Népvédelmi propaganda a Turul Szövetségben

A Turul Szövetség, a két világháború közötti időszak legerősebb társadalmi- és egyetemi szervezeteként jelentős befolyással rendelkezett a korszak közgondolkodására, és szolid érdekérvényesítő képessége folytán – különösen Gömbös Gyula és Darányi Kálmán miniszterelnöksége alatt – bizonyos fokig alakította a politikai döntéseket is.

Bevezető 

A Turul Szövetség eszmei széttöredezése

Az 1930-as évek első felére az ekkor hozzávetőlegesen 30 000 fős tagságot számláló fajvédő tömegszervezet az egyetemisták mellett a felsőoktatási tanulmányaikat befejezetteket is magába foglalta, 1932-től pedig - miután Végváry József fővezér meghirdette „Turul-mozgalmat", és ennek révén ún. vegyestörzseket hoztak létre - a paraszti és munkásszármazású fiatalok ugyancsak

lehettek.

A korabeli szellemi-politikai mozgások, a falukutatók mozgalma, részben a nemzetközi kommunista mozgalom nyomása, majd pedig a náci típusú szélsőjobboldal előretörése a Horthy-kor második évtizedének közepére erősen kikezdték, és megváltoztatták a Turul Szövetség ideológiai arculatát, amely korábban szinte kizárólag az egyetemi zsidóverésekben, illetve zsidónak minősített hallgatókkal szembeni

manifesztálódott.

A népi mozgalom hatására a Horthy-korszak második évtizedének elejére az egyetemi bajtársi szervezetekben is egyre-másra jutottak szóhoz a falukutatók. Az 1932 októberében hatalomra került Gömbös Gyula elsőként látta meg a népi mozgalomban rejlő lehetőségeket. Gömbös, akinek politikai nézetei centrumában a fajvédelem állt, elsősorban keresztény gazdaságokat, „magyar fajú" kisbirtokokat akart. Ennek a - nézete szerint - zsidóság elleni küzdelemnek leginkább a korszakban elszegényedett, kulturálisan és gazdaságilag bomlásban lévő parasztság felelt meg. Ezért számtalanszor hangoztatta általános elveit: az anya- és csecsemővédelmet, az egyke elleni harcot, a közegészségügy államosítását, a vidéki egészségügyi viszonyok gyors javítását, a vidéki kultúra

A népi írók szóhasználata és bizonyos pontokon ideológiájuk megegyezett Gömbösével. Sikerük kulcsa a nacionalizmus és a baloldali-liberális erők korabeli gyengesége és elzárkózása volt (a kommunisták kivételével), kiegészülve ez előző fél évtized szellemi A heterogén összetételű népi írók egy része azonban elfordult tőle, amikor kiderült, hogy a kormányfőnek nincs határozott szándéka és ereje a földkérdésen, az iskolázottság növelésén, a közegészségügy helyzetén döntően változtatni.

Az 1935-re végbemenő törvényhozói elitváltásban viszont helyet kaptak a reformnemzedék tagjai is, köztük azoknak a radikális jobboldali szervezeteknek a vezetői, akik egyetértettek az említett programmal. Így lett 1935-ben parlamenti képviselő Bánsághy (Velcsov) György, a Csaba vezére, a Turul Szövetség alapító tagja és Végváry (Verbovszky) József orvos, a Turul

is. Mandátumuk, és immár a Turulra vonatkoztatva alsóbb szinteken megjelenő segítségnyújtások sorozata természetesen magával vonta elköteleződésüket a Gömbös-kabinet iránt is. A szövetségen belüli - Jászai Lajos, Roboz Zoltán, Halka Sándor, majd egyre inkább fémjelezte - „népi szárny" soraiban is felerősödött az igény, hogy a „törzsökös" magyarság problémáit fel kell mutatni, ezáltal kell majd - földosztással egybekötött demokratikus reform révén - az általuk hanyatlásnak indult nemzetet újjáépíteni. A munkásság, és a középosztály egyes csoportjai felé nyitás igénye tehát egyre terjedt, majd 1937-re elsősorban vidéki tagszervezetek csatlakozásával ún. terebélyesedett. Így kapcsolódott össze a népi mozgalom és a kormánypolitika közös óhaja, amely számos eredményt hozott a is.

 

A Turul Szövetség dísztáborozása a Vigadóban

1935. október. Magyar Világhíradó 610. Forrás: Filmhíradók Online

 

Ugyanakkor az sem elhanyagolható, hogy éppen ezidőtájt a szélsőjobboldal is fokozott súlyt kapott a szövetségben. Végváry József fővezérnek, kihívásként szembe kellett néznie az 1930-as években megjelenő a nyilas típusú pártokkal,

is. Az égető problémát a fővezérség kezdetben az egyes erőcsoportok összebékítésében látta. A kiöregedő (25 és 35 életévük közötti) azonban nem engedtek korábbi - jórészt egyetemi zsidóverésekben, provokációkban kimerülő, úgynevezett „burschenschaftos" - felfogásukból. Mellettük az új, nemzetiszocialista szélsőjobboldal prominensei között is számos ismerünk (Kémeri Nagy Imre, Kemény Zoltán, Radó Endre, Salló János, Oláh György, Zsabka Kálmán és mások). Utóbbiak teljes őrségváltást, a zsidósággal szembeni jóval radikálisabb megoldást akartak, ráadásul sokszor erős németellenes éllel. Nem véletlenül jegyezte fel már 1936 őszén egy rendőrségi : „Egyetemi hallgatók - főleg Turulisták - gyakran keresik fel a nemzetiszocialista szerveket azzal, hogy zsidóellenes akciókra készülnek és érdeklődnek, hogy számíthatnak-e a párt részéről támogatásra." Az ehhez hasonló gyakori, többnyire helyi szervezkedéseket sem a Belügyminisztérium, sem a Nemzeti Egység Pártja nem nézte jó szemmel, s a Turul Szövetség követtáborain (tisztújító nagygyűlésein) csakhamar kiéleződtek az ellentétek. Bár nézeteikkel jórészt Végváry is egyetértett, döntenie kellett: a Turul Szövetséget radikális jobboldali irányba kormányozza, vagy kormánytámogató-jobboldali vonalon halad, s idomul a Nemzeti Munkatervhez. Végül a sikeresebbnek ítélt utóbbi utat választotta, miközben a népiek egyes elképzeléseit is igyekezett beépíteni. Jóllehet a Szabó Gyula diákvezér irányította nyilas turulisták több prominensét 1933-1934-re kizárta, a Turul szélsőjobb csoportjainak többsége mégis megmaradt Végváry támogatójának, mert ettől remélték, hogy megtörik az általuk túlságosan baloldali elhajlónak tartott, „népfront-politikát" folytató, jobbára aktív egyetemistákból állók erejét.

Ezen a napon történt december 17.

1905

A budapesti ifjúmunkások nagygyűlést tartottak. Ezen jóváhagyták a Magyarországi Ifjúmunkások Szövetségének alapszabályait, amit a...Tovább

1939

La Plata-i csata: a La Plata torkolatánál Uruguaynál Langsdorff kapitány felrobbantja a német zsebcsatahajót, a Admiral Graf Spee-t.

1989

Bush amerikai elnök elrendeli az „Igaz ügy” hadművelet (azaz Kuvait visszafoglalásának) megindítását.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 15 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

„Mire a falevelek lehullanak, győztes katonáim itthon lesznek” – nyilatkozta magabiztosan, a gyors győzelem reményében II. Vilmos német császár 1914 nyarán. A háború kitörésének híre Magyarországon is osztatlan lelkesedést váltott ki. A harctérre induló katonákat a diadalmas hazatérés reményében zászlókkal, rezesbandával, ünnepélyes szónoklatokkal búcsúztatták. A lelkesedést azonban a háború elhúzódása, a harctereken elszenvedett vereségek és a végső győzelembe vetett hit szertefoszlása nyomán egyre inkább a kiábrándulás, a csalódás érzése váltotta fel. A súlyos anyagi és emberveszteségek mellett a háború a hátországot sem kímélte. A lakosság életkörülményei jelentősen romlottak, és 1917-től rendszeressé váltak a tüntetések, sztrájkok.
A társadalmi elégedetlenség fokozódása mellett a nemzetiségi ellentétek is kiéleződtek. A nemzetiségek politikai elitjei egyre inkább az önálló állam megteremtését, illetve az anyaországhoz való csatlakozást tekintették fő céljuknak. Az emigráns cseh és horvát politikusok a Monarchia teljes feldarabolását követelték. E programot az antanthatalmak képviselői kezdetben erős fenntartásokkal fogadták, 1918 tavaszától azonban már támogatták. A környező kisállamok – Szerbia, Románia – irredenta tevékenysége erősödött Magyarország irányába. Az 1918. október végi őszirózsás forradalom nyomán hatalomra került antantbarát és pacifista Károlyi Mihály kormánya nem lépett fel a világháborúból vesztesként kikerült ország területére minden irányból benyomuló szerb, cseh és román hadseregekkel szemben. Károlyi úgy vélte, hogy ezzel csak rontaná Magyarország esélyeit az eljövendő békekonferencián.  
Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés előírásai igazságtalanok, kirívóan durvák és elvszerűtlenek voltak: Magyarország területének több mint kétharmadát és lakosságának közel kétharmadát veszítette el úgy, hogy az elcsatolt részeken több mint 3 millió magyar is élt, egy részük közvetlenül az új határ közelében. Az ország nem várt szétdarabolása sokkhatást váltott ki a magyar lakosság körében, és ennek következményei mind a mai napig érezhetőek.
Az ArchívNet idei 5–6. összevont számának fő témája tehát: „I. világháború, forradalmak, Trianon”. „Technikai” okok miatt az összeállítást két önálló részre kellett bontanunk. Így az első öt írást tartalmazó 5-ös szám 2017. december 14-én, míg a szintén öt dokumentumközlésből álló 6-os 2017. december 28-án jelenik meg.

Budapest, 2017. december 14.

A szerkesztők