Szabó Pál levele Erdei Ferencnek 1951-ből

Szabó Pál, az ötvenes években is „jegyzett” népi író 1951. november elején írt levelében Erdei Ferenc földművelésügyi minisztert értesíti a tiszántúli parasztság körében tapasztalt igazságtalan intézkedésekről. Azok érdekében szól, akiket rossz minőségű, szikes földjük, szegényparaszti helyzetük ellenére kuláklistára vettek, miközben „azok a kisparasztok, akiket távolról sem érint a kulák kérdés szele, anyagilag egészen jól vannak”.

Bevezetés

Szabó Pál (1893-1970), a Talpalatnyi föld és az Isten malmai híres írója, a Nemzeti Parasztpárt első elnöke - a Földművelésügyi Minisztérium iktatókönyvének tanúsága szerint - 1951. november elején írta az - akkor már csupán jogi értelemben létező - Nemzeti Parasztpárt fejléces papírján az alábbi levelet egykori párt- és írótársának, az agrártárca akkori irányítójának, Erdei Ferenc földművelésügyi miniszternek. Mint ismeretes, 1948 második felében kuláknak nyilvánították, és 1949 tavaszán listákra tették azokat a gazdákat, akiknek a birtoka a 25 holdat, földjük tiszta jövedelme pedig a 350 aranykoronát elérte. E két kritérium bármelyikének (sőt számos, további feltételnek) a megléte már önmagában megtorló intézkedést eredményezett. A Biharugrán (Békés megyében) született és a második. világháború után is aktívan politizáló népi író azok érdekében emelte fel a szavát, akiket 25 holdnál nagyobb, de rossz minőségű birtokaik miatt „szabályosan", a falu igazságérzete szerint azonban teljesen alaptalanul üldöztek.
Az új regény, amellyel Szabó Pál e levél tanúsága szerint gyötrődött, minden bizonnyal az 1953-ban megjelent és a falu szocialista fejlődését ábrázoló Új Föld című lehetett, amely magán viseli a szocialista regény sematizmusának összes rossz vonását. Ennek előjelei már ebben a levélben is felbukkannak, mivel Szabó - a helytelenül értelmezett osztályharcon túl - a tszcs fejlődését hátráltató tényezők között említi azt is, hogy a kisparasztok „anyagilag egészen jól vannak."
A levelet Erdei Ferenc Szőke Mátyásra, egyik helyettesére szignózta, aki néhány nappal később írásban azt válaszolta főnökének, hogy „Szabó Pál bátyánknak igaza van", ti. mindenfelé tömegesen fordultak elő hasonló esetek. A miniszterhelyettes azt javasolta, hogy a levélben említett probléma rendezésére készítsenek Politikai Bizottsági előterjesztést, amire azonban - ismereteim szerint - nem került sor.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt december 12.

1940

Aláírják a magyar–jugoszláv „örök barátsági szerződést”.

1941

A második világháborúban Nagy-Britannia hadat üzen Bulgáriának és Magyarországnak, Románia az Amerikai Egyesült Államoknak és India...Tovább

1981

A KISZ KB e napra szervezett békemenete lényegesen különbözött a fiatalok eredeti elképzeléseitől. A békemenet az ország összes...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 17 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tudományos előadások, konferenciák egész sora, tanulmányok, dokumentumkötetek és jól megírt monográfiák megjelenése is jelzi azt a kerek 100 évet, amely az első világháború befejezése, az őszirózsás forradalom kitörése, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása és a történelmi Magyarország dezintegrációjának kezdete óta eltelt. Az évforduló kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy a korszakkal foglalkozó történészek, levéltárosok az újonnan feltárt források tükrében ismét mérlegre tegyék 20. századi történelmünk e kiemelkedően fontos pillanatait. Eljátszhatnak azzal a gondolattal is, hogy vajon adódott-e olyan alkalom az egymást viharos gyorsasággal követő események során, amikor okosabb és előrelátóbb politikai döntésekkel meg lehetett volna akadályozni az ország szétesését, vagy legalábbis minimalizálni lehetett volna a területi veszteségeket.

Térségünk 20. századi történelmének tragikuma, hogy ami az egyik nép számára vereség, az a másik számára győzelem volt. Hiszen míg az első világháború végén bekövetkezett kárpát-medencei impériumváltásokat a magyarok szinte felmérhetetlen súlyú tragédiaként élték meg, addig a román, szlovák, szerb, horvát lakosság túlnyomó többsége kitörő örömmel reagált az eseményekre.

Ugyanez történt, csak éppen ellenkező előjellel 1938 és 1941 között, a magyar revíziós célkitűzések részleges sikerének éveiben. Ekkor a trianoni békeszerződés által elcsatolt területek egy része – a Felvidék déli sávja, Kárpátalja, Észak-Erdély és a Székelyföld, valamint a Délvidék nagyobbik fele – viszonylag rövid időre, néhány évre visszakerült Magyarországhoz. Ekkor a magyarok érezték úgy, hogy a sors igazságot tett velük, a nem magyar ajkúak pedig elkeseredéssel és csalódással fogadták a számukra kedvezőtlen történelmi fordulatot.

Az ArchívNet idei 4. számának tematikája: „Összeomlás és terület-visszacsatolás, 1918/1920 – 1938/1941”. Az első két dokumentumközlés a történeti Magyarország felbomlásának éveibe, a harmadik és a negyedik pedig a területi revíziók korába vezeti el az olvasót. Az utolsó írás már egy újabb, az 1945-ös évvel kezdődő időszakot jelzi.

Budapest, 2018. november 7.

A szerkesztők