Az Állami Egyházügyi Hivatal jelentései a Vatikán képviselőivel folytatott tárgyalásokról az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály számára (1986–1987)

Jelen forrásközlésben három egymáshoz kapcsolódó, az Állami Egyházügyi Hivatalra (ÁEH) vonatkozó irat kerül közlésre, melyeket az ÁEH elnöke vagy alelnöke küldött Lakatos Ernőnek[1], az MSZMP Központi Bizottság Agitációs és Propaganda Osztály vezetőjének.  Mindhárom dokumentum a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában található.[2]

1986. július 7-én Magyarországra érkezett a Vatikán delegációja dr. Lékai László[3] bíboros, esztergomi érsek temetésére. A delegációt 1986. július 9-én bemutatkozó látogatáson fogadta Miklós Imre, az ÁEH elnöke, sor került nem hivatalos konzultációra is. A vatikáni delegációt Francesco Colasuonno[4] címzetes érsek, az Egyházi Közügyek Tanácsának rendkívüli felhatalmazású nunciusa vezette. Forrásközlésünk 1. számú dokumentuma Bugár Péter[5], ÁEH alelnök 1986. július 10-i levele, melléklete a kilenc gépelt oldalból álló Jelentés a vatikáni delegációval folytatott megbeszélésről. A 2. számú dokumentum Miklós Imre[6], az ÁEH elnöke által 1986. július 15-én küldött levél, ennek melléklete a két oldal terjedelmű Emlékeztető a Vatikán képviselőivel folytatott megbeszélésről.

 

 

Lékai László esztergomi érsek gyászszertartása a Bazilika előtt 1986. július 8-án.
Forrás: Fortepan / Szalay Zoltán

1987. május 1–10. között Magyarországon tartózkodott Francesco Colasuonno és John Bukovsky professzor, az Egyházi Közügyek Tanácsának munkatársa. A vatikáni küldöttség – többek között – részt vett Dankó László[7] püspökké szentelésén Kalocsán, valamint az egri bazilika felszentelésének 150 éves évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. Tartózkodásuk alatt hivatalos tárgyalásokat folytattak személyi kérdésekről is.  Jelen forrásközlés 3. számú dokumentuma Miklós Imre 1987. május 14-én kelt levele Lakatos Ernőnek, melléklete – Jelentés a Vatikán képviselőivel folytatott tárgyalásról – három gépelt oldalt tesz ki.

Az ÁEH 1963 és 1988 között rendszeresen folytatott tárgyalásokat a Vatikánnal Budapesten, illetve Rómában. A tárgyalásokról szóló különböző beszámolók, jelentések segítenek bemutatni az ÁEH működését. A feltárt iratok – ahogyan ezen beszámolók, jelentések többsége is – az Agitációs és Propaganda Osztály iratanyagai között találhatóak meg.

Fontos háttere ezeknek a tárgyalásoknak, hogy a Magyar Népköztársaság az 1951. évi 20. sz. törvényerejű rendeletben a Népköztársaság Elnöki Tanácsának előzetes hozzájárulásához kötötte az ország területére, magasabb katolikus egyházi állásokba történő (például püspöki) kinevezéseket.[8]Az ezt felváltó 1957. évi 22. törvényerejű rendeletben a hozzájárulást még szélesebb körben, és más egyházakra vonatkozóan is megkövetelte. A Vatikán nem fogadhatta el, hogy ilyen mértékben csorbítsák a kinevezési jogait, emiatt nem volt lehetőség a megüresedő állások kánoni betöltésére. A problémák megoldására 1964-ben a Vatikán és a Magyar Népköztársaság megkötött egy, megkötésekor 70 évre titkosított részleges megállapodást, amelyben az eltérő álláspontok fenntartása mellett a Szentszék mégis elfogadta, hogy püspökök kinevezése előtt meggyőződik róla, hogy a jelölt személyét a kormány nem ellenzi, és a Szentszék a kinevezés nyilvánosságra hozatala előtt megvárja a választ.[9]

Az 1986. július 10-i nem hivatalos találkozóról készült emlékeztetőben figyelemre méltó, hogy azzal kapcsolatban, hogy a látogatás során a vatikáni delegáció két beteg püspököt szeretne meglátogatni, Miklós Imre, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke felhívja a figyelmüket arra, hogy mozgásukat a kormány nem akadályozza, azonban mivel nem jelentettek be hivatalos látogatást, „értetlenséget, zavart okozhat, ha közvetlenül a bíboros temetését követően önök szélesebb körben mozognak”, és úgy tűnne, hogy az elhunyt érsek utódát keresik; megemlíti továbbá, hogy tart attól, hogy milyen visszhangja lenne ennek a nyugati, például a nyugatnémet és osztrák sajtóban, és ettől a Vatikánt is szeretné megkímélni. Felajánlja ugyanakkor, hogy egy későbbi alkalommal a függő kérdéseket is meg lehet vitatni, de már hivatalos látogatás keretében. Ezekről a tárgyalásokról tanúskodik az itt közölt harmadik dokumentum.
 

Miklós Imre, Agostino Casaroli és Lékai László.
Forrás: „A megnyesett fa kizöldül". Portré Dr. Lékai Lászlóról. Bp., 1984. 69.
 

Amikor a delegáció másik tagja, John Bukovsky megemlíti, hogy Szombathely, Szeged és Vác tekintetében korábbi jelöléseikkel kapcsolatosan „problémák támadtak”, és új jelöléseket szeretnének tenni, Miklós Imre sajnálatát fejezi ki, hogy „egyházi személyek nem szívesen vállalnak funkciókat”, amivel kapcsolatban fájlalja, hogy az egyházi hierarchiát „támadások, méltatlan vádak” érték, amelyekkel szemben „a Szentszék nem ad egyértelmű támogatást a püspököknek”. Annak ellenére, hogy a részleges megállapodás révén a magyar–vatikáni kapcsolatok a legfejlettebbek (értelemszerűen a szocialista blokk országai közül), az együttműködés révén kinevezett püspökök viszont a Szentszéktől véleménye szerint „nem kapják meg azt a védelmet, amit megérdemelnének”.

A későbbi, 1987 májusában történt látogatás alkalmával két alkalommal folytatott hivatalos tárgyalásokról részletes leirat nem található az iratanyagban, csak a tárgyalásokról készült összefoglaló jelentés. Ebben Miklós Imre már a tárgyalások eredményét közli, amely az egri, szombathelyi és a szeged-csanádi egyházmegyék vezetőinek személyére vonatkozik. Miklós Imre kiemeli, hogy a tárgyalások során felvetette, hogy a szombathelyi püspöknek jelölt Konkoly Istvánt[10] alkalmasabbnak látja az egri egyházmegye élére, mint a Szentszék által jelölt Seregély Istvánt[11], így a két jelölt megcserélését javasolta. Azt is ajánlotta, hogy mivel a diszkrimináció látszatát keltheti, hogy kalocsa-kecskeméti egyházmegye vezetésére Dankó László ideiglenes megbízatású címzetes püspöki, apostoli kormányzói megbízatást kapott, „vagy a három most kinevezésre kerülő személy legyen apostoli kormányzó, vagy egyidejűleg Dankó László is kapja meg a kalocsai érseki kinevezést”. Így végül egy olyan javaslat született, melyben nyitva maradt, hogy a fent említett két jelölt végül melyik egyházmegyét vezesse, és az is, hogy Dankó Lászlót is beleértve püspökként, illetve érsekként, vagy mindannyian csak apostoli kormányzóként vezethessék az egyházmegyéjüket.

Az MSZMP Agitációs és Propaganda Osztályára megérkezett dokumentumra kézírásos rájegyzések is kerültek. Egyrészt Lakatos Ernő kéri, hogy a Politikai Bizottságban szóban adják elő a jelentést, másrészt az abban nyitva hagyott két kérdést tollal rávezetett jelölések eldöntötték. Ezek szerint a személyek és egyházmegyék tekintetében az eredeti szentszéki javaslatot fogadták el Miklós Imre javaslatával szemben, viszont egyetértettek azzal, hogy velük együtt Dankó László is legyen érsek. Az ezt követő tényleges kinevezések megegyeznek azzal, amit a jelentés és a rajta lévő jelölések mutatnak.

Ugyan maga a jelentés csak a katolikus egyházzal foglalkozik, azonban a lap alján további, az 1987-ben elhunyt Káldy Zoltán[12] evangélikus püspök utódlásával kapcsolatos kézírásos jegyzetek is olvashatók, melyben megjelenik Harmati Béla[13] neve, aki valóban Káldy Zoltánt követte a Déli Egyházkerületben.
 

Káldy Zoltán.
Forrás: archiv.lutheran.hu

A szocialista pártállami vezetés úgy tekintette, hogy a hivatalos katolikus egyházi hierarchia mellett létezik és működik egy párhuzamos, illegális hierarchia is, melyet a Vatikán irányít.[14] Ez az elgondolás mindvégig meghatározta a szocialista állam egyházakhoz való viszonyát.[15] A pártállam a vallás kérdését magánügynek tekintette, ez így jelent meg az állami propagandában is. Ugyanakkor az egyházak és a vallásosság elleni küzdelem folyamatosan jelen volt a pártállami ideológiában. A pártállami vezetés teret kívánt nyerni az ateizmusnak és a materializmusnak.[16] Ennek egyik fegyvere a propaganda, másik az állambiztonsági szervek ügynöki tevékenysége[17] volt. Jelen forrásközlés célja, hogy bemutassa, hogyan jelentett az ÁEH a pártállami propaganda állami irányítói felé, annak érdekében, hogy teljesítse ideológiai küldését.

*

A források szövegében az írógép jelkészletéből hiányzó hosszú í, ú, ő, ű magánhangzókat pótoltuk, zárójelezésre használt / jelek helyett zárójelet alkalmaztunk, az akadémiai helyesírási és központozási szabályoktól való eltéréseket, valamint nyelvhelyességi hibákat (pl. közbe helyett közben, sose helyett sosem) külön jelölés nélkül javítottuk.

 

Források

1. sz. dokumentum

 

Bugár Péter jelentése Lakatos Ernő számára (Budapest, 1986. július 10.)

 

Ag/699

ÁLLAMI EGYHÁZÜGYI HIVATAL

ELNÖKHELYETTES

0016/5/1986.

1 db melléklet

Lakatos Ernő elvtársnak,

az MSzMP KB Agit. Prop. Osztály vezetője

Budapest

 

Kedves Lakatos Elvtárs!

 

Miklós Imre elvtárs távollétében és megbízásából mellékelten küldöm jelentésünket a vatikáni delegációval folytatott megbeszélésről.

Budapest, 1986. július 10.

Elvtársi üdvözlettel:

Bugár Péter

 

Az 1. sz. dokumentum melléklete

 

Ag/699

ÁLLAMI EGYHÁZÜGYI HIVATAL

Szigorúan titkos!

 

Jelentés

a vatikáni delegációval folytatott megbeszélésről

 

1986. július 9-én Miklós Imre elvtárs bemutatkozó látogatáson fogadta a dr. Lékai László bíboros esztergomi érsek temetésére érkezett vatikáni delegációt. A delegáció vezetője Francesco Colasuonno c.[18] érsek, az Egyházi Közügyek Tanácsának újonnan kinevezett rendkívüli felhatalmazású nunciusa volt (aki Luigi Poggi[19] c. érseket váltotta fel ebben a munkakörben), kíséretében volt John Bukovsky[20], az Egyházi Közügyek Tanácsának munkatársa.
 

1. Colasuonno érsek megköszönte a találkozás lehetőségét és köszönetet mondott azért, hogy a magyar állam magas rangú képviselőivel tisztelte meg az elhunyt Lékai László bíboros érseket temetésén. Hangsúlyozta, hogy hazatérését követően erről a pápának jelentést fog tenni.

Tájékoztatást adott arról, hogy jelenleg az ügyek átvételét folytatja új munkakörében, ismerkedik feladataival. Elmondta, hogy 24 éven keresztül teljesített külügyi szolgálatot, Amerikában, Ázsiában, Afrikában, legutóbb pedig Jugoszláviában. Magyarországon most jár először. Szándékait illetően hangsúlyozta, hogy a maga részéről nyitottságra és dialógusra kész. Kérte, hogy jelenlegi látogatását meghosszabbítva konzultálhasson püspökökkel, tájékozódhasson a kialakult helyzetről, tekintettel a személyi kérdésekre. Érdeklődött az iránt, milyen lehetőséget lát a magyar fél a tárgyalások ütemét illetően, mikor lenne lehetőség érdemi eredmények elérésére.

2. Miklós elvtárs válaszában hangsúlyozta, hogy a Kormány részéről megvan a készség az eddigi út tovább folytatására, annak megfelelően, ahogy erről Kádár János és VI. Pál pápa[21] 1977-ben létrejött találkozásuk[22] során szóltak.

Colasuonno érsek magyarországi tartózkodásának meghosszabbításával összefüggésben felhívta a figyelmet arra a lehetőségre, hogy ennek a nem hivatalos látogatásnak az összekötése közvetlenül a temetést követően püspökökkel folytatott tárgyalásokkal olyan zavart kelthet, ami kedvezőtlenül befolyásolhatja éppen a megtárgyalásra kerülő ügyek optimális megoldását. Jelezte, hogy nem állítunk korlátokat mozgásuk, találkozásaik elé, de tartani kell attól, hogy ez félreértésekhez vezet. Javasolta, ha van ilyen szándék, akkor a Szentszék képviselői hivatalos tárgyalás és a püspökökkel való megbeszélés céljából jöjjenek Magyarországra.

A kétoldalú tárgyalások folytatására vonatkozólag azt a lehetőséget említette, hogy ősszel novemberben Rómában napirendre tűzhetőek a függő kérdések, közöttük a jelentőségénél és kihatásainál fogva külön ügyként kezelendő esztergomi érseki utódlás problémája is.

Ezt követően jövő év márciusában Budapesten sorra kerülhet egy olyan találkozás, amelynek alapján a megtárgyalt kérdésekben előterjesztéseket készíthetünk.
 

A bemutatkozó látogatás szívélyes légkörben zajlott le. A találkozás módot adott arra, hogy megerősítsük szándékunkat a kétoldalú kapcsolat kialakult vonalának folytatására és ismételten hangsúlyozzuk, hogy Lékai bíboros halálával nem fejeződött be egy korszak, hanem éppen az ő kormányzásával vett lendületet az a folyamat, amit tovább kívánunk vinni.
 

Budapest, 1986. július 10.

Bugár Péter

 

Az irat jelzete: HU-MNL-OL-M-KS 288-22-1986-22-3-11.

 

2. sz. dokumentum
 

Miklós Imre levele Lakatos Ernőnek  (Budapest, 1986. július 15.)

 

Ag/723

ÁLLAMI EGYHÁZÜGYI HIVATAL

ELNÖK

0016/5-1/1986.

1 db melléklet

 

Lakatos Ernő elvtársnak,

az MSzMP KB Agit. Prop. Osztály vezetője

Budapest
 

Kedves Lakatos Elvtárs!
 

Tájékoztatásul mellékelten küldöm a Vatikán képviselőivel folytatott megbeszélésről készült emlékeztetőnket.
 

Budapest, 1986. július 15.

 

Elvtársi üdvözlettel:

Miklós Imre

[Bélyegző:] Állami Egyházügyi Hivatal / Elnök

 

Melléklet a 2. sz. dokumentumhoz: Bugár Péter által írt emlékeztető (Budapest, 1986. július 10.)

Ag/723

ÁLLAMI EGYHÁZÜGYI HIVATAL

Szigorúan titkos!

0016/5-1/1986.

Készült: 3 példányban

Emlékeztető

a Vatikán képviselőivel folytatott megbeszélésről

 

1986. július 7-én Magyarországra érkezett a Vatikán delegációja dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek temetésére. A delegációt július 9-én bemutatkozó látogatáson fogadta Miklós elvtárs hivatalunkban, melynek során nem hivatalos konzultációra is sort kerített. A Vatikáni delegációt Francesco Colasuonno c. érsek, az Egyházi Közügyek Tanácsának rendkívüli felhatalmazású nunciusa vezette, kíséretében volt dr. John Bukovsky SVD[23] az Egyházi Közügyek Tanácsának munkatársa. Miklós Imre elvtárs mellett a tárgyaláson részt vettek Sarkadi Nagy Barna[24], Bugár Péter és Szalva János[25] elvtársak.

 

Miklós elvtárs:

Szívélyesen köszönöm hazánkban. örülök, hogy érsek úr időt tudott szakítani erre a találkozóra. Szomorú dolog, hogy egy ilyen esemény alkalmából kellett először találkoznunk. Kívánom, hogy érezze jól magát nálunk.

 

Colasuonno:

Köszönöm elnök úr szavait. Hálás vagyok az irántunk tanúsított figyelemért és a találkozás lehetőségéért. Hálásan köszönöm elnök úr részvétnyilvánítását Lékai bíboros halála miatt. Tudom, hogy ön jó barátságban volt Lékai bíboros úrral. Ez a barátság gyümölcsöző volt. Köszönöm az állami vezetők magatartását, magas szintű részvételét a temetésen. Először vagyok Magyarországon, nagyon szép élményeim vannak. Remélem sokszor jöhetek még Magyarországra, és magam is hozzájárulhatok a kapcsolatok javulásához. A kormány magas szintű részvételéről a temetésen tájékoztatni fogom a pápát hazatérésemkor. Ha jól tudom az Önök külügyminisztere Várkonyi[26] úr. Amikor Zimbabwében szolgáltam, a Magyar Népköztársaság nagykövetét Várkonyi[27] úrnak hívták? Azonos ő a külügyminiszter úrral?

 

Miklós I:

Nem!
 

Colasuonno:

Elnök úr! Volna-e arra lehetőség, hogy mostani látogatásomat meghosszabbítva tovább maradhassak és tájékozódást folytassak, meglátogathassak néhány beteg püspököt?
 

Miklós I:

Több kérdésről esett szó, először ezekről szólnék. Lékai bíboros érsek úrral kétségkívül rendkívül értékes, emberi kapcsolatom alakult ki. Ez az emberi kapcsolat annak a közös alkotó tevékenységnek a velejárója, amely az elmúlt éveket jellemezte. A lényege ennek a kapcsolatnak az elvi megalapozottság volt mindkettőnk részéről. Az Ön által említett jó emberi kapcsolatok ezeknek az elvi alapoknak a sértetlensége mellett alakultak ki. Tudok arról, hogy sokféleképpen minősítették ezt a kapcsolatot. Sokszor méltatlanul a bíboros urat és minket is rágalmazva szóltak róla. Sajnálatos, hogy ebben a kérdésben a Szentszék sem mindig megfelelően reagált.

A mi mostani találkozásunk ismerkedés. Most nem tárgyalunk semmilyen konkrét kérdést, ez egy nem hivatalos találkozás. Ezt a kérdést is csak azért említem, mert beszélgetésünk során szóba került.
 

Colasuonno:

Természetesen mi önt igen magasra értékeljük.
 

Miklós I:

Nekünk változatlanul az a szándékunk, hogy az eddig járt úton haladjunk tovább. Azt gondolom, hogy a Szentszéknek is ez a szándéka.
 

Colasuonno:

Természetesen!
 

Miklós I:

A Magyar Népköztársaság és a Vatikán közötti kapcsolat kétoldalú kapcsolat, de a hatása olyan, hogy érinti a Vatikánnak másokkal, más szocialista országokkal való kapcsolatát is. Mi ezt a kapcsolatot azzal a felelősséggel kezeljük, hogy számításba vesszük ezt a körülményt.
 

Colasuonno:

Mostani beosztásomat megelőzően 24 éven keresztül Rómán kívül teljesítettem szolgálatot. Voltam Amerikában, Ázsiában, Afrikában, legutóbb pedig Jugoszláviában teljesítettem szolgálatot. Poggi érsek úrral jó barátságban vagyok. Ő most is segít megismerkednem új munkakörömmel. Csupán most lépek a konkrét ismeretek útjára, eddig csak általános ismeretekkel rendelkeztem Kelet-Európát illetőleg Magyarországot tekintve. Az én kiindulópontom a nyitottság és a dialógusra való készség. Elnök úr törekvéseit is így értékelik.
 

Miklós I:

Mi is a nyitottságra és a dialógusra törekszünk, amikor a Magyar Népköztársaságot képviseljük. Bár vannak, akik úgy ítélik meg, hogy nemcsak az államot képviseljük az egyház felé, hanem az egyházat az állam felé. Ez néha valóban így is van, de hát azért alapvetően a Kormányt képviseljük. Ami az önök itt-tartózkodását és látogatásait illeti, önök rendelkeznek vízummal, ami hosszabb tartózkodást is lehetővé tesz. Az Önök mozgásának útjában semmilyen akadály nem áll. De egy dologra szeretném felhívni a figyelmet. Volt már hasonló eset, amikor Poggi érsek úr a csörötnöki[28] templom felszentelése céljából nem hivatalos látogatásra érkezett Magyarországra. Most ugyanazt tudom Önöknek is mondani. Mi nem állítunk akadályokat az Önök útjába, ezt Bukovsky professzor úr tudja. De figyelmébe ajánlom, hogy értetlenséget, zavart okozhat, ha közvetlenül a bíboros temetését követően önök szélesebb körben mozognak. Most rendkívül nagy a figyelem az Önök szereplése iránt is. A helyzet hallatlanul érzékeny. Minden kérdés ebben az összefüggésben merül fel. Olyan látszat születhet, mintha vizitációt folytatnának, hivatalos eljárásokat bonyolítanának. Mi az önök látogatását nem jelentettük be. Nem jeleztük azt, hogy hivatalos látogatásra érkeztek volna, ezért az Önök utazásának minősége más. Találkoztunk, de ez nem hivatalos tárgyalás. Nem bennünk van gyanakvás önökkel szemben, de azt nem tudjuk biztosítani, hogy másokban ilyen gyanakvás ne ébredjen. Ha Önök meglátogatnak egy beteget, az nem okozhat félreértést, de ha széles körben hoznak létre találkozókat, az zavarokat fog okozni.
 

Colasuonno:

A betegek meglátogatása keresztényi kötelességünk és gondolkoznunk kell Lékai bíboros utódlásának a kérdésén is. Előzetes szondázást szeretnénk folytatni a püspökök körében.
 

Miklós I:

Ezt én megértem, épp ezért jeleztem az Ön számára, hogy közvetlenül a temetés után ez a kezdeményezés visszatetszést kelthet. Még alig temettük el a bíborost, máris folyik az utód felkutatása. Poggi érsek úrral is beszéltünk arról, hogy Lékai bíboros érsek utódlásának a kérdése egészen külön ügy. Erre céloztam az előbb is: nem szeretnénk, ha megerősödne egy olyan találgatás, hogy az önök látogatása most érinti az esztergomi egyházmegye érseki székének betöltését. Erre jelenleg nincs felkészülve a közvélemény és a Kormány sem. Azt mi természetesnek tekintjük, hogy Önök tájékozódnak. Ezt megértjük. A kérdés az, hogy ez az idő alkalmas-e. A legjobb szándékok mellett is tartanunk kell a zavaroktól és félreértésektől. Ezt éppen azért szeretnénk elkerülni, hogy a helyes kibontakozást segítsük, mert egy esetleg felbukkanó zavar éppen a jó megoldás megtalálását hátráltatja. Az lehetséges, hogy én túl óvatos vagyok, de sajnos nem tudjuk biztosítani, hogy esetleg ne következzék be félreértés. Ebben sajnálatos szerepet tölt be a tömegkommunikáció, nem az itthoni, hanem a nyugati országok sajtói. Ausztriában, a Német Szövetségi Köztársaságban nagyon szeretnek velünk foglalkozni, és ennek önök is ki lennének szolgáltatva. Rossz helyzetbe kerülhetnének, ami magyarázkodást igényelne. Ha azonban van alkalom amikor nyíltan ebből a célból érkeznek, hogy tájékozódjanak, konzultáljanak, az ellen nekünk nincs kifogásunk. Azt akkor nem lehet félremagyarázni.
 

Colasuonno:

Elnök úr véleménye szerint mikor kezdhetnénk meg a tárgyalásokat?
 

Miklós I:

Mi a magunk részéről készek vagyunk a tárgyalásra. Ha Önök úgy ítélik meg, hogy itt az ideje, hozzáfoghatunk. Van napirendünk bőségesen. A nyugdíjba vonuló püspökök Vácott és Szegeden, a szombathelyi kormányzás kérdése, segédpüspökök kinevezése, és az esztergomi főegyházmegye kérdése. Mi a tárgyalásokat nagyon komolyan vesszük és semmiképpen nem kívánjuk késleltetni. Reméljük, hogy azok a körülmények, amelyek a tárgyalás eredményességét zavarják, addigra tisztázódnak. Ezek a zavaró körülmények nem teszik eleve lehetetlenné, de nehézségeket okoznak. Az érdemi tárgyalásokra már akár ősszel is sor kerülhet. Megvan a felhatalmazásom a Kormány részéről, hogy megkezdjük a tárgyalásokat, persze a jó megoldás az időt igényel.
 

Colasuonno:

Nincs semmi kétségem a jó szándékot illetően. Úgy értesültem, hogy Elnök úr lehetségesnek tart egy októberben vagy novemberben sorra kerülő római utat.
 

Miklós I:

Igen, én kész vagyok arra, hogy tárgyaljunk, inkább novemberben látom lehetségesnek. Nem titok, hogy a kínai hivatal képviselői érkeznek hozzánk szeptemberben, én magam kubai és vietnámi meghívásoknak kell, hogy eleget tegyek. Ez október végéig lebonyolódhat, ha Önöknek jó november elején, elkezdhetjük tárgyalásainkat.
 

Colasuonno:

A függő kérdésekben.
 

Miklós I:

Igen. Pillanatnyilag mi sem vagyunk felkészülve. Ha novemberben elkezdjük a megbeszéléseinket, kora tavasszal talán márciusban folytathatnánk Budapesten, amelyet követően már remélem, hogy megfelelő előterjesztéseket tehetünk. Lehet persze, hogy ez az idő nem lesz elég, közbejöhetnek nehézségek, de én a magam részéről optimista vagyok. Ahogy erről az Osservatore Romano[29] szólt a bíboros úr nekrológjában és a részleges megállapodás[30] 20 éves évfordulóján megjelent írásában, a készség a Vatikán részéről a kapcsolatok folytatására megengedi, hogy optimista legyek.
 

Colasuonno:

Értem. Ha novemberben és tavasszal két menetben tárgyalunk, ennek révén elérhető eredmény.
 

Miklós I:

Én remélem.
 

Colasuonno:

A római tárgyalás célja lehet tehát, hogy tavasszal elérhetőek legyenek az eredmények.
 

Miklós I:

Lehetséges, és az is, hogy csak részben jutunk eredményre. Mi a magunk részéről nem ragaszkodunk egyetlen konstrukcióhoz. Mi hagyjuk magunkat megegyezéshez vezetni, ha ez jó megegyezés. Most már 22 éves praxisunk van ebben. Ha nem is egyenletesen, esetenként megtorpanásokkal, de a tárgyalásaink konstruktívak voltak.
 

Colasuonno:

Köszönöm Elnök úr szavait, jó utat kívánok soron következő utazásaihoz. Megújítom az önnek szóló meghívásunkat Rómába. Bizakodom a szívélyes folytatásban. Ha Elnök úr jelzi számunkra az alkalmas időpontot, mi készek vagyunk a fogadására.
 

Miklós I:

A követségen keresztül küldünk majd alternatív időpontokra javaslatot. Szeretnénk önt is jobban megismerni. Mi a magunk részéről nyitott szívvel és nyitott értelemmel fogadjuk. Azt szeretnénk, ha ön nem érezné túlságosan terhes munkának a feladatát.
 

Colasuonno:

Nagyon köszönöm, de sosem volt könnyű a dolgom.
 

Miklós I:

Nagyon sok múlik azokon, akik csinálják. Ebben van jelentősége a szubjektív faktoroknak. Kölcsönösen sokat tudunk egymásnak könnyíteni, de nehezíteni is. Ha figyelemmel vagyunk egymás szempontjaira, akkor lehetséges jó eredmények elérése. Nekünk ma már van múltunk és ez jelentős könnyebbség. Sokkal nehezebb volt még kapcsolatunk elején, amikor nem volt tapasztalatunk, nem ismertük egymást. Járatlan úton indultunk el akkor még Msgr. Casarolival[31].
 

Colasuonno:

Erőt ad az, hogy van értelme a munkának. Ez mindkét részről így van. Önök képviselik a magyar államot, mi pedig a Szentszéket. De mindketten a népet képviseljük mi vallásilag, Önök pedig szekulárisan. Nagy örömmel jöttem Budapestre. Látjuk a szárnyakat és a lábakat. Az a benyomásom, hogy ez a város a legszebb a világon. Én már nagyon sok helyen megfordultam a világon és sok mindent láttam.
 

Miklós I:

Ismerkedjen meg velünk. A munkát jól csak a körülmények ismeretében lehet végezni. Ha van ideje, mi szívesen segítünk, hogy itt-tartózkodása során minél többet láthasson.
 

Colasuonno:

Két beteg püspököt szeretnénk meglátogatni a kórházban.
 

Miklós I:

Nem állítok önök elé tilalomfákat. Amit elmondtam Önnek, az becsületes feltárása a körülményeknek.
 

Colasuonno:

Értem.
 

Bukovsky:

Legutóbb jelöltünk személyeket Szombathely, Szeged és Vác tekintetében. Azonban problémák támadtak és ezért szeretnénk új jelölést tenni. Lehetséges lenne ez a nagykövetségen keresztül?
 

Miklós I:

Ez lehetséges, de ha már szóba hozta a kérdést, elmondanám, hogy van egy zavar, amit érzékelünk. Egyházi személyek nem szívesen vállalnak funkciókat, ezt észlelem. Bizonyára több oka van ennek, el kellene azonban gondolkodni rajta.
 

Colasuonno:

Mind a három esetben?
 

Miklós I:

Én ezt nem konkrétan, hanem általánosan mondom. Nagyon sokféle hatás érte a magyar hierarchiát, erről én már korábban többször beszéltem. Támadások, méltatlan vádak. Ugyanakkor a Szentszék nem ad egyértelmű támogatást a püspököknek. Ezt én nem akartam szóba hozni, de most, hogy említették, mégis megteszem. Sosem értettem ezt a magatartást. Beszéltem erről Poggi érseknek, Casaroli bíboros államtitkárnak, Kolvenbach[32] generális úrnak. A mi hazai viszonyaink a legrendezettebbek. A vatikáni–magyar kapcsolatok is talán a legfejlettebbek. Ezt érzékeltette az Osservatore Romano cikke a megállapodás 20. évfordulója alkalmából. És mégis. Azok a püspökök, akik ennek a művelői, nem kapják meg azt a védelmet, amit megérdemelnének. Mi a lehetőségeink szerint megvédjük őket, de a Szentszék ilyen erőfeszítése nem látszik. Én ezt nem önöknek címzem személyesen, viszont nem először mondom. Talán van összefüggés ezzel a problémával, hogy a papok vállalják vagy sem a felelős funkcióba való jelöléseket. Én ezt nem tudom biztosan, csak eszembe jut, mint egy lehetőség. Érdemes lenne önöknek elemezni, hogy nem kellene-e korrigálni a magatartásukat. Én nem akarom ezt Önök helyett értékelni, csupán megemlítettem. Úgy gondolom, hogy az a korrekt, ha ezeket a gondokat önöknek mondom el, nem pedig egy újságírónak. Ezt mi nem tesszük, mi nem szeretjük a szenzációkat, mint mások.
 

Colasuonno:

Arra kérem elnök urat, hogy ha ennek az analízisnek a végére ér, mondja el nekünk az eredményt. Az Önök látószögéből mutatkozhatnak olyan részletek, ami nekünk segít a helyes álláspont kialakításában.
 

Miklós I:

Köszönöm az érsek úr bátorítását. És arra kérem önöket, hogy kölcsönösen önök is tegyenek megjegyzéseket tapasztalataikkal kapcsolatban.

Nekem nem feladatom az egyház érdekének a védelme, de az a véleményem, hogy ami az egyháznak rossz, az nem szükségképpen jó nekünk. És ez fordítva is így van. Vannak, akik féltik a szocializmust az egyháztól és megfordítva is. Nekem az a véleményem, hogy akinek erős a hite, az nem fél. Vannak természetesen lényeges különbségek, de vannak olyan még fontosabb kérdések, amelyekben lehet közösen felelősen tenni. Történelmi perspektívában ezek a kérdések a legfontosabbak. Ez nem az én magánvéleményem. Erről szóltak 1977-ben Kádár János és VI. Pál pápa találkozásuk során. Az ott elhangzottak alappillérei annak, amit most építünk. A jelenlegi helyzet nem befejezett, inkább egy új szakasz kezdete. Mi nem bocsátkozunk vitába olyan fórumokkal, amelyek napi szinten politizálnak, voltak olyan hangok, hogy Lékai bíboros halálával befejeződött egy szakasz. Nekem az a véleményem, hogy történelmileg éppen csak elkezdődött egy szakasz. VI. Pál pápa is történelmi szemlélettel mondta a maga véleményét.
 

Colasuonno:

Mi folytatjuk az eddigi utat.
 

Miklós I:

Nagyon örülök a megismerkedésnek, mi Bukovsky professzor úrral már régóta ismerjük egymást. Érezzék jól magukat Magyarországon.
 

Budapest, 1986. július 10.

[Aláírás:] Bugár Péter

Készítette: Bugár Péter

Gépelte: Bojszkóné[33]
 

Az irat jelzete: HU-MNL-OL-M-KS 288-22-1986-22-3-11.

 

3. sz. dokumentum

 

Miklós Imre jelentéselőterjesztése Lakatos Ernőnek (Budapest, 1987. május 14.) [34]

 

[Rábélyegezve és kézzel írva:] APO/544

ÁLLAMI EGYHÁZÜGYI HIVATAL

ELNÖK

 

Szigorúan titkos

0016/5-2/1987.

1 db melléklet

[Bélyegző:] Dr. Hellebrandt László[35]

Lakatos Ernő elvtársnak,

az MSzMP KB Agit. Prop. Osztály vezetője

Budapest

 

Kedves Lakatos Elvtárs!

 

Mellékelten előterjesztem jelentésünket a Vatikán képviselőivel folytatott tárgyalásról.

Kérem a jelentést bemutatni Kádár János[36] elvtársnak.

 

Elvtársi üdvözlettel:

Miklós Imre

 

Melléklet: Miklós Imre által írt jelentés

(Budapest, 1987. május 14.)

 

[Rábélyegezve és kézzel írva:] APO/544

ÁLLAMI EGYHÁZÜGYI HIVATAL

Szigorúan titkos!

0016/5-2/87.
[Bélyegző:] Dr. Hellebrandt László
 

Jelentés

a Vatikán képviselőivel folytatott tárgyalásról

 

1987. május 1–10. között hazánkban tartózkodott Francesco Colasuonno c. érsek, rendkívüli felhatalmazású nuncius és John Bukovsky professzor, az Egyházi Közügyek Tanácsának munkatársa.

A vatikáni küldöttség részt vett május 2-án Dankó László püspökké szentelésén Kalocsán és május 9-én az egri bazilika felszentelésének 150 éves évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. Látogatást tettek Székesfehérvárott, Vácott és Pécsett a katolikus püspökségeken, Budapesten a Piarista és a Miasszonyunk Iskolanővérek rendjénél. Itt-tartózkodásuk alatt két alkalommal hivatalos tárgyalást folytattunk időszerű személyi kérdésekről.

 

1.

A Vatikán képviselői az előzetes előkészítő megbeszélésekkel összhangban egri érseknek Seregély István szombathelyi egyházmegyés plébánost, szombathelyi megyéspüspöknek Konkoly István szombathelyi egyházmegyés plébánost, szeged-csanádi megyéspüspöknek Gyulai Endre[37] szegedi plébánost jelölték. Mindhárom jelölttel kapcsolatban megerősítettem, hogy kész vagyok a Népköztársaság Elnöki Tanácsához előterjesztést tenni[38]. Javasoltam ugyanakkor, hogy a Vatikán illetékesei mérlegeljék azt a körülményt, hogy az egri főegyházmegye, amely több eltérő hagyományú részből tevődik össze, olyan kormányzót igényel, aki képes a felmerülő bonyolultabb körülményeknek megfelelni és ebben az esetben Konkoly István személyi adottságai megfelelőbbek, mint Seregély Istváné. Hangsúlyoztam: nincs okunk ellenezni az érseki, illetve megyéspüspöki kinevezéseket, azonban a diszkrimináció látszatával kell számolnunk, mivel Dankó Lászlót ideiglenes megbízatású c. püspök, apostoli kormányzónak nevezte ki a pápa. Azt ajánlottam, hogy vagy a három most kinevezésre kerülő személy legyen apostoli kormányzó, vagy egyidejűleg Dankó László is kapja meg a kalocsai érseki kinevezést.

A Szentszék képviselői ezzel a kezdeményezésemmel egyetértettek. Vállalták, hogy a május 10-ét követő héten előterjesztést tesznek a pápának, amiről rövid határidőn belül tájékoztatást küldenek. Az előterjesztés alternatív[39]:

1.  

Konkoly István vagy Seregély István	egri érsek, illetve szombathelyi püspök
Gyulai Endre	szeged-csanádi püspök
Dankó László	kalocsai érsek

2.  

Konkoly István vagy Seregély István	egri c. érsek, c. püspök egri, ill. szombathelyi apostoli kormányzó
Gyulai Endre	szeged-csanádi c. püspök, apostoli kormányzó

 

Kilátásba helyeztem, hogy ha időben választ kapunk, előterjesztést teszek a májusi Elnöki Tanács ülése elé a szükséges előzetes hozzájárulásra.

Egyetértés alakult ki abban, hogy a megyéspüspöki helyek betöltését követően az ősszel sorra kerülő hivatalos tárgyalásokon a szükségessé vált segédpüspöki kinevezések kérdéséről folytassunk tárgyalásokat Rómában.

 

2.

Francesco Colasuonno érsek a Kárpátaljai területen élő, magyar nemzetiségű római katolikus papokkal kapcsolatban kérte, járjak közben a Szovjetunió Egyházügyi Hivatalánál, hogy a pápa apostoli áldását küldhesse számukra. Ennek előzménye, hogy Csáthy József Kárpátaljai római katolikus pap levélben kérte a pápát az apostoli áldás küldésére. A Szentszék kész e kérés teljesítésére, de előzetesen konzultálni kíván a megoldás lehetőségéről. Amikor Paskai László prímás-érsek ez év nyarán Rómába érkezik az érseki pallium átvételére, átvehetné a pápától azokat a rózsafüzéreket, amelyeket II. János Pál pápa az apostoli áldással együtt küldene, amennyiben előzetes egyetértés alakulna ki abban, hogy azokat továbbíthatja is a címzetteknek.

Colasuonno érsek további kérdésként vetette fel, lehetséges lenne-e, hogy Magyarországon katolikus papokat képezzenek a Szovjetunióból származó növendékekből azzal a céllal, hogy a végzést követően a Szovjetunióban működjenek?

A kérdésre válaszul tájékoztattam a Vatikán képviselőit, hogy nincs felhatalmazásom közvetítésre. Elmondtam, hogy Budapesten folyik rabbiképzés a Szovjetunióban élő zsidó vallású közösségek szükségleteinek ellátására. Korábban már felmerült a Kárpátaljai terület magyar nemzetiségű református vallású híveinek ellátását végző református papképzés.

Nem utasítottam el, de nem is vállaltam a közbenjárást. Kilátásba helyeztem, hogy alkalomadtán érdeklődöm az ügyben.

 

Értékelés:

A Vatikán képviselőivel folytatott tárgyalást mindvégig szívélyesség és a nyílt vita jellemezte. A személyi kérdések során felmerült javaslatok számunkra politikailag kedvezőek, a jelöltek püspöki kinevezése a magyar katolikus püspöki kar összetételét fiatalítja és a politikai együttműködést hosszabb távon kedvezően alakítja. A jelöltek mindegyike alkalmas arra, hogy egyházkormányzói munkájukkal ne csak megőrizzék a politikai együttműködés eddig elért eredményeit, hanem azt közösen tovább is fejlesszük.

A vatikáni delegáció itt-tartózkodása során a különböző rendezvényeken a püspöki kar tagjaival való találkozásokon tapasztalatokat szerzett arról, hogy az állam és az egyház közötti kapcsolat rendezett, a kialakult viszony a katolikus egyház érdekeit is figyelembe veszi. Érzékelték azt is, hogy a magyar katolikus egyház vezetői a kialakult gyakorlatot kívánják folytatni, azon nem akarnak változtatni. Amennyiben az Államtitkárság a pápa elé tudja terjeszteni javaslatait és megszületik a döntés e hónap közepéig és a Népköztársaság Elnöki Tanácsa előzetes hozzájárulását megadja, úgy az újonnan kinevezett püspökök beiktatására június hónapban kerül sor.
 

Budapest, 1987. május 14.

Miklós Imre

 

Az irat jelzete: HU-MNL-OL-M-KS 288-22-1986-22-3-22.