A gumibothasználat politikailag visszahat, káros

„Tájékoztató jelentés a beat-együttesek fellépésével kapcsolatos eseményekről.”

„A zenekar tagjainak egyes megnyilvánulásai (az énekesnő a földön vonaglott, a dobos a dobverőket a közönség közé dobta, az egyik zenekar tagjai úgy néztek ki, mint a majmok – hosszú haj –, állandó jelleggel pózoltak), a „forró zene” mellett alkalmasak voltak a tömeghangulat olymérvű felfokozására, hogy egyesek önkívületi állapotba estek, vergődtek, lökdösték egymást, vetkőztek, stb.”

Bevezetés 

A Kisstadionban a közönség többségének viselkedésére az volt a jellemző, hogy mindenekelőtt a műsor második részében egyes „vad" számok előadása közben, a fiatalok többsége extázisba került. Elsősorban a pénteki és a hétfői előadásokon volt megfigyelhető jelentősebb rendzavarás: papírégetés, székek dobálása, vetkőzés, a szokásosnál nagyobb mérvű 'artikulátlan' üvöltözés."

1967. július 7-én késő este a Thököly úton valóságos összetűzés történt [popup title="fiatalok egy népesebb csoportja és a rendőrök között." format="Default click" activate="click" close text="„Július 7-én 22 óra után [...] a Thököly úton huligánok szemétkukákat dobáltak az úttestre, néhány helyen leszaggatták a szemétgyűjtő ládákat, azokat dobálták, köveket dobtak a rendőrök és a lovak, valamint az URH gépkocsik felé, több ló megijedt, a fellocsolt és csúszós úttesten két ló elesett, egy rendőr és a lova megsérült. Néhány üveget a rendőrautókhoz dobtak, az intézkedő rendőrök felé becsmérlő kijelentések, fütty-koncert hangzott el. Ebben a kritikus helyzetben csak határozott fellépés segíthetett, ennek hiányában az események tovább fajulhattak, és kimenetelük bizonytalan lehetett volna.”"] A Kisstadionban ezen a napon került sor 

 koncertjére, majd 8-án és 9-én a híres is fellépett, de zavargásra csak az első napon,  A fiatalok elégedetlenségének kiváltója az volt, hogy a koncert a tervezettnél korábban, hirtelen „villanyoltással" ért véget, mivel a belügyi szervek veszélyesnek ítélték meg a felszabadultan szórakozó fiatalok viselkedését, amiért a zenekar előadásmódját és a zenészek kinézetét okolták. Valójában a rendőrök nem tudták kezelni a helyzetet, és valószínűleg először hallottak élőben nyugati beat zenekart:

„A zenekar tagjainak egyes megnyilvánulásai (az énekesnő a földön vonaglott, a dobos a dobverőket a közönség közé dobta, az egyik zenekar tagjai úgy néztek ki, mint a majmok - hosszú haj -, állandó jelleggel pózoltak), a „forró zene" mellett alkalmasak voltak a tömeghangulat olymérvű felfokozására, hogy egyesek önkívületi állapotba estek, vergődtek, lökdösték egymást, vetkőztek, stb." Továbbá hozzátették: „a hangulatot az is befolyásolta, hogy a közönség jórésze megcsalva érezte magát, a magas helyárakért nyújtott rövid műsoridő miatt."

Az idézett jelentés nem számolt be arról, hogy hány fő vett részt a koncert utáni tüntetésben, de a

tudták csak megfékezni a kukákat borogató, a kivonuló rendőrökre köveket és üvegeket dobáló fiatalok csoportjait. A „határozott" rendőri fellépés következtében 122 főt állítottak elő, akikből 96-ot rendőrhatósági figyelmeztetés után elengedtek, 26 embert garázdaság és hivatalos személy elleni erőszak miatt 10-től 30 napig terjedő elzárásra ítéltek. A jelentés egy rendőrt és lovát kivéve nem szól sérültekről, ám a renitens fiatalok körében ez bizonyára elkerülhetetlen volt.

Az eseményekről a Népszabadság is beszámolt 1967. július 11-én. A „Tombolók" című cikkben leírták, hogy fiatalok csoportjai újságokból fáklyákat égettek, és „padlapokat" gyújtogattak a koncert alatt, majd a koncert után szemetes kukákat borogattak, és kirakatokat törtek be. Méltatták a rendőrség kemény fellépést a huligánokkal szemben, és a beatzene rajongóit egyenesen gyenge idegzetűeknek nevezték. A következő oldalon egy másik cikkben beszámoltak arról, hogy az ominózus hétvégén a szokásosnál lényegesen hűvösebb idő ellenére rekordot döntött az országba beutazó turisták száma, amelyet nem hoztak, a propagandának megfelelően nyilván nem is hozhattak összefüggésbe a népszerű SDG koncertsorozattal, sokkal inkább a [popup title="bővülő idegenforgalmi lehetőségeket méltatták." format="Default click" activate="click" close text="„A változékony időjárás ellenére [...] szombaton 91 ezer, vasárnap 72 ezer utas érkezett az országba a Belügyminisztérium Országos Parancsnokságának jelentése szerint.” Legtöbb külföldi állampolgárt Röszkénél, Rajkánál és Biharkeresztesnél regisztrálták. Népszabadság, 1967. július 11. 8 és 9. o."]

A kultúrpolitika enyhülésével a beatzene korlátozott népszerűsítése és megtűrése

 de egyre nagyobb rendőrségi ráfordítással és készültséggel járt. A jelentésből kiderül, hogy a rendőrség és az ORI között nem volt megfelelő az együttműködés, legalábbis a szervek a szövegben a szervezés és rendezvénybiztosítás hiányosságaira panaszkodtak: „Az első napon az ORI felkészületlen volt, a további előadásokra azonban, határozott felszólításunk után, a rendező-gárdát intézkedőképes személyekkel erősítették meg." Az ORI szervezésében évente csak pár alkalommal került sor nyugati sztárzenekarok felléptetésére.

A történtek után a „nyugalom biztosítása érdekében" változtattak az együttesek szombati, vasárnapi és hétfői koncertekre tervezettek számainak sorrendjén és a „vadabb" számokat a műsor elejére tetették. Az első napi koncertet követő rendzavarás, alapot szolgáltatott a belügyi szerveknek arra, hogy a jelentésben hasonló tömegrendezvények szabályozásának szigorítását kérjék. Ezzel lényegében visszatértek volna az ötvenes évek elejének gyakorlatához, többek között arra hivatkozva, hogy a szükséges rendőri erőszak visszatetszést kelt, és erőszakosnak állítja be a hatalmat:

„Kérjük ismételten a Belügyminisztérium vezetését, vegye fontolóra, azt a korábban - 1965. november 20-án - készített javaslatunkat, mely szerint vissza kellene állítani azt az 1955. előtti gyakorlatot, amikor is a rendőrhatóság a jelentősebb kulturális és sportrendezvényekre csak megfelelő rendezőgárda és más közbiztonsági feltételek megteremtése esetén adott engedélyt. [...] Emiatt „a rendőri szervek számos esetben kész tények elé vannak állítva és gyakran - éppen a rendezés mulasztásai miatt - kénytelenek a felizgatott tömeggel szemben kényszerintézkedések (gumibot-használat) megtételére, amely politikailag visszahat és káros."

A hatvanas évek második felében a főváros bűnüldöző szerveinek figyelme - a központi ifjúsági és kultúrpolitikához illeszkedően egyre inkább a galeriknek és/vagy huligánoknak bélyegzett beat-rajongó és koncertlátogató fiatalokra összpontosult. Néhány kirívó, precedens eset kivételével mozgásukat nem korlátozták közvetlenül, viselkedésüket esetenként a szülők vagy a tanárok figyelmeztetésével szankcionálták. Jellemzően folyamatos ellenőrzésekkel próbálták kikényszeríteni beilleszkedésüket, és adminisztratív eszközökkel (túlszabályozással), néha bomlasztással elérték a

 Noha nem lehet a beatzenét felelőssé tenni a bűnözésért, ám mivel több esetben valóban garázda és erőszakos bűncselekményekhez vezető, korabeli rendőrségi terminológiával galerizésnek és huliganizmusnak nevezett tevékenység óhatatlanul összekapcsolódott a beatkoncertek látogatásával, a belügy a maga módján logikusan érvelt a rendezvények szigorúbb ellenőrzése vagy betiltása mellett, és a szórakozó fiatalok ellenőrzésére ettől kezdve egyre gyakrabban

A beat zenével és az erősödő hippi divattal szemben a rendőrség és a pártbizottság is tanácstalan volt. A kultúra formálásában hivatalosan szerepet vállalók (újságírók, művelődési ház és otthonvezetők, népművelők) többségükben nem értették, és nem is nagyon kívánták megérteni a fiatalok nyelvezetét, valamint a nyugati mintákra épülő öltözködését. A problémát egyszerűen csak a nyugatról beszivárgó amerikai tömegkultúra romboló hatásának tulajdonították. A szabad és spontán megnyilvánulásokat (vetkőzést, hosszú hajat, kitűzők, jelvények viselését, a nyugati divatot követő öltözködést) a belügyi szervek szinte automatikusan rendszerellenes cselekedetként kezelték, ezzel is alapot szolgáltatva tevékenységük igazolásához.

Jelzet: Budapest Főváros Levéltára XXXV. 1. d. 106. ő. e. - A jelentés az MSZMP Budapesti Bizottsága első titkára, 

 részére készült. - Itt szeretném megköszönni a forrást Rácz Attilának (Budapest Főváros Levéltára).

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő