Nemzetpolitika és kormány 1945

„Ilyen megértő és jóindulatú magatartást a magyar nemzet azonban nemcsak a Szovjetunió államférfiai és diplomatái részéről tapasztalt, hanem a szovjet hadsereg részéről is. A szovjet hadsereg, amikor a Magyarországgal szomszédos államokban való előrenyomulása alkalmával látta, hogy ezekben az államokban jelentékeny számú magyar lakosság él, e magyar lakosságot mindenütt igyekezett megvédeni a szomszéd államok felelőtlen és még a fasiszta ideológia által befolyásolt elemeinek erőszakoskodásaival szemben.”

Forrás

Aide mémorie

Magyar Miniszterelnökség
5553

1945. M. E.

Aide mémorie

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány ünnepélyesen köszönetét fejezi ki a Szovjetunió kormányának azért a jóindulatért, amelyet Magyarország legsúlyosabb problémái megoldásánál ismételten tanúsított. Szinte példátlanul áll a történelemben, hogy a győztes állam ilyen nagylelkűséggel és jövőbe tekintő nagyvonalúsággal bánjon egy legyőzött állammal.

A Szovjetunió és az orosz nép igazi tulajdonságai tekintetében évtizedeken át félrevezetett magyar nemzetnek ez annál inkább jólesik, mert az I. világháború végén a győztes hatalmak részéről nem tapasztalt ilyen megértő és jóindulatú támogatást. A 25 éves magyar reakciós uralmat tulajdonképpen szintén az 1914-18. évi világháború győztesei teremtették meg, amikor az 1918 októberében megszületett demokratikus magyar köztársasággal, majd a Szovjetunióval szövetségre lépett magyar népköztársasággal szemben rideg, elutasító és meg nem értő álláspontra helyezkedtek.

Ilyen megértő és jóindulatú magatartást a magyar nemzet azonban nemcsak a Szovjetunió államférfiai és diplomatái részéről tapasztalt, hanem a szovjet hadsereg részéről is. A szovjet hadsereg, amikor a Magyarországgal szomszédos államokban való előrenyomulása alkalmával látta, hogy ezekben az államokban jelentékeny számú magyar lakosság él, e magyar lakosságot mindenütt igyekezett megvédeni a szomszéd államok felelőtlen és még a fasiszta ideológia által befolyásolt elemeinek erőszakoskodásaival szemben. A magyar nép így a legnehezebb körülmények között tapasztalta, hogy a szovjet nevelés és felfogás nemzetiségi kérdésekben nem ismer türelmetlenséget, és hogy az orosz léleknek legjellegzetesebb tulajdonsága a bosszú érzését nem ismerő emberi jóság.

A magyar kormány e tapasztalatok folytán indíttatva érzi magát, hogy az alábbiakban őszintén feltárja a fiatal magyar demokráciára nehezedő legsúlyosabb problémákat, azzal a céllal, hogy ezek megoldásánál a szovjet-orosz kormány jóindulatú és megértő támogatását kérje.

1. Magyarország történelmének egyik legsúlyosabb gazdasági krízise előtt áll. Mint agrárállam, egyike volt Európa legjobban túlnépesedett országainak. Ezért kellett népességének elhelyezése céljából az elmúlt két évtizedben gyáriparát erősen fejleszteni. E fejlődés olyan eredményes volt, hogy míg az 1924/25. gazdasági évben a nemzeti jövedelemben a gyáripar részesedése csak 893 millió pengő, azaz 7,7 % volt, a mezőgazdasági pedig 1784,2 millió pengő (35,3 %), addig az 1938/39. gazdasági évben (az 1924-27. évi árakon számított volumen értékben) már 1849 millió pengő - a nemzeti jövedelem 25,2 %-a - jutott az iparra és 2404,7 millió pengő (32,8 %) a mezőgazdaságra. 1924/25. és 1938/39. között eltelt 15 esztendő alatt tehát a magyar gyáripari termelés 107 %-kal emelkedett.

A nemzeti kormány által végrehajtott radikális földbirtokreform, továbbá az ország állatállományának 70 %-os megsemmisülése, és a mezőgazdasági gépek, s felszerelések nagymérvű hiánya folytán a mezőgazdasági termelés előreláthatólag még legalább 5-6 évig nem érheti el a háború előtti színvonalat. Az a körülmény pedig, hogy a fegyverszüneti egyezmény 11. cikkének végrehajtásaként Magyarországnak nagyszámú szovjet hadsereg ellátásáról kell gondoskodnia hónapok óta, a magyar élelmiszerkészleteknek úgyszólván teljes kimerülését eredményezte. A szovjet hadsereg részére csak április, május, június hónapokban adott élelmiszerek értéke másfél milliárd pengőre tehető.

A magyar gyáripar helyzete szintén kritikus. Ennek jelentős részét a németek elhurcolták, vagy bombakárok és egyéb hadicselekmények tönkretették. A megmaradt gyáripar minőségileg igen értékes részét pedig részben a szovjet hadsereg hadizsákmányként leszerelte, és elszállította, részben pedig jóvátételi szállítások fejében túlnyomólag még ez év folyamán kell majd leszerelni és elszállítani Oroszország részére. A jóvátételi szállításoknak legsúlyosabb terhe tudvalevőleg az, hogy jelentékeny részben nem kész gyártmányok vagy termények szállítására kötelezi Magyarországot, mint pl. ez Romániában túlnyomólag történik, hanem a magyar ipar igen fontos termelő eszközeit veszi el.

Ilyen módon a magyar ipar termelési kapacitása erősen csökken, úgy hogy azt a jóvátételi szállítások már nagy részben kimerítik.

A magyar gyáripar e katasztrofális helyzete miatt, a súlyos közgazdasági hátrányok mellett, politikailag az a veszély is fenyeget, hogy ezekben a válságos időkben éppen annak az ipari munkásságnak hite és bizalma fog meginogni az új régime-ben, amelyikre a demokratikus magyar kormányzat az új Magyarország felépítésénél leginkább számít.

E tárgykörben a magyar kormány hangsúlyozottan kíván rámutatni arra, hogy a jóvátételi terhek mellett súlyosan nehezedik rá a magyar gazdasági életre a gyárak úgyszólván teljes készleteinek és jelentős gyáripari berendezéseknek az orosz hadsereg által eszközölt elszállítása. A gyáripari termelés nagymérvű csökkentése úgyszólván lehetetlenné teszi a földreform során földhöz juttatott mintegy 700.000 parasztnak a legprimitívebb termelési eszközökkel való ellátását is.

Ezért a magyar kormány e vonatkozásban legnyomatékosabban kéri egyrészt azt, hogy az orosz hadsereg alakulatai haladéktalanul a legszigorúbban tiltassanak el a jóvátételi jegyzékben nem szereplő gyáripari berendezéseknek, kész gyártmányoknak, nyersanyagoknak és egyéb javaknak még mindig nagy mértékben folyamatban lévő lefoglalásától és elszállításától, másrészt hogy az orosz hadsereg által már elvitt, s a nemzetközi jog szabályai szerint hadizsákmánynak nem minősíthető összes javak természetben adassanak vissza, vagy a Magyarország által fizetendő jóvátételbe számíttassanak be. E vonatkozásban a magyar kormány számos jegyzéket intézett a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz, de azokra mindezideig nem kapott választ.

A magyar gyáripar jelenlegi leromlott helyzetén az is javítana, ha a Szovjetunió kormánya elősegítené a Németországba, Ausztriába és Csehszlovákiába elvitt magyar gyáripari berendezések, szállítási eszközök (mozdonyok, vagonok, hajók), s egyéb magyar javak és munkások hazahozatalát. A Németországba szállított magyar gyáripari felszerelések és egyéb értékek hazahozatala nemcsak az ország gazdasági helyzetén segítene, de ennek messzemenő lelki kihatása is volna széles magyar néprétegeknél a szovjet-magyar barátság népszerűségének megerősödésére és a demokratikus magyar kormányzat megszilárdítása tekintetében.

2. A magyar kormány másik kérelme az volna, hogy a Szovjetunió kormánya, amint azt eddig is tette, a jövőben is nyomatékosan járjon közbe Csehszlovákia kormányánál az ott élő magyar őslakosság üldözésének megakadályozására. E kérelmet annál inkább elő kell terjesztenie, mert a fegyverszüneti szerződés megkötése óta előállt helyzetben a magyar kormánynak nincs módja közvetlenül fellépni a szomszéd államok kormányainál.

Természetesen a demokratikus Magyarország teljes mértékben helyesli a fasiszta mozgalmakban tevékenyen részt vett magyarok megbüntetését, de véleménye szerint a tisztán nemzetiségi alapon való üldözésnek meg kellene szűnnie a demokratikus Csehszlovákiában.

Ilyen üldözésnek kell minősíteni azokat a panaszokat, illetve politikai sérelmeket, melyeket a csehszlovák hatóságok az alábbi kérdéskomplexumokban követtek el vagy foganatosítottak a magyarsággal szemben:

  1. A fegyverszüneti szerződés 2. szakasza alapján Csehszlovákiából Magyarországra visszatérő tisztviselők lakásának kifosztása és ingóságaiknak elkobzása a csehszlovák helyi hatóságok hivatalos végzése alapján.
  2. A fegyverszüneti szerződés 2. szakaszának ürügye alatt Csehszlovákiát elhagyni kényszerült nem tisztviselők, tehát 1937. dec[ember] 31. után Csehszlovákiában élt, de a fegyverszüneti szerződés 2. szakasza alapján Csehszlovákiát elhagyni nem köteles személyek lakásának kifosztása és ingóságainak elkobzása.
  3. A fegyverszüneti szerződés 2. szakaszának ürügye alatt magyar állampolgárok kiutasítása, lakásainak kifosztása és ingóságaiknak elkobzása.
  4. A magyar nemzetiségű csehszlovákiai őslakosok kiutasítása, internáló táborba való szállítása (pozsonyligetújfalusi internáló tábor, patrongyári magyar gettó).
  5. A magyarok megbélyegző megjelölésének tervezete a pozsonyi Nemzeti Bizottság 1945. július 8-án hozott határozata alapján. A törvényerőre nem emelkedett határozatot több helyen végrehajtották.
  6. Minden magyar kulturális, társadalmi, sport és munkásegyesület feloszlatása (Szlovák Nemzeti Tanács 1945. május 28-án kelt rendelete).
  7. A magyar kommunista és szociáldemokrata párt szervezkedésének megtiltása (dr. Letrich a Szlovák Nemzeti Tanács elnökének hivatalos nyilatkozata, Eas 1945. június 19.)
  8. A magyar középfokú iskolák bezárása (Szlovák Rendeletek Tára 6. sz. rendelet - 1944. szept[ember] 6.) A rendelet meghagyta az 1938. nov[ember] 1. előtt létesült magyar nyelvű népiskolákat. A szlovák iskolaügyi és közművelődési kirendeltség vezetje azonban az 1944-45. iskolai év végén minden magyar nemzetiségű néptanítót azonnali hatállyal elbocsátott.
  9. A magyar nemzetiségű alkalmazottak, állami és magántisztviselők, munkások azonnali elbocsátása. A magyar nemzetiségű nyugdíjasok illetményeinek azonnali letiltása. (Szlovák Rendeletek Tára: 1. sz. rendelet - 1945. ápr[ilis] 12.)
  10. A magyar állampolgárok, továbbá az olyan magyar nemzetiségű csehszlovákiai lakosok földtulajdonának kártérítés nélküli elkobzása, akik állampolgársága 1938. nov[ember] 1-én kétes volt. (Szlovák Rendeletek Tára: 24. sz. rendelet - 1945. márc[ius] 10.)
  11. Minden olyan magyar iparvállalat állami kisajátítása, mely 1938. október 6-a után keletkezett. Az 1938. október 6. után létesült kereskedelmi és ipari vállalatok állami felügyelet alá kerültek. (Szlovák Rendeletek Tára: 11. sz. rendelet - 1944. szept[ember] 8.)
  12. Minden magyar nemzetiségű csehszlovákiai lakos elveszti csehszlovák állampolgárságát, és azt újra kérelmeznie kell. Állampolgárságot a jövőben csak azok kapnak, akik cselekvőleg részt vettek a csehszlovákok külföldi harcában. (Csehszlovák kormány kassai nyilatkozata 1945. ápr[ilis] 2.)
  13. A magyar községek a cseh és szlovák községektől eltérően nem választhatnak nemzeti bizottságot, hanem a Szlovák Nemzeti Tanács hivatalból szlovák nemzetiségű kormánybiztost rendel föléjük. (Szlovák Rendeletek Tára: 26. sz. rendelet - 1945. ápr[ilis] 4.)

Számos fent felsorolt sérelem ügyében a magyar kormány ismételten bejelentést tett a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnál. A vonatkozó panaszok tárgyában a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz intézett szóbeli jegyzékek felsorolása A.) alatt csatolva van.

A szlovákiai magyar földműves és a mindig baloldali állásfoglalású magyar munkásrétegek kíméletlen és nagy mértékben a náci és fasiszta módszerekre emlékeztető üldözése azt a látszatot kelti a magyar közvéleményben, hogy a magyar nép szinte törvényen kívüli állapotba került a magát demokratikusnak valló Csehszlovákiában anélkül, hogy a demokratikus magyar kormányzat és a san-franciscoi értekezleten a legmagasztosabb emberi jogokat proklamáló világszövetségbe tömörült hatalmak megmentésére bármit is tennének.

A demokrácia nevében folyó szlovákiai magyarüldözés következtében előállt helyzet komoly belpolitikai nehézségeket is okoz a magyar kormánynak, mert ez a magyarországi reakciós köröknek tápot ad a belső propaganda kifejtésére a demokratikus magyar kormányzat ellen. E jelenségek ugyanis alkalmat adnak annak a beállításnak terjesztésére, hogy a magyar sajtóban a dunai népek baráti együttműködéséről, s a győztes hatalmaknak a magyar néppel szemben táplált jóindulatáról megjelent közlemények nem egyebek szemfényvesztésnél, a valóságban azonban a magyar népnek reakciós módszerekkel való üldözése folyik a velünk szomszédos Csehszlovákiában.

A csehszlovákiai magyar kisebbség üldözése ügyében egyébként a magyar kormány az Amerikai Egyesült Államok budapesti megbízottja által átnyújtott memorandumra készített válasziratában fejtette ki álláspontját. Ezt az iratváltást a magyar kormány bizalmas tájékoztatásul már megküldötte a Szovjetunió kormányának.

A magyar kormány továbbra is olyan irányban érvényesíti befolyását, hogy a magyarságnak Szlovákiában való üldözéséről a magyar sajtó minél kevesebbet írjon, de azért ezek a hírek múlhatatlanul elterjedjenek a magyar közvélemény széles rétegeiben.

3. Végezetül a magyar kormány már most legnyomatékosabban arra kéri a Szovjetunió kormányát, hogy a Duna medencében végrehajtandó területi újjárendezéseknél - minden nemzetiséggel szemben egyenlő és igazságos mértéket alkalmazva - a Lenin és Sztálin által oly hangsúlyozottan irányadónak tartott nemzetiségi elvet vegye alapul, megfelelő gazdasági korrektívumokkal.

Magyarországon a reakciót 25 éven át leginkább az a körülmény táplálta, hogy a magyar népnek az anyaországtól akarata ellenére elszakított egyharmad része a szomszéd államokban súlyos elnyomás alatt élt. A 3 millió főt meghaladó magyar kisebbség ki volt téve az új államok nagymérvű sovinizmusából fakadó önkényeskedéseknek, amiket a magyar nacionalista sajtó jól felhasználhatott a magyar közvélemény revíziós szemléletének kialakítására és fokozására.

A fasiszta ideológia által megrontott soviniszta elemek által szított nemzetiségi ellentétek végleges kiküszöbölésére az volna a legcélszerűbb eljárás, ha a határokat az érdekelt lakosság akaratával egyezően, a nemzetiségi elv alapján vonnák meg mindenütt, ahol a nemzetiségek egymással összefüggő területeken élnek. A kisebb csoportokban elszigetelten lakó, ún. szórvány nemzetiségek esetében pedig megfontolható volna lakosságcsere eszközlése, megfelelő területi kompenzációkkal.

Leginkább döntő körülmény azonban a területi újjárendezéseknél - történjék az akár túlnyomólag nemzetiségi, akár túlnyomólag gazdasági szempontok figyelembevételével -, hogy az elfogadott elvek minden nemzettel szemben egyenlő és igazságos mértékkel alkalmaztassanak. Az így kialakuló Duna medence az eddiginél lényegesen jobb helyzetet és boldogabb jövőt tudna biztosítani az itt lakó valamennyi népnek.

Magyar Országos Levéltár XIX-J-1-j Szovjet Tük. 4. d. 26/a tétel

Ezen a napon történt augusztus 13.

1961

A keletnémet állampolgárok egyre fokozódó mérvű elvándorlása miatt, Berlinben az NDK hatóságai nagy létszámú csapatokkal lezárják a város...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – II.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, iserifmpériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as ugyanezen hónap 16-án. A most megjelenő 3. szám első írásának szerzője, Völgyesi Zoltán azt bizonyítja meggyőzően, hogy 1918 novemberében és december első felében a szlovák lakosság egy része ‒ főleg a Felvidék keleti felében ‒ ellenezte a csehszlovák orientációt, és nyíltan kifejezte a Magyarországhoz való lojalitását. Bojtos Gábor az első világháború ideje alatt, majd 1918 után a szülőföldjüket tömegesen elhagyó menekültekről ír. Öt sikeres egyéni integrációs életutat vázol fel, mind az öt személy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei menekült tisztviselő volt. Demjén Ágnes a gróf Batthyány Tivadar belügyminisztersége idején, 1918 végén eszközölt főispáni kinevezéseket elemzi, és arra keresi a választ, hogy mivel magyarázható a főispáni karban történt személyi változások magas száma. Péterffy Gergely vasúttörténeti írása nem kapcsolódik ugyan a témához, viszont szemléletes módon tárja az olvasó elé a magyar állam által 1947-ben viszontagságos körülmények között vásárolt 510 amerikai gőzmozdony ügyét. Dokumentumközlését mindeddig ismeretlen, látványos korabeli fotókkal illusztrálja.

 

Budapest, 2020. június 16.

A szerkesztők