Csány József „nyilas számonkérő” naplója

Az 1944. októberi nyilas hatalomátvételtől a háború végéig tartó időszak Zala megye történetének egyik legkevésbé ismert periódusa. Ez jórészt azért van így, mert a megyei levéltár meglehetősen kevés iratot őriz ebből a korszakból. A közigazgatási szervek iratanyagának jelentős része már a háborús események alatt megsemmisült, a Nyilaskeresztes Párt dokumentumai pedig eltűntek, vagy csak néhány irat maradt meg belőlük a népbírósági aktákban. Ilyen körülmények között felértékelődnek a korabeli naplók, valamint az eseményeket átélt személyek visszaemlékezései, bár túlságosan sok ezekből sem maradt ránk. Különös szerencsének tekinthetjük tehát azt, hogy a Nagykanizsai Népbíróság iratai között egy olyan napló maradt fenn, amelynek szerzője nemcsak átélte az eseményeket, hanem a nyilas hatalom szolgálatában állva azok aktív résztvevője volt.

 

Bevezető

Csány József naplója

Az államrendőrség keszthelyi járási kapitányságának politikai osztálya 1945 szeptemberében kezdte vizsgálni Csány József, a Nemzeti Számonkérés (NSZ), vagy más néven a Nemzeti Számonkérő Különítmény (NSZK) nevű nyilas belbiztonsági szerv egykori járási felderítőjének ügyét.[1] A Magyar–Amerikai Olajipari Rt. (MAORT) autószerelőjéből egy rövid időre lényegében belső elhárítóvá előlépett Csány József esete több szempontból is rendhagyónak nevezhető, de leginkább az teszi érdekessé, hogy 1945 januárjától kezdve naplót vezetett a vele történt fontosabb eseményekről. A feljegyzéseit tartalmazó noteszt később csatolták a népbírósági iratokhoz, így az fennmaradt, és segítségével bepillantást nyerhetünk a keszthelyi nyilasok uralmának utolsó heteibe.

Csány József pályafutásának áttekintése előtt érdemes magát a naplót is megvizsgálnunk. Ami annak külső megjelenését illeti, tulajdonképpen egy 12 x 20,4 cm nagyságú, fekete vászonkötésű notesz, amely 17 lapot tartalmaz. A negyedik lapot kitéptek belőle, de a szöveg folyamatosan halad tovább, tehát azt a szerző saját maga távolította el. A naplót kézzel írták, és a kézírás egyértelműen egyazon embertől származik. Az íróeszköz ceruza volt, de a naplót szemmel láthatóan nem ugyanazzal az egy ceruzával írták. A kézírás viszonylag jól olvasható, a szöveg pedig kerek egész, egymáshoz logikusan kapcsolódó mondatokból áll.

Az első naplóbejegyzés 1945. január 1-jén született, ezt követően azonban dátumok nem szerepelnek a szövegben. Az egyes napok eseményeit a szövegrészek közötti kihagyás és hullámos vonal különíti el egymástól. Ezt az eljárást a szerző meg is indokolta az alábbi meglehetősen letargikus és talán kissé közhelyesnek tűnő bejegyzéssel: „A történések úgysem függenek a napok számától – nevétől. Újév? Lényegtelen, mert éppen olyan keveset ígér, mint a tegnap, avagy holnap. Ünnep? Ma is kemény munkában voltam.” Végigolvasva a naplót, úgy tűnik, hogy a bejegyzések az eseményekkel nagyjából egy időben születtek. Azonban a dátumok hiánya mégiscsak felébreszti a gyanút, hogy a szöveg esetleg utólag íródott. A népbírósági eljárás során a notesz az 1946. május 16-án Keszthelyen megtartott főtárgyaláson bukkant fel, amikor a védőügyvéd védence „lelki ziláltságának bizonyítására” terjesztette azt a bíróság elé.[2] Legkésőbb tehát 1946 tavaszára el kellett készülnie. Ugyanakkor a fogalmazásmód, az események részletes, élményszerű leírása mégiscsak az egyidejűséget erősítheti.

A korabeli sajtóhíradások, a levéltári iratok, valamint a szakirodalom alapján minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy Csány József megtörtént eseményeket rögzített, az általa említett nyilas pártvezetők és pártszolgálatosok is – egy-két kivételtől eltekintve – beazonosíthatók. Vagyis tartalmát illetve a napló hitelesnek minősíthető. Az említett források segítségével az is igazolható, hogy az eseményeket Csány kronológiai sorrendben rögzítette, az utolsó bejegyzések valamikor 1945 márciusának első hetében készülhettek.

A napló hitelességének és Csány József tevékenységének megítélése szempontjából kiemelt jelentősége van az eseményekkel lényegében egyidejűleg keletkezett dokumentumoknak, amelyeket csatoltak a népbírósági iratokhoz. Ugyanis az egyik Csány által lefolytatott eljárásból kifolyólag a Nemzeti Számonkérés szervezetének nagykanizsai nyomozócsoportja belső vizsgálatot indított. Az összefoglaló jelentés, valamit az ahhoz csatolt jegyzőkönyvek (a továbbiakban NSZ-jegyzőkönyvek) pedig egyértelműen bizonyítják, hogy Csány József ezekben a hetekben valóban az említett nyilas biztonsági szerv járási felderítőjeként tevékenykedett, és feladatát komolyan véve próbált is intézkedni.

 

Csány József pályafutása 1945 februárjáig

A Nagykanizsai Népügyészségen rögzített kihallgatási jegyzőkönyv szerint Csány József 1914. október 4-én született Budapesten, három középiskolai osztályt végzett, foglalkozása autószerelő volt. Keszthelyen lakott, nős volt és két gyermek édesapja. Katonai szolgálatot teljesített. Elmondása szerint büntetlen előéletű, de „szociális felfogása” miatt két alkalommal is összetűzésbe került a hatóságokkal. 1935-ben Középbogárd[3] község március 15-i ünnepségén mondott beszédet, melyben a „birtokelosztást” kifogásolta. Állítása szerint emiatt a csendőrség kommunista agitációval vádolta, de néhány nap őrizet után elengedték. 1941-ben versei miatt a siófoki rendőrséggel gyűlt meg a baja: ez alkalommal is kommunista eszmék terjesztésével gyanúsították.[4] A népügyészségi kihallgatást vezető dr. Nádasy Ferenc[5] népügyész azt nem firtatta, hogy az említett március 15-i ünnepségen milyen minőségben, kinek a felkérésére szólalt fel. Csány mindenesetre azt vallotta, hogy 1945 februárja előtt semmiféle politikai pártnak nem volt tagja. A népbírósági iratokból, valamint a naplóból még annyit tudhatunk meg pályafutásáról, hogy katonaként megjárta a frontot, ahol légnyomást kapott, emiatt hadirokkanttá nyilvánították. Hazatérése utána pedig a MAORT autószerelőjeként dolgozott. [6] A rendelkezésünkre álló dokumentumokból az is kiolvasható, hogy igencsak érzékeny volt a társadalmi igazságtalanságokra, és élénken foglalkoztatták a politikai kérdések. A tanúvallomások szerint 1944 novemberétől kezdve az Apponyi utcai[7] lakásához közeli cipészmesternél gyakran folytatott politikai eszmecserét az ott összegyűlt alkalmi ismerőseivel, és többször kifejtette, hogy hungarista elveket vall, de a nyilasokkal nem akar közösséget vállalni.[8]

A napló első bejegyzését Csány József tehát 1945. január 1-jén írta meg, ekkorra a harcok már elérték Zala vármegye közvetlen előterét is. A Balaton déli partját szinte teljes hosszában elfoglalta a Vörös Hadsereg, és a frontvonal a tó északkeleti csücskétől húzódott tovább Székesfehérváron át Budapestig.[9] A naplóban rögzített események többnyire az ekkor nagyközségnek számító Keszthelyen játszódtak. Szálasi hatalomátvétele után a település közigazgatási vezetői a helyükön maradhattak, de a valódi hatalom a Nyilaskeresztes Párt és az itt állomásozó német katonaság kezében volt. Keszthelyen a Gestapónak (Geheime Statspolizei – Titkos Államrendőrség), illetve az SD-nek (Sicherheitsdienst – Biztonsági Szolgálat) is volt irodája. A településen lengyel internálótábor működött, amely a tanúvallomások szerint az ún. Csányi-féle szállodában volt elhelyezve.[10] A naplóíró figyelmét ezekben a napokban, hetekben a háborús állapotok miatt egyre nehezedő életkörülmények, valamint a nyilasok által elkövetett visszaélések kötötték le. A szöveg alapján úgy tűnik, hogy komoly lelki megrázkódtatást okoztak számára a karhatalom által végrehajtott kivégzések, a káoszba hajló közállapotok, a nyilasok hatalmaskodásai. Többször említette a deportált zsidó kereskedők árukészletének kiárusítását is, amit egyszerűen csak szabadrablásnak minősített. Kezdetben csak tehetetlenül figyelte a körülötte zajló eseményeket, majd egyre inkább az a meggyőződés alakult ki benne, hogy mindenáron tennie kell valamit a visszaélések megfékezésére. Bár ezt a naplóban nem részletezte, de úgy tűnik, világosan látta, hogy erre csak akkor lesz lehetősége, ha ő maga is csatlakozik a hatalmat birtokló Nyilaskeresztes Párthoz. Döntését ugyanakkor nem csupán a lelki alkatából eredő lelkiismereti vívódások motiválhatták. A naplóban arról is említést tett, hogy az egyik, korábban izraeliták tulajdonában álló bolt kiárusítása alkalmával a feleségét egy nyilas pártszolgálatos kiállította a sorból, mondván, hogy az ő férje nem párttag.[11] Vagyis a személyes sértettsége is arra ösztönözhette, hogy valamilyen pozíciót szerezve léphessen fel az önkényeskedő nyilas pártszolgálatosokkal szemben.

 

Csány József tevékenysége a Nemzeti Számonkérés szervezetében

Csány január utolsó napjaiban kért meghallgatást Molnár József[12] járásvezetőtől, és előadta neki, hogy önként vállalna valamiféle rendfenntartó feladatot. A napló szerint Molnár egyszerűen kinevette. Ám Csány nem adta fel ilyen könnyen, és nem törődve a fagyos időjárással, egy teherautó platóján kuporogva elutazott Szombathelyre, hogy ott valamilyen magasabb hivatalban adhassa elő terveit. Ugyanis Budapest ostroma miatt a Szálasi-kormány több minisztériuma is Vas vármegyébe, Szombathelyre helyezte át székhelyét.[13] Itt már nagyobb megértéssel fogadták, és készségesen felvilágosították a további teendőkről. A népügyészség előtt Csány azt vallotta, hogy február 1-jén lépett be a Nyilaskeresztes Pártba, a már említett NSZ-jegyzőkönyvek szerint pedig február 15-én nevezték ki a Keszthelyi járás felderítőjévé.[14] A napló adatai alapján azonban könnyen elképzelhető, hogy a pártba valamivel később nyert felvételt. Akárhogy is történt, pártonkívüliből meglepően rövid idő alatt fontos beosztásba került. Ez sokat elárul a nyilaspártot sújtó káderhiányról és zavaros belső viszonyairól. Egyébként az eddig feltárt adatok alapján úgy tűnik, hogy Csány a maga három középiskolai osztályával és autószerelő szakmájával iskolázottság tekintetében igencsak kilógott a jellemzően hat elemit végzett keszthelyi pártszolgálatosok, párttagok közül. Közvetlen felettese Gerócs György,[15] az NSZ felderítőinek megyei vezetője lett.

A napló szerint a kinevezés birtokában Csány megpróbálta megmenteni a szökött vagy katonaszökevénnyé nyilvánított honvédeket. Elképzelése az volt, hogy a dezertőröket nem engedi agyonlövetni, hanem inkább bevonultatja őket a sárvári 22. bevonulási központba. A naplóbejegyzések és a tárgyaláson felvett jegyzőkönyvek szerint Simonics Gyula[16] zalavári szabósegédet valóban sikerült megmentenie a felelősségre vonástól, aki ezt később a népbíróság előtt személyesen is igazolta. Egy ismerőse, a népbírósági eljárásban szintén tanúként szereplő Németh István[17] cipész részére pedig a bevonulás alóli felmentést igazoló iratokat állított ki. A naplóban nevek említése nélkül további, általa bevonultatott személyekről is írt, de velük kapcsolatban nem rendelkezünk bővebb adatokkal.[18] Az meglehetősen valószerűtlen, hogy egymaga képes lett volna nagyobb számú szökevényt megmenteni, feltételezhetően csak néhány emberen tudott segíteni. Azt egyébként, hogy Keszthelyen hányan estek áldozatul a karhatalom által végrehajtott kivégzéseknek, legjobb esetben is csak megbecsülni lehet. A keszthelyi állami halotti anyakönyv mindössze három bejegyzést tartalmaz: 1945 januárjában Lőrinc Gézát és Frank Miklóst, egy hónappal később pedig Kun Nándort végezték ki.[19] A helytörténeti irodalom ezzel szemben közel tucatnyi kivégzésről tesz említést.[20] A Nagykanizsai Nemzeti Bizottság hivatalos lapja, a Zala című napilap értesülése szerint a nyilas érában Keszthelyen húsz kivégzést hajtottak végre.[21] Naplójában Csány csupán két konkrét személyről írt, az egyikük feltehetően Lőrinc Géza, a másik név szerint is említett áldozat pedig Frank Miklós volt. Ugyanakkor a keszthelyi laktanyában tett látogatásáról az alábbiakat jegyezte fel: „Ma körülnéztem a laktanya belsejében és udvarán. Feltűnt a sok földhányás és érdeklődésemre Kiss zászlós megjegyezte, hogy agyonlőtt zsidók és katonaszökevények.”[22] Ezt a bejegyzést alátámasztja az említett napilap tudósítása, amely éppen a laktanya udvarán zajló exhumálásokról adott hírt. A cikk megjelenéséig hét áldozat maradványait emelték ki a földből.[23]

A katonaszökevények mellett Csány figyelmét a kaotikus közállapotok és a nyilaspárt tagjai által elkövetett különféle visszaélések kötötték le. A napló alapján úgy tűnik, hogy őszinte megdöbbenéssel figyelte a körülötte zajló eseményeket, és feltette magának a kérdést: „Mi szállta meg az embereket, hogy mindent gyűjtenek, ami a másé és miért fáj ez nekem?”[24] Az persze nem meglepő, hogy a háborús körülmények között túlélésre berendezkedő emberek többsége nem sokat törődött a magántulajdon szentségével. Könnyen lehet, hogy amikor a saját családjáról volt szó, a naplóíró sem volt annyira visszafogott. Legalábbis erre utalhat az, hogy Siófokról kimentett édesanyját és rokonait Balatonakarattyán „egy villában” helyezte el. Azt viszont már nem részletezte, hogy a villa kié volt. Ettől függetlenül eltökélte magát, hogy legalább a párt soraiban megpróbál rendet tenni, és igyekezett lebuktatni azokat a párttagokat, akik helyzetükkel visszaélve nyerészkedtek.

Az első ilyen ügyet elég részletesen ismerjük, mivel a napló és a népbírósági iratok mellett az NSZ-jegyzőkönyvek is rendelkezésünkre állnak. Az ügy főszereplője egy bizonyos Gaál Sándor[25] nyilas párttag és pártszolgálatos. Gaál egy rövid ideig már 1940-ben is tagja volt a Nyilaskeresztes Pártnak, majd a hatalomátvétel után újra belépett a pártba, és csatlakozott a fegyveres pártszolgálathoz. A későbbi fejlemények tükrében úgy tűnik, hogy meglehetősen jó kapcsolatban állt a helyi pártvezetőkkel. Feltehetően ennek köszönhette, hogy átadták neki a deportált Kertész Ernő férfiruhaüzletét, amelyben gyümölcskereskedést rendezett be.[26] Ráadásként még egy négyszobás lakást is kiutaltatott magának a Szálasi Ferenc utca 25. szám alatti házban (a népbírósági iratokban Bartha-féle lakásként emlegették).[27] Amikor Gaált népbíróság elé állították, az egyik tanú azzal vádolta, hogy több, egykor izraelita tulajdonban volt üzlet kiárusításában is részt vett, és a várakozók közül gyakran elzavarta azokat az asszonyokat, akiknek férje nem volt párttag.[28] Fentebb már esett szó arról, hogy Csány felesége is így járt, vagyis nem zárható ki, hogy Csányt a sértettség is vezette, amikor fellépett Gaál Sándor ellen. Az eljárás indoka árdrágítás volt, eszerint a piacon – sokszor fenyegetéssel – olcsón beszerzett gyümölcsöket a saját üzletében három-négyszeres áron adta tovább. Erre hivatkozva Csány február 17-én bezáratta Gaál boltját, a lakásából pedig kilakoltatta, majd némi huzavona után Csány épp ebben a lakásban rendezte be saját irodáját.[29]

 


Jegyzőkönyv Gaál Sándor árdrágítási ügyében
Keszthely, 1945. február 17.
Az irat jelzete: HU-MNL-ZML-XXV.16.b.-61/1946 ‒ Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára, A jogszolgáltatás területi szervei, Nagykanizsai Népbíróság iratai, Népbírósági perek, Csány József népellenes bűntette.

 

 


Kilakoltatási parancs

Keszthely, 1945. február 17.

Az irat jelzete: HU-MNL-ZML-XXV.16.b.-61/1946.

 

A naplóban olvashatunk egy sokkal nagyobb súlyú ügyről is, mégpedig a fentebb említett Kun Nándor izraelita vallású fa- és építőanyag-kereskedő vagyonának széthordásáról. A város egykor sikeres vállalkozóját február 25-én végezték ki Keszthelyen.[30] Csány értesülése szerint Kun zár alá vett Hajdú utcai[31] lakásában 400 000 pengőnyi értéket vettek lajstromba. A lakás felnyitásával megbízott Kozma János népbíróság előtt tett vallomása szerint 3‒4 kocsira lett volna szükség az ott tárolt holmi elszállításához.[32] Ezek az információk nem állhattak messze az igazságtól, hiszen 1937-ben Kun Nándor Keszthely legnagyobb adófizetőinek sorában még a 17. helyet foglalta el.[33] Csány véleménye szerint a helyi pártszervezet teljes tagsága érintett volt a sikkasztásban, ahogy ő fogalmazott: „Most az egész pártot lekapcsoltathatnám.”[34] Úgy látszik, az ügy elég nagy port kavart még a nyilasok körében is, annak azonban nincs nyoma, hogy az elkövetők közül Csány bárkit is felelősségre tudott volna vonni. Ebben az is szerepet játszott, hogy addigra már a helyi pártvezetők nyíltan szembefordultak vele és minden eszközzel próbálták eltávolítani hivatalából. Az események egyik fő mozgatója a fent említett Gaál lehetett, aki kapcsolatait felhasználva igyekezett elégtételt venni az őt ért sérelem miatt. Nemcsak a nyilaspártnál jelentette fel Csányt, hanem a Keszthelyen működő Gestapo-irodánál is. A németek előtt azzal vádolta, hogy az SS-katonaként szolgáló fia, ifj. Gaál Sándor miatt zaklatja, de ezzel a vádaskodásával nem ért el eredményt. A Nemzeti Számonkérés Szervezete nagykanizsai csoportja azonban nyomozást indított Csány ellen, melynek során arra a megállapításra jutottak, hogy az üzlet bezárásakor szabálytalanul járt el, mivel „neki nyílt fellépésre joga nem volt”.[35] Annak azonban semmi nyoma, hogy emiatt komolyabb büntetésben részesítették volna.

 


Csány József vallomása a Nemzeti Számonkérés parancsnokságán

Keszthely, 1945. március 2.

Az irat jelzete: HU-MNL-ZML-XXV.16.b.-61/1946.

 


A Nemzeti Számonkérés nagykanizsai csoportjának jelentése

Keszthely, 1945. március 7.

Az irat jelzete: HU-MNL-ZML-XXV.16.b.-61/1946.

 

Azt már meglehetősen nehéz kibogozni, hogy a nyilas uralom utolsó heteiben miként alakult Csány József sorsa. A népbíróság előtt azt vallotta, hogy 1945. március elején már nem volt hivatalban, a napló szerint viszont megbízatását ideiglenesen meghosszabbították. A keszthelyi rendőrségen felvett vallomása szerint március utolsó napjaiban a többi nyilashoz hasonlóan elhagyta Keszthelyt és az ausztriai Judenburg városáig menekült.[36]

 

Csány József a népbíróság előtt

A rendelkezésünkre álló iratokból nem állapítható meg, hogy a családjával együtt Ausztriába menekült Csány mikor és milyen körülmények között tért vissza Magyarországra, illetve miként került a hatóságok látókörébe. Biztosan csak annyit tudunk, hogy a keszthelyi járási rendőrkapitányságon 1945. szeptember 1-én rögzítették az üzletéttől megfosztott és kilakoltatott nyilas feleségének, Gaál Sándornénak a tanúvallomását. Ezt követően a detektívek még hét tanút hallgattak meg, utolsóként dr. Oroszlán István[37] adóügyi jegyzőt, aki 1945. december 20-án tett vallomást. A népügyész 1946. február 12-én készítette el a vádiratot, amelyben az ekkor még szabadlábon lévő Csányt népellenes bűntettel vádolta meg. Az első vádpont szerint kényszer nélkül csatlakozott a Nyilaskeresztes Párt Nemzeti Számonkérő Szervezetéhez, vagyis „fasiszta, illetőleg demokráciaellenes párt szervezetében járásvezetői tisztséget vállalt.” Ezenkívül azzal is megvádolta, hogy menekülés közben Csiszár Lajos keszthelyi fuvarostól erőszakkal vette el lovait és szekerét, tehát „a fasiszta uralmi rendszer eszközeinek saját céljaira való felhasználásával vagyon elleni bűncselekményt követett el.”[38]

Két hónappal később, április 5-én Csányt Nagykanizsán a népbíróság tanúként idézte be Nagy Gyula ügyében – ő volt az a nyilas pártszolgálatos, aki a párt utasítása alapján segédkezett a meneküléshez szükséges fogat lefoglalásában. A tárgyaláson szembesítették Csányt és Csiszárt, ennek alapján a népügyész indítványára a népbíróság ott helyben elrendelte az egykori járási felderítő előzetes letartóztatását.[39] A tárgyalás után átkísérték a nagykanizsai törvényszék fogházába.[40]

Csány ügyében a Nagykanizsai Népbíróság 1946. május 16-án Keszthelyen tartotta meg a nyilvános főtárgyalást. A vádlott meghallgatása után öt tanú következett, köztük volt Csiszár is, aki Csány erőszakos, fenyegető fellépését emelte ki. Simonics Gyula ellenben azt vallotta, hogy az életét köszönheti a vádlottnak. A helyzetet tovább bonyolította, hogy Csány a bíróság előtt lelkileg összeomlott, lényegében halálos ítéletet kért maga ellen. Ennek hatására a népbíróság elrendelte elmeorvosi vizsgálatát, melynek eredménye az alábbi volt: Csány József „tébolyodottság (paranoia) elmebetegségben szenved […]. 1945. február, március és április hónapokban is ebben a tébolyodottság elmebetegségben szenvedett és akaratának szabad elhatározó képességével nem bírt.[41] Mindennek alapján a népbíróság az 1946. július 23-án meghozott végzéssel ejtette a Csány ellen felhozott vádakat és az eljárást megszüntette.[42]

Az a naplóból is kiolvasható, hogy írója lelkileg labilis, tépelődésre, depresszióra hajlamos személy volt. Ugyanakkor az általa kiállított jegyzőkönyvek, az ellene indult belső vizsgálat során tett tanúvallomása és a naplóbejegyzések alapvetően összeszedett, rendezett gondolatmenetet tükröznek. A népbírósági eljárás során pedig egyetlen tanú sem utalt arra, hogy a vádlott korábban bármilyen mentális betegség tüneteit mutatta volna. Érdemes azt is megemlítenünk, hogy a politikai nyomozók következtetése szerint a gyanúsított „nem volt jobboldali gondolkozású”, és csak a nyilas párttagok visszaéléseit akarta megakadályozni.[43] Ezek alapján nem zárhatjuk ki azt, hogy a népbíróság igyekezett gyorsan lezárni az ügyet, és tekintettel a vádlott lelkiállapotára, erre az elmeorvosok bevonása tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak.

 

Dokumentum:

 

Csány József naplójegyzetei
Keltezés nélkül [Keszthely, 1945]

 

1945

Idegen! Ha ezt a könyvet kezedbe veszed, tedd le. Ne legyen kíváncsiság részedről egy ember vergődése, mert lehet, hogy saját lelki kínjaid[at] juttatná emlékezetedbe és csak szomorúságot okozna, de lehet, hogy nevetségesnek vennéd tartalmát, és ezzel tudatlanul [!] is megcsúfolnád egy lélekember gondolat-megrögzítésének [!] ezen megnyilvánulását!

1945. január 1. Ez az utolsó dátum, amit ebben a könyvben leírok. A történések úgysem függenek a napok számától – nevétől. Újév? Lényegtelen, mert éppen olyan keveset ígér, mint a tegnap, avagy a holnap. Ünnep? Ma is kemény munkában voltam. Tűzifát szállítottam Holládról, hogy a gyermekeim egészségét megóvjam.

Feleségem gondolkozását nem érthetem. Sértő módon hangoztatja, hogy kevés a liszt, zsír. Az én édesapám, aki sehová nem mehet tőlem, rossz néven veheti. Én figyelmetlenségnek, más néven butaságnak veszem, és csak annyiból veszem tudomásul, hogy a hiányzó dolgokat pótolni igyekszem, mint a múltban.

A hírek nemigen vigasztalók, és belső rendről beszélni nem lehet.

A káosz teljes még most is, mint az orosz offenzíva elején.[44] A rendszer, melyet a Hungarizmus[45] átvett, mindig nagyobb visszahatással van.

Kísért a múlt. Különbség csak annyi, hogy most az urak kijárnak az irodákból havat lapátolni, míg a testvérurak[46] az iroda ablakából lemosolyognak.

A belső állapot teljesen reakcionális, [!] és ennek megteremtői, fenntartói nem Hungaristák, hanem „reakcionáriusok”. [!]

A zsidó üzleteket kiárusítják, melyet nem lehet másképpen illusztrálni, mint szabadrablás egyesek részéről, de szólni nem tanácsos.

Agyonlőttek egy szerencsétlen embert és kifüggesztették.[47] Hadd lássa mindenki, hogy így jár az, aki fosztogat. Hintáztatja a szél a vékony, nyeszlett testét és rongyaiból lehet látni, hogy nem volt beszámítható. Részéről a halál megváltás volt, míg életének kioltása örök szégyene egy rendszernek.

Talán senki sem dolgozik és ez valószínű, mert rengeteg ember tolong az utcán és csak sétálnak, pedig egész közel hatalmas munka folyik, csinálják a történelmet.

Az én időm csupán anyagi érdekeim rendezésével telik el. A vállalatnak hónapok óta nem kell dolgoznom, míg a fizetésem rendesen megkapom (a szabotálás mintapéldája).

Ma csak annyit, hogy amennyit fel, annyit le a kerék. [!]

Hogy mit végeznek ezek a derék testvérek, ez borzasztó. Az, hogy rabolnak, bomlasztanak még csak hagyján, de hogy embereket agyonlőnek csupán azért, mert a háborút „már” unja és hazajött eltávozásra, ez felháborító, mert nem az a hazaáruló, aki önkényesen hazajön azért, hogy évek óta nem látott családját viszontláthassa, hanem hazaáruló az a magyar tiszt, aki csapatostul adja át magát az ellenségnek. Ilyen tisztet még egyet sem láttam agyonlőve, de szerencsétlen parasztkatonát annál többet.

Kibírhatatlan állapot!

A bosszú, megtorlás, számonkérés gondolatával foglalkozom, de nagyon kicsi pont vagyok, és az erőm gyenge.

Teljesen tanácstalan vagyok mint minden ember, akit a sors arra ítélt, hogy bámulhassa ezt a hatalmas drámát, mely az élet színpadán folyik.

Siófok felszabadult! Megyek haza anyámért és húgomért.

Rettenetes hóviharban és lövedékek robbanása közben megérkeztem haza, de nincs idő az üdvözlésekhez sem, mert támad az orosz, tehát menekülnünk kell.[48] Este már Balatonakarattyára érkeztünk nagy viszontagságok között. Anyám, húgom, öcsém felesége lekötözve ültek a szánon, mert a szél különben ledobálta [volna] őket. Emberekkel találkoztunk, akiknek keze, lába, füle megfagyott.

Anyámékat biztonságba helyeztem Balatonakarattyán egy villában. Élelem, ruházat, tüzelő van bőven részükre. Én pedig megyek haza, mert nekem valamit cselekedni kell és kell és kell!

Hazaértem és hallom, hogy Frank zsidót tegnap agyonlőtték.[49] Nem érdekel semmi. Nagyon megfáztam és ágyba kell feküdnöm.

Nincsen egy nyugodt percem, határozott cselekvési tervem és koncentrált gondolatom, csak lebegek az életben, mint szalmaszál a vízen.

Az üzletek kiárusítását a párt ellenőrzi. Rengeteg visszaélést követnek el. Csak a párt engedélyezésével lehet vásárolni. Feleségem panaszkodik, hogy az élelmiszerüzlet elől egy pártszolgálatos elzavarta azzal, hogy a maga ura nem nyilas.[50] Felmegyek a pártba és jelentést teszek és megmondom a szemükbe Molnáréknak,[51] hogy gyalázatosul [!] járnak el. Válasz! Ők ezt jól tudják.

Ha én most tüzes mennykő lehetnék, magyar becsületemre mondom, sok helyre odacsapnék.

Fent voltam a pártban és bejelentettem Molnár járásvezetőnek, hogy attól függetlenül, hogy milyen következmények származhatnak reám, én önkényesen a bunkó, illetve mennykő szerepét vállalom. Kibírhatatlanok az állapotok és én érzek magamban annyi erőt, hogy ezt itt helyben megváltoztassam. Ő kinevetett, és beszédéből értettem, hogy bolondnak néz.

Valóban bolond vagy eszelős vagyok? Állandóan súgja valami a fülembe, hogy bunkó – bunkó. Már az autón ülök és utazom Szombathelyre, hogy itt jelentkezzek bunkónak. Az idő rettenetes és hátul a teherkocsin igen beretválnak, [!] de én nem bánom, hogy elindultam. Előttem van szerencsétlen hazám sorsa és a gyermekeim mosolya biztat, hogy menjek csak tovább-tovább, mert a gondolatom tiszta és nemes.

Megérkezésem után a pártba siettem és annyira összefagytam, hogy képtelen voltam összefüggően elbeszélni, hogy mit is akarok. Egy párttag jött be velem az egyik minisztériumba, hol kifejthettem részletesen gondolataimat az egyik tisztviselőnek. Ő megértette gondolataimat, mert kijelentette, hogy amennyiben nem vagyok párttag, úgy előbb azzá kell lennem és azután semmi akadálya annak, hogy az NSZK-ba[52] felvegyenek. Mivel a tagfelvétel szünetel, így ő azonnal telefonált a megyevezetőnek,[53]  hogy vegyenek fel a pártba. Utasított a szombathelyi NSZK-vezetőhöz, aki örömmel fogadott, de a zalaegerszegi vezetőhöz[54] utasított azzal, hogy lakóhelyem illetően [!] ő vehet fel. Ha nem vagyok párttag, úgy várjak pár napot, amíg felvesznek. Eredménye utazásomnak így nem volt.

Már bosszús vagyok a sok utazásom miatt és amiért nevetségessé tettem magamat. Én nem tudnék itt semmit sem tenni, mert hatalom nincs olyan, ami megfékezhetné az elszabadult ördög garázdálkodásait.

Kaptam levelet a vállalattól, melyben értesítettek, hogy a megyevezetőnek a kérésére kiadták a minősítésemre vonatkozó iratot. Megyek a pártba, hol azzal fogadnak, hogy érdeklődtek lakásom felől, mivel nem tudták hol lakom.[55] Egyébként külön értesítést kaptak, hogy a pártba azonnal kell, hogy felvegyenek, mert az NSZK-csapatba leszek beosztva. Adnak egy ideiglenes zöld igazolványlapot, melyet nekem kell megírni (hogy miért, nem tudom), csupán lebélyegezték és aláírja Szalai[56] (a dátum olvashatatlan). Kedélyesen elbúcsúznak tőlem.

Mi lehet ez az NSZK? Nem tudom, de semmi esetre sem jó, mert akkor örömmel vállalnák a derék testvérek.

Ma még ez történt. Jön egy pártszolgálatos, hogy 3 drb. fényképpel jelenjek meg a pártban. Itt megmondták, hogy Zalaegerszegről telefonált Gerócs, hogy fényképeket azonnal küldjek.

Jön Molnár járásvezető, hogy utazik Egerszegre és jó lesz, ha én is vele megyek, mert Gerócs újból telefonált, miszerint ajánlatos, ha megjelenek nála. Akkor menjünk.

Most, hogy hazaértem, a gondolataimat nehezen tudom elterelni a történtek felől. Gerócs, az én közvetlen főnököm egy felületes, kelekótya ember. Egyáltalán nem értem, hogyan került erre a pozícióra. Egyáltalán nem volt képes utasítást, illetve útbaigazítást adni tevékenykedésemre illetően. [!] Ellenben átadott egy nyomtatványt, hogy az utasítás azon fel van tüntetve részletesen (szó szerint, utasítás).

Az utasítás így szól! Minden járásvezető, már NSZK-járásvezető személyileg felelős a járás területén uralkodó közállapotokért. Mint kémkedés, hazaárulás, felség[sért]és, zsidó- és katonaszökevény-bújtatás, csalás stb. Köteles együttműködni az összes hivatalokkal, úgy polgári, mint katonai testületekkel stb. Felettese a megyei vezető, országos vezető és az NKK [!] parancsnoka, Orendy[57] ezredes. A szervezet neve: Nemzeti Számonkérés Szervezete. Én e szervezet járási felderítő vezetője vagyok. Megbízásom egyedülálló, és senkinek nem tartozom beszámolni munkám eredményéről, csak feletteseimnek. Senki nem gátolhat és annyi bizalmit állíthatok be, amennyit akarok. Esküt kell tenni minden főbb vezetőnek Szálasira. Más foglalkozást nem űzhet, mert fizetést is kap. De álljunk meg egy szóra.

Érzem, becsületes magyar ember vagyok. Nagyon sokat szenvedtem az életben. Mindig sírtam lelkemben az emberi gonoszság miatt, és minden elesett embert szerettem. Miért kell nekem összetört lélekkel járnom az élet útján, és miért nincs egy jó barátom, aki tökéletesen megértene? Miért? Még a feleségem sem ért meg. Talán megértene, ha állandóan tömött zsákkal hoznám én is a szerzett holmit, mint mások? Akkor sem, mert végül talán egy házat akarna elhozatni velem. Mi szállta meg az embereket, hogy mindent gyűjtenek, ami a másé és miért fáj ez nekem? Miért? Nem tudom, de érzem, hogy ez nem jól van, és én nem tudok tenni semmit sem, pedig most már itt a kezemben a lehetőség, de érzem, hogy erőm gyenge, és én, a kemény bunkó előbb összetörök, mint az a tekervényes fal melyet össze kellene törnöm.

Bevallom, magyar ember vagyok, a becsületért harcoló magyar. Tehát Hungarista. Ennek születtem és úgy is fogok meghalni. Tagadom, hogy nyilas volnék. Most, hogy itt a kezemben egy papír, a pártigazolvány, érzem, hogy én ennek a pártnak tagja nem vagyok. Nem lehetek azért, mert a jelvénye a nyilaskereszt. Én csak egy keresztet tudok tisztelni, a Krisztus keresztjét, melyet láthatatlanul minden ember magával hord. Nem tudom tisztelni a fegyveres kereszteket és az egyéb kereszteket sem, mert ez megcsúfolása Krisztus szenvedésének és keresztjének. Éppen ezért ezt a jelvényt soha nem fogom felvenni. De esküszöm neked Istenem, hogy most, amikor elértem lelkem titkos vágyát, hogy a bűnt üldözhessem, ígérem-fogadom úgy az én, mint szeretteim lelki üdvére, hogy az igazság útjáról soha le nem térek. Senkit ok nélkül nem bántok és senkivel szemben sem leszek elfogult. Isten engem úgy segéljen!

Ma bemutatkoztam az összes közhivatalok vezető tisztviselőinél. Ismertettem megbízatásom. A főszolgabírónak[58] külön kifejtettem, hogy ha akárhonnan vagy akárkitől is macerálásban volna része, járjon el vele szemben úgy, mint a múltban, de az igazság oldalán, és ha az illető veszélyesnek látszik, úgy értesítsen erről a továbbiak elintézése végett.

Este a pártban bemutatkoztam a tiszti gyűlésen. Kifejtettem, hogy a párt védelme, de egyben a párt vádja is a kezemben van. Kértem, segítsenek munkámban azáltal, hogy a gazt ők is irtják. Tisztuljanak meg ők is, hogy ne kelljen állandóan hallani: az a disznó nyilas, mert egy nemzet pillérei vannak a vállunkon, és ha mi erősek tudunk lenni, úgy a nemzet áll. Ne bízzuk el magunkat és ne legyünk már most a győzelemben biztosak, mert lehet, hogy egyesek szerint igen rózsás a helyzet, de szerintem nem. Ezt a háborút megnyerhetjük, de éppen úgy el is veszthetjük. Ők megígérték, hogy őszintén támogatnak mindenben (én láttam a gyanakvást), és igen jó barátnak fogadtak egyszerre.

Az első ténykedésem érdekességét nem mulasztom el, hogy le ne rögzítsem. Egy pártszolgálatos fegyverrel a vállán és karszalagosan a piacról már több ízben behozatta a gyümölcsöt a parasztasszonyokkal, azokat megfélemlítve a saját üzletébe, és ott ő nagyon magas áron eladta. Több panasz érkezett, és a pártnál is már figyelmeztették. Én is figyelmeztettem, mert megállapítottam, hogy almát vett 3 pengőért és eladta 20 pengőért. Figyelmeztettem, hogy baj lesz, ha még egyszer elcsípem. Újból elcsíptem, és mivel még hazudott is, az üzletét bezárattam, a jegyzőkönyvet felvettem, felvittem a főszolgabírónak, és a jegyző[59] jelenlétében átadtam. Ők nagyon örültek, hogy én mertem az illetőt ráncba szedni, mert ők teljesen tehetetlenek voltak vele szemben. Terrorizálta a főszolgabírót, hogy az üzletet megkaphassa, és egy összkomfortos lakást is kierőszakolt. Erre én kértem a főszolgabírót, hogy az üzletét kiárusítás után adja egy érdemes rokkantnak, és a lakásából pedig én kilakoltatom a régi egyszobás lakásba, melyet ő 300 pengő lelépti díjért adott át.[60]

Rengeteg munkám van. Súlyos visszaélések, és mindig a párt valamelyik tagjával van baj.

Ma felkértem Molnáréket, hogy keszthelyi viszonylatban ajánljanak egy megbízható embert, aki nekem egyúttal helyettesem is lesz. Kíváncsi vagyok, kit fognak ajánlani.

Jelentkezett Győrffi[61] párttag, akit már régebb óta ismerek, de nem úgy közelebbről. Ő vállalná Keszthelyen a felderítés vezetését. Nevezett igen gyanús, és véleményem szerint már többször lehetett büntetve. Lehet, hogy elfogadom, legalább a „füle mögé” nézhetek.

Ma telefonált Kiss zászlós a laktanyából, hogy fontos beszélgetés ügyében jelenjek meg nála, ha van időm, mert ő itt nálam előadni nem tudja kérését, mivel azt csak teljes diszkrécióval lehet kezelni.

Nevezett előadása után kértem, hogy azt az embert állítsa elő, akivel szemben elkövették az általa említett vádakat. Erre előhozatott egy civil embert, akit én négyszemközt kihallgattam. Nevezett részletesen elmondta a következőket, melyet [!] az alábbiak szerint vázolok.

Simonics Gyula zalavári lakos szabósegéd a neve [!], apósa egy zsidó szabómester, akinek az üzletét Zalaváron kiárusították. [62]  Ezen alkalommal sok visszaélést követtek el. Nagyon sok anyagot elloptak, és a maradékot háromszoros áron adták el. Így sem folyt be a teljes összeg. Kiárusításnál megbízva volt [!] Keszthelyről Szabó Béla,[63] akit eléggé ismerek ahhoz, hogy a fenti vádakat elhiggyem neki. Előadja továbbá, hogy őt letartóztatták most mint katonaszökevényt. Vizner százados adott neki felmentést a bevonulás alól, mivel kesztyűket csinált neki. A felmentését elvette Győrffi, és a németeknek adta át. Az ő sorsa bizonytalan.

Megnyugtattam, hogy elintézem ügyét. Megmostam a fejét a kesztyűk miatt és elbocsátottam.

Kiss zászlós azonnal adott egy fogatot, mellyel Zalavárra kiszálltam, és a felvett jegyzőkönyvekkel hazajővén Győrffit felszólítottam, hogy adja át az elvett felmentést. Ő azt mondta, hogy nem tudja átadni, mert a németeknek már átadta és az illető úgyis agyonlövést érdemel, mert zsidófeleséges is, szökevény is. Erre én felszólítottam, hogy hajlandó-e elvállalni a keszthelyi felderítés vezetését? Igen! Átadtam megbízatását ezen szavakkal. Ezen igazolvány alapján a visszavonásig Ön Keszthely község felderítője és nekem helyettesem. Köteles az én utasításom szerint eljárni minden ügyben. Ellenkezést nem tűrök. Én sem fogok ellenzésbe, ha mindig a becsület mellett marad. Most utasítom, hogy a Simonicstól elvett felmentést egy órán belül a kezembe adja, végeztem!

Itt a Simonics felmentése a keszthelyi állomásparancsnokság pecsétjével ellátva. Megkérdeztem Werner ezredes állomásparancsnokot, hogy jogos-e ezen felmentés? Ő azt mondta, nem. Akkor miért van rajta az állomásparancsnokság bélyegzője? Válasz – őtet [!] becsapta Vizner százados. Igen? Kérdem én, és ha most agyonlőnek egy embert mint szökevényt, úgy kit terhel a felelősség? Ő azt felelte, hogy Vizner századost. Akkor keressék meg Viznert és lőjék agyon őtet. [!] Simonicsot kérem bevonultatni azonnal, és nem úgy kezelni mint szökevényt. Vizner százados pedig mihelyt jelentkezik, úgy kérem ezt velem közölni.

Nincs időm írni. Nincs időm enni, mert munkám rengeteg. Előjöttek a patkányok, és már támadnak!

Szalai községvezető a főkolompos. Ő bizony nem hagyja a Gál üzletét és sok egyebet, mert én a párt ellen dolgozom. Tiszti gyűlés! Felkérem a tisztségviselő testvéreket arra, igen nagy öröm volna számomra, ha megszívlelnék azon kérésemet, hogy tisztuljanak meg. Én abból a sokat hirdetett eszme megvalósításából nem látok semmit sem. Ne higgyék azt, hogy nem jön el az igazi számonkérés. Ha itt nem áll be javítás, úgy engem kérnek számon, de én biztosítok mindenkit, hogy ahol bűn van, oda az én kezem elér. Ne gátoljon és ne akadékoskodjon velem szemben senki, mert én úgyis elgáncsolom, ha nem igaz úton jár, még ha 6 éves nyilas is. Válasz semmi, de érzem, hogy most már sok ellenséget szereztem magamnak.

Pár nap eltellett, [!] hogy nem írtam, és ezalatt volt pár katonaszökevény, akiket bevonultattam katonának. Be kellett rendezkednem az állandó védekezésre, mert támadnak, blöffölnek. Érzem, hogy itt nyírás lesz rövidesen.

Figyelmeztetett egy párttag, hogy vigyázzak, mert hallotta, miszerint minden eszközt felhasználnak eltávolításomra.

Tiszti értekezlet! Egy rovott múltú nyilas kijelenti, hogy én nem vagyok tiszta erkölcsű és jellemű. Zsidó bútorokat rejtegetek, és a fene tudja milyen vádakkal áll elő.

Én kijelentettem, hogy az én lakásomon van zsidó bútor, melyet a nálam előzőleg lakó menekültek hagytak ott, és jelenleg az apám, aki szintén menekült, ő használja. Az ő nevén van. Az erről felvett jegyzőkönyvet bemutattam. Elfogadták és kértem, hogy a derék testvérúr a következő gyűlésen adatokkal igazolja állítását. Ezután Szalai községvezető a járásvezető nőt[64] förtelmes durván megsértette. Ezért én őt rendre utasítottam. Ő megígérte, hogy repülni fogok én is, mert már gyűlnek az adatok.

Pár ember körül annyi a munkám, hogy alig bírom. Mi lehet itt te Isten! az egész mögött.

Főleg a katonaszökevények ügyével akarok foglalkozni. Ma körülnéztem a laktanya belsejében és udvarán. Feltűnt a sok földhányás, és érdeklődésemre Kiss zászlós megjegyezte, hogy agyonlőtt zsidók és katonaszökevények… Szívem elszorul a gonoszság ezen látásán és szólni sem bírok. Állok némán és minden, de minden értelmetlen előttem… Minden eszközzel a halál árnyékába fogok járni, hogy a garázdálkodását meggátoljam.

Mit lehet tenni a sok felületes csellengő érdekében, ezt nem tudom, de erre valami tervet kell kidolgoznom, és nincs, aki segítsen, pedig az agyam tompán működik, mert mindig előttem állnak a véresen kifüggesztett agyonlőtt, sokat szenvedett katonatestvéreim… Istenem! Óvj meg attól, hogy egy ilyen kivégzést hivatalból kelljen végignéznem, mert lehet, hogy engem is mellé állítanának.

Ma jöttek értem az állomásparancsnokságtól, hogy az ezredes hívat. Megjelenésem után közölte velem, hogy a párt feljelentése alapján katonaszökevény vagyok. Ő ezt nem veszi komolyan, és csupán felhívja reá a figyelmemet. Én azonnal igazoltam magamat, miszerint hadirokkant vagyok. És ha ez nem elég indok arra, hogy én itt alkalmatlankodjak egyes testvéruraknak, éppen ezért tisztelettel felmutattam igazolványom, miszerint valószínűen [!] katonának számíthatok annál is inkább, mivel az igazolványon olvasható az alábbi figyelmeztetés: az igazolvány felmutatóját minden katonai és polgári hatóság támogatni köteles… Különben is sokkal többet szolgálhatok hazámnak ezen a poszton, ahol állok, mintha bevonulok önként katonának.

Ma letartóztattam egy igen veszedelmes szélhámost. Ő kiadta magát grófnak, doktornak, miközben nyilas községvezető volt Taliándörögdön, és közel 500 000 pengő készpénzt tartott magánál. Minden embert agyonlövéssel fenyegetett, és már tiszteket is megugrasztott kedvesének lakásáról… Most összetörve áll előttem, pedig nem is bántottam. Tudja jól, hogy engemet nem lehet megfélemlíteni és a könyörgése is hiábavaló. Ügye a rendes bíróságé.[65]

Időm nincs az írásra, és csak a lényegesebb eseményeket fogom feljegyezni.

A legnagyobb sikkasztás, illetve betöréses lopás a következő: egy párttag a vezetők utasítására felnyitotta Kun Nándor lakását, melyben a leltár szerint 400 000 pengő értékű holmi volt. Ezt a holmit nagyobb részben elhordták, és most a vezetők egymást vádolják. Most az egész pártot lekapcsoltathatnám. Egyes emberek könyörögnek és írnak, hogy bocsássak meg. Én bocsássak meg? Hát ki vagyok én: az Úristen vagy gyóntatópap? Ez a vagyon magántulajdon. Most az állam vagyona és érzem, hogy az állam ugyanarra a sorsra fog kerülni, mint a vagyona. Bitangok martaléka lesz.

Itt járt Gerócs és a pártban közölték velem, hogy nincsen[ek] megelégedve velem. Nekem nem jár iroda (nem is kellene, de a családom […][66] nem tudnám beszennyezni ezzel a sok piszkos üggyel). Megyek az irodámba és felforgatva találok mindent. Az ifjúságvezető[67] utasításokat ad vagy 15‒20 leventének. Én kérdezem, hogy mi van itt. Ő azt mondja, hogy itt van az ifjúság táborhelye. Megjegyzem, hogy Keszthely egyik legszebb lakása, melyet nekem dr. Oroszlán[68] ajánlott fel az iroda céljára azzal, hogy ott jelenleg egy nyilas lakik. Véletlenül ez a nyilas Gál gyümölcsös, akit én előzőleg a lakásból kiebrudaltam. Nemigen alkalmas nekem, mivel mások is laknak benne, és a kihallgatásokat nem lehet zavartalanul végezni. De egyáltalán nem alkalmas laktanyának. Mást nem tehettem, mint az egész gyülekezetet azonnal elzavartam. Szalai községvezető újból elrebegte, hogy ő majd megmutatja, hogy énnekem elintézi a dolgaimat. Én ezt mondtam neki. Nézze Szalai úr! Ne fáradjon sohasem, mert úgysincs értelme. Maga repülni fog és én is repülni fogok.[69] Én még visszajövök, de maga nem, sohasem.

Tudom, hogy napjaim meg vannak számlálva, és nem tehetek semmit sem a bűn ellen. Minden eszközt felhasználnak eltávolításomra, de nem félek. Önként vállaltam a bunkó szerepét és a bunkó is szétesik egyszer. És mi lesz itt megint? Ma már az ifjúságvezető jegyzőkönyvezett és ökleivel biztatott egy szökött leventét, aki hatalmas ordítások és sírás közben vallotta, hogy még decemberben megszökött. Erre én végleg dühbe gurultam, és immár a második „irodájából” kergettem el titkárnőjével együtt. Utána kijelentettem, hogy míg én itt állok, addig itt joga nincsen senkinek sem az ügyeimbe belekontárkodni.

Gerócs telefonált, hogy rövidesen jön, mert fontos beszélgetnivalója van velem. Ezen beszélgetés témája nem titok előttem, vagy megtérek, vagy eltérek! Én az ő munkájukat, illetve a párt tevékenységét elítélem. Ehhez én hozzásimulni nem tudok. Így tehát nem fogok megtérni. Ha fáj is, hogy nem segíthetek a bűnt irtani, mégis inkább elmegyek – eltérek tehát, hogy a végzet úgyis utolér rövidesen minden bűnöst és így reám nem is lesz szükség. De utoljára teszek még egy erőfeszítést a szegény agyonkínzott parasztkatonák érdekében.

Túllépem hatásköröm, mert nagyon mindegy, hogy ezt mások is tudják. Tudják, hogy hivatásom felett állok és gondolják, hogy valami nagy erő van mögöttem, és ellenem tenni nem tanácsos. Pedig olyan egyedül állok és olyan mezítelenül, mint a kisujjam. Nem érdekel sem hivatás, sem gáncsolás, sem anyagiak. Csak egy, a segítés. Erre vonatkozólag a következőket teszem, illetve tettem.

Ma felkerestem a katonai parancsnokságot, főszolgabírót, csendőrséget az alábbi tervem megszívlelésére. A járás területén lévőket újólag felül kell vizsgálni, hogy felmentésük érvényes-e, amennyiben jogtalanul felmentettek, illetve csellengők találtatnak, ezeket be kell vonultatni katonának és kihirdetni, hogy záros határidőn belül jelentkezzen minden szökött katona és jogtalanul felmentett, a jelentkezők büntetlenséget élveznek, de azonnal be kell vonulniuk, míg a későbben [!] elfogott szökevényekre a törvény minden szigorával fognak lesújtani.

Ezen felkérésem eredménye, hogy az állomásparancsnok megjegyezte, hogy nagyon sok ember van a párt által, illetve Szalai községvezető által felmentve, és ő már ezt jelentette, mert ez nem helyes. Ők irtják a szökevényeket, de eredménye nincs, ha a párt saját szakállára menteget. Én kértem, hogy most ne irtsanak, de szedjék össze ezen embereket, és bevonultatni őket azonnal Sárvárra.

Én csak jót akarok neked magyar testvérem mert, ha elfognak, nem kérdezik mi lesz a családoddal, aki miatt hazajöttél, hanem agyonlőnek. Ha most elmégy Sárvárra, úgy ott életed biztonságba van, míg az általad nehezen várt összeomlás elérkezik. Én nem haragszom reád, mert te nagyon megtetted kötelességedet, melyért, ha most nem vigyázol, elismerésképpen kapsz egy golyót. Én ezt nem engedem, és éppen ezért kell és kell menned „még” egyszer és utoljára, mert virrad már rövidesen és meglátod, hogy érdemes volt vigyáznod magadra és nem önmagadért, hanem a jobb magyar jövőért.

Most említik, hogy a feleségem bátyja szintén csak olyan nyilas felmentéssel van itthon, mint mások. Ezt az ügyet magamévá teszem annál is inkább, mivel nevezettet bevonulásra utasították. Behívó nélkül jogtalan felmentéssel bevonulni hónapokkal előbb kell. Felhívásra nagyon is veszedelmes dolog. Felhívtam figyelmét, hogy az alakulatánál katonaszökevénynek fogják minősíteni. Az állomásparancsnokságnál szemébe mondta egy […][70] zászlós, hogy katonaszökevény. A pártot kértem, hogy igazolják felmentését. Ezt a párt visszautasította. Én nem erőltethetem a körülményeket figyelembe véve. Megemlítem neki, hogy éppen én voltam az, aki az illetékesek figyelmét felhívta a hasonló esetekre. Erre ő úgy látom megharagudott, mert folyton azt emlegette, hogy nekem köszönheti bevonulását. Én nem törődőm azzal, hogy szidnak vagy dicsérnek. Nekem nem volt soha egy megértő barátom. Nagyon egyedül vagyok és annak is maradok.

Gerócs megjött és bejelentette, hogy az igazolványokat bekérte az NSZK. Az övét is bekérték, de nem kell búsulni, kinevezett detektívek leszünk. Én kijelentettem, hogy erre nem pályázok, és ha vége lesz a háborúnak, én megyek vissza a hivatásomhoz.

Ideiglenes megbízatást kaptam a további működésre vonatkozólag. Most már nem érdekel semmi. A front is összeomlott pár hét alatt. Minek itt bármilyen igyekvés a bűn letörésére. Jön már a legnagyobb megpróbáltatás és utána az igazi számonkérés.

Az irat jelzete: HU-MNL-ZML-XXV.16.b.-61/1946. – Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára, A jogszolgáltatás területi szervei, Nagykanizsai Népbíróság iratai, Népbírósági perek iratai, Csány József népellenes bűntette – Kézzel írt eredeti.

 


Részlet Csány József naplójából

Keltezés nélkül [Keszthely, 1945]

Az irat jelzete: HU-MNL-ZML-XXV.16.b.-61/1946.

 

 


[1] Az 1944 novemberében megszervezett, Orendy Norbert csendőrezredes által vezetett szervezet történetére lásd Kovács Zoltán András: A nemzeti számonkérés szervezete – A magyar állambiztonság történetének ismeretlen fejezete. Századok, 2002. 5. sz. 1131–1160.

[2] HU-MNL-ZML-XXV.16.b.-61/1946. [Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára, A jogszolgáltatás területi szervei, Nagykanizsai Népbíróság iratai, Népbírósági perek, Csány József népellenes bűntette].

[3] Középbogárd község ebben az időben Veszprém vármegyéhez tartozott, a háború utáni közigazgatási reformok során csatolták Fejér megyéhez. A település ma Lajoskomárom nagyközséghez tartozik.

[4] HU-MNL-ZML-XXV.16.b.-61/1946.

[5] Dr. Nádasy Ferenc (1915–1967): 1941-ben joggyakornok, 1942-től bírósági aljegyző, 1944-től pedig bírósági jegyző Nagykanizsán. 1945-től a Nagykanizsai Népügyészség népügyésze, egy ideig vezető népügyész. Pályafutásának további részletei még nem ismertek, utolsó munkahelye a Somogy Megyei Főügyészség volt, ahol főügyészként dolgozott.

[6] HU-MNL-ZML-XXV.16.b.-61/1946.

[7] Ma Városház utca.

[8] HU-MNL-ZML-XXV.16.b.-61/1946.

[9] Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban. Budapest, 2004, 370–377.

[10] HU-MNL-ZML-XXV.16.b.-219/1945. [Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára, A jogszolgáltatás területi szervei, Nagykanizsai Népbíróság iratai, Népbírósági perek, Németh József háborús bűntette]. A lengyel menekültek történetére lásd Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején. Zalaegerszeg, 1975 /Zalai Gyűjtemény 3./.

[11] HU-MNL-ZML-XXV.16.b.-61/1946.

[12] Molnár József (1906–?): kertész, 1943-tól a Nyilaskeresztes Párt járásvezetője a Keszthelyi járásban. A Nagykanizsai Népbíróság 1945-ben népellenes bűntettetek miatt 3 év és 6 hónap börtönbüntetésre ítélte.

[13] A belügy, külügy, vallás- és közoktatásügy, igazságügy, valamint a tárcanélküli nemzetvédelmi és propaganda minisztérium számára is Szombathelyt jelölték ki székhelyül. Lásd Heit Gábor: „A nemzetvezető megállította gépkocsiját…” (A Szálasi-uralom szombathelyi berendezkedése. Dokumentum-összeállítás.) Vasi Szemle, 1982. 4. sz. 567‒577., 569.

[14] HU-MNL-ZML-XXV.16.b.-61/1946.

[15] Pályafutásáról egyelőre nem rendelkezünk túl sok információval. Először 1944 nyarán Nagykanizsán bukkant fel egy Gerócs György nevű gimnáziumi tanárjelölt, aki a városban alakult Turul Szövetség sajtóosztályát vezette. 1944 novemberében Zalaegerszeg nyilas városvezetőjét is ugyanígy hívták. Valószínű, hogy egy és ugyanazon személyről van szó.

[16] Simonics Gyula 1911-ben született Orosztonyban, 1941-ben vette feleségül a kikeresztelkedett izraelita családból származó Korein Irmát.

[17] Németh István 1913-ban született Keszthelyen, cipészkét dolgozott és a Gulács községben működő javítóműhelybe kellett volna bevonulnia.

[18] HU-MNL-ZML-XXV.16.b.-61/1946.

[19] HU-MNL-ZML-XXXIII.1.a. [Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára, Zala megye anyakönyvi kerületei állami anyakönyvi másodpéldányainak levéltári gyűjteménye, Anyakönyvek, Keszthelyi halotti anyakönyv 1945–1953].

[20] Tar Ferenc: Keszthely története III. 1849–1949. Keszthely, 2000, 58.

[21] Zala, 1945. május 23. 2.

[22] HU-MNL-ZML-XXV.16.b.-61/1946.

[23] Zala, 1945. május 23. 2.

[24] HU-MNL-ZML-XXV.16.b.-61/1946.

[25] Gaál Sándor (1893–?): keszthelyi vegyeskereskedő, pártszolgálatos, a háború után a Nagykanizsai Népbíróság egy év börtönbüntetésre ítélte. A naplóban és a Nemzeti Számonkérés irataiban vezetékneve „Gál” alakban szerepel, azonban az ellene indult népbírósági eljárás során következetesen a „Gaál” formát használták, illetve ő maga is így írta alá a vallomását.

[26] HU-MNL-ZML-XXV.16.b.-49/1945. [Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára, A jogszolgáltatás területi szervei, Nagykanizsai Népbíróság iratai, Népbírósági perek, Gaál Sándor háborús bűntette].

[27] A Nyilaskeresztes Párt keszthelyi szervezete 1945 februárjában intézkedett az új utcanevekről, a Kossuth Lajos utca ekkor kapta a Szálasi Ferenc utca nevet.

[28] HU-MNL-ZML-XXV.16.b.-49/1945.

[29] HU-MNL-ZML-XXV.16.b.-61/1946.

[30] A népbírósági tárgyalásokon többször is említést tettek a kivégzett Kun Nándor Hajdú utcai lakásának felnyitásáról és az ott tárolt holmik széthordásáról.

[31] Ma Bem József utca.

[32] HU-MNL-ZML-XXV.16.b.-56/1945. [Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára, A jogszolgáltatás területi szervei, Nagykanizsai Népbíróság iratai, Népbírósági perek, Kozma János népellenes bűntette].

[33] Keszthelyi Hírlap, 1937. január 3. 2.

[34] HU-MNL-ZML-XXV.16.b.-61/1946.

[35] Uo.

[36] Uo.

[37] Dr. Oroszlán István (1901–?): jogász, 1933-ban a keszthelyi Ipartestület jegyzője, 1935-ben nevezték ki Keszthely nagyközség önálló hatáskörű adóügyi jegyzőjévé.

[38] HU-MNL-ZML-XXV.16.b.-61/1946.

[39] HU-MNL-ZML-XXV.16.b.-199/1945. [Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára, A jogszolgáltatás területi szervei, Nagykanizsai Népbíróság iratai, Népbírósági perek, Nagy Gyula háborús bűntette].

[40] HU-MNL-ZML-XXV.16.b.-61/1946.

[41] Uo.

[42] Uo.

[43] Uo.

[44] A bejegyzés az 1944. november végén indult dunántúli szovjet támadó hadműveletre vonatkozhat.

[45] A hungarizmus a Szálasi Ferenc vezette Nyilaskeresztes Párt-Hungarista Mozgalom ideológiája, a nemzetiszocializmus magyar változata volt.

[46] Vagyis a Nyilaskeresztes Párt vezető beosztásba került tagjai.

[47] 1945. január 6-án Keszthelyen a Kolozsvári utcában kivégezték Lőrinc Géza 51 éves cipészsegédet és holttestét felakasztva a gimnázium előtti téren hagyták. A naplóbejegyzés feltehetően rá vonatkozik.

[48] Az 1945. január 18-án megindult Konrad-III elnevezésű német hadművelet eredményeként a német csapatok január 19-ére bevették Siófokot, amely még 1944. december elején került a szovjetek kezére. A Vörös Hadsereg ellentámadása január 27-én indult meg, és a szovjetek február 7-én újra elfoglalták Siófokot. A harcok lefolyására lásd Veress D. Csaba: Magyarország hadikrónikája 1944–1945. Második kötet. Budapest, 2003, 644., 916–917. és 953.

[49] Frank Miklós 31 éves gépészmérnököt, izraelita munkaszolgálatost katonaszökevényként 1945. január 30-án nyilvánosan kivégezték a keszthelyi Andrássy téren.

[50] A háború után a Nagykanizsai Népbíróság elé állított keszthelyi nyilasok ügyében meghallgatott tanúk is hasonló esetekről számoltak be.

[51] Lásd a 12. lábjegyzetet.

[52] Lásd az 1. lábjegyzetet.

[53] Szerecz Lászlót (1912–?) 1944 decemberében nevezték ki a Nyilaskeresztes Párt zalai megyevezetőjévé, ezt a tisztséget 1945. február végéig viselte. A háború után Ausztriába menekült, 1948-ban a Pécsi Népbíróság távollétében életfogytig tartó kényszermunkára ítélte. A nyilas emigráció egyik meghatározó tagjának számított, tevékenysége miatt a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 26/1966. sz. határozatával megfosztotta magyar állampolgárságától.

[54] Gerócs György, lásd a 15. lábjegyzetet.

[55] Csány József lakcíme ekkoriban Keszthely, Apponyi utca 5. sz. volt.

[56] Szalai Sándor, a Nyilaskeresztes Párt keszthelyi községvezetője. A népbírósági perekben tanúként szerepelt, az ellene indult eljárás iratai nincsenek meg az MNL Zalai Megyei Levéltárában.

[57] Orendy Norbert (1898–1946): az első világháború idején hadapródiskolát végzett, majd előbb az orosz, később az olasz fronton harcolt, a háború után pedig csendőrtiszti pályára lépett. Az 1930-as évek második felében került szorosabb kapcsolatba a nyilas mozgalommal és Vajna Gáborral, a Szálasi-kormány későbbi belügyminiszterével. 1944 októberében nevezték ki a Nemzeti Számonkérés szervezetének parancsnokává. A háború végén Németországba menekült, de amerikai fogságba került és hazaszállították. A Budapesti Népbíróság 1946-ban halálra ítélte és kivégezték.

[58] Dr. Buzás Béla 1938 és 1946 között volt a Keszthelyi járás főszolgabírója.

[59] Dr. Bartos József, Keszthely vezetőjegyzője.

[60] Csány József népbírósági perében részletesen foglalkoztak az árdrágítással vádolt Gaál Sándor ügyével, az iratokhoz csatolták Gaál panasza nyomán a Csány ellen indult vizsgálat jegyzőkönyveit is. Az üzérkedő nyilast Csány 1945. február 17-én lakoltatta ki a Szálasi Ferenc út (korábban Kossuth Lajos út) 25. szám alatti lakásból.

[61] Györffi Antal pártszolgálatos.

[62] Simonics Gyula szabósegéd apósa Korein Adolf volt, aki Zalavárott szabóüzletet működtetett.

[63] Szabó Béla (1906–?): szabósegéd, a Nyilaskeresztes Párt pártmegbízottjaként tevékenykedett Keszthelyen és környékén. Az említett üzlet kiárusítására 1944. december végén került sor, a népbírósági iratok szerint ebben Szabó a párt szakértőjeként vett részt.

[64] A Keszthelyi járás női szervezetének vezetője, személyét még nem sikerült beazonosítani.

[65] Személyét nem sikerült beazonosítani.

[66] Olvashatatlan szövegrész.

[67] A keszthelyi ifjúságvezető ifj. Marton Lajos volt.

[68] Lásd a 37. lábjegyzetet.

[69] Szalai Sándort a Nyilaskeresztes Párt 1945. március 22-én leváltotta a községvezetői tisztségről.

[70] Olvashatatlan szövegrész.

Ezen a napon történt szeptember 27.

1920

Megkezdi működését a Magyar Királyi Honvéd Hadiakadémia (ma Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem).Tovább

1939

Lengyelország 19 napos ellenállás után kapitulál az országba betört német inváziós haderő előtt.Tovább

1940

Magyarországon megalakul az egységes Nyilaskeresztes Párt, Szálasi Ferenc vezetésével.Tovább

1987

„A magyarság esélyei” címmel, több mint 180 résztvevővel rendezték meg a lakiteleki találkozót, amelynek politikatörténeti jelentősége...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Az ArchívNet idei harmadik száma a külkapcsolatok világát járja körül. Fontos kiemelni, hogy a külső ágensekkel való kapcsolattartás nemcsak a mindenkori központi kormányzathoz kötődő külügyminisztérium privilégiuma. A most megjelenő írásokban több példát is láthatunk arra nézve, hogy egyes szervezetek (legyenek azok hazaiak vagy külföldiek) miként tartották a kapcsolatot egymással, illetve kormányzati szervekkel.
A tematikát figyelembe véve és időrendben haladva Szabó Mátyás (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem) forrásismertetése a legkorábbi, aki az OsztrákMagyar Monarchia és az Európai Dunabizottság közti kapcsolattartás mélyebb rétegeibe nyújt betekintést. A szerző írásában bemutatja, hogy az önálló külügyminisztériummal nem rendelkező magyar birodalomfél egyes szaktárcái miként tudták akaratukat érvényesíteni a Ballhausplatzon keresztül egy nemzetközi szervezet felé. A hivatali érintkezés egy konkrét ügy, az Oszmán Birodalom adósságrendezésén keresztül kerül bemutatásra.
A hidegháború alatti, a már megszilárdult hatalmi blokkok korszakának időszakáról szól Krajcsír Lukács (tudományos munkatárs, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) forrásismertetése. Az 1960-as években zajló első irakikurd háború a nyugati és keleti hatalmi tömbök figyelmét is felkeltette. A keleti blokk országai a monarchia megbuktatása után kifejezetten politikai szempontok alapján támogatták az új, nyugatnak hátat fordító rezsimet, amely azonban kommunista- és kurdellenes nézeteket vallott. Nem meglepő módon a kezdeti jó viszony megromlott, így később az sem okozhatott meglepetést, hogy a kirobbanó polgárháborúban a Szovjetunió és annak érdekszférájába tartozó államok már a kurd felkelőket támogatták – Magyarország például humanitárius szállítmányokkal.
Regionális konfliktusok után egy világesemény a magyarság egy jól körülhatárolható részére gyakorolt hatását mutatja be Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár). Négy dokumentum segítségével prezentálja, hogy a kijevi magyar közösség milyen módon reagált 1986 tavaszán a csernobili atomerőműben bekövetkező katasztrófára. A főként a külügyi apparátusból származó iratok ismertetése előtt azonban kitér írásában arra is, hogy a korabeli helyi magyar kolónia milyen létszámmal és milyen háttérrel rendelkezett.
A tematikus írások mellett az ArchívNet idei harmadik számában olvasható Kosztyó Gyula (kutató, Clio Intézet) publikációja, amely nem egy külügyi, hanem belügyi intézkedés körülményeit mutatja be. 1944 késő tavaszán-nyarán a Magyarországhoz tartozó Kárpátaljára ejtőernyős szovjet diverzánsokat-partizánokat dobtak le, akik ellen a helyi magyar csendőrség és katonaság egyaránt fellépett. Az írás egyben képet is ad Kárpátalja 1944 májusi helyzetéről, amely területen megkezdődött a zsidóság deportálása, és amely terület ugyan még nem vált hadi zónává, de már érezhető volt, hogy a „vihar előtti csend” állapotában van.
A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a színvonalas kéziratokat, illetve ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei negyedik számába is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban
 

Budapest, 2022. augusztus 26.

Miklós Dániel
főszerkesztő