraknál a Beredi-féle lakásban, ahol jelen volt egy vezérezredes, egy tábornok, az alezredes, mint a gyár katonai parancsnoka, egy kapitány, további Beredi, Béler és Grázl. A vezérezredesnek mutatkoztam be elsősorban, aki már informálva volt, hogy hol töltöttem az elmúlt 10 hónapot. Szívesen fogadott, mindkét kezét a vállamra tette és a hajamat vizsgálta, hogy mennyit őszültem az elmúlt idő alatt. Végül kijelentette, hogy:

„Erdős - direktor"

„Beredi - direktor"

„Grázl - főmérnök"

Mint mondja, hogy Erdős is, Beredi is igazgatók lesznek, míg Grázl a főmérnök. Tovább ezután erről a témáról nem beszéltünk, mert bőséges étel és ital állt előttünk, csak a tábornok jelentette ki, hogy a továbbiakat majd beszéljük át az alezredessel, mint a gyár katonai parancsnokával. Miután láttam, hogy érdemleges további tárgyalás nem lehetséges, ½ óra múlva búcsúszó nélkül - angolosan - távoztam.

Ez alkalommal egy érdekes jelenséget tapasztaltam, nevezetesen megkértem Beredit, hogy dr. Benczik és részemre, nemkülönben dr. Waltersdorfer részére, aki a kispesti üzemben óhajtott jelentkezni, egy-egy igazolványt állítsanak ki, és a katonai parancsnoksággal írassák alá. Beredi fel is hozatott egy nagycsomó igazolványt, közöttünk az utóbb említett három igazolványt is, de láttam, hogy ezeket külön adja az alezredes kezébe, és valamit sugdos a fülébe. Ebből rögtön gondolhattam, amint később be is igazolódott, hogy nem kapjuk meg az igazolványokat.

 

-:-

 

Másnap, január 22-én megjelentem ismét a gyárban és ép[pen] az üzemi bizottsággal discuráltunk, amikor jelentették, hogy az alezredes vár. Erre bementünk hozzá, mégpedig Beredi, Grázl, Schwarczbüchler, magam és Lichosit művezető, mint tolmács. A rövid ideig tartó megbeszélést az alezredes azzal kezdte, hogy a gyár a vörös hadseregé, és így tulajdonosi minőséget nem hajlandó elismerni, de kész nekem a gyárban beosztást adni. Előadta még, hogy a vörös hadsereg nemsokára úgy is előre megy, amikor ők is mennek, amely után ismét átvehetem a gyárat, és tehetünk a gyárral, amit akarunk. A jelenvoltak előtt Lichosit tolmács útján azt válaszoltam, hogy ilyen előfeltételekkel inkább megvárom, míg előre mennek, és a gyárat visszakapjuk, bár érdekelne, hogy milyen beosztásra gondolt az alezredes. Erre azt válaszolta, hogy azt csak 2-3 nap múlva tudná megmondani. Ezután az alezredes szobáját elhagytuk, visszamentünk az üzemi bizottság helyiségébe, ahol az urakat ismételten kértem, hogy mindent kövessenek el a vállalat vagyona megmentésére, és ha majd ismét felvesszük a munkát, illetve átvesszük a gyár vezetését, vizsgálat tárgyává is fogjuk tenni, hogy ennek érdekében ki milyen magatartást tanúsított.

 

Budapest, 1945. január 23.

 

Erdős s. k.

 

Jelzet: MNL OL Z 450 494. tétel (82. d.) - Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Magyar Gépgyári Művek Titkársági iratai

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt május 25.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Osztrák‒Magyar Monarchia ‒ nemzetiségi kérdés, felbomlás
 

„Détruisez l’Autriche-Hongrie!”, azaz „Zúzzátok szét Ausztria–Magyarországot!” – adta ki a jelszót Edvard Beneš 1916-ban Párizsban megjelent, nagy visszhangot kiváltó könyvében. A későbbi csehszlovák állam egyik alapítója, az ekkor még emigrációban élő Beneš azt próbálta bizonyítani hamis propagandával, hogy a németek, a Habsburgok és a magyarok a történelem folyamán mindig is egy antidemokratikus abszolutizmust képviseltek, állandó jelleggel fenyegették a „csehszlovákokat”, sőt mi több, az egész emberiség legveszélyesebb ellenségeinek számítanak. Egykori tanárával majd harcostársával, Tomáš Garrigue Masarykkal együtt Beneš a német- és magyarellenes hangulat felfokozásával igyekezett meggyőzni Franciaország, valamint a többi antantállam közvéleményét és döntéshozó köreit a Monarchia feldarabolásának szükségességéről. Ehhez hasonló törekvések már korábban is megjelentek. Robert William Seton-Watson történészprofesszor, ismertebb nevén Scotus Viator, az „utazó skót”, kezdetben a Habsburg Monarchia lelkes híve volt, később annak éles bírálójaként a föderalizálást szorgalmazta, végül pedig a Birodalom szétrombolásának egyik élharcosa lett. Seton-Watsonnak a századelő magyarországi állapotai vizsgálata során minden tévedésével, túlzásával, magyarellenes előítéleteivel együtt ‒ amint azt összeállításunk első írásában Jeszenszky Géza is kiemeli ‒ sok kérdésben igaza volt. A korabeli magyar közvélemény és a hivatalos körök azonban elutasítóan fogadták minden bírálatát, értetlen és ellenséges légkört alakítottak ki vele szemben.

A kettős monarchia és ezzel együtt a történeti Magyarország 1918. őszi felbomlása, az utódállamok létrejötte bonyolult, többtényezős folyamat eredménye volt. A központi hatalmak elveszítették az első világháborút, a soknemzetiségű birodalomban felerősödtek az elszakadási törekvések, a szomszédos kisállamok mértéktelen területi követeléseket fogalmaztak meg, a győztes nagyhatalmak pedig 1918 tavaszán-nyarán hosszas bizonytalankodás után véglegesen eldöntötték, hogy az Osztrák‒Magyar Monarchiának nincs helye az általuk elképzelt új Európa térképén. Gyarmati Enikő dokumentumközlése a szétesés „pillanatfelvételeit” nyújtja svájci követjelentések tükrében, hozzájárulva ezzel a felbomlásról alkotott külső kép rekonstruálásához.

Az összeállítás többi írása Budapest hídjainak 1945-ös felrobbantásával, a MÁV 1946-os helyzetével, Hruscsov 1958. évi tatabányai látogatásával, végül pedig a legendás huszárkapitány, Zubovits Fedor afrikai kalandozásaival foglalkozik.

 

Budapest, 2019. március 4.

 

A szerkesztők