Fazakas György naplója Budapest ostromáról

„Mára virradó éjjel rendkívül erős tüzérségi becsapódások voltak. Sztalinorgona is lőtt. A házban rengeteg ablak betört. A mi ablakunk jól tartott, csak az üveg repedt meg. A p. németek felrobbantották a lakásom előtti ágyúkat. Az ablak keretestül kiesett, az ajtó zárja is tönkrement. Egy láda az utcára kiesett. Most már az utcáról be lehet lépni a lakásba. Sándor tegnap még átmentett egy pár dolgot egy ládában. A konyha, ahol lakunk a külső bejárati ajtónál sérült meg. Egy szilánk a falat átütötte, a ládák védtek meg. A csendőrök és a nyilasok az éjjel elmentek a Várba.”

 

Fazakas György

 
Fazakas György
Kolozsváron született 1913-ban, régi nemesi-értelmiségi családban. A román megszállás miatt anyagilag ellehetetlenülő család 1928-ban költözött át Magyarországra. Tanulmányait Kolozsváron, Debrecenben és Budapesten végezte, itt szerzett építőmérnöki diplomát. A háború előtt fontosabb megbízásai közé tartozott a medvei Duna-híd, az Árpád-híd és a Ferihegyi repülőtér előkészítése, tervezése és kivitelezése. Katonai kiképzést 1937-1938-ban kapott, 1939-ben és 1940-ben rövid időre ismét mozgósították a kárpátaljai, majd az erdélyi bevonulás miatt. Hosszabb szolgálatot 1943 nyarától 1944 márciusáig a megszálló erőknél teljesített a . Budapest ostroma idején a városban maradt. A napló ezt az időszakot mutatja be.

A háborút követően fontos szerepet játszott a Kossuth-híd megépítésében, az Árpád-híd befejezésében, az Erzsébet-híd újjáépítésében, végül a metró (M2) létrejöttében, amelynek fő kivitelező mérnöke volt. Cikkei számos hazai- és külföldi folyóiratban jelentek meg, a mélyépítés- és különösen a metróépítés egyik legelismertebb hazai

volt.

 
 

A felrobbantott
Ferenc József (Szabadság) híd

Fazakas György életútja egyike azoknak a keresztény középosztályhoz tartozó műszaki értelmiségiekének, akik a háborút megelőző jelentős gazdasági fellendüléshez szakértelműkkel hozzájárultak, majd a háború után az ország újjáépítését és fejlesztését szakmailag irányították. A kommunista diktatúra évei alatt soha nem volt párttag, éppen ezért sem pozícióban, sem pedig anyagilag nem részesült az őt megillető megbecsülésben. Munkájával viszont az ország infrastruktúrájának fejlesztéséhez kézzelfogható módon járult hozzá. Fazakas György 98 éves korában, 2011-ben hunyt el.

A napló keletkezéséről senkinek nem volt tudomása a családban, vagy ha volt is, létezése kiesett a családi emlékezetből. A naplót Fazakas György halála után, lakásában találtuk meg. A család egy része már az ostrom idején is a XI. kerületben, a Móricz Zsigmond körtér környéki utcákban lakott, a napló írója például a Siroki utca 3/a sz. alatt. A feljegyzések tehát elsősorban az ostrom XI. kerületi tükrét adják vissza.

A napló egyes adatainak ellenőrzéséhez vagy kiegészítéséhez a külső forrásokon és a családi emlékezeten túl rendelkezésre áll egy életút interjú, amit nagyobbik lánya, Fazakas Margit készített 2000-ben.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt december 16.

1916

Juba Adolf felolvasást tartott az ifjúsági egyesületek kérdésköréről a Magyar Pedagógiai Társaság ülésén. Előadásában, amely nyomtatás-ban...Tovább

1942

A holokauszthoz vezető, a zsidó népirtás tervét szentesítő wannseei konferencia évében és szellemében e napon rendeli el Heinrich Himmler...Tovább

1944

Nagyszabású német hadművelet (Wacht am Rhein) veszi kezdetét az amerikai csapatok által gyengén védett Ardennek hegységben. Az offenzíva...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 15 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

„Mire a falevelek lehullanak, győztes katonáim itthon lesznek” – nyilatkozta magabiztosan, a gyors győzelem reményében II. Vilmos német császár 1914 nyarán. A háború kitörésének híre Magyarországon is osztatlan lelkesedést váltott ki. A harctérre induló katonákat a diadalmas hazatérés reményében zászlókkal, rezesbandával, ünnepélyes szónoklatokkal búcsúztatták. A lelkesedést azonban a háború elhúzódása, a harctereken elszenvedett vereségek és a végső győzelembe vetett hit szertefoszlása nyomán egyre inkább a kiábrándulás, a csalódás érzése váltotta fel. A súlyos anyagi és emberveszteségek mellett a háború a hátországot sem kímélte. A lakosság életkörülményei jelentősen romlottak, és 1917-től rendszeressé váltak a tüntetések, sztrájkok.
A társadalmi elégedetlenség fokozódása mellett a nemzetiségi ellentétek is kiéleződtek. A nemzetiségek politikai elitjei egyre inkább az önálló állam megteremtését, illetve az anyaországhoz való csatlakozást tekintették fő céljuknak. Az emigráns cseh és horvát politikusok a Monarchia teljes feldarabolását követelték. E programot az antanthatalmak képviselői kezdetben erős fenntartásokkal fogadták, 1918 tavaszától azonban már támogatták. A környező kisállamok – Szerbia, Románia – irredenta tevékenysége erősödött Magyarország irányába. Az 1918. október végi őszirózsás forradalom nyomán hatalomra került antantbarát és pacifista Károlyi Mihály kormánya nem lépett fel a világháborúból vesztesként kikerült ország területére minden irányból benyomuló szerb, cseh és román hadseregekkel szemben. Károlyi úgy vélte, hogy ezzel csak rontaná Magyarország esélyeit az eljövendő békekonferencián.  
Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés előírásai igazságtalanok, kirívóan durvák és elvszerűtlenek voltak: Magyarország területének több mint kétharmadát és lakosságának közel kétharmadát veszítette el úgy, hogy az elcsatolt részeken több mint 3 millió magyar is élt, egy részük közvetlenül az új határ közelében. Az ország nem várt szétdarabolása sokkhatást váltott ki a magyar lakosság körében, és ennek következményei mind a mai napig érezhetőek.
Az ArchívNet idei 5–6. összevont számának fő témája tehát: „I. világháború, forradalmak, Trianon”. „Technikai” okok miatt az összeállítást két önálló részre kellett bontanunk. Így az első öt írást tartalmazó 5-ös szám 2017. december 14-én, míg a szintén öt dokumentumközlésből álló 6-os 2017. december 28-án jelenik meg.

Budapest, 2017. december 14.

A szerkesztők