Szabó Pál levele Erdei Ferencnek 1951-ből

Szabó Pál, az ötvenes években is „jegyzett” népi író 1951. november elején írt levelében Erdei Ferenc földművelésügyi minisztert értesíti a tiszántúli parasztság körében tapasztalt igazságtalan intézkedésekről. Azok érdekében szól, akiket rossz minőségű, szikes földjük, szegényparaszti helyzetük ellenére kuláklistára vettek, miközben „azok a kisparasztok, akiket távolról sem érint a kulák kérdés szele, anyagilag egészen jól vannak”.

Bevezetés

Szabó Pál (1893-1970), a Talpalatnyi föld és az Isten malmai híres írója, a Nemzeti Parasztpárt első elnöke - a Földművelésügyi Minisztérium iktatókönyvének tanúsága szerint - 1951. november elején írta az - akkor már csupán jogi értelemben létező - Nemzeti Parasztpárt fejléces papírján az alábbi levelet egykori párt- és írótársának, az agrártárca akkori irányítójának, Erdei Ferenc földművelésügyi miniszternek. Mint ismeretes, 1948 második felében kuláknak nyilvánították, és 1949 tavaszán listákra tették azokat a gazdákat, akiknek a birtoka a 25 holdat, földjük tiszta jövedelme pedig a 350 aranykoronát elérte. E két kritérium bármelyikének (sőt számos, további feltételnek) a megléte már önmagában megtorló intézkedést eredményezett. A Biharugrán (Békés megyében) született és a második. világháború után is aktívan politizáló népi író azok érdekében emelte fel a szavát, akiket 25 holdnál nagyobb, de rossz minőségű birtokaik miatt „szabályosan", a falu igazságérzete szerint azonban teljesen alaptalanul üldöztek.
Az új regény, amellyel Szabó Pál e levél tanúsága szerint gyötrődött, minden bizonnyal az 1953-ban megjelent és a falu szocialista fejlődését ábrázoló Új Föld című lehetett, amely magán viseli a szocialista regény sematizmusának összes rossz vonását. Ennek előjelei már ebben a levélben is felbukkannak, mivel Szabó - a helytelenül értelmezett osztályharcon túl - a tszcs fejlődését hátráltató tényezők között említi azt is, hogy a kisparasztok „anyagilag egészen jól vannak."
A levelet Erdei Ferenc Szőke Mátyásra, egyik helyettesére szignózta, aki néhány nappal később írásban azt válaszolta főnökének, hogy „Szabó Pál bátyánknak igaza van", ti. mindenfelé tömegesen fordultak elő hasonló esetek. A miniszterhelyettes azt javasolta, hogy a levélben említett probléma rendezésére készítsenek Politikai Bizottsági előterjesztést, amire azonban - ismereteim szerint - nem került sor.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt május 27.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Osztrák‒Magyar Monarchia ‒ nemzetiségi kérdés, felbomlás
 

„Détruisez l’Autriche-Hongrie!”, azaz „Zúzzátok szét Ausztria–Magyarországot!” – adta ki a jelszót Edvard Beneš 1916-ban Párizsban megjelent, nagy visszhangot kiváltó könyvében. A későbbi csehszlovák állam egyik alapítója, az ekkor még emigrációban élő Beneš azt próbálta bizonyítani hamis propagandával, hogy a németek, a Habsburgok és a magyarok a történelem folyamán mindig is egy antidemokratikus abszolutizmust képviseltek, állandó jelleggel fenyegették a „csehszlovákokat”, sőt mi több, az egész emberiség legveszélyesebb ellenségeinek számítanak. Egykori tanárával majd harcostársával, Tomáš Garrigue Masarykkal együtt Beneš a német- és magyarellenes hangulat felfokozásával igyekezett meggyőzni Franciaország, valamint a többi antantállam közvéleményét és döntéshozó köreit a Monarchia feldarabolásának szükségességéről. Ehhez hasonló törekvések már korábban is megjelentek. Robert William Seton-Watson történészprofesszor, ismertebb nevén Scotus Viator, az „utazó skót”, kezdetben a Habsburg Monarchia lelkes híve volt, később annak éles bírálójaként a föderalizálást szorgalmazta, végül pedig a Birodalom szétrombolásának egyik élharcosa lett. Seton-Watsonnak a századelő magyarországi állapotai vizsgálata során minden tévedésével, túlzásával, magyarellenes előítéleteivel együtt ‒ amint azt összeállításunk első írásában Jeszenszky Géza is kiemeli ‒ sok kérdésben igaza volt. A korabeli magyar közvélemény és a hivatalos körök azonban elutasítóan fogadták minden bírálatát, értetlen és ellenséges légkört alakítottak ki vele szemben.

A kettős monarchia és ezzel együtt a történeti Magyarország 1918. őszi felbomlása, az utódállamok létrejötte bonyolult, többtényezős folyamat eredménye volt. A központi hatalmak elveszítették az első világháborút, a soknemzetiségű birodalomban felerősödtek az elszakadási törekvések, a szomszédos kisállamok mértéktelen területi követeléseket fogalmaztak meg, a győztes nagyhatalmak pedig 1918 tavaszán-nyarán hosszas bizonytalankodás után véglegesen eldöntötték, hogy az Osztrák‒Magyar Monarchiának nincs helye az általuk elképzelt új Európa térképén. Gyarmati Enikő dokumentumközlése a szétesés „pillanatfelvételeit” nyújtja svájci követjelentések tükrében, hozzájárulva ezzel a felbomlásról alkotott külső kép rekonstruálásához.

Az összeállítás többi írása Budapest hídjainak 1945-ös felrobbantásával, a MÁV 1946-os helyzetével, Hruscsov 1958. évi tatabányai látogatásával, végül pedig a legendás huszárkapitány, Zubovits Fedor afrikai kalandozásaival foglalkozik.

 

Budapest, 2019. március 4.

 

A szerkesztők