A propagandaháború folytatódik – Adalékok a Svájcban alapított „Nouvelles Hongroises” rövid működésének történetéhez 1918–1919

Bevezető:

A Bernben közel hat hónapig működött magyar hírszolgálatnak, a „Nouvelles Hongroises”-nak[1] a története a mai napig feltáratlan. Ez a forrásközlő tanulmány a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában található, a működéssel kapcsolatos jelentéseket kívánja közzétenni, melyek kiváló történeti adatokat szolgáltatnak a szervezés körülményeiről, feltételeiről és a hírszolgálat kezdeti tevékenységéről. További források közlése mindenféleképpen indokolt lehet a jövőben, mivel a svájci magyar hírszolgáltatás eme szeletének teljes története a hírszolgálat által közvetített információk, cikkek elemzése nélkül nem teljes. A hírszolgálat által terjesztett propagandaírások feltárása ugyanis még hátra van.

A Nagy Háború éveiben a publicisztikai, diplomáciai és politikai kapcsolattartás terén a semleges Svájcnak tulajdonított hídszerep közismert volt a politikai közélet szereplői számára. Bédy-Schwimmer Rózsa[2] gróf Károlyi Mihályhoz 1917 októberében intézett egyik levelében hangsúlyozta azokat az előnyöket, amelyek a semleges országok, úgymint Hollandia és Svájc cenzúramentességéből fakadtak az egymás közötti levelezések folytatására.[3] A vélt cenzúramentességből következett, hogy a Svájcban élő és oda utazó magyarok a sajtópropaganda terjesztésére is kiváló helyként tartották számon az alpesi országot.[4] A háború éveiben Cobor Péter[5] Károlyi Mihálynak, az ellenzéki Függetlenségi és 48-as Párt elnökének a támogatásával próbálkozott egy sajtóiroda létrehozásával.[6] Eredetileg Genfben kívántak irodát nyitni, hiszen az ottani francia nyelvű lapok hírei nagy eséllyel szivárogtak be a francia lapok hírei közé, ezzel pedig sikerrel kecsegtethetett az antant országok felé működtethető magyar propaganda. Összességében tehát az új külügyi vezetés és sajtóirányítás képviselői úgy ítélték meg, hogy mind Magyarország imázsának fejlesztése és javítása, mind pedig az antant országokkal, az azok képviselőivel való kapcsolattartás potenciális lehetőségének szempontjából a svájci kapcsolatok kiépítése elengedhetetlenül fontos.

Bédy-Schwimmer Róza
A kép forrása: Wiener Illustrierte Zeitung, 28. évf. 1918. december 1. 9. füzet, 143. l.

A „Nouvelles Hongroises” berni magyar sajtószolgálat megszervezésére 1918. november közepétől került sor az ugyancsak szervezés alatt álló berni magyar követség keretében.[7] A sajtószolgálat kezdetben a Károlyi-kormány által Bernbe akkreditált, de Svájc által elutasított rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter politikai, anyagi és hivatalos ellenőrzése alatt állt.[8] Bédy-Schwimmer Róza, aki a Nagy Háború éveiben számos alkalommal megfordult Svájcban nemzetközi nőkonferenciákon és békekonferenciákon, megfelelő helyi ismeretekkel rendelkezett az új kihívások kezelésére. A berni magyar sajtószolgálat 1918. december 1-én kezdte meg működését.[9] A Svájcban terjesztendő propagandára kezdetben nem létezett egységes stratégia, a hírek létrehozása és továbbítása számos csatornán keresztül az újságírók korábbi kapcsolatainak függvényében valósult meg. A konkurensek között Svájcban működött a Telegraphen Information (Zürich), mely a megszűnőben lévő, likvidálás alatt álló közös külügyminisztérium sajtóosztályához állt közel, a szintén novemberben alakult Ungarische Correspondenz (Zürich), illetve az Agence Centrale (Luzern). (Lásd az 1. számú dokumentumot!)

A „Nouvelles Hongroises” vezető szerkesztősége elsősorban a Világ c. lap szerkesztőiből, svájci tudósítójából állt fel. (Lásd a 4. számú dokumentumot!)

Az első hetekben a hírszolgáltatási befolyásért folytatott küzdelmek után 1919 elejére sikerült hivatalos magyar hírszolgálattá alakulniuk.[10] (Lásd a 2. és a 3. számú dokumentumot!)

Fő feladatuknak tekintették, hogy a magyarellenes hírek cáfolatára írásokat helyezzenek el Svájc legfontosabb lapjaiban, és így ellensúlyozzák a Svájcban működő emigráns monarchiabeli nemzetiségek magyarellenes propagandáját. A központi iroda Bernben működött, majd először Zürichben szerveztek felvevő irodát, az áprilisi működési költségtervezet alapján pedig az is kiderül, hogy később Bázelben is nyitottak egyet. Az antant országok, különösen Franciaország eléréséhez azonban Genfnek és az itt működő legfontosabb napilapnak, a Journal de Genève-nek lett volna kulcsszerepe. A forrásokból nem derül ki egyértelműen, hogy az oda tervezett irodát megnyitották-e, ami azonban biztos a likvidációs költségtervezet adatai alapján, hogy az Agence Telegraphique Genevoise vezetője a magyar sajtószolgálatnak is dolgozott. Ami a működési költségeket illeti, havi hat-hétezer svájci frank között mozogtak a sajtószolgálat kiadásai, a szükségesnek tartott összeget azonban 18–20 ezer frank körül határozták meg. A „Nouvelles Hongroises” szűk hat hónapig tevékenykedett, az áprilisi likvidációs költségtervezet alapján valószínűsíthető, hogy április végén bezárták. (Lásd az 5. és a 6. számú dokumentumot!)

Szilassy Gyula
A kép forrása: Sport und Salon. Illustrierte Zeitschrift für die vornehme Welt, 17. évf. 1914. február 18. 9. sz. 3. l.

A felszámolás mögött az a körülmény állhatott, hogy a berni magyar követség működése a Tanácsköztársaság hatalomra jutása után egy hónappal Svájc külügyi vezetésének felfogása szerint ellehetetlenült. A Bédy-Schwimmert váltó, hivatalban lévő rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, br. Szilassy Gyula[11] a bolsevik propaganda vádjának megelőzése érdekében betegségre hivatkozva lemondott követi posztjáról.[12] Svájc pedig megszűntnek nyilvánította a berni magyar de facto követség működését, mivel a követség alkalmazottai is benyújtották lemondásukat.[13]

 

Dokumentumok

 

1.
Hírszolgálati összeköttetéseink Svájccal
[Budapest, 1918. december közepe][14]

 

Szigorúan bizalmas

 

1. A hivatalos Magyar Távirati Irodának[15] összeköttetése van a hivatalos svájci Depeschen Agenturral.[16] Ezt a viszonyt minden körülmények között ápolni és fejleszteni kell. A hivatalos hírszolgálat nemzetközi szerződéseken alapul, és elkerülhetetlen annak igénybe vétele, ha az ember a nemzetközi élet közvéleményében szóhoz akar jutni. Minden állam súlyt helyez reá, hogy idegen államok hivatalos irodái az ő hivatalos irodájával összeköttetést tartsanak fenn. Ha a Svájc és Magyarország között fennálló hivatalos hírszolgálat propagandisztikus szempontból nem is bír valami túlságos nagy értékkel, azért ez egy tényező, melyet figyelmen kívül hagynunk nem szabad.
2. A Telegrafen Information Zürichben újabb keletű vállalkozás, melynek létrejöttében a volt közös külügyminisztérium sajtóosztályának is része van, – természetesen a kulisszák mögött – bár ennek az irodának a szimpatizálása Ausztriával és Magyarországgal nem kerülte és nem is kerülhette el az újságíró körök figyelmét. Az az állítás azonban, hogy ez által ennek az Agenturának a hírszolgálata kompromittálva volna, határozottan túlzás. Magam is a helyszínen meggyőződtem, hogy Német-Svájcban a lapok szorgalmasan nyomtatták le közleményeit. Az Agentura a Telegrafen Comp. bécsi igazgatójának, Ottonak (tulajdonképpeni néven Weiss) az alapítása, kinek fivére egy svájci emberrel társulva, azt egy teljesen svájci firma keretén belül alakította meg. Hírszolgálatában mindig neutralitásra törekedett, és sikerült még a háborúban is az entente-[t]al összeköttetéseket szereznie, amelyeket a volt közös külügyminisztérium ismételten felhasznált olyképpen, hogy olasz lapokba is juttatott ki burkolt formában javunkra tendenciózus híreket. Fent nevezett vállalatnak Ausztriából az Otto-féle vállalat, Magyarországból Lányi[17] szolgáltatta az anyagot. Ez az összeköttetés szintén feltétlenül fenntartandó, ha a Telegrafen-Information működése továbbra is úgy beválik, mint eddig.
3. Bédy-Schwimmer Róza a svájci és az entente közvélemény informálása érdekében megalapította a Nouvelles Hongroises című kőnyomatost, amelynek azonban, bár, mint mondják, némi sikereket el is ért, a tulajdonképpeni magyar propagandisztikus volta annyira szembeötlő, hogy céljainknak megfelelő maradandó intézménynek aligha tekinthető.[18]

A hírszolgálat szervezésével célunk az, hogy szóhoz jussunk ellenséges irányú lapoknál is, és hogy egyes, általunk lancírozott[19] hírek minél nagyobb publicitásra tegyenek szert. Ez az eredmény azonban egy kimondottan magyar propagandisztikus kőnyomatossal véleményem szerint nem érhető el. A Nouvelles Hongroises-t Bölönyi György[20] magyar újságíró szerkeszti, Lovag Ádám,[21] ugyancsak magyar újságíró közreműködésével Bédy-Schwimmer Róza közvetlen felügyelete alatt. Utóbbi nagy súlyt helyezett volna reá, hogy a mi összes ügynökségeink a többi svájci agentúrákkal, különösen az I. és a II. alatt megnevezettekkel minden összeköttetést megszüntessenek, és híranyagukkal kizárólag a Nouvelles Hongroises-t lássák el. Ebben a tekintetben sajnos Schwimmer Róza teljesen helytelen felfogásának részben deferáltak[22] is. Hivatalom átvétele után azonban első dolgom volt a „status quo ante”-t e tekintetben helyreállítani. A Nouvelles Hongroises-t természetesen el kell látni megfelelő hírekkel. Ennek azonban egy monopolizáló állást adni érdekeinknek semmi körülmények között nem felelhet meg. Egyébiránt igen fontos lenne, ha Magyarország hivatalos képviselője minél előbb jelentést tenne a Nouvelles Hongroises ottani tényleges pozíciójáról, mert az eddigi értesülések, tekintettel arra, hogy minden cigány a maga lovát dicséri, nem eléggé objektívek.

 

Az irat jelzete: MNL OL K 84–1919–szám nélkül–457-459. – Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Külügyminisztérium, Berni követség – Gépelt másolat.

 

 

2.
Aide-Memoire[23] a svájci sajtószolgálatunkról
[Bern,] 1919. január 13.

 

A speciálisan magyar, tehát forradalom utáni sajtószolgálat a következőképpen alakult ki:

A legelső napokban csak Lányi Zsigmond Budapesti Tudósítója látta el híranyaggal Svájcot a zürichi Telegrapheninformation révén. Az utóbbi szerkesztőségében két zürichi lapszerkesztő: Dr. Paul Altherr (Zürcher Morgenzeitung) és Weiss (Züricher Zeitung) ül.

A háború alatt is Svájcban tartózkodó dr. Cobor Péter[24] magyar újságíró 1918. november első felében magyar sajtóirodát alapított Zürichben „Ungarische Correspondenz” címen,[25] s e célra Nagy Vince mostani belügyminiszter úrtól 10 000,- frcs. [svájci frank], később a Nemzeti Tanácstól 50 000 korona, dr. Halásztól[26] szintén jelentékeny összegű támogatást kapott. Dr. Cobor sajtóirodáját nagyravágyó tervei (svájci követ akart lenni) szolgálatába állította. Gyakran adott ki híreket saját személyéről, sőt attól sem riadt vissza, hogy magát mint a magyar kormány svájci követét hirdesse.[27]

November végén Bédy-Schwimmer Róza felállította „Nouvelles Hongroises” címen a hivatalos magyar sajtóirodát Bernben.[28] Szerkesztésével Bölöny György és Benedek Károly újságírókat, a Világ munkatársait bízta meg.[29] Hogy a sajtóirodának szolid létalapot szerezzen, azt kívánta a külügyminisztertől,[30] hogy az egész magyar híranyag egyedül a Nouvelles Hongroises-nak adassék le, s hogy egyedül az lássa el a svájci lapokat. Kívánta: Cobor irodájának teljes beszüntetését, miután az úgyis súlyosan kompromittálta a magyar ügyet, és teljesen megbízhatatlan; továbbá a Magyar Távirati Iroda (amely egy baseli ügynökséggel állott régebbi szerződés alapján összeköttetésben) híranyagának egyedül a Nouvelles Hongroises számára való szolgáltatását, és hogy Lányi szakítsa meg a Telegrafeninformationnal való összeköttetését, már azért is, mert külföldön ez a svájci iroda a középhatalmak[31] politikájának védelméről híres.

Bíró Lajos államtitkár úr[32] a Nouvelles Hongroises-t mindenképpen pártfogolandónak tartván, megegyezett

1.) a Magyar Távirati Irodával, hogy ha nem is tudja azonnal megszakítani Basellel az összeköttetést, oda csak gyér anyagot ad, s valamivel később, míg a Nouvelles Hongroises előbb, azonkívül bő és informatív jellegű híreket kap. Cobor pedig egyáltalán nem lett többé kiszolgálva. Azóta a Magyar Távirati Iroda csak a Nouvelles Hongroises-t szolgálja ki;

2.) Lányival, hogy a Telegrafeninformationnak adandó híreit a minimumra redukálja, de fenntartsa vele az összeköttetést, nehogy a Telegrafeninformation Wienből értesíttesse magát a magyar eredményekről.

Cobor, amikor irodája nem kapott több híranyagot a Magyar Távirati Irodától, hazajött, hogy veszélyeztetett üzletét újból lábra állítsa. A kormány elutasító magatartását meglátva, megkezdte intrikáit egyrészt a magyar kormány, másrészt a Nouvelles Hongroises ellen Ungarische Correspondenz-ja révén, melyet távollétében Grünfeld nevű társa szerkesztett. A Nouvelles Hongroises-t segédszerkesztőjében, Benedek Károlyban támadta, sikkasztással, kémkedéssel, stb. vádolván őt. Sikerült is neki a frissen és jó auspiciumokkal[33] megindult egyedüli komoly külföldi sajtóirodánkat rossz hírbe hozni.

Cobor lefegyverzését a külügyminisztérium sajtóosztályának közbenjárására Károlyi miniszterelnök úr kísérelte meg, s az ő sajtóirodájának, melyet Cobor továbbra is a kormány hivatalosának hirdetett, meghazudtolására külügyminisztériumi communiqué[34] adatott le.

Közben Lányi, kihasználva a Cobor–Benedek affaire-t, újra teljes mértékben helyreállította előbbi összeköttetéseit a Telegrafeninformationnal, amelyik azonban Lányi nem mindig kifogástalan hírei mellett, időnként, valószínűleg Wienből származó rémmeséket is lead Magyarországról. (Nagy bolsevista zavargások, stb.)

Az anarchia teljes.

Miután egy tisztességes, intelligens és mindenképpen a kormány befolyása alatt álló svájci sajtóirodára szükség van, ilyen a Nouvelles Hongroises-ban már megalakult, s az a Magyar Távirati Irodával együttműködésben igen biztató tevékenységet fejtett ki, ennek zavartalan működése érdekében a következők volnának a teendők:

1. Benedek Károly, aki a Coborral való vitájával veszélyezteti a Nouvelles Hongroises presztízsét, onnan eltávolítandó.
2. Cobor társa, Grünfeld svájci tartózkodási engedélyének visszavonása a svájci kormánynál kieszközlendő, Cobor visszautazása meghiúsítandó, hogy az Ungarische Korrespondenz teljes megszűnése biztosíttassék, mert Cobor utóbb azzal fenyegetőzött, hogy a kormánytól függetlenül is fenntartja sajtóirodáját.
3. A Lányi Zsigmonddal kötendő szerződésben olyan pont vétessék fel, hogy a Telegrafen-Informationnal minden hírszolgálatot beszüntet, s elősegít egy olyan megállapodást, hogy a Telegrafen-Information a Nouvelles Hongroises-tól telefonon kapja a magyar híranyagot.

Lányi Zsigmond azzal okolta meg a Nouvelles Hongroises ügyében a vele kötött megállapodás egyoldalú felbontását, hogy a zürichi kiadók bojkottálták a Nouvelles Hongroises-t. Ez nem áll, mert azóta is gyakran láthatók zürichi lapokban a Nouvelles Hongroises hírei a forrás megjelölésével.

Hátoldalon: Velics köv.[etségi] att.[asé] úrnak[35] szíves tudomásul vétel végett hiv.[atali] tiszt.[ázásra] megküldöm.

919. I/13.

sajtó f.[őnök] úr megb.[bízásából]

Olvashatatlan aláírás

 

Az irat jelzete: MNL OL K 84–1919–szám nélkül–453-456. – Eredeti, gépelt.

 

3.
Jelentés a berni „Nouvelles Hongroises” működéséről a Magyar Népköztársaság külügyminisztériumának
Bern, 1919. január 29.

 

1918. december első napjaiban Bédy-Schwimmer Róza volt berni követünk megbízásából megalakítottuk a Nouvelles Hongroises című sajtóügynökséget. A Nouvelles Hongroises-t Gróf Károlyi Mihály köztársasági elnök, akkor még miniszterelnök és külügyminiszter, 1919. január 3-án kelt táviratával a magyar hivatalos és félhivatalos hírek kizárólagos közlésére hatalmazta fel. Ez az ügynökség azóta több mint négyszáz magyar hírt és cikket helyezett el svájci német, francia, olasz lapokban és az Entente sajtójában. A munkánk tehát nagyon jól indult, és idáig a szervezkedés nehézségei dacára váratlan szép eredménnyel járt.

A legnagyobb nehézséget az okozta, hogy a svájci sajtó, mely a háború óta túl van telítve idegen propagandákkal, minden ügynökség iránt hihetetlenül bizalmatlan és tartózkodó. Különösen áll ez a magyar dolgokkal szemben, mert a régi regime[36] rossz pszichológiával dolgozó, elhallgatás[sal] és hazugságokkal operáló propagandájával elrontotta a talajt. Azonkívül a velünk szemben álló nemzetiségeknek esztendők óta erős propagandája működik itt, amelyet az Entente anyagilag és szellemileg támogatott. (Milliókat áldozott erre a célra.) Ezeknek a nemzetiségi ügynökségeknek fő célja ma is a magyar ügy diszkreditálása külföldön.[37]

Ezekkel felvettük a küzdelmet, munkába vettük a decentralizált svájci sajtónak mind a kétszáz lapját, és el is értük, hogy a magyarellenes hírek 4–5 fontos lapból (Basler Nationalzeitung, Neue Zürcher Zeitung, Berner Bund) csaknem kiszorultak, a semleges sajtóban helyet kaptak az igazságnak megfelelő magyar hírek, és ezzel az Entente-nak, főleg Franciaországnak, mely még mindig a háború funkciójához tartja magát, eltiltotta sajtójának magyar forrású hírek átvételét, elvágtuk azt a szándékát, hogy a Magyarországot megszálló nemzetiségi csapatok viselkedéséről, a cseh és a román kormányok imperialista törekvéseiről a semleges közvélemény egyáltalán tudomást szerezzen. Munkánk sikerét leginkább az bizonyítja, hogy alig háromheti működésünk után Svájcban egy új sajtóügynökség alakult, amelynek nyilvánvaló célja az, hogy a magyarországi helyzetről a mi híreink ellensúlyozására a legkompromittálóbb táviratokat kürtölje világgá. A sajtóügynökség neve Agence Centrale, székhelye Luzern. Vezetője Forst von Battaglia, a régi osztrák regime-nek egy közismert sajtóembere, aki svájci reakciós, katolikus hírlapírók zsoldbavételével, Münchenben, Bécsben, Prágában levő klerikális centrumok külön hírszolgálatával a francia klerikalizmusra támaszkodva működik.[38] A vállalat rendelkezésére szemmel láthatólag százezrekre rúgó tőke áll, az ügynökség ingyen táviratokkal árasztja el naponta a legkisebb svájci lapokat is, napi 1500–2000 szót is táviratoz 180 lapnak, és újabban magyar információkkal való ingyen távirati szolgálatát felajánlotta az egész holland sajtónak is.

A mindehhez szükséges tőke, úgy tudjuk, különböző nemzetiségű reakciós forrásokból ered: magyar részről minden értesülésünk szerint Windischgraetz herceg[39] áll a vállalat mögött, az ő újságíró hada dolgozik az Agence Centrale körül, s maga a főszerkesztő Battaglia helyezett el mentő interjúkat Windischgraetzről a svájci lapokban. Az Agence Centrale naponta ad budapesti szenzációs híreket, melyekben az otthoni jelentéktelen zavarokat rosszakaratúan elferdíti s kiszínezi, hogy Magyarországot anarchikus helyzetűnek tüntesse fel, melyen csak erőskezű reakciós kormány segíthet. Kérésünkre a Magyar Távirati Iroda útján ezen ügynökség híreire a népköztársaság kormányától több cáfolatot kaptunk, melyeket el is helyeztünk. Állandó dementihadjáratot[40] ellenben viselnünk nem lehet. A védekezés egyetlen célravezető módja az, ha az Agence Centrale táviratözönét a magunk részéről gyorsabb, teljesebb, megbízhatóbb, újságíróilag érdekesebb hírszolgálattal ellensúlyozhatjuk. Ezért Magyarország egész svájci hírszolgálata gyökeres reformra szorul, annál inkább, mert az Agence Centrale csak a legaktuálisabb kivett eset, valójában azonban a nemzetiségi sajtóirodák egész hálózatával állunk szemben, és nem lehet tudni, hogy mikor és ki ellen kell, hogy újra felvegyük a küzdelmet.

Reformra szorul mindenekelőtt a Schweizerische Depeschenagentur nevű itteni hivatalos sajtóügynökség kiszolgálása. Ez a vállalat az M.T.I.-val szerződéses viszonyban áll, s ezzel tagja a nagy európai agentúrák kartellszervezetének. Hangsúlyozásra sem szorul, hogy ez a feltétlen tekintélynek örvendő legnagyobb semleges hivatalos hírszolgálat, mely Havassal[41] és Reuterrel,[42] Wolffal,[43] American Service-szel, Stefanival[44] szintén szerződésben áll, a magyar ügynek a külföldön a legfontosabb szolgálatokat teheti. Ezt az ügynökséget a[z] M.T.I. „Basel Telegraphique” címre látja el táviratokkal. Az ügynökség berni igazgatóival való állandó szívélyes összeköttetésünk alapján és többszöri megbeszéléseink folytán kérjük, hogy ezt a szolgálatot az eddiginél sokkal nagyobb gonddal kezeljék. Mindenekelőtt maga az ügynökség szívesen látná a jelenleginél sokkal több (kétszer-háromszor annyi) táviratot is – elsősorban ún. traktatus-táviratokat,[45] melyeknek táviratköltségét az M.T.I. köteles megtéríteni. Kell, hogy e táviratok újságírói érdekességgel is bírjanak, ezért az ügynökségnek az a hangsúlyozott kívánsága, hogy a politikai hírek mellett minden egyéb hazai eseményről is riportszerű, tömör táviratokat kapjon. Tekintettel arra, hogy ez az ügynökség a hivatalosság jellegével bír, azt ajánlanók, hogy a napi eseményekről nekik küldendő riporthírekbe a nemzetiségi visszaélések oly adatait csúsztassák bele, amelyek a propaganda színezetét nem túlságosan viselik magukon, s ezért az entente sajtójában könnyebben találhatnak befogadásra.

A Nouvelles Hongroises-nak semmi esetre sem lehet célja a Schweizerische Depeschenagentur konkurenseként fellépni, vele párhuzamosan kell hírpropagandánkat folytatnunk. Nehogy a Schweiz.[erische] Depeschenagentur a mi munkánkban a maga kartellszerződésének sérelmét lássa, melynek értelmében a vele szerződött külföldi irodáknak a svájci lapokat más úton ellátnia tilos, azt kell kérnünk, hogy a bennünket tudósító hírszolgálatot emeljék ki az M.T.I. ügyköréből és bízzák azt, habár [sic!] a sajtóiroda keretein belül egy külön e munkára alkalmazandó elsőrangú újságíróra, aki a mi táviratainkat ne is a korrbüro[46] névvel jegyezze. Erre azért is szükség van, mert a mai hírszolgálatunk minden tekintetben tarthatatlan. Megtörténik, hogy a legfontosabb magyarországi eseményekről, melyek agitatív erejét nagyon ki tudnók használni, csak napok múltán a magyar lapokból vagy egyes megbízhatatlan, sőt részben rosszakaratú ügynökségek elferdített jelentéseiből értesülünk. Kérjük mindenekfölött, hogy ne hallgassanak el előttünk semmit; azokat a dolgokat sem, melyeknek terjesztése nem kívánatos. Mert pl. az Agence Centrale hosszan és kiszínezve közölte a budapesti antiszemita tüntetéseket, melyeket úgy itt, mint az entente sajtóban Károlyi-ellenes tüntetés gyanánt állított be, zavarba ejtvén ezzel még az itt élő magyarokat is, kik hiába fordultak hozzánk felvilágosításért, mert az egész eseményről bennünket nem értesítettek. Csak napok múltán az időközben beérkezett jelentésekből tudtuk hozzávetőlegesen megállapítani, hogy mi történt, és csak ekkor sikerült nehéz munkával a rosszakaratú tendenciájú híreket a magunk iniciatívájából[47] legalább részben meggyöngíteni. Hogy a tapasztalt angol hírszolgálat mennyire más, helyesebb módszert alkalmaz nemszeretem hírek terjedése ellen, azt ugyanekkor frappánsan mutatta az a minden itteni lap élén megjelent hivatalos Reuter-távirat, mely jelentette, hogy 40–50 sinnfeiner[48] mint jelentéktelen embercsoport az ír köztársaságot publikálta Dublinben. Ez a hivatalos jelentés már az esemény napján s legelsőnek érkezett, megelőzve az ír nemzetiségi lapok minden híradásait; s ezzel elértéktelenítettek minden elkésve érkezett másforrású tudósítást, mely az ír eseményt már sokkal veszélyesebb színben próbálta feltüntetni.[49]

A mai rendszertelen kiszolgálásunk mellett például megtörténik velünk az, hogy a leghatásosabb agitációs anyagokkal, mint például az erdélyi nagy sztrájkkal,[50] a román visszavonulással, stb., stb. mind lemaradunk, s csak később térhetünk vissza rájuk, amikor már egyes ügynökségek célzatos jelentései bejárták az eseményekről a sajtót.

Hogy röviden összefoglaljuk a dolgokat, nekünk gyors, friss, sokoldalú és minden fontos és érdekes eseményt újságíróilag meglátó, riportanyaggal is dolgozó táviratokra van szükségünk az eddigi rendszertelen, hiányos és a hivatalos híradás korlátai között mozgó kiszolgálással szemben.

Még csak arra figyelmeztetünk, hogy inkább több eseményt összefoglaló jelentést kérünk, semmint egyről hosszadalmas, túl kimerítő táviratot.

Hogy képét nyújtsuk az eddig végzett munkánknak, felsoroljuk, hogy mely svájci lapok közölték eddig a „Nouvelles Hongroises” által nekik nyújtott hír- és cikkanyagot:[51]

Bellinzona: Il Dovere, Il Popolo e Libertá. Bienne [Biel]: Journal du Jura. Cernier: Le Neuchâtelois. [La] Chaux-de-Fonds: Le National Suisse, La Sentinelle. Fribourg [Freiburg]: La Liberté. Genève [Genf]: La Suisse, La Tribune de Genève, Courrier de Genève, Le Genevois, Journal de Genève. Lausanne: La Revue, La Tribune de Lausanne, Feuille d’Avis de Lausanne, Gazette de Lausanne. Montreux: Messager de Montreux. Lugano: Corriere del Ticino. Moutier: Le Petit Jurassien. Neuchâtel: La Suisse Liberal. Porrentruy: Le Pays. St.-Imier: Le Jura Bernois. Vevey: Feuille d’Avis de Vevey.[52]

Aarau: Neue Aargauer Zeitung, Neuer Freier Aargauer. Baden: Aargauer Volksblatt, Badener Tagblatt, Schweizer Freie Presse. Basel: Basler Anzeiger & Basler Zeitung, Basler Nachrichten, Basler Volksblatt, Basler Vorwärts, National Zeitung. Brugg: Brugger Tagblatt. Chur: Der Freie Rätier. Davos: Davoser Zeitung. Glarus: Neue Glarner Zeitung. Gossau: Der Fürstenländer. St.-Gallen: Die Ostschweiz, St.-Galler Tagblatt. Stäfa: Zürichsee-Zeitung. Zürich: Der Grütlianer, Neue Zürcher Nachrichten, Neue Zürcher Zeitung, Tages-Anzeiger für Stadt & Kanton Zürich, Volksrecht, Neue Schweizer Zeitung, Zürcher Post & Handelszeitung. Aarberg: Seeländer Anzeiger. Bern: Berner Intelligenzblatt, Berner Tagblatt, Berner Tagwacht, Der Bund. Biel: Express. Burgdorf: Burgdorfer Tagblatt. Freiburg [Fribourg]: Freiburger Nachrichten. Liestal: Basellandschaftliche Zeitung. Luzern: Luzerner Neueste Nachrichten, Vaterland. Olten: Neue Freie Zeitung & Volkswacht am Jura, Oltener Nachrichten. Solothurn: Solothurner Anzeiger, Solothurner Zeitung. Thun: Oberländer Tagblatt. Zofingen: Zofinger Tagblatt.[53]

Az entente sajtóba híreinket beszivárogtatni igen nehéz, s emellett igen költséges is. Mindamellett már eddig is a következő lapok vették át svájci lapok nyomán és itt élő levelezőik révén, kikkel érintkezést tartunk fenn, egyik vagy másik tudósításunkat: Le Pays (Paris), Corriere della Sera, Milano, Echo de Paris, Le Temps, Le Matin, Journal des Débats, [Il] Secolo, Mattino, Action Français[e], Le Journal, Nuova Giornale (Firenze), Daily Telegraph, La Bataille.

Mindez eddig végzett munkánk, amily szép kezdet, annyira nem elégséges a közhangulat megteremtésére és erősítésére. Az eddigi szervezet mellett ez az eredmény az elérhetők maximuma, melyet csupán túlfeszített munkával tudtunk ideiglenesen megteremteni. A svájci sajtó t. i. teljesen decentralizált, melynek nincsen egységes központja; egyenlő fontosságú lapok jelennek meg Bernben, Baselben, Luzernben, Lausanne[-]ban, Genfben, Zürichben, St. Gallenben és Luganóban, s ezeket a lapokat három különböző nyelven kell kiszolgálni, németül, franciául, olaszul. Nekünk idáig naponta két: német és francia kiadásunk van: egyelőre mindkettőt Bernben szerkesztjük, fontosabb agitációs anyag esetén táviratokkal is ellátván a lapokat. A német Svájc gyorsabb kiszolgálása végett a mai anormális vonatviszonyok mellett[54] kénytelenek voltunk Zürichben felvevő irodát szervezni, mely telefonon kapja tőlünk a híreket, s azonnal tovább adja 20–30 svájci német lapnak.

Hogy versenyképes legyen üzemünk, és jelentősebb eredményeket tudjunk elérni, most szükségessé válik Genfben is egy hasonló, sőt nagyobb méretű fióknak a felállítása a francia svájci lapok kifogástalan gyors kiszolgálása végett. Erre annál nagyobb szükségünk van, mert csakis a francia svájci sajtó állandó propagandaszerű hírtömegével tudunk csak egy állandóbb nem magyarellenes közvéleményt felszínen tartani, és innen tudjuk legegyszerűbben közleményeinket az entente sajtóba is beszivárogtatni.

Szervezetünkről azért mondtunk el ennyit, hogy legalább érzékeltetni tudjuk azt a komplikált és legkevésbé sem egyszerű munkát, amelyet itt nekünk folytatnunk kell.

A mi munkánk t. i. nem puszta hír-elhelyezésből áll. Svájc minden lapját egyénileg kell kezelnünk, állandóan szem előtt tartanunk, a szerkesztőségekkel állandó közlekedést [!] és személyes viszonyt ápolnunk. Ezzel kapcsolatosan szükséghez képest információkat, hosszabb cikkeket helyeztetünk el redakcionálisan vagy svájci hírlapírók által a lapokban, kiket egy vagy más áldozattal kapcsolunk bele a magyar propaganda szervezetébe. Megint külön dolog az itt élő entente hírlapírókkal s laptudósítókkal való viszony, melyre szintén nagy gondot kell fordítani minden áldozat árán. A svájci ügynökségekkel, melyek többé-kevésbé tendenciózusan hírszolgálatra vannak beállítva Magyarországgal szemben, szintén rendes, sőt többnyire szerződéses viszonyt létesítünk, hogy egyes nekünk kedvező jelentéseket a maguk neutrálisnak tetsző cégére alatt terjesszenek, s hogy másrészt az ellenünk való propagandától tartózkodjanak. Csakis ily sokoldalú munkával tudjuk elérni azt, hogy szerkesztőségünk a svájci és Svájcból táplálkozó külföldi sajtó magyar irányítója lehessen.

Megalapításunkkor az volt a helyzet, hogy a berni magyar követtel együttműködtünk, az ő politikai, anyagi és hivatalos ellenőrzése alatt. A gyakorlat azonban napról napra azt mutatta, hogy így a dolgunk nehézkes és az egyre növekedő és automatikusan bővülő szervezetünk mellett teljes lehetetlenség. A mi lapunk, mely egyelőre a követség hírszolgálójának indult, csakhamar túlnőtt keretein, és ma már úgy áll a helyzet, hogy a magyarság ügyének külföldön a leghasznosabb és a legfontosabban munkáló szervévé vált. Ezt nem mi állapítjuk meg magunkról, ez a külföldi magyarok, a hivatalos körök és minden elfogulatlanul gondolkozó ember véleménye.

Eddig vállalatunk túlságosan szerény anyagi keretek között mozgott. Körülbelül tizennyolc-húszezer frankra megyen az az összeg, melyet fennállásunk óta kiadtunk. Távozó berni követünk is azt a meggyőződését fejezte ki, és báró Szilassy[55] érkező követünknek sem lehet más felfogása, minthogy a Nouvelles Hongroises-t szervezetileg és anyagilag is külön kell választani a berni követség szervezetétől, s azt közvetlenül a külügyminisztérium sajtóosztályának kell alárendelni. A mai bizonytalan anyagi helyzetünknek mondanunk sem kell, hogy mennyi pozitív[56] hátránya van, és mennyire meggátolja minden szervezkedésünket és fellendülésünket. A Nouvelles Hongroises nem magánvállalat: a magyar államé. Mi csak megbízott vezetői vagyunk.

A Nouvelles Hongroises-nak rendes szerkesztősége van: munkatársai, fordítói, gépírói, cikkírói, levelezői, melynek büdzséje eddig a berni követséget terhelte. Kérjük a külügyminisztériumot, hogy ezután egész büdzsénket vegye át, illetve a Nouvelles Hongroises részére egy nagyobb alapösszeget, s azontúl rendszeresen megállapított havi büdzsét kegyeskedjék kiutalni, melyről mi havi rendszeres elszámolással tartozunk. Azt, hogy most lehető [sic!] gyorsan külön nagyobb összeg álljon rendelkezésre, az teszi szükségessé, hogy most kell teljesen megszervezkednünk, bútorokkal ellátni berni helyiségünket, be kell vezetnünk nagyobb pénzáldozatok árán is olyan francia és olasz svájci lapokhoz is, melyek a magyar üggyel szemben eddig ellenségesen vagy túl tartózkodóan viselkedtek, valamint állandóan egynehány franciaországi és olaszországi laphoz.

Hogy a Nouvelles Hongroises-t a memorandumunkban kifejtettek szerint vezethessük, és tisztességes eredménnyel dolgozhassunk, legsürgősebb kiadásaink a következők: berni szerkesztőségünk tagjainak havi fizetése (Benedek Károlynak a berni követséggel kötött szerződésében megállapított fizetését is beleszámítva) 5000 frank. Meglévő és felállítani tervezett fiókjainkra havi 3000 frank, és mindezeket beleszámítva, papír, nyomdaköltségek, berni házbérünk, bútor és felszerelés (még rendes bútoraink nincsenek), telefonjaink, távíróink, postabélyegek, külföldi és svájci újságelőfizetések, utazási költségek, cikkírók és egyéb apró kiadások, körülbelül 18 000 – 20 000 frankra tehető az előirányzott havi büdzsé. Ezenkívül egyszer s mindenkorra szükséges volna rendelkezésünkre bocsátani legalább 10 000 frankot olyan diszkrét kiadásokra, melyek egy kisméretű propagandánál is elkerülhetetlenek.[57] Most mindezekre nincs fedezeti alapunk.

Ha a Nouvelles Hongroises-t ilyen alapokon sikerült megcsinálnunk, akkor nemcsak most, ezen nehéz időkben, amikor Magyarországnak semleges és külföldi szimpátia felkeltése, s az imperialista nemzetiségek soha nem szűnő vádaskodására igaz hírekkel való ellensúlyozása egyenesen életkérdés, teremtettünk egy nagyon hasznos sajtóvállalatot, hanem a kezdődő béketárgyalások idejére, sőt, ha a magyar kormány ma úgy akarja, a jövőre állandóan is megalapoztunk egy használható sajtóorgánumot.

Ennek a memorandumnak hármas célja van,

1. beszámolót adtunk eddigi munkánkról, hogy a rólunk tájékozatlanul, s néhol lekicsinyléssel nyilatkozó hírek után, ha nem is a magyar közvéleménynek, (mely előtt mindenféle propagandát lapokban szellőztetni csak káros következményekkel jár, és ügyünknek idekint taktikailag is árt) de legalább fölöttes hatóságunknak, a népkormány külügyminisztériumának bemutassuk eddigi eredményeinket.
2. Kérjük, hogy lehetőség szerint vegyék figyelembe a hírszolgálat reformjára vonatkozólag minden kérésünket és indítványunkat.
3. Méltóztassék a Nouvelles Hongroises helyzetét végre véglegesen rendezni.

 

Bern, 1919. január 29.

Rainmattstrasse 15.

A magyar kormány kiküldöttje
A berni magyar követség sajtóosztályának vezetője
A Nouvelles Hongroises szerkesztői

 

Az irat jelzete: MNL OL K 84–1919–szám nélkül–445-450. – Gépelt másolat.

 

 

4.
Levéltöredék a Svájcban élő magyar személyek (újságírók) alkalmazhatóságáról
[1919. január vége, február][58]

 

Szigorúan bizalmas

 

A jelenleg Svájcban élő magyarok közül elsősorban Ignotust[59] említem meg, ki tudásával és jó összeköttetésével nagyon jó szolgálatokat fog tehetni; Vadász Miklós[60] és Kéry Pálról[61] ugyanazt mondhatom nagyjában. Lovag Ádám régebben kint él; jóakaratú, közepes tehetségű, felhasználható. Egy nagyon veszélyes rosszakaratú, több ízben diskreditált egyén, feltétlenül ártalmatlanná teendő; Czobor Péter, mindenáron követ akar lenni. Haraszti, Schwimmer bizalmasa, megbízhatatlan, nem ajánlható.[62] Albert Theodorra ugyanaz áll. Bölönyi György a Nouvelles Hongroises szerkesztője, Benedek Károly a Világ tudósítója, a katonasággal sok baja volt, nagyon ideges. Rácz Dezső b[uda]pesti ügyvéd közös külügyi szolgálatban volt, nagyon kitűnő ember, azonban anglofób magatartása miatt meglehetősen diszkreditált. Szemere Leó szocialista a közös külügyminisztérium megbízásából a külföldi sajtót és hangulatot tanulmányozta, Károlyinak jó embere volt, később ismeretlen okokból annyira rosszabbodott a viszony közöttük, hogy a Svájcba való visszautazását meg akarta akadályozni.[63]

A francia szocialistákkal és Longuet-vel jó összeköttetést tartott fenn.[64]

 

[A ceruzás megjegyzések:

Szemere Ignotus barátja

Novelles Hongroises

nézni

Ignotus, Miklós, Kéry & Vadász ok

Bölönyi, Vályi jók, külön probléma, esetleg megnyerni

Czobor rossz, Grünhart velem, kellemes

kidobni

Esterházy alias Weiss kidobni,

Nemere és György jók

Albert [Tivadar], titkára Schwimmernek, esetleg

használni – csak ő lett?

Dr. Grayer, egyetemi tanár kérdés?

Haraszti ignorálni

Szirmayné[65] kidobni

olvashatatlan

Nouvelles Hongroises – egyedüli jogos.

Máday,[66] neuchateli tanár – jó

Havas László Fribourg – megbízható

György Miklós[67] Lausanne – követ akar lenni

felhasználható

olvashatatlan, ceruzával áthúzott nevek.]

Az irat jelzete: MNL OL K 84–1919–szám nélkül–451-452. – Eredeti, gépelt és kézzel írt.

 

5.
A svájci magyar sajtószolgálat áprilisi költségtervezete
[1919. április]

 

Benedek Károly, a sajtószolgálat vezetőjének ápr. fizetése 1500,- fr.

Andrist svájci hírlapírónak, az Agence Télégraphique Génévoise

névleges vezetőjének ápr. honoráriuma 350,- fr.

50. Ádám hírlapíró, magyar fordító, ápr. hon. 600,- fr.

1000. M[ada]me Keller gépírónő ápr. hon. 250,- fr.
1000. Róza asszony gépíró és ford. ápr. hon. 400,- fr.

Szolga, kifutógyerek 150,- fr.

Bútor és írógépek kölcsöndíja 100,- fr.

Nyomda- és papírköltségek 1000,- fr.

Távirati költségek 1000,- fr.

Telefon költségek 200,- fr.

Bélyegköltség 100,- fr.

Sokszorosítási kellékek 100,- fr.

Ügynökségek 240,- fr.

Előfizetendő lapok 100,- fr.

Egyenes összeköttetés díja „Harald” angol soc. lappal 300,- fr.

Különböző kiadások 200,- fr.

Összesen 6590,- fr.

Kifizetve 3500,- fr.

 

Az irat jelzete: MNL OL K 84–1919–szám nélkül–812. – Gépelt másolat.

 

6.
A Nouvelles Hongroises likvidációs költségei
[1919. április]

 

Jules Piot, franc. ford. ápr. fizetése mint végkielégítés 550,- fr.

Rudolf Riesenmay, német for. ápr. fizetése mint végkielégítés 470,- fr.

Wuchetichné ápr. fizetése mint végkielégítés 450,- fr.

Gordon k.a. gépírónő ápr. fizetése mint végkielégítés 400,- fr.

Notdurft k.a. zürichi gépírónő ápr. fizetése mint végkielégítés 300,- fr.

Baseli gépírónő 200,- fr.

[Baseli] iroda likvidációs költségei 100,- fr.

Kifutó gyerekek 100,- fr.

Lakbérfelmondás 230,- fr.

Lakással összefüggő költségek 100,- fr.

Egyéb költségek 200,- fr.

3100,- fr.

 

Az irat jelzete: MNL OL K 84–1919–szám nélkül–813. – Gépelt másolat.