Magyar Tájékoztató Könyvtár Genfben (1943–1948)

1943-ban magyar kultuszkormányzat svájci székhellyel egy tájékoztató jellegű, a nemzetközi társadalmi és politikai életben is kiemelt szerepet játszó könyvtár felállítását határozta el. A háború után úgy tűnt, hogy munkája kibővül, hiszen a magyar kultuszminisztérium fokozatos kiépítése és fejlesztése mellett döntött. 1948 márciusától azonban a könyvtár kénytelen volt szüneteltetni munkáját, majd októberben kulturpolitikai és az államháztartás gazdasági szempontjait tekintetbe vevő megfontolásokból a kultusztárca vezetője rendeletileg is felszámolta a fontos missziót betöltő intézményt.

Feljegyzés a könyvtár működéséről

A genfi Magyar Tájékoztató Könyvtárról

A genfi Magyar Tájékoztató Könyvtár munkája eléggé nagyvonalú keretek között folyt már akkor, amikor az 1944. márciusi politikai összeomlás a kedvet és [a] lehetőséget a további terjeszkedéstől elvette. Pedig éppen a könyvek rendszeres beszerzése volt hátra.

Szegényes anyaggal indult tehát a Könyvtár az ínséges éveknek, viszont kiderült, hogy havi 300 frankos ellátmánnyal is hibátlanul tud működni. Az alapvető hiba a hiányos felszerelésben volt, ezt azóta sem lehetett helyrehozni.

Szeretném a következőkben ismertetni azokat a lehetőségeket, amelyekkel a Könyvtár - újabb anyagi igény nélkül - hívatását az eddiginél jobban betöltheti:

1. A Könyvtár hozzáférhetősége. A délelőtti könyvtárórákat nem tartom elegendőnek. A genfi kolónia nagyja, a munkások és az iparosok, - éppen azok, akiknek különben is a legkevésbé van módjukban hazai hírekhez és betűhöz jutni, - ilyen időbeosztással a Könyvtárat nem látogathatják. Sokszorosított értesítőben szándékozom tehát tudtára adni a mintegy 1000 főnyi genfi magyar kolóniának, hogy a jövőben a Könyvtár megnyílik minden hétköznap délelőtt 9-12, ezenfelül hétfőn és pénteken este ½ 9 és ½ 11, valamint szombat és vasárnap délután 03-5 óra között. Ugyanebben felhívom a genfi magyarok figyelmét arra, hogy a Könyvtárban olvashatják a friss magyar újságokat és esténként hallgathatják, a könyvtári órákon belül, a budapesti rádió híreit.

A könyvkölcsönzést, mértékkel és ellenőrzéssel, megengedhetőnek tartom.

A friss könyvek másodpéldányait, valamint a kiolvasott újságokat és folyóiratokat, - amennyiben a könyvtári őrzésük nálunk nem látszik szükségesnek, - Zürichbe szándékozom küldeni, hogy az ottani Magyar Egyesületben az igen nagyszámú zürichi magyarság is hozzá jusson végre [a] hazai olvasnivalóhoz.

2. A Könyvtár anyagának kibővítése. a.) Beszerzés Magyarországról. A könyvtári leltár átvétele után fogok jelentkezni a legkiáltóbb hiányok betöltésére vonatkozó javaslattal. Itt említem meg, hogy rendes postai úton négy nap alatt kapom meg a budapesti kiadótól [a] könyves csomagjaimat.

b.) Letét. A Könyvtárban helyeztem el pár hónappal ezelőtt a genfi Nouvelle Revue de Hongrie szerkesztőségének annak idején felajánlott Ferenczi Imre-féle hagyatékot. Körülbelül 100-120 kötet. Egyrészt a reformkorszaknak, másrészt az ún. [úgynevezett] „XX. Század" körének válogatott szociológiai irodalma. - Ugyanakkor a Könyvtárban helyeztem el a saját genfi könyvtáram magyar anyagát is, kb. [körülbelül] 100 kötet[et]. - Néhány héttel ezelőtt szintén a Könyvtárban talált elhelyezést Vladár Ervin volt genfi főkonzul magyar könyvtára, mintegy 50 kötet.

c.) Egyéb svájci könyvtárakban megtalálható magyar könyvek nyilvántartása. A hazától való elesettségnek hosszú esztendeje alatt s szükség arra kényszerített, hogy számba vegyük a Svájcban lelhető magyar könyveket. Meglepően gazdag könyvtáraknak jöttünk nyomára. A kölcsönző kedv sem hiányzott sehol. További tudományos munkák hirtelen igényére való tekintettel, eddigi és újabb jegyzeteink alapján, hajlandó vagyok a genfi Magyar Tájékoztató Könyvtárban nyilvántartani a magyar szempontból jelentősebb svájci könyvtárak anyagát. Ennek a munkának az eredményéről a következőkben esetenként és részletesen beszámolok.

3. Külföldiek tájékoztatása. Fellengzőnek tartom azt a reményt, hogy a Magyar Tájékoztató Könyvtár iránt a svájci közönség spontán érdeklődését várjuk. Tétova és pillanatnyi kíváncsiságot nem lehet megszervezni. A svájci olvasóközönség lehet művelt, kedvelheti a magyarokat is a maga módján, de közvetlen kapcsolatba elvétve kerül Könyvtárunkkal. Megvannak a maga könyvtárai, kiadói és folyóiratai. A közönség igényét ezek szervezik és elégítik ki.

A genfi Magyar Tájékoztató Könyvtár kitűnően megfelelhet tájékoztató hívatásának, ha kapcsolatot talál a svájci könyvtárakhoz, kiadókhoz, valamint a folyóiratok és napilapok szerkesztőségeihez.

Feladatomnak tekintem tehát:
a.) A genfi Magyar Tájékoztató Könyvtár sokszorosított katalógusának megküldését minden svájci könyvtárba, jelezvén, hogy bármilyen magyar vonatkozású kérdésben rendelkezésükre állunk.
b.) A svájci kiadók rendszeres személyes látogatását, fordításra érdemes magyar könyveinknek ismertetését, svájci könyvek iránti magyar irodalmi kritikusok és esetleg kiadók érdeklődésének felkeltését.
c.) A folyóiratok s esetleg néhány napilap szerkesztőségének hasonló szándékkal való látogatását.

Jelzet: MOL XIX-I-1-e-150-2 t.-78 039-1946 (Magyar Országos Levéltár, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Külföldi Kulturális Kapcsolatok Osztálya). Géppel írt másolat, aláírás és dátum nélkül. A feljegyzést valószínűleg Hubay Miklós írta.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt augusztus 16.

1945

Mindszenty József esztergomi érseki kinevezése, aki hamarosan vezéralakjává vált a kommunistákkal való együttműködés ellenzőinek.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 17 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Stefan Zweig osztrák író szerint az első világháború előtti időszak a biztonság aranykora volt, ahol senki sem tartott háborúktól, forradalmaktól, erőszakos változásoktól. „Az ész korszakában képtelenségnek tűnt minden radikalizmus, minden erőszak” – írta visszaemlékezéseiben. Bár ez kétségtelenül idealizáló és utólagosan visszavetített kép, mégis kijelenthetjük: az első világháború brutalitásai nyomán bizonyosodott be leginkább, mennyire utópisztikus elképzelés volt, hogy a modernség előrehaladása az erőszak visszaszorulását eredményezi. A mérhetetlen rombolás, pusztítás mellett a totálissá vált első világháború egyik legsúlyosabb következménye ugyanis az emberi élet értékének elképesztő leértékelődése volt. A háborús erőszak-tapasztalat hozzájárult a gátlások leépüléséhez, a mindennapi életben tapasztalható erőszak terjedéséhez, továbbá a politikai kultúra militarizálásához. A háborús, illetve tágabb értelemben a politikai erőszak kérdése ennek ellenére hosszú ideig a történettudomány perifériáján helyezkedett el, és csak az utóbbi évtizedek kutatásai irányították rá a figyelmet.

1918 után Közép- és Kelet-Európában egymással rivalizáló szélsőségek léptek színre, forradalmak és ellenforradalmak váltották egymást. Magyarországon 1919. március 21-étől néhány hónapig az ún. vörösterror, majd a Tanácsköztársaság leverését követően a fehérterror tombolt. Közben az ország nagy részét idegen csapatok szállták meg; a román hadsereg egy időre Budapestet is elfoglalta, és egész Győrig nyomult előre.

A második világháború az elsőt is jócskán felülmúlta a pusztítás mértékét és brutalitását illetően. Civilek ellen elkövetett tömeggyilkosságok, egész népcsoportok elüldözésére vagy kiirtására irányuló törekvések, valamint a hatmillió európai, zsidó származású áldozatot követelő holokauszt fémjelzik e tragikus történelmi időszakot. A Magyarországon 1944. október 16-án hatalomra került Szálasi Ferenc nyilaskeresztes rémuralma állami szintre emelte a terrorizmust, a rablást, kínzást, erőszakot, az extrém kegyetlenséget.

A német megszállást és a nyilas terrort néhány év elteltével újabb totális diktatúra követte Magyarországon. A Vörös Hadsereg támogatásával hatalomra került Rákosi-rendszer elsősorban az államvédelmi hatóság segítségével tartotta állandó rettegésben a társadalmat. Ideológiai megfontolásokból tömegesen vetettek ártatlan személyeket börtönbe, a koncepciós perekben halálra ítéltek száma pedig meghaladta a százat.

Az ArchívNet idei 1–2. összevont számának fő témája: „Politikai erőszak a 20. századi magyar történelemben”. Elsősorban azt vizsgáljuk, hogy az elmúlt évszázad magyar történelmének különböző korszakaiban miként és milyen formában nyilvánult meg a politikai erőszak, milyen erőszak-tapasztalatokról tanúskodnak a fennmaradt levéltári iratok. „Technikai” okok miatt az összeállítást két önálló részre kellett bontanunk. Így az első öt írást tartalmazó 1-es szám 2018. április 6-án, míg a 2-es szám 2018. április 27-én jelenik meg.

Budapest, 2018. április 6.
A szerkesztők