Egy honvédtiszt a világháborúban - 2. rész

Galícia, Kárpátok, Csehország - az utolsó felvonás

„A háború értelmetlen, nem ismer semmi kíméletet. Nemcsak itt, hanem otthon és az egész világon minden pusztul, és a legtöbb szenvedés annak az országnak jut, ahol a csaták dúlnak. Hányszor kellett például ennek a népnek átszenvednie a rajtuk átrohanó támadásokat, s hányszor kellett nekik vidám arcot erőszakolni magukra az oroszok, németek, magyarok előtt. Hát csoda, ha ez a nép nem hisz senkinek, s nem tud senki iránt felmelegedni, nem tudja, hogy elveivel, cselekedeteivel melyik mellé álljon?"

Bevezető

Írásunkban folytatjuk Salgó Andor naplójának közlését, amelynek első része az Archívnet 2012. évi 6. számában jelent meg. (A harmadik befejező részt a folyóirat 2. számában közöljük) Az első rész, amely zömmel az 1944. tavaszi-nyári harcélményeket tárja az olvasó el, így előrenyomulásokról is tudósít szovjet területen, lényegesen optimistább a másodiknál. A mind gyorsabb ütemben visszavonuló, menekülő magyar egységek hangulata, ellátása erőteljesen hat szerzőre is, aki kimondatlanul is tudja, hogy a háború elveszett. Hiába érik el Magyarország területét, hamarosan saját közvetlen szülőföldjét is, el kell hagyni szüleit, nem tudván mi vár rájuk a szovjet csapatok bevonulása után.

Ajánló

Egy honvédtiszt a világháborúban – 1. rész

Egy honvédtiszt a világháborúban – 3. rész

A szerző mindvégig fegyelmezetten ír, csak a naplórészlet végén utal a szörnyű jelenre: „Ezredünk most már nem vesz részt az elhárító harcokban, hanem erőltetett menetben Tokajt kell elérni. Lesújt ez a hír, hiszen szüleim lakását, Tolcsvát is itt kell hagyni. Könnyezve gondolok szüleimre, akiktől el kell szakadnom. [...] Szállásunk a robbantás előtt álló benei közúti híd mellett van. Innen áttelepülünk egy hátrább lévő kastélyba, ahol a háziak magyar vendégszeretettel fogadnak. Éjjelre puha, paplanos ágyba kerülök. Jól alszom. Ki tudja, reggel mire ébredünk?"


Az 1. magyar hadsereg katonái 1944 nyarán a Kárpátokban
Forrás: Wikipédia

 

Mint a napló első részének közlésekor közöltük, a gépelt napló és az eredeti dokumentumok a család tulajdonában vannak Miskolcon.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt február 24.

1920

Németországban megalakul a Nemzeti Szocialista Párt az 1921-től Adolf Hitler által vezetett Nemzetiszocialista Német Munkáspárt jogelődje...Tovább

1938

Elkészítik az első műszálas sörtéjű fogkefét.

1939

Magyarország csatlakozik az antikomintern paktumhoz.

1939

Letartóztatják és internálják a Keresztes-Fischer Ferenc m.kir. belügyminiszter által február 21-i rendeletileg feloszlatotthungarista...Tovább

1945

Az amerikai hadsereg felszabadítja a Fülöp-szigetek fővárosát Manilát a japán megszállás alól.

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 17 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

„A demokrácia ez évi feladatai között ott van az egyház és a népi köztársaság viszonyának rendezése. Meg kell szüntetni azt a tarthatatlan állapotot, hogy a magyar nép ellenségeinek zöme az egyházak, elsősorban a római katolikus egyház palástja mögé búvik.” Rákosi Mátyás, a Magyar Kommunista Párt főtitkárának 1948. január 10-én elhangzott szavai nem hagytak kétséget afelől, hogy a fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig – mint minden vélt vagy valós ellenfele esetében – annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. A katolikus egyház megosztása és a hívők elbizonytalanítása érdekében létrehozták a rendszert hűen kiszolgáló ún. békepapi mozgalmat, majd a diktatúra egyházpolitikai programja végrehajtása céljából az Állami Egyházügyi Hivatalt.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Az MSZMP KB 1958. július 22-i határozata ennek szellemében vonta le a következtetést: „a szocializmus építésének korszakában az egyházak még hosszú ideig fennmaradnak, ezért megsemmisítve a klerikális reakció ellenforradalmi kísérleteit, az egyházakkal pozitív együttműködésre törekszünk.” A Kádár János pártfőtitkár nevével fémjelzett korszak egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Ez vezetett a Vatikán és a magyar kormány közötti 1964-es Részmegállapodás megkötéséhez. A megegyezés tovább erősítette a nyugati körökben „liberálisnak” tartott kádári Magyarország pozitív imázsát, a magyar katolikus egyháznak pedig – bár érdemben nem javított helyzetén – a püspöki székek betöltése révén lehetőséget nyújtott az építkezésre. Jóval később, az 1980-as években, a szocializmus válsága közepette a Kádár-korszak egyházpolitikája defenzívába kényszerült, az évtized végéig pedig teljesen összeomlott.

Az ArchívNet idei 5–6. összevont számának fő témája tehát: „Egyház és vallás a kommunista diktatúrában”. „Technikai” okok miatt az összeállítást két önálló részre kellett bontanunk. Így az első öt írást tartalmazó 5-ös szám 2018. december 17-én, míg a 6-os 2018. december 29-én jelenik meg.

Budapest, 2018. december 17.

A szerkesztők