Egy nap, amely bevonult a történelembe: 1941. június 26.

A cikk a kassai bombázás rövid történetét és egy hozzá kapcsolódó, eddig ismeretlen fotósorozatot mutat be. Porteleki Gábor, a kassai helyőrségi zenekar zenészének a hobbija a fotózás volt, és a bombázást követően végigfotózta a becsapódási helyeket. Megörökítette a posta előtti köztéri órát, amely a detonáció időpontjában megállt: a mutatók állása: 1 óra 8 perc.

Kassa városa az 1938. november 2-i első bécsi döntés következtében visszatért az anyaországhoz. Ezt követően élte a vidéki nagyvárosok nyugodt életét egészen 1941. június 26-án 13 óra 8 percig - amikor három azonosítatlan repülőgép bombázta a városközpontot. Erre hivatkozással csatlakozott Magyarország a szovjetek elleni háborúhoz. A bombázásról fennmaradt kevés eredeti forrást gazdagítjuk most egy eddig ismeretlen fotósorozattal.

A jelentős ipari potenciállal rendelkező nagyvárostól pár kilométerre húzódott a szlovák-magyar államhatár, amely három oldalról vette körül Kassát. Ezért is telepítettek jelentős létszámú helyőrséget a város laktanyáiba: déli határában helyezték el a pilótaképzést szolgáló Repülőakadémiát, körülötte légvédelmi lövegeket állítottak fel, a környező hegyek tetejére pedig megfigyelőpontokat telepítettek, amelyeket telefonnal kötöttek be a légvédelmi központba. A Kárpátalja visszafoglalásával kapcsolatos 1939. márciusi, Szobránc vidéki magyar-szlovák összecsapásokat kísérő légi harcok nem érintették Kassát.

A német légierő, a Luftwaffe váratlan és rendkívül kemény csapásával indult 1941. június 22-én a Szovjetunió elleni támadás, amely révén a határtérségbe és a mögöttes területekre telepített légierő jelentős részét a földön megsemmisítették. A szárazföldi hadműveletek is gyorsan haladtak előre a Baltikumtól a Fekete-tengerig. Magyarország szomszédjai közül először a románok, majd a szlovákok és horvátok is beléptek a keleti háborúba. A magyar légteret északról többször megsértették a német és a szlovák gépek. Szovjet oldalról is észleltek berepüléseket a Kárpátok térségébe. Kisebb-nagyobb légtérsértéseket ebben a korszakban a navigációs problémák miatt természetesnek vehetünk. A június 26-án 12.10-kor a szemtanúk által azonosítottan három szovjet gép által végrehajtott vasúttámadás azonban (Kőrösmező-Budapest gyorsvonat, három halott, hat sebesült) már komoly incidensnek számított. Nem sokkal később ennél is súlyosabb következett. Garbócbogdány (DK) irányból három azonosítatlan, kétmotoros bombázó repülőgép közeledett Kassához 13 órakor, amelyeket két légi figyelő is észlelt. A sárga jelzőszín miatt saját gépnek nézték, de azért az egyik figyelő riasztani akarta Kassát, beázás miatt azonban nem működött a telefon, így elmaradt a légiriadó. A kötelék nyílegyenesen a városközpont felé szállt, először a vezérgép, majd a két kísérője oldotta ki bombatárát. Tízes sorozatokat szórtak - az egyiknél egy bomba beakadt, és csak kilenc hullott le, így összesen 29 darab bomba csapódott be a postapalota körzetében 13.08-kor. Egy kivételével mind felrobbant. Ekkor szólaltak meg a szirénák. A gépek nagy ívben délkeletre fordultak, majd távoztak Kassa légteréből. A légvédelmi tüzérség néhány lövést leadott, de nem ért el eredményt. A beragadt bomba Enyickén (Kassától 8 km-re, délre) a zárda udvarába csapódott, de nem robbant fel. A károkról, veszteségekről számos jelentés született. A július 1-jei, végleges összegzés szerint 32-en haltak meg (17 civil, 7 postás, 8 katona) 60-an súlyos, 220-an pedig könnyű sérülést szenvedtek. A riasztást követően levegőbe emelkedő, a borsodi iparvidéket védő vadászrepülők nem találkoztak a bombázókkal. A Tisza forrásvidékének térségében, a Kárpátokban a magyar vadászok 14 órakor láttak két-három távolodó, azonosíthatatlan bombázót.

Porteleki Gábor, a kassai helyőrségi zenekar zenészének a hobbija a fotózás volt, és a bombázást követően végigfotózta a becsapódási helyeket. Megörökítette a posta előtti köztéri órát, amely a detonáció időpontjában megállt - a mutatók állása: 1 óra 8 perc. Ugyancsak látható a Kis utcában földet ért, de fel nem robbant repülőbomba, amelyet az utászok körbeástak, de még nem távolítottak el helyéről (105 kg-os - más vélemény szerint 100 kg-os - szovjet gyártmányú légibomba). A többi felvétel a romokat mutatja, a postapalotát, a laktanyát és magánházakat. (A Porteleki család a háború végét követően kénytelen volt Kassát elhagyva Miskolcra költözni. A felvételek szerzője több éve elhunyt, tavaly nyáron halt meg özvegye, ezt követően az örökösök hozzájárultak a felvételek nyilvánosságra hozatalához.)

Rakaczky János a repülőakadémián volt számvivő szakaszvezető. Visszaemlékezése szerint június 26-án fogorvosnál járt a városban, majd visszatért állomáshelyére. A bombarobbanások zaja az akadémián érte, a gépeket nem látta. Mint mondta olyan gyorsan zajlott le a bombázás (egyetlen rácsapás), hogy Kassáról egyetlen gép sem szállt fel. Később, mikor kimenőn visszatért a postához, ahol egy bajtársával ült a padon, a háta mögött a fában egy repeszt talált. Jó barátja, Siroki őrmester éppen szolgálatban volt, mint az ügyeletes tiszt helyettese. Látta a bombázókat, és Rakaczky visszaemlékezése szerint álcázott német gépeknek nevezte a támadókat, amelyek szerinte zsákmányolt szovjet bombákat szórtak. Nem tudjuk, hogy az őrmester ezt később, a hivatalos vizsgálat során is elmondta-e, vagy csak barátjának árulta-e el? Katonatársa szerint sok gondja volt a hivatalostól eltérő vélemény miatt. A légierő vizsgálata szovjet támadásként értékelte a Kassa elleni terrortámadást, de egyetlen bizonyítékuk a szovjet gyártmányú légibomba volt, amelyet később a tűzszerészek a gyakorlótéren felrobbantottak. Az elmúlt évtizedekben számos elmélet született arról, ki is bombázta Kassát. A rendszerváltás előtt az álcázott német támadás volt a hivatalos verzió - azonban ez sem bizonyított, ráadásul Hitler ekkor még nem tartott igényt a magyarok hadba lépésére. Volt, aki a szlovákok bosszúját emlegette, mások a románok provokációját, sőt volt, aki német mintára egyenesen magyar akcióra gyanakodott. A legvalószínűbb feltételezés, hogy valóban a szovjetek voltak, akik a közeli Eperjes (ahol nagy teljesítményű német rádióadó működött) helyett tévedésből bombázták Kassát. A célválasztás is erre utal, mivel nem a repülőteret, a vasutat, hanem a postát érte a legsúlyosabb támadás. Téves bombázás előfordult egyébként a németekkel (Írország), később az amerikaiakkal (Svájc), sőt a magyar légierővel is, amikor a kárpátaljai hadműveletekhez kapcsolódóan Igló helyett a magyar kézen lévő Rozsnyót támadták a Debrecenből felszállt bombázók.

A legmerészebb hipotézis Vajda Ferenc nevéhez köthető, aki szerint a szovjet NKVD bombázta Kassát azzal a céllal, hogy összeugrassza a hűvös viszonyban lévő Magyarországot és Romániát - ezzel meggyengítse a német déli szárnyat. Vajda szerint a német légierő egyik JU 88A típusú repülőjének pilótája Galíciában, Stanislaw térségében látott három sárga azonosító festésű, felségjelzés nélküli bombázót, és úgy vélte, Szlovákiába repülő, szovjetektől zsákmányolt gépekről van szó. A későbbi német jelentés azonban elvetette ezt a feltételezést, mivel ez a terület ekkor még szovjet ellenőrzés alatt állt, és a szovjet légtérben valószínűleg nem repülhettek zsákmányolt gépek. Hogy ezek a gépek bombázták-e Kassát nem tudni. A szándékos provokációt, amíg az ezt bizonyító NKVD iratok nem kerülnek elő, elvethetjük. Ismeretes, hogy ezekben a napokban Molotov békülékeny hangnemű jegyzéket juttatott el a moszkvai magyar követhez.

Tehát a kérdés ma sem eldöntött, és további kutatások szükségesek megoldásához.

Ezen a napon történt július 26.

1945

Megbukik Winston Churchill brit miniszterelnökTovább

1971

Elindul az Apollo–15 holdexpedíció.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.

 

Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.

 

Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.

 

Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.

 

Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.

 

Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. július 23.

Miklós Dániel

főszerkesztő