Mezőgazdasági gépgyárból orosz tankjavító üzem

(1945. január-szeptember)

„már január első napjai óta az oroszok lefoglalták gyárunkat, azt kizárólag tankjavításra rendezték be, emiatt azután faipari gépektől kezdve minden olyan termelési eszközt, gépet, amely a mezőgazdasági gépgyártás céljait szolgálta, leszereltek, és a pincébe dobtak úgy, hogy üzemünk eredeti rendeltetése: a mezőgazdasági gép- és alkatrészgyártás ezen idő óta szünetel."

Források

            

                       

                                                     

                                                              

1.

  

Erdős Jenő vezérigazgató feljegyzése az üzemben tett látogatásról

1945. január 23.

 

FELJEGYZÉS

 

A f. hó 20-22-én kispesti üzemünkben tett látogatásomról

 

Folyó hó 20-án (szombaton) éppen akkor érkeztem üzemünkbe, amikor a már megalakult műszaki bizottság éppen megkezdte ülését. A bizottság 9 tagból áll, a munkásság részéről SCHWARCZBÜCHLER a főember. A tisztviselői karból pedig 3 személy van delegálva éspedig: BEREDI, BÉLER és GRÁZL KÁROLY. Az érdemi megbeszélések során Schwarczbüchler előadta, hogy a gyár orosz katonai parancsnoka Ponomarjov alezredes, akivel a bizottság részéről az összekötő tiszt szerepét Beredi látja el, főleg azért is, mert utóbbi a gyárban lakik, és így az érintkezés technikai része biztosítva van. A bizottság azért alakult meg - folytatta - mert az orosz katonai parancsnokság ilyennek felállítását kívánta és éppen őt bízta meg a bizottság személyeinek összeállításával.

Előadtam, hogy nemcsak mint vezérigazgató, hanem mint a nagy-részvényes, illetve tulajdonos Magyar Általános Hitelbank képviseletében is jelentem meg, és semmi kifogásunk a bizottság felállítása, illetve működése ellen, minthogy azonban erre vonatkozólag törvényes intézkedésről még nem tudunk, mindaddig, amíg ilyen irányban valamilyen intézkedés jön, próbáljuk meg az együttműködést. Lehet - mondtam - hogy egy bizonyos idő múlva rájövünk arra, hogy talán így nem tudunk egymással dolgozni a vállalat érdekében, ez esetben azután vagy [!] én jelentem majd ki, hogy a bizottsággal pedig tovább dolgozni nem óhajtok. Schwarczbüchler is és a munkásság jelen volt képviselői is helyeslőleg vették tudomásul ezt a kölcsönös kijelentésünket, és abban maradtunk, hogy a bizottság még maga között tárgyal, a vállalat vezetőségével való együttműködés tekintetében.

Beredi, Béler és Grázl látható meglepetést és tartózkodást tanúsítottak ezen megbeszélések során, melyek inkább csak a munkássággal, illetve Schwarczbüchlerrel folytak. Beredi állandóan azt igyekezett kihangsúlyozni, hogy milyen "szerencse" hogy kéznél volt, mert sikerült ezáltal a társaság javait "megmenteni". Nem óhajtottam ennek részletezésébe bocsátkozni, ami Beredit láthatólag ingerelte is.

A továbbiak során a megbeszélést lezártuk azzal, hogy másnap, 21-én vasárnap délelőtt összejövünk, hogy a további sürgős érdemleges kérdésekről tárgyaljunk.

 

- : -

 

Vasárnap, azaz f. hó 21-én meg is kezdődött a megbeszélés, amelyről azonban hol Beredi, hol Grázl, hol mindketten hiányoztak, el-, eltünedeztek azzal, hogy a kapitány hívatja őket. Bennünket azonban ez nem zavart, és megbeszéléseinket folytattuk, amelyek eredményeképpen Schwarczbüchler közölte, hogy a gyár munkássága kész a vállalat tulajdonosával, illetve annak képviselőjével és egyben vezérigazgatójával a továbbiakban is a legmesszebbmenően együttműködni, és ezt be is jelentik a katonai parancsnokságnak, Ennek időpontját a következő napra, január 22-ére, hétfőre halasztottunk, miután megtudtuk, hogy az alezredes a Beredi-féle lakásban bekvártélyozott tábornokkal együtt Budapesten vannak.

 

-:-

 

Elmenőben értesültem, hogy 2 órakor a tábornok és az alezredes visszaérkeznek, amely időpontra bemondattam magam náluk. Meg is jelentem az uraknál a Beredi-féle lakásban, ahol jelen volt egy vezérezredes, egy tábornok, az alezredes, mint a gyár katonai parancsnoka, egy kapitány, további Beredi, Béler és Grázl. A vezérezredesnek mutatkoztam be elsősorban, aki már informálva volt, hogy hol töltöttem az elmúlt 10 hónapot. Szívesen fogadott, mindkét kezét a vállamra tette és a hajamat vizsgálta, hogy mennyit őszültem az elmúlt idő alatt. Végül kijelentette, hogy:

„Erdős - direktor"

„Beredi - direktor"

„Grázl - főmérnök"

Mint mondja, hogy Erdős is, Beredi is igazgatók lesznek, míg Grázl a főmérnök. Tovább ezután erről a témáról nem beszéltünk, mert bőséges étel és ital állt előttünk, csak a tábornok jelentette ki, hogy a továbbiakat majd beszéljük át az alezredessel, mint a gyár katonai parancsnokával. Miután láttam, hogy érdemleges további tárgyalás nem lehetséges, ½ óra múlva búcsúszó nélkül - angolosan - távoztam.

Ez alkalommal egy érdekes jelenséget tapasztaltam, nevezetesen megkértem Beredit, hogy dr. Benczik és részemre, nemkülönben dr. Waltersdorfer részére, aki a kispesti üzemben óhajtott jelentkezni, egy-egy igazolványt állítsanak ki, és a katonai parancsnoksággal írassák alá. Beredi fel is hozatott egy nagycsomó igazolványt, közöttünk az utóbb említett három igazolványt is, de láttam, hogy ezeket külön adja az alezredes kezébe, és valamit sugdos a fülébe. Ebből rögtön gondolhattam, amint később be is igazolódott, hogy nem kapjuk meg az igazolványokat.

 

-:-

 

Másnap, január 22-én megjelentem ismét a gyárban és ép[pen] az üzemi bizottsággal discuráltunk, amikor jelentették, hogy az alezredes vár. Erre bementünk hozzá, mégpedig Beredi, Grázl, Schwarczbüchler, magam és Lichosit művezető, mint tolmács. A rövid ideig tartó megbeszélést az alezredes azzal kezdte, hogy a gyár a vörös hadseregé, és így tulajdonosi minőséget nem hajlandó elismerni, de kész nekem a gyárban beosztást adni. Előadta még, hogy a vörös hadsereg nemsokára úgy is előre megy, amikor ők is mennek, amely után ismét átvehetem a gyárat, és tehetünk a gyárral, amit akarunk. A jelenvoltak előtt Lichosit tolmács útján azt válaszoltam, hogy ilyen előfeltételekkel inkább megvárom, míg előre mennek, és a gyárat visszakapjuk, bár érdekelne, hogy milyen beosztásra gondolt az alezredes. Erre azt válaszolta, hogy azt csak 2-3 nap múlva tudná megmondani. Ezután az alezredes szobáját elhagytuk, visszamentünk az üzemi bizottság helyiségébe, ahol az urakat ismételten kértem, hogy mindent kövessenek el a vállalat vagyona megmentésére, és ha majd ismét felvesszük a munkát, illetve átvesszük a gyár vezetését, vizsgálat tárgyává is fogjuk tenni, hogy ennek érdekében ki milyen magatartást tanúsított.

 

Budapest, 1945. január 23.

 

Erdős s. k.

 

Jelzet: MNL OL Z 450 494. tétel (82. d.) - Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Magyar Gépgyári Művek Titkársági iratai

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt november 14.

1925

Statáriális bíróság elé állítják lázadás bűntettével vádolva az augusztus 22-én elfogott Rákosi Mátyást, Gőgös Ignácot, Hámán Katót, Vas...Tovább

1965

A vietnami háborúban elkezdődik a „Ia Drang”-i csata, az első jelentősebb ütközet az amerikai és észak-vietnami erők között.

1972

az MSZMP KB ülésén Kádár János keményvonalas beszéde, a reform visszafordítása, a visszarendeződés kezdete. Kádár Moszkva és a „...Tovább

1988

November 14-ről 15-re virradó éjszaka a Palesztin Nemzeti Tanács kikiáltja a független palesztin államot az Izrael által megszállt...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak – II.

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es október 15-én. A most megjelenő 4. számban egymástól teljesen eltérő személyes sorsokkal ismerkedhetünk meg. Első írásunk szerzője, Veres Emese-Gyöngyvér az első világháborús barcasági csángó hősök nyomait követve jutott el a bécsi hadtörténeti levéltárba, ahol ráakadt a nagyszebeni August von Spiess ezredes mindeddig ismeretlen, német nyelvű hadinaplóira. Ezekből közlünk most egy rövid, magyarra lefordított részt. Cseres Judit és Gergely Ferenc a több mint negyedszázada elhunyt Kossuth-díjas író, Cseres Tibor 1956-os naplójegyzeteit adja közre. Ezek hűen tükrözik az író akkori lelki állapotát, a forradalom és szabadságharc eseményeihez való viszonyát. Garadnai Zoltán és Illyés Mária forrásközlése egy másik neves író, Illyés Gyula François Mitterrand francia elnökkel való 1982. július 9-i négyszemközti találkozóját ismerteti francia források alapján. Az eddigieknél árnyaltabb megvilágításba helyezi a francia elnök ott elhangzott szavait, és bemutatja Illyés Gyula szerepét a magyar–francia kapcsolatok történetében. Zubovits Fedor, a legendás katona, feltaláló, diplomata, sport- és közéleti ember gazdag életpályájáról korábban már több írás is megjelent az ArchívNetben. Kazareczki Noémi ezúttal a huszárkapitány lovagias afférjait és peres ügyeit tárja az olvasó elé. Összeállításunkat Salga Kristóf zárja, aki egy régiségpiacon vásárolt könyv lapjai közül véletlenül előkerült két magánlevelet ismertet. Mindkettőt Magyarországról kitelepített németek írták szigetcsépi ismerőseiknek 1948-ban. E levelek is tanúsítják, hogy a hazájukból elűzött németek nem szakították meg a kapcsolatot Magyarországgal, és továbbra is összeköttetésben maradtak korábbi jó ismerőseikkel, barátaikkal.

Budapest, 2019. október 15.

A szerkesztők