Egy izgatási per története 1951-ből

„A Pártszervezet vezetősége igazolja, hogy Ú. J. kisoroszi lakos, bércséplő, volt bérdaráló, famegmunkáló a kulák listán szerepel. Nevezett magatartása a felszabadulás óta számtalan esetbe megnyilvánult, aminek a következtében a népidemokráciához való viszonya a legrosz-szabb, szinte nyíltan a demokratikus rendszer ellen van, amit magatartásával állandóan bizo-nyít. A legutóbbi időben a béke, majd a begyűjtési rendelet ismertetésével kapcsolatban meg-tartott kisgyűléseken hangulatot rontóan közbeszólt, s nevetségessé igyekezett tenni az előadót, sőt még támadta is őket.”

A Legfelsőbb Bíróság ítélete

B.IV.9756/11. szám
1951

A NÉPKÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

az izgatás bűntette miatt Ú. J. kisoroszi lakos ellen indított bűnügyet, melyben a pestmegyei bíróság B 2530/1951-5 szám alatt ítéletet hozott, bejelentett fellebbezés folytán tartott nyilvános tárgyaláson vizsgálat alá vette és meghozta a következő

ítéletet:

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtatja meg, hogy a vádlott cselekményét egységesen egy rendbeli folytatólagosan elkövetett demokratikus államrend ellen gyűlöletre izgatás bűntettének minősíti és ezért a vádlottat 8 /:nyolc:/ hónapi börtönre, 5 /:öt:/ évi közügyektől való eltiltásra és lakóházán felüli vagyona egyötöd részének elkobzására ítéli.
Egyebekben a fellebbezést elutasítja.
A vádlott a szabadságvesztés büntetésébe az elsőbírói ítélet kelte óta kiállott előzetes letartóztatással beszámít további 5 /:öt:/ hónapot és 18 /: tizennyolc:/ napot.
Ezt az ítéletet közölni kell az illetékes tanács pénzügyi osztályával is.

Indokolás:

Az elsőbírói ítélet ellen fellebbezéssel élt:

A közvádló súlyosításért, a védelem: a bűnösség megállapítása miatt, enyhítésért és a felajánlott bizonyítási indítvány mellőzése miatt.

Az elsőbíróság az ítélet indokolásában nem is foglalkozik a védelem által felajánlott bizonyítás mellőzésével. Ennek a hiányos indoklásnak a pótlásául megállapítja a Legfelsőbb Bíróság, hogy a vádlott általános magatartására vonatkozóan felajánlott bizonyítási indítvány az ügy eldöntése szempontjából nem lényeges,- törvénysértés nélkül történt tehát ennek mellőzése.

A Legfelsőbb Bíróság az 1949: XI. tc. 67. § 2. bekezdése alapján az elsőbíróság által részben hiányosan megállapított tényállást Sz. J.né tanú vallomása alapján akként egészíti ki, hogy a vádlott a béke íveknek a tényállásban megállapított módon történt aláírása után megkérdezte a tanút, hogy az övé /: a tanúé:/ -e az a ház, amelyben lakik és csak ezt követően mondotta a tanúnak, majd jön még maga hozzám kenyérért.
Ettől eltekintve a Legfelsőbb Bíróság az elsőbíróság által megállapított tényállában az 1949: XI. tc. 67. § 2. bekezdésében írt hibát nem észlelt, így határozatát a fenti kiegészítéseken felül azokra a tényekre kellett alapítsa, amelyeket az elsőfokú bíróság valóknak fogadott el. /:1949. XI. tc. 67. § 1 bek.:/

A bizonyítékok mérlegelése alapján megállapított és a fentiekkel kiegészített tényálláshoz képest az elsőbíróság helyesen állapította meg a vádlott bűnösségét.

A Legfelsőbb Bíróság a bűnösség szempontjából nem tulajdonított lényegesebb súlyt a béke ív aláírásával kapcsolatban megállapítottaknak.

Ellenben: lényeges a vádlottnak az aláírás után kifejlődött vita során az egyik népnevelő: a

felé tett az a kijelentése: „majd jön még maga hozzám kenyérért". Ebből a kijelentésből - összevetve azt a vádlottnak a kijelentést közvetlenül megelőzően a tanúhoz intézett - a vádlott beállítottságát felfedő ezzel a kérdéssel: „magáé még az a ház, amelyben lakik?"- valóban egyedül csak az a jogi következetés vonható le, hogy a vádlott kijelentésével rendszerváltozásra célzott és hogy tudatában is volt annak, miszerint kijelentése erre irányult.
A szövetkezeti kisgyűlésen tett az a kijelentése pedig, hogy „a kulákoknak most nem adnak és még sincs szövet", függetlenül attól, hogy mennyiben felel meg a tényeknek, helyre és körülményekre tekintettel és figyelemmel a kijelentés agitatív erejére, alkalmas volt antidemokratikus hangulat szitására.

Törvényszerűen minősítette tehát az elsőfokú bíróság a vádlottnak ezeket a cselekményeit az 1946:VII.tc.2.§ b./ pontjában meghatározott izgatás bűntettének.

Annyiban azonban téves a minősítés, hogy nem két rendbeli bűncselekmény valósult meg a fenti kijelentésekkel,- hanem az egymáshoz közeli időben, egységes jogi tárgyat támadó, ugyanazon antidemokratikus beállítottságból eredő cselekmények egységesen egy rendbeli folytatólagosan elkövetett cselekménynek minősülnek.

Ehhez képest a Legfelsőbb Bíróság az elsőbírói ítéletnek minősítő részét a fentiek szerint megváltoztatta.

E változtatás folytán új büntetés kiszabása vált szükségessé.

Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság mellőzte annak megállapítását, hogy a vádlott „nem kulák",- mert a közigazgatási hatóságnak törvényes hatáskörében hozott az a döntése, hogy valamely - ezideig kuláknak nem tekintett személyt felvett a kuláklistára, a rendes bíróság által felül nem bírálható.

A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló összes adatokat mérlegelésével értékelte a vádlott osztályhelyzetét. Figyelembe vette, hogy a vádlott-bércsépléssel foglalkozott és gépi termelőeszközökkel (daráló és famegmunkáló gép) rendelkezik, különösen pedig azt, hogy több ízben volt már büntetve közellátási, illetve gazdasági jellegű cselekményekért. Ezek összevetésével egy találta, hogy vádlott a falusi spekuláns elemek közé tartozik. Személyéből a társadalomra háruló veszély tehát jelentősebb.

A büntetés kiszabásánál a Legfelsőbb Bíróság figyelemmel volt arra, hogy közvetlenül a békeív aláírásával kapcsolatos cselekménye nem bír különösebb jelentőséggel, - hogy a rendszerváltozásra utaló kijelentés vita közben, felindult lelkiállapotban hangzott el, - hogy a vádlottat a szövetkezeti kisgyűlésen tett kijelentésével kapcsolatban is részben kulákká nyilvánítása felett érzett elkeseredése motiválta.

Mindezekre figyelemmel tehát a Legfelsőbb Bíróság vádlottat a Btá. 51.§ d./ pontjának alkalmazásával 8 hónapi börtönbüntetésre ítélte, mert ez kellően szolgálja a vádlott nevelése érdekét és kielégíti a társadalmi védekezés szempontjait is.

A mellékbüntetésül alkalmazott közügyektől eltiltás a Btá. 39. §-ának a részleges vagyonelkobzás alkalmazása pedig az 1946: VII. tc. 10. § 5. bekezdésének kötelező rendelkezésén alapul.

Egyebekben a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezéseket elutasította.

Budapest, 1951. december 10.

Dr. L. M. sk. tanácsvezető, dr. I. L. sk. előadó, dr. S. P. sk. bíró, K. J. sk. ülnök, az aláírásban akadályozott Sz. I. ülnök helyett is dr. L. M. sk. tanácsvezető.

Jelzet: PML XXV. 2 b. (Pest Megyei Levéltár, Pest Megyei Bíróság iratai, Büntető perek) 2530/1951. Eredeti, géppel írt, tisztázat.

Ezen a napon történt április 06.

1909

Robert Peary eléri az északi-sarkot, másodikként Frederick A. Cook (1908. április 21.) után.Tovább

1919

A munkáspárt egyesülése után létrejött ifúsági szervezet felvette a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége (KIMSZ) nevet.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.

Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.

Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.

Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.

Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. február 14.

Miklós Dániel
főszerkesztő