Feszített tervezés és éhezés: dokumentum a többéves begyűjtési rendszer bevezetésének a történetéhez

A Rákosi-korszak egyik leggyűlöltebb emléke a kötelező beszolgáltatás volt. A sztálinista pártvezetés a beadási kötelezettséget arra használta fel, hogy az iparosítást és a mezőgazdaság kollektivizálását felgyorsítsa, illetve az azokkal szembeni ellenállást megtörje. A kommunista párt szovjet mintára a tervgazdálkodás részeként tekintett erre az állami beavatkozásra, amely az első ötéves tervben fontos szerepet kapott.

 

A Rákosi-korszak egyik leggyűlöltebb emléke a kötelező beszolgáltatás volt. A sztálinista pártvezetés a beadási kötelezettséget arra használta fel, hogy az iparosítást és a mezőgazdaság kollektivizálását felgyorsítsa, illetve az azokkal szembeni ellenállást megtörje. A különböző termékek központi, állami átvétele a második világháborús hadigazdálkodás egyik eleme volt. Az eredetileg a közellátás biztosítása miatt bevezetett begyűjtést a háború végén, sőt azt követően sem szüntették meg.[1] A kommunista párt szovjet mintára a tervgazdálkodás részeként tekintett erre az állami beavatkozásra, amely az első ötéves tervben fontos szerepet kapott.
A végrehajtás feladatát 1950 végén Nagy Imre kapta, akit akkor élelmezési miniszterré neveztek ki, majd pedig az átszervezések után begyűjtési miniszter lett 1952 novemberéig.[2] A magyar pártvezetők, köztük Gerő Ernő, a gazdasági ügyekben szinte egy személyben felelős személy is úgy gondolta, hogy a teljes kollektivizálás után is lesz kötelező állami beszolgáltatási rendszer.[3] A begyűjtés rendkívül szerteágazó és bonyolult része volt a tervgazdálkodásnak. Az agrártörténetírás számára mind az országos, mind pedig a megyei levéltári források hiánypótlóak lehetnek. A történeti feldolgozás már több irányból és nézőpontból is kezdetét vette az utóbbi évtizedekben, ahogy ezt a téma historiográfiája is bizonyítja.[4] Az új megközelítések a korábbi kutatási szempontokat egészítik ki és választ adhatnak az újonnan felvetődő kérdésekre.
A Rákosi-korszak éveiben, de legfőképpen az ötvenes évek elején, amikor az agrárpolitika végrehajtását a keményvonalas irányzat határozta meg, a beadási rendszer évről évre változott. A termelőkre kivetett kvótákat évről-évre emelték, a birtokhatárt, ameddig a rendszer kiterjedt, pedig csökkentették.[5] A parasztság ilyen módon történő sanyargatása az élelmiszertermelésben és -ellátásban is zavarokat okozott. Ráadásul 1952-ben rendkívül kedvezőtlen volt az időjárás, legfőképpen az aszály volt negatív hatással a termelésre.[6] 1952 júliusában döntés született arról, hogy a tömeges kollektivizálást elhalasztják, és hogy később fogják azzal összekapcsolva a kulákság likvidálását hivatalossá tenni.[7] A termelés ösztönzésére és az árufelhozatal növelésére már korábban, 1951-ben történt intézkedés úgy, hogy bizonyos mezőgazdasági termékek forgalmát felszabadították.[8] A parasztok a beszolgáltatási kötelezettség teljesítése után árufeleslegeikkel szabadon rendelkezhettek.


1950. Terményraktár, beszolgáltatás.
Forrás: Fortepan / Magyar Rendőr
 

Már az első ötéves tervszámok felemelése kapcsán voltak feszültségek az apparátuson belül, amelyek 1952 második felében erősödtek fel. A különböző szervek egymást hibáztatták a romló gazdasági helyzet miatt. Különösen a Földművelésügyi Minisztériumot érték kritikák. Az állami tartalékföldek területe egyre nőtt, azonban az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek nem voltak képesek ezeket a földeket teljesen átvenni, amelyeken szintén nem folyt effektív gazdálkodás.[9]
Mindemellett a kollektivizálás során kaotikussá vált a földnyilvántartás, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy a tervezés nem volt megfelelő a mezőgazdaságot illetően. 1952-ben elérte tetőpontját a magánkereskedelem felszámolása. A vidékről elvonták az élelmiszereket, és azzal a növekvő városi keresletet igyekeztek kielégíteni. A parasztgazdaságoknál maradt termés sok esetben nem fedezte a háztartási szükségleteket. 1952/1953. fordulójára hiány alakult ki vetőmagból és takarmányból.[10] 1953 első felében általános jelenség volt az, hogy az emberek vidéken és a városokban sorban álltak kenyérért és egyéb közszükségleti cikkekért a boltoknál.[11]


Pontos dátum és hely nélküli fotó.
Jelzet: MNL GyMSMGyL XXIII. 15.a. 12. doboz.
 

Nem könnyű rekonstruálni azt, hogy kinek milyen szerepe volt a begyűjtési rendszer megváltoztatásában, és hogy milyen hatása volt az átalakítására. Az 1953. évi és az 1953–1954. gazdasági évi begyűjtési rendszert viszonylag korán, 1952 októberében kezdték el kidolgozni. A Begyűjtési Minisztérium Kollégiumában ekkor már a rendszer alapelveit tárgyalták.[12] Nem sokkal később, 1952. november 14-én átalakították a Minisztertanácsot, létrehozták a Minisztertanács Elnökségét és megszüntették a Népgazdasági Tanácsot (ez utóbbit Gerő Ernő vezette). Nagy Imre a minisztertanács egyik elnökhelyettese lett, aki a mezőgazdasági ügyekért felelt. Nem sokkal később, 1952. november 29-én került sor az MDP Központi Vezetőségének következő ülésére, amelyen Nagy Imre is felszólalt.[13] Ugyanezen a napon kelt a Begyűjtési Minisztérium előterjesztése a Titkárság részére az 1953/54. évi begyűjtési rendszerről. Az itt közzétett dokumentum az előterjesztés elkészítése során keletkezett egyik korábbi tervezet, amelyben sokkal kritikusabb hangvételben fogalmazták meg azt, hogy a tervszámok és a reális beadási terhelhetőség között milyen jelentős eltérések voltak. A begyűjtési rendszerről elkészült végleges előterjesztés 1952. december 3-án került a Titkárság elé.[14] A begyűjtési rendelet december 31-én jelent meg a Magyar Közlönyben.[15]

 

 


A három évre szóló beadási könyv.
Forrás: a szerző tulajdona.

 

Egy 1952. december elején megjelent rendelet alapján a beadási hátralék nem teljesítése miatt a termelőkre kivetett, az államnak fizetendő kártérítések mértékét csökkenthették. Azok a termelők, akik már teljesítették beadási kötelezettségüket a rendelkezés kiadása előtt, kérhették a kártérítés csökkentését a szabályozásnak megfelelően.[16]
1953 januárjában Bulgáriába küldtek egy többtagú begyűjtési küldöttséget, hogy tanulmányozza a bolgár begyűjtési módszereket.[17] A küldöttség január 7. és 21. között tartózkodott az országban, összefoglaló jelentését az útról pedig nem sokkal hazaérkezése után készítette el.[18] Bulgáriában már korábban bevezettek egy többéves begyűjtési rendszert, a jelentés szerint ez 2–3 évre szabta meg a beadási normákat, amelyek megállapításánál figyelembe vették a helyi adottságokat. A küldöttség tagjai különböző javaslatokat fogalmaztak meg a Bulgáriában szerzett tapasztalatok alapján.[19] 1952 februárjában a központi szervekben diskurzus folyt a beadási hátralékok és kártérítések rendezéséről. A Begyűjtési Minisztérium márciusban intézkedett a termelőszövetkezetek beadási hátralékainak egy részéről, s így sor kerülhetett a hátralékok törlésére is.[20] Ugyancsak márciusban adott ki a minisztérium egy utasítást, amely szerint a dolgozó parasztok tej-, baromfi-, tojás- és sertéshátralék nem teljesítése miatt kivetett kártérítéseit törölhették a megszabott feltételeknek megfelelően.[21] Ezt követte április elején egy határozat, amelyet a párt és a kormány közösen fogadott el a begyűjtési kártérítések behajtásáról és kivetésének új rendszeréről.[22] A kártérítések törlése a határozat alapján folytatódhatott.
A begyűjtési és a termelési tervek összehangolatlansága, amelyről az 1952. novemberi előterjesztésben érintőlegesen írtak, megoldatlan problémája volt a tervgazdálkodásnak. A racionális tervezés iránti igény így már jóval 1953. közepe előtt előtérbe került. 1953 áprilisában készültek el azok a jelentések, amelyekben megfogalmazták a tervezéshez kapcsolódó javaslatokat.[23] A begyűjtési rendszer ilyen alapokon instabil volt. A tervek összeegyeztetését, reálisabb alapokra történő helyezését a következő évi begyűjtési rendszer idejére tervezték, amikor már az összes járásra meghatározták a helyi adottságoknak megfelelő normákat.
Valószínűleg márciusban/áprilisban hoztak döntést arról, hogy a következő begyűjtési rendszert a termelés biztonsága és stabilitása érdekében több évre előre dolgozzák ki. Ez a döntés összefüggésben volt a begyűjtés terén fennálló hiányosságokkal és problémákkal. A következő hónapban, májusban országgyűlési választásokat tartottak. A Magyar Függetlenségi Népfront programjában, illetve Nagy Imre választási nagygyűlési beszédében is szerepelt a mezőgazdaságot érintően a többéves begyűjtési rendszer bevezetése.[24]
1953 májusában vette kezdetét az új rendszer előkészítése. Júniusban már az e célból létrehozott begyűjtési munkaközösség dolgozott a főbb kérdéseken. Ekkor még nem tudták, hogy a rendszer kétéves vagy hároméves lesz. Vizsgálták a beadási normákat is, hogy a terhelés igazságosabb és kiszámíthatóbb legyen a parasztság számára.[25] A párt Mezőgazdasági Osztálya májusban még egy szovjet tanácsadó bevonását is kérvényezte, hogy működjön közre a többéves begyűjtési rendszer kidolgozásán.[26] 1953. június közepén Gerő Ernő úgy indult útnak Moszkvába a magyar pártdelegáció tagjaként, hogy nem sokkal előtte engedélyezte a Központi Statisztikai Hivatal különböző mezőgazdasági kiadványainak a kiadását a többéves beszolgáltatás előkészítéséhez.[27] Miután Nagy Imre 1953. július elején meghirdette kormányprogramját, az „új szakaszban” érett meg az ideje annak, hogy a keményvonalas agrárpolitikától eltérő, enyhítő intézkedések részeként bevezessék az új, többéves begyűjtési rendszert, amely 1954. január 1-én lépett hatályba.[28]
A begyűjtést érintő néhány főbb korrekciót a következőképpen lehet összefoglalni: a begyűjtési szervezetet kivették volna a tanácsi apparátusból, és különálló begyűjtési hivatalok létrehozását tervezték. Mivel egyes cikkcsoportok beadási arányát országosan egységesen állapították meg, ezért az országos normákat mechanikusan bontották le a megyékre és a járásokra. Ezen terveztek igazítani úgy, hogy külön határozták volna meg a járási normákat a tájegységi adottságok figyelembevételével. A beadást nem teljesítő parasztok szankcionálása irreális méreteket öltött (lásd: 1. sz. dokumentum). A begyűjtés tervezése szintén problematikus volt. A pártvezetésben a felsorolt okok miatt számos hosszabb távú, az agrárpolitika teljes spektrumát érintő következtetést is levontak. A kommunista pártban és az államapparátusban érzékelték a kibontakozó válságot és annak jeleit. A közzétett forrás rávilágít arra, hogy nem feltételezhető a sztálinista éra csúcspontján a teljes irracionalitás a döntéshozatal különböző szintjein.

 

Dokumentum
1.

BEGYŰJTÉSI MINISZTÉRIUM                            Tárgy: Az 1953/1954. évi begyűjtési

                                                                                               rendszer tervezete

 

 

Előterjesztés
az Államgazdasági Bizottsághoz

I.

A folyó évi begyűjtési tervünk teljesítésénél előreláthatólag komoly lemaradás lesz. Nem teljesítettük terveinket az 1951/1952-es kiemelkedő termésű évben sem. Ennek okát elemezve megállapítható, hogy:

Az elmult években és az idén is a kiindulás volt hibás begyűjtési terveink elkészítésénél, mert az O. T.[29] által megtervezett, évről-évre feszítettebb tervekre alakítottuk ki a begyűjtési rendszerünket. A begyűjtési tervek a növénytermelési- és állattenyésztési tervszámokra voltak felépítve. A növénytermelési- és állattenyésztési tervek, tehát a termelési tervek évről-évre magasabb termésátlagokat /termelési tervet/ és magasabb állattenyésztési szaporulati tervet írtak elő. Ezek a termelési tervek azonban egyik évben sem valósultak meg.

A másik tényező, amely befolyásolta begyűjtési terveink teljesítését, hogy a beadás alapját képező területek egyrésze nem volt megfogható. A növénytermelési tervek évek óta mintegy 300.000 kh-al nagyobb területre vannak tervezve, begyűjtési rendszerünk viszont ezt a területhiányt nem tudta megtalálni.

A nem realizálódó növénytermelési- és állattenyésztési tervekre épülő begyűjtési rendszerünk túlzott terheket ró a termelőszövetkezetekre, valamint az egyéni gazdálkodókra. Ennek kedvezőtlen kihatása különösen a folyó év rendkívül aszályos időszakában mutatkozott meg. A termelési tervek nem vették figyelembe növekedésünk nehézségeit, fiatal kollektív gazdaságaink és a dolgozó parasztok nagyrésze sem tudta az előírt magas termésátlagokat elérni. Ennek következményeként jelentős beadási hátralék akkumulálódott évek óta a termelőszövetkezeteinknél, ami már az egész évi kötelezettségnek mintegy 25–30%-át is eléri. /kulákoknál 35%/

Begyűjtési rendszerünk nem mozdította elő a szabadpiacot, mert túlfeszített tervek miatt nem hagyott vissza elegendő árumennyiséget a termelőknél szabadpiaci értékesítésre.

A túlfeszített tervek miatt a folyó évben begyűjtési terveink teljesítésének érdekében tanácsaink, a begyűjtő apparátus, a társadalmi szervek segítségével több ezer dolgozót mozgósítottak, a kenyérgabona begyűjtésénél az elszámoltató bizottságok százai működtek és több esetben a háztartási szükséglet egy részét, sőt nem egyszer a vetőmagot is el kellett, hogy hozzák a termelőktől, hogy beadási kötelezettségüket teljesítsék.

A takarmányok begyűjtésénél a beérés óta több ezer elszámoltató bizottságot foglalkoztattunk, holott a takarmány, napraforgó és burgonyánál az eredeti tervet már csökkentettük.

A folyamatos sertésbegyűjtésnél és elszámoltatásnál hízó helyett kénytelenek vagyunk süldőt, malacokat elhozni a terv teljesítésének biztosítása érdekében. A rendkívül aszályos év, rendkívül feszített terv azt eredményezi, hogy az apparátus igen sokszor megsérti pártunk parasztpolitikáját.

Az 1953/54. évi begyűjtési rendszer kialakításánál alapvető kérdés a tervek reális bázisokon történő felépítése. Figyelembe kell venni a területhiányt, az őszi vetéseknél megmutatkozó lemaradást és takarmányszűk esztendő után állatállományunk fejlődésével kapcsolatos nehézségeket.

A begyűjtés szempontjából állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink termelési terveit reálisan kell figyelembe venni. Állattenyésztésünk felfutását, valamint árutermelését /kivágható mennyiség/ a jelenlegi állatállományból és létszámból kiindulva kell megállapítani, különös figyelemmel ara, hogy a szűk takarmánytermés után az állatállomány fejlődése milyen nehézségekbe fog ütközni.

A szükséglet biztosítása mellett meg kell tervezni a szabadpiacra visszahagyandó terménymennyiséget olyan mértékben, hogy ez ösztönzése legyen a termelésnek és elősegítse az állattenyésztést is. Ezzel együtt jár, hogy a lakosság szükségleteinek egészét a szabadpiacra kerülő áruval kell kielégíteni, miáltal csökkenteni kell a központi készletből történő kielégítés terveit.

Döntő szempont: a növénytermelési és állattenyésztési, valamint a begyűjtési tervek reális összhangba hozása, hogy a termelőket ne terheljük olyan kötelezettséggel, amelyet teljesíteni nem tudnak.

Az 1953/54 évi begyűjtési rendszert mind egészében, mind az egyes ágazatokat tekintve úgy kell kidolgozni, hogy lényeges változások nélkül több évre biztosítsuk népgazdaságunk szükségleteit, ugyanakkor ösztönzőleg hasson a termelésre, az állattenyésztés fejlesztésére és a termelőszövetkezeti mozgalom kiszélesítésére.

 

II.

Az 1953/54. évi begyűjtési rendszer kidolgozásánál az alanti főbb alapelvekből indultunk ki:

a./ A mezőgazdasági árutermelésből, a népgazdaság szükségleteit figyelembevéve olyan mennyiségben tervezzük meg a begyűjtést, amely minden szektorban megfelelő arányú szabadpiaci értékesítést biztosít és ezáltal kedvező előfeltételeket teremt a termelés ösztönzésére.

b./ A begyűjtés alapja változatlanul a terület utáni beadás. Ennek megtervezésénél figyelembe vesszük a tényleges területet.

c./ A tartalékföldek után alacsonyabb kötelezettséget írunk elő.

d./ A tsz-ek beadási kötelezettségét a dolgozó parasztok 0–8 kat. holdas csoportjának kötelezettségénél átlagosan 10–15%-kal alacsonyabban tervezzük meg. /a gépállomások beadása, szerződéses beadással együtt sem lesz magasabb, mint a 0–8 kat. holdas birtokcsoportjának összbeadása./

e./ A I.–II. típusú tszcs-ok beadási kedvezményét megszüntettük. Kötelezettségüket a dolgozó parasztokéval azonos mértékben állapítjuk meg.

f./ Az eddigi országos terménybeadási normák helyett a termelési adottságoknak – termésátlag, vetésterület, népesség sűrűség, állatsűrűség stb. – megfelelően járási beadási normákat állapítunk meg. Ennek megfelelően az egyes termények árucsoportjának arányát is járásonként alakítjuk ki. /kenyérgabona, takarmánygabona, napraforgó, burgonyacsoport./

g./ A terület utáni beadási kötelezettség alsó határát 1 kat. holdról 800 négyszögölre visszük le.

h./ Dolgozó parasztoknál az eddigi 8 birtokcsoport helyett 4 birtokcsoportot alakítunk ki.

i./ Az egyes birtokkategóriák közötti progresszió mértékét csökkentjük /az aratási és cséplési munkákra való ösztönzés érdekben/, az alacsonyabb birtokkategóriák kötelezettségét megemeljük.

j./ Mind a tsz-eknél, mind az egyéni termelőknél 5 kat. /ún. minőségi/ csoportot alakítunk ki. /folyó évben a tszcs-oknál 3, míg az egyéni termelőknél 8 kat. csoport volt./

k./ A gépállomások talajmunkáinak természetbeni díjazását a terménybeadástól függetlenül tervezzük. Kötelező beadásra csak az alapmunkálatok díját írjuk elő, míg a többlet gépi munka díjának fizetésére a tsz. szabadválasztása szerint terményben, vagy pénzbeni fizetésre kap lehetőséget.

l./ Kombájnnal történő aratás és cséplés díját természetbeni fizetésben tervezzük megállapítani.

m./ A terület utáni beadási terveket a hátralék, valamint a tsz-eknek adott kölcsönök figyelembevétele nélkül dolgoztuk ki.

n./ Változatlanul fenntartjuk a cséplést, törést, szedést követő azonnali beadási kötelezettséget.

c./ A beadási kötelezettség kenyérgabonánál is mindennemű szükségletet megelőz.

A beadási kötelezettség alapjait változatlanul hagyjuk. Tejnél az erdőterületek utáni beadást jövőre eltöröljük.

III.

Az O. T. termelési és begyűjtési tervszámai alapján az 1953/54. évre 720.347 búzavagon mezőgazdasági termelvény begyűjtését tervezzük.

A begyűjtési terv igen feszített, amit az alanti mutatószámok jeleznek:

 

1./ A begyűjtés mennyiségi alakulása.

/1951/52. = 100/

Gazdasági év

Termény

Bor

Élőállat

Állati termék

Összesen

1951/52

/tény/

100

100

100

100

100

1952/53

/terv/

109

117

168

131

130

1953/54

/terv/

105

119

181

143

134

 

Bornál az emelkedés a terület utáni beadási rendszer bevezetésének kihatása.

Élőállatoknál és állati termékeknél az emelkedés nagyrészt az állami gazdaságok és állami vállalatok beadásának növekedéséből adódik.

 

2./ A termés /árutermelés/ és a begyűjtés arányának alakulása

 

A tsz-eknél és egyéni gazdaságoknál az 1952/53. évhez képest a termés nagyobb %-át tervezzük begyűjteni.
 

Termelőszektor

Főtermények

Állat és állati termékek

1952/53.

1953/54.

1952/53.

1953/54.

Tsz-ek

24,3

29,8

33,7

39,1

I.–II. tszcs. +dolg. par.[30]

29,4

35,-

23,5

28,6

Kulákok

40,3

39,7

41,9

51,3

Együtt:

29,2

33,9

26,-

31,6

 

Még feszítettebb a terv az árutermelés és begyűjtés arányát tekintve.

Fentemlített termelőszektoroknál a főtermények árutermelésének 84,9%-át tervezzük begyűjteni az előző évi 81,7%-kal, míg állat és állati termékekből 78,-%-át az előző évi 68,8%-kal szemben.

Az árutermelés igen magas hányadának begyűjtése miatt különösen főterményeknél a terméseredmény kisarányú /10%-os/ csökkenése is már a szükségletek rovására megy.

3./ A termés és szabadpiaci értékesítés arányának alakulása.
 

Termelőszektor

Főtermények

Állat és állati termékek

1952/53.

1953/54.

1952/53.

1953/54.

Tsz-ek

3,7

19,7

6,-

11,5

I.–II. tszcs. +dolg. par.

3,4

4,3

18,9

12,5

Kulákok

0,5

1,9

12,6

16,6

Együtt:

3,2

4,8

18,6

12,-

 

Terményeknél a szabadpiac arányának emelkedése részben a napraforgó vámcsere rendszer kihatása. Ettől eltekintve az arány 4,6%. Különösen alacsony a szabadpiaci értékesítés aránya az élőállat és állati termékeknél, amit még csökkent a fennálló jelentős beadási hátralék is.

4./ Az egyes termelőszektorok aránya a begyűjtésben.

/Zárójelben az 1952. évi tervszámok./

1953/54-ben a szocialista szektor aránya jelentősen emelkedik: az állami vállalatokkal együtt 46,7% /38,8/, anélkül 32,3% /26,5/, a kulákok aránya 7,4%-ról 5%-ra csökken.

5./ A begyűjtés címenkénti megoszlása.
 

Begyűjtési cím

Termény %

Élőállat %

Állati termék %

Bor %

Összesen %

A+B

74,-

41,4

76,-

52,-

59,1

ÁMG[31]

2,3

-

-

-

0,8

”D”

12,7

-

-

-

4,6

Szerződés

1,-

4,9

-

33,9

3,6

Szabadfelv.

-

2,1

3,7

-

1,5

ÁGEM[32]

8,1

18,3

18,-

12,6

16,-

Állami vállalat

1,9

33,3

2,3

1,5

14,4

 

6./ Az 1 kh-ra jutó terhelés alakulása

A termény, állat és állati termékeknél /bor nélkül/ 1 kh-re jutó összterhelés, illetve ezen belül a terület utáni beadási kötelezettség termelőszektoronként a következőképp alakul:

 

Tétel

Termelőszöv.

buzakg.

I.–II. tszcs. +dolg.paraszt

buzakg.

Kulák

buzakg.

Összesen:

buzakg.

Összbeadás

 

 

 

 

1952/53. /terv/

570

540

635

553

1953/54. /terv/

521

580

795

576

Területi beadás

 

 

 

 

1952/53. /terv/

448

483

600

488

1953/54. /terv/

423

501

758

492

 

7./ Az 1 kh-ra jutó terhelés termelőszektoronkénti aránya:

/dolgozó paraszt = 100/

 

Beadási ágazat

Termelőszövetkezet

I.–II. tszcs. +dolg. par.

Kulák

összbeadás

területi beadás

összbeadás

területi beadás

Termény

87

78

100

112

121

Bor

77

95

100

115

143

Marha

58

40

100

117

140

Sertés

100

111

100

145

178

Baromfi

76

79

100

100

100

Tojás

52

47

100

77

73

Tej

96

93

100

165

172

 

/Tojásnál a kulákok beadása alacsonyabb, mert a tejet jövőre nem helyettesíthetik tojással.

 

Sertésnél a tsz-ek beadását növeli az 1953. I. félévben még érvényes magasabb /14 kh /kh-as/ norma./

 

IV.

Az O. T. tervszámok alapján kidolgozott begyűjtési rendszer mutatószámai igazolják, hogy a begyűjtési tervek az előirányzott termelési tervek alapulvétele mellett is igen feszítettek. Sok vonatkozásban nem biztosítják a parasztság szükségleteit és a szabadpiaci értékesítésre visszahagyott mennyiségek aránya nem képez elég ösztönző erőt a termelés fejlesztésére és a begyűjtés teljesítésére. Még feszítettebbek a tervek, ha a területi, valamint termelési hiányosságok miatt számításba vesszük a terméshozamokban reálisan várható kieséseket is.

 

A felsorolt indokok alapulvételével a begyűjtési tervek következő módosítását javasoljuk:

            kenyérgabona: 145.600 vagonról 134.500 vagonra,

            szemestakarmányok: 73.800     ”  60.200     ”         ,

            napraforgó:                22.853     ”  22.440     ”         ,

            burgonya:                   42.000     ”  35.600     ”         ,

            sertés:                         21.996     ”  19.463     ”         , /1.726.500 db-ról 1.525.000 db-ra/

            tej:                             590.000.000 lt-ről     570.000.000 literre.

 

A javaslat indokolása:

1./ Az O. T. tervbe felvett 12.145.000 kat.hold szántó, rét és legelő terület helyett beadási alapterületként csak az 1952. évi gazdalajstromban rögzített 11.925.300 kat.holddal lehet számolni. Az eltérés 219.200 kat.hold. Az abszolut területhiány mellett kihat a begyűjtésre a 658.700 kh. szántó, rét és legelő tartalékterület, amelyre alacsonyabb terménybeadási normával számolunk, illetve az élőállat és állati termék beadása alól mentesítjük.

Az abszolút területhiány, illetve a tartalékterületek alacsonyabb beadása mintegy 3–6 %-kal növeli az egyébként adódó terménybeadási, illetve 10%-kal az élőállat és állati termék beadási normát.

2./

A tartalékterületekre az O. T. ugyanolyan termésátlaggal számol, mint a dolgozó parasztoknál. /pl. búza 8.7-, kukorica 11.4, burgonya 48.- q/kh./

A tartalékterületeken reálisan mintegy 20%-kal alacsonyabb terméseredménnyel kell számolnunk. Az így kieső terménymennyiséget teljes egészében le kell írni a begyűjtési tervekből, miután a kiesés a tartalékterületeket hasznosító termelőszektor árutermelését és ezen keresztül teljesítőképességét csökkenti.

3./ Egyes termelvényeknél /kenyérgabona, burgonya, sertés/ az előirányzott termelési, illetve begyűjtési tervek mellett nem marad kellő mennyiségű árufedezet a parasztság háztartási szükségleteire, illetve megfelelő arányú szabadpiaci értékesítésre. Kenyérgabonából minden egyes termelőt önellátó lakosnak napi 45 dkg. kenyeret és havi 3,80 kg. finomlisztet kell biztosítanunk, míg sertésnél családonként 1 sertés levágást kell lehetővé tennünk. Szabadpiaci értékesítésre kenyérgabonánál a begyűjtésre előirányzott mennyiség 9%-át, burgonyánál 40%-át tervezzük.

4./ A termelőszövetkezetek, valamint az egyéni gazdaságok állatállományának 1953/54. évi szemestakarmány szükséglete csak 80%-ban van fedezve. Így a szemestakarmányok begyűjtését az állattenyésztési tervek teljesítése érdekében csökkenteni kell.

Az egyes begyűjtési tervszámok csökkentésének számszerű részleteit a csatolt ………. számu táblázat tartalmazza.

A javaslat alapján a tervezett 720.347 búzavagonos begyűjtés 7.3%-kal 667.573 búzavagonra csökken. Ezen belül a terménybeadás csökkenése 9.5%, míg az állatbeadás 6.8%.

A begyűjtési tervek csökkentésén kívül felhasználási tervtartalékot javasolunk képezni:

            kenyérgabonából                    1.700 vagonra,

            burgonyából                           300     ”

            sertésből                                 250     ”

            baromfiból                              46       ”

            tojásból                                   38       ”

A tervtartalék képzését az állami gazdaságok terménybeadásánál, illetve a termelőszövetkezetek sertés, baromfi és tojásbeadásánál évek óta mutatkozó lemaradások indokolják. Ezen a címen az 1953/54. évi beadási tervük 10%-át javasoljuk a felhasználás szempontjából tervtartalékként kezelni.
 

V.
Terménybegyűjtés rendszere.

1./ Tervszámok

Az O. T. tervszámai alapján az 1953/54. évben főterményekből 262.295 búzavagont –rizsből 6.050 vagont- kell begyűjteni.

A begyűjtési tervek – elsősorban kenyérgabonánál, szemestakarmányoknál és burgonyánál – igen feszítettek. Ezért a mezőgazdaság indokolt szükségleteit és megfelelő arányu szabadpiaci értékesítést, továbbá a tartalékterületek alacsonyabb termésátlagait figyelembevéve a begyűjtési tervek alanti csökkentését javasoljuk.

 

Termény

O. T. javaslat vagon

Bgy. M. javaslat vagon

Begyűjtés a termés %-ában

O. T. jav.-nál

Bgy. M. jav.- nál

1952/53. évi terv szerint

Kenyérgabona

145.600

134.500

51.2

47.3

42.7

Árpa

23.600

20.900

 

 

 

Zab

5.200

4.600

 

 

 

Kukorica

45.000

34.700

 

 

 

Szemestakarmány

73.800

60.200

24.6

20.1

20.-

Burgonya

42.000

35.600

21.5

18.3

18.5

 

A javaslat indokolása a következő:

a./ Kenyérgabona

Az ország lakossága az 1950–1952. években fejenként átlagosan napi 40 dkg kenyeret és havi 3.80 kg finomlisztet fogyasztott. A paraszti fogyasztás a fentemlített átlagot feltétlenül meghaladja. 4.7 millió fő után napi 45 dkg kenyérrel és havi 3.80 kg finomliszttel számolva a begyűjtést 7.500 vagonnal kell csökkenteni. Ennek megfelelően a központi készletből közel azonos mennyiséggel kevesebbet kell belső ellátásra fordítani. További 3.600 vagon a tartalékföldek terméskiesése.

b./ Szemestakarmányok.

Az 1953/54. évre előirányzott O. T. tervszámok mellett jelentősen csökken a tsz-ek és egyéni gazdaságok egy számosállatra jutó takarmányfedezete.
 

Gazdasági év

Számosállat db.

Egy számosállatra jut kg.

1951/52. /tény/

2.627.117 /tény/

944

1952/53. /terv/

2.483.252 /terv/

938

1952/53. /várh./

2.483.252 /terv/

617

1953/54. /terv/

2.558.376 /terv/

690

 

A 690 kg/számosállat fedezet mellett az 1953/54. évi szükséglet csak 80%-ban van fedezve, amit a begyűjtési tervek együttesen 10.000 vagonnal történő csökkenése 84.6%-ra növelne és előmozdítaná az állattenyésztési tervek megvalósulását és ezen keresztül az élőállat és állatitermék begyűjtést. A fedezetlen abrakhiányt a parasztság zöld és vizenyős takarmányokkal jórészt már pótolni tudja. További 3.600 vagon a tartalékföldek terméskiesése. A központi készletek számára így kieső takarmányokról behozatal útján kell gondoskodni.

c./ Burgonya.

Burgonyánál – ahol a szabadpiaci értékesítés aránya a cikk természeténél fogva igen jelentős – az O. T. tervszámok az 1952/53. évi tervhez képest csökkentik a szabadpiacot a termés 8%-áról 6.1%-ra.

Változatlanul 8%-os szabadpiaccal számolva a begyűjtést mintegy 4.000 vagonnal kell csökkenteni. További 2.400 vagon a tartalékföldek terméskiesése.

2./ Az 1 kh-ra eső terhelés.

Az O. T. tervszámai alapján kidolgozott tervek szerint az egyes termelőszektorok 1 kh. alapterületére az alanti átlagos beadási kötelezettség jut:

 

Termelőszektor

1 kh-ra eső összbeadás buzakg.

1 kh-ra eső területi beadás buzakg.

Termelőszövetkezet

255

198

I.–II. tszcs. +dolg. par.

292

251.8

Kulák

326

295.6

 

A dolgozó parasztok terület utáni átlagos kötelezettségét a jelenlegi 8 birtokcsoport helyett 4 birtokcsoportra bontva progresszíve javasoljuk megállapítani. Ezzel egyrészről biztosítjuk, hogy a termelőszövetkezetek kötelezettsége a legalacsonyabb, /0–8 kh./ kisparaszti birtokcsoport kötelezettségénél mintegy 14%-kal legyen kisebb, másrészről az egyes birtokcsoportok kötelezettségét teljesítőképességükhöz mérten reálisan állapítjuk meg. Az átlagos norma lineáris alkalmazása a dolgozó parasztoknál a folyó évi kötelezettséggel szemben igen jelentősen megemelné a kisparaszti gazdaságok kötelezettségét és ugyanakkor nagyarányban csökkentené a középparasztság felső rétegének beadását.
 

Javaslatunk a következő:

III. típusú termelőszövetkezetek:                   198 búzakg/kh

I.–II. tszcs-ok és dolg. parasztok:

0–8 kh. között                                                230     ”

8–15  ”   ”                                                      265     ”

15–20  ”   ”                                                    280     ”

20–25  ”   ”                                                    290     ”

Kulákok                                                         300     ”

 

/Megjegyzések: ezévben a 25 kh. feletti kulákok kötelezettsége 360 búzakg/kh. volt, miután az O. T. alacsonyabb átlagtermésével szemben a kulákoknál is a dolgozó paraszti átlagtermésekkel számoltunk. Jövőre az O. T. termelési tervekkel számolva a kulákokat 300 kg/kh-nál magasabb kötelezettséggel reálisan nem lehet terhelni./

A kataszteri jövedelem szempontjából a földeket úgy a tsz-eknél, mint a dolgozó parasztoknál 5 csoportba javasoljuk sorolni.

A terménybeadást egyes termelőszektorok az alanti árucsoportok szerint kell teljesítsék:

 

Árucsoport

III. típ. tszcs.

I.–II. tszcs. +dolg. par.

Kulák

Kenyérgabonacsoport

50

45

45

Takarmánycsoport

27

32

32

Napraforgócsoport

15

15

15

Burgonyacsoport

8

8

8

 

A tsz-ek alacsonyabb normájukból nagyobb százalékban adnak be kenyérgabonát, viszont ugyanilyen százalékkal kisebb a takarmánybeadásuk, mint az egyéni gazdaságoké. Helyettesíteni az egyes árucsoportok között az egyéni tervfelbontás során csak az esetben lehet, ha a beadásra kötelezett igazolja, hogy valamely terményt részben, vagy egészben nem termelt.

3./ Járási norma

A járási norma az országos átlagnormától aszerint tér el, amennyiben a járás termelési adottságai /termésátlag, vetésterület aránya, szükségletek stb./ az országos átlagoktól eltérnek.

A járási normák kiszámítása központilag történik a tájtermelési adottságok részletes kimunkálásával, külön a termelőszövetkezetekre és külön összevontan a I.–II. tszcs-okra, dolgozó parasztokra és kulákokra.

4./ A napraforgó- és rizsbeadás új rendszere.

A napraforgóbeadás biztosítása és egyben a termelés ösztönzése érdekében javasoljuk, hogy a tsz-ek és egyéni gazdaságok előirányzott termésének csak 80%-ára írjunk elő beadási kötelezettséget, míg 20%-át a beadás teljesítését követően szabadon hozhassák forgalomba. Ehhez képest nagyobb arányban kell premizálni a kötelezettség teljesítésén túlmenően beadott forgót.

Rizsnál (sic!) a tsz-ek és dolgozó parasztok rizzsel bevetett szántóterületeit mentesíteni kell a terménybeadási kötelezettség alól és ehelyett kötelesek várható termésüknek mintegy 80%-át beadni. A normát bruttó /gátakkal, stb./ együtt értett /kat. holdankénti 13.5 q-ában javasoljuk megállapítani. A fennmaradó kb. 345 q/kh-ás terméstöbblettel szabadon rendelkezhetnek, azt eladhatják, vagy szabadválasztásuk szerint hántoltrizsre kicserélhetik.

VI.

Az élőállatbegyűjtés rendszere.

Az O. T. begyűjtési terve szerint az 1953. évben sertésből 1.726.500 darabot, míg szarvasmarhából 305.950 darabot /kényszervágással együtt 316.450 darabot/ kell begyűjteni.

Sertésből a folyó évi várható begyűjtést 1.378.770 db, míg szarvasmarhából 254.000 db-ot. Az 1953. évi élőállatbegyűjtés O. T. tervszámai túlzottan feszítettek. Ezt támasztja alá, hogy e tervszámok begyűjtése azzal járna, hogy az egyéni termelők vonalán 300.000 db sertéssel kevesebb maradna magánvágásban. A kulákoknál január 1-ig 150.000 db sertést és 50.000 db marhát kellene beállítani. A feketevágások és kényszervágások számát pedig a folyó évvel szemben 36%-kal kell alacsonyabban megtervezni és ugyanakkor a termelőszövetkezetektől eltekintve a szabadpiaci értékesítésre semmit nem hagynánk vissza.

Fenti tervezéssel szemben javasoljuk, hogy sertésből 1.525.000 db, míg szarvasmarhából 300.000 db-ot tervezzünk meg 1953. évre.

Sertésnél a csökkentést elsősorban a területi kivetés vonalán kell végrehajtani. Szarvasmarhánál a csökkentés a szabadfelvásárlásnál jelentkezik. /30.000 db-ról 16.000 db-ra csökken./
 

Élőállatbeadási kötelezettség megállapítása.

1954. január 1-től kezdődően az élőállatbegyűjtést naptári évre tervezzük. Az 1952/53. gazdasági évet követő 1953 év II. felére terjedően állapítjuk meg az élőállatbeadási kötelezettséget. Az 1953. év II. félévére az élőállatbeadási kötelezettséget az O. T. tervszámai alapján egységes húskg-ban az alábbi normák alapján javasoljuk megállapítani:

 

 

Tsz. III.

Tsz. I–II. és dolg. paraszt

Kulák

Sertés

5.-

5.4

8.5

Marha

3.-

5.1

7.5

Összesen:

8.-

10.5

16.-

 

Az I. félévre eső beadás mértéke a 2. sz. törvényerejű rendelettel szemben a kulákoknál sertésből 2.6 kg-mal, szarvasmarhából 1.5 kg-mal emelkedik. A tsz-eknél viszont a sertésbeadás 2 kg-mal csökken, míg a szarvasmarhabeadás 1.35 kg-mal emelkedik.

A tenyészállatok, valamint a szerződéses úton üsző- és tinónevelési akciók alapján beadott törzskönyvezett állatok beszámítanak a beadási kötelezettség teljesítésébe. Az élőállatbegyűjtés teljesítésével kapcsolatban az alábbiakat javasoljuk:

A sertésbeadás alsó súlyhatára dolgozó parasztoknál és tsz-eknél 126 kg, kulákoknál 130 kg, vágómarhánál együttesen 280 kg.

/ÁGEM és állami vállalatoknál a sertésbeadás alsó súlyhatára 130, illetve 127 kg./
 

VII.

Tejbeadási rendszer.

1953. évben az O. T. 600 millió liter előirányzatával szemben 590 millió liter tej begyűjtését tervezzük, azonban ez is túlfeszített. Reálisan javasoljuk 570.000 liter begyűjtését. Ennél nagyobb mennyiség begyűjtését nem teszi lehetővé egyrészt az, hogy a dolgozó parasztoknál továbbra is meg kell engedni a tejhelyettesítő cikkek beadását, másrészt a tehéntartás előmozdítása érdekében az idei kedvezményeket fenn kell tartani. /1952. évben a várható begyűjtés 535 millió liter./

Az 1953. évben úgy a tejbeadási normát, mint az idei rendszert változatlanul fenntartani javasoljuk. Javasoljuk továbbá 1953-ra a tej kötelező zsírtartalmát az egyéni gazdaságoknál 3.4%-ra, az állami gazdaságoknál 3.5%-ra felemelni.
 

VIII.

Baromfi- és tojásbeadási rendszer.

Baromfinál az O. T. által előirányzott 2.700 vagonnal szemben 1953. évre 2.400 vagon begyűjtését javasoljuk. /1952. évben várható begyűjtés 2.430 vagon/ mert az O. T. által előirányzott mennyiségek jelenleg érvényes és igen feszített begyűjtési normák felemelését vonnák maguk után.

Tojásból az O. T. által előirányzott 500 millió db. tojással szemben javasoljuk, hogy 480 millió darabot gyűjtsünk be. /1952. évi várható begyűjtés 436 millió db./ A beadási normák baromfinál az 1952. évvel szemben nem változnak. Tojásnál magasabb begyűjtési terv teljesítése érdekében javasoljuk a háztáji gazdaságok, dolgozó parasztok és kulákok tojásbeadási kötelezettségét kh-anként 44 db-ra felemelni.

IX.

A borbeadás rendszere.

Az 1953/54. évben 1.363.400 hl. begyűjtését javasoljuk az O. T.-al egyetértésben. Az étkezési szőlő figyelembevételével a tervezett begyűjtés 1.514.000 hl. A begyűjtés biztosítása érdekében javasoljuk:

1./ a területkivetés mértékét 44%-ról 52%-ra emelni, szerződéses mennyiséget 42.8%-ról 33.9%-ra csökkenteni.

2./ A kivetés alapja változatlanul a 400 négyszögölön felüli szőlőterület. A beadási kötelezettség 200 négyszögölenként emelkedjen.

3./ A járásokat /esetleg egyes községeket/ a folyó évi 4 tájegységi csoporttal szemben 5 tájegységi csoportra osszuk. /Egyes termelőknél ez mérsékelten csökkenést, illetőleg borbeadási kötelezettség emelést jelent./ Az 1953/54. évben a termelőszektorokon belül a szőlőterületek nagysága szerinti progressziót javasoljuk megszüntetni.

A borbeadási kötelezettséget az alábbi normák alapján állapítjuk meg:

Mennyiség: literben

 

Termelőszektor

Tájegységi csoport

Átlag

1952/53. évi átlag

I.

II.

III.

IV.

V.

Tsz. III.

224

280

320

368

408

350

350

Dolg. paraszt, I.–II. tsz.

240

296

352

416

464

370

353

Kulák

304

384

456

552

600

530

530

 

  Az I. és II. típusú tsz-ek, illetőleg dolgozó parasztok beadási kötelezettségének átlaga az elmúlt évvel szemben 17 literrel emelkedik a területi korrekció következtében.

A borbeadási rendszer egyebekben az elmúlt évi beadási rendszerrel azonos.

 

X.

Egyéb intézkedések.

1./ Az 1953/54. évi beadás elmulasztásával kapcsolatos szankciók.

A beadást elmulasztó termelőkkel szemben a szankciók jelenlegi rendszerét felül kell vizsgálni és a következő módosításokat kell alkalmazni:

a./ mindazoknak a termelőknek beadási kötelezettségét, akik határidőre beadásukat nem teljesítették, a határidő lejárta után 24 órával kötelezettségüket 10%-kal fel kell emelni.

b./ Az elszámoltatott hátralékost, amennyiben azt követően 24 órán belül kötelezettségét nem teljesítette, kártérítéssel kell sújtani és azt azonnal be kell hajtani. A kártérítés foglalásával egyidejűleg a beadásra alkalmas cikkeket a kártérítés és kötelezettség erejéig el kell kobozni.
 

2./ A beadási kötelezettség kivetésének menete.

Az 1953/54. évi állami begyűjtésről szóló törvényerejű rendeletet folyó évi december hó 10-ig ki kell adni. A Begyűjtési Minisztérium ennek végrehajtási utasítását december hó 15-ig készítse el.

A Minisztertanács által jóváhagyott országos begyűjtési tervek alapján a megyék előzetes begyűjtési tervét a gazdalajstrom II. részének összeállítását követően február hó 1-ig ki kell adni a megyék számára. A termelőkkel a tervek egyéni lebontását március hó 31-ig be kell fejezni.

A tej, tojás, baromfi tervek egyéni megtárgyalását január hó 15-ig be kell fejezni.

Az 1953/54. évre szóló beadási könyvet 1953. március 31-ig a termelők részére ki kell adni.
 

3./ A beadásra alkalmas cikkek árának szabályozása.

A beadási kötelezettség teljesítésére beadott mezőgazdasági cikkek ára a folyó évi áraknak megfelelően változatlan marad.

A szabadfelvásárlás útján begyűjtendő cikkek árát a begyűjtési miniszter az O. T.-al egyetértésben külön szabályozza.

Budapest, 1952. november 19.

 

Az irat jelzete: HU-MNL-OL-M-KS 276-93-379. ő. e.-K/8/a/2739. Másolat. 12 oldal.

 


[1] Pető IvánSzakács Sándor: A hazai gazdaság négy évtizedének története, 1945–1985. I. Az újjáépítés és a tervutasításos irányítás időszaka 1945–1968. Budapest, 1985, 42–51.; Honvári János (szerk.): Magyarország gazdaságtörténete a honfoglalástól a 20. század közepéig. Budapest, 1996, 551.

[2] Nagy Imre (1896–1958) kaposvári születésű kommunista agrárpolitikus, 1945 és 1953 között különböző állami- és pártpozíciókat töltött be, ő hirdette meg az „új szakaszt”, a rákosista restauráció során száműzték a politikából és a tudományos életből. Az 1956-os forradalom idején újra miniszterelnök, majd pedig egy koncepciós per során halálra ítélték és kivégezték.

[3] Gerő Ernő (1898–1980) gazdaságpolitikus, a Rákosi-korszak trojkájának egyik tagja Rákosi Mátyás és Farkas Mihály mellett.

[4] Szabó KárolyVirágh László: A begyűjtés „klasszikus” formája Magyarországon (1950–1953). Medvetánc, 1984. 2–3. sz. 159–179.; Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon, 1945–1956. Békéscsaba, 1992.; Honvári János: A klasszikus begyűjtési rendszer változása az „új szakasz” meghirdetésétől a beadás megszüntetéséig, 1953–1956. In: Agrártörténet – Agrárpolitika: Tanulmányok Szuhay Miklós Emeritus Professzor tiszteletére. Szerk. Buza JánosEstók JánosSzávai FerencVarga Zsuzsanna. Budapest, 2006. 409–430.; Nagy Netta: Két parasztgazdaság terhei a beszolgáltatás éveiben Csólyospáloson. Kapás Lajos és fia gazdálkodása 1943–1956 között. Ethnographia, 2010. 4. sz. 313–341.; Tóth Judit: Padlássöprések kora. A beszolgáltatás Pest megyében. Budapest, 2011.

[5] Erdmann: i.m. 108–109.

[6] Honvári: i.m. 552.

[7] HU-MNL-OL-M-KS 276-53. (102. ő. e.). Az MDP Politikai Bizottságának az 1952. július 17-i ülése. 1. Javaslat a mezőgazdaság szocialista átszervezésének ütemére. Szigorúan bizalmas sz. a Politikai Bizottság határozata a mezőgazdaság szocialista átszervezésének ütemére. 1952. július 17.

[8] Az élelmezési miniszer 252.448/1951. Élm.M. számú rendelete az őstermelői értékesítésről és szállításról. Begyűjtési és Élelmiszeripari Értesítő, 1951. május 28. 127–130. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1.034/1951. (XII.2.) számú határozata a jegyrendszer megszüntetéséről, az ár- és bérrendezésről s a mezőgazdasági termékek forgalmának felszabadításáról. A Minisztertanács 203/1951. (XII.2.) M.T. sz. rendelete egyes mezőgazdasági forgalmi korlátozások megszüntetése tárgyában. Magyar Közlöny, 1951. december 2. 1197–1201, 1203–1206.

[9] PetőSzakács: i.m. 211–212.

[10] Erdmann: i.m. 114.

[11] HU-MNL-OL-M-KS 276-93. (418. ő. e. b/304. sz.). Jelentés a Földművelésügyi Minisztérium Pártbizottságának Pintér András titkár számára, Szolnok és Hajdú megyékben tapasztaltakról jelentés, Szőke Lajosné. 1953. április 27. Győr-Sopron megyében: HU-MNL-GyMSMGyL-XXIII.8. (9. doboz). Belkereskedelmi Minisztérium Győr városi Állami Kereskedelmi Felügyelőség, összefoglaló jelentés. 1953. január 15. Összefoglaló jelentés. 1953. február 18.  Összefoglaló jelentés. 1953. március 3. Összefoglaló jelentés 1953. május 4-től 18-ig. A jelentésekben néhol pánikszerű hangulatról, tolongásról és kenyérrazziákról számoltak be. Volt olyan eset is, amikor a karhatalmat bevetették.

[12] HU-MNL-OL-XIX-K-7-a. (3. doboz). A Begyűjtési Minisztérium Kollégiumának 1952. október 14-i ülése. Begyűjtési Minisztérium III. Tervfőosztály, az 1953/54. évi termény és az 1953. évi állatbegyűjtési rendszer alapelvei. Előterjesztés a Minisztérium Kollégiumához. 1952. október 3. és 1952. október 4. Az ülés jegyzőkönyve.

[13] HU-MNL-OL-XX-5-h. (10. doboz, V-150.000.32. 137–147. oldal). Nagy Imre beszédének szövege a Központi Vezetőség 1952. november 29-i ülésére.

[14] HU-MNL-OL-M-KS 276-54. (221. ő. e., 37–59. oldal). Az MDP Titkárságának az 1952. december 3-i ülése. 2. A Begyűjtési Minisztérium javaslata az 1953–1954. évi begyűjtési rendszerre. Előadó: Tisza József. Begyűjtési Minisztérium, szigorúan bizalmas sz. előterjesztés a Titkárság részére az 1953/54. évi begyűjtési rendszer. 1952. november 29.

[15] A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1952. évi 26. számú törvényerejű rendelete az 1953. évi állami begyűjtésről. Magyar Közlöny, 1952. december 31. 731–744.

[16] Rendelet jelent meg a kötelességteljesítés elmulasztása miatt kivetett kártérítések csökkentéséről, amely jelentősen előmozdítja a begyűjtési tervek teljesítését. Néplap, 1952. december 6. 3. oldal.

[17] A küldöttség tagjai voltak: Gergely Miklós, Kovács Imre, Hegedüs Tibor és Fieszl Ferencné.

[18] HU-MNL-OL-M-KS 276-93. (637. ő. e.). A bulgár begyűjtési rendszert tanulmányozó bizottság január 7. és 21. között az alábbi tapasztalatokat szerezte. 1953. január 23. 190–191. oldal.

[19] Uo. A bulgár begyűjtési rendszer tanulmányozására kiküldött delegáció beszámolójának kivonata. G/M. bizalmas sz. Készült 4 példányban. 1953. január 28. 317–339. oldal.

[20] HU-MNL-GyMSMGyL-XXIII.15.a. (13. ő. e. A/73.). A Begyűjtési és a Földművelésügyi Miniszter 791-5/1/1953. számú együttes utasítása a termelőszövetkezetek, III. típusú termelőszövetkezeti csoportok élőállat, továbbá tojás és baromfi hátralékainak rendezésével kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról. 1953. március 14.

[21] A begyűjtési miniszter 794–9/1953. Bgy.M. számú utasítása a dolgozó parasztok 1952. évi tej-, baromfi-, tojás- és sertésbeadási hátraléka miatt kivetett kártérítések törléséről. Begyűjtési Értesítő, 1953. március 26. 69–70.

[22] HU-MNL-OLXIX-A-2-v. (51. ő. e.). A Minisztertanács 0484/1953. Mt. h. számú határozata a kártérítések behajtásáról és kivetésének új rendszeréről. 1953. április 3. A nyilvánosan megjelent határozat: A Minisztertanács 1024/1953. (IV.14.) Mt. h. számú határozata a kártérítések behajtásáról és kivetésének új rendszeréről. Magyar Közlöny, 1953. április 14. 121–122.

[23] Lásd például: HU-MNL-OL-M-KS 276-93. (434. ő. e., K/8/a/533.). Szigorúan bizalmas jelentés a Titkárság számára a növénytermelési- és a begyűjtési tervek összhangjáról. 1953. április 2.

[24] A Magyar Függetlenségi Népfront választási felhívása. Szabad Nép, 1953. április 12. 1. oldal.

[25] Fel a függetlenségi népfront választási győzelmére. Nagy Imre elvtárs választási beszéde Kaposvárott. Szabad Föld, 1953. május 10. 1. oldal.

[26] HU-MNL-OL-M-KS 276-93. (415. ő. e., 177. oldal). MPD KV Mezőgazdasági Osztály, szigorúan bizalmas sz. javaslat a Begyűjtési Minisztériumba szovjet-tanácsadó beállítására. 1953. május 23.

[27] HU-MNL-OL-XIX-A-2-ii. (15. doboz, 575/KoD/2200/1953.). Minisztertanács Hivatala, Gerő Ernő minisztertanács elnökhelyettes átirata Pikler György, a KSH elnökének. 1953. június 13.

[28] A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1953. évi 26. számú törvényerejű rendelete az állami begyűjtés többéves rendszeréről. Magyar Közlöny, 1953. december 13. 497–512.

[29] Országos Tervhivatal.

[30] Dolgozó paraszt.

[31] Állami Mezőgazdasági Gépüzem.

[32] Állami Gazdaságok és Erdők Minisztériuma.

Ezen a napon történt május 25.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő