Az Ír Köztársaság deklarálja az Brit Nemzetközösségből való kilépését.Tovább
Az Országház építésének eljárási szabályzata
„az 1884. évi XIX. tc. által jóváhagyott terv szerint emelendő állandó országház építésének intézésére célszerűnek találtam, hogy tanácsadó közegül egy építészeti tanács, végrehajtó közegül pedig egy szűkebb körű végrehajtó bizottság alakíttassék, mely közegeknek szervezete, teendője és hatásköre a % alatt idemellékelt eljárási utasításban van meghatározva.”
Bevezető
Az országgyűlés az állandó országház építéséről szóló 1880. évi LVIII. törvénycikkben elrendelte, hogy a mindkét házat befogadó állandó országházat a főváros V. kerületében, a Tömő téren kell felépíteni. A kormány feladatul kapta, hogy annak pályázat útján, a vonatkozó költségvetéssel együtt elkészítendő tervét mielőbb nyújtsa be parlamenti jóváhagyásra. Ezt a törvényt 1880. december 14-én szentesítette az uralkodó, I. Ferenc József. Az építendő parlament kérdése ekkor már évtizedek óta húzódott, ebben az időben a felsőház a Nemzeti Múzeumban, az alsóház az ideiglenesnek szánt Sándor utcai palotában ülésezett. Szükség volt egy alkalmasabb épületre, amely képes befogadni a két házat és méltón képviseli az egész magyar nemzetet.
Tisza Kálmán
1881-ben Tisza Kálmán miniszterelnök (1875-1890) Országos Bizottságot alakított, amely a kormány, a főváros és a szakértői testületek tagjaiból, valamint építészekből állt, és feladata a tervezői program megalkotása volt. A bizottság 1884-ig tizenhárom alkalommal ült össze, a pályázati program szövegezésével 1882. március 31-ére készült el és azt április 9-én több „hivatalos" hírlapban - Pester Lloyd, A Hon, Budapesti Közlöny, Építési Ipar, Ellenőr, A Magyar Mérnök és Építész-Egylet Közlönye, Egyetértés, Pesti Napló -
.1883. április 22-én szavaztak a pályázatokról és kihirdették az eredményt: 20 szavazattal Steindl Imre Alkotmány I. című terveit jutalmazta első díjjal a bizottság. A tervek átdolgozását és az építés lebonyolítását már megbízásos úton kérték Steindltől, akitől 1884-ből, 1886-ból és 1888-ból is ismerünk tervváltozatokat.
Steindl Imre
Tisza Kálmán 1884-ben újabb törvényjavaslatot nyújtott be az építés végrehajtásával, és a tervek elfogadásával kapcsolatban, amelyet annak parlamenti elfogadása után 1884. május 22-én
. A törvény jóváhagyta a kormány által bemutatott építési tervet és elrendelte, hogy az 1880. LVIII. törvénycikkben meghatározott és a bemutatott terv szerint szabályozandó téren az állandó országházat építsék fel, a munkálatoknak még az évben meg kellett kezdődniük, és lehetőleg tíz év alatt az építkezést be kellett fejezni. A törvény végrehajtását a miniszterelnök kapta feladatul.A munkálatok elvégzéséhez a miniszterelnök 2435/1884. ME-szám alatt „Eljárási szabályzat"-ot bocsátott ki, amely a kivitelezésért felelősök szervezeti rendjét, feladat- és hatáskörét állapította meg. Saját vezetése alatt tanácsadó testületként az Építési Tanács, testvéröccse, gr. Tisza Lajos elnökletével az építkezést közvetlenül irányító Végrehajtó Bizottság jött létre, ezek munkáját a Műszaki Királyi Ellenőrség, mint műszaki vezetőség segítette.
gr. Tisza Lajos
A miniszterelnök először a Végrehajtó Bizottság tagjait kérte fel 1884. augusztus 1-jén: „az 1884. évi XIX. tc. által jóváhagyott terv szerint emelendő állandó országház építésének intézésére célszerűnek találtam, hogy tanácsadó közegül egy építészeti tanács, végrehajtó közegül pedig egy szűkebb körű végrehajtó bizottság alakíttassék, mely közegeknek szervezete, teendője és hatásköre a % alatt idemellékelt eljárási utasításban van meghatározva. Az építészeti tanács ez idő szerint még nem alakítható; ellenben az építési munkálatoknak mielébbi megindíthatása végett szükséges, hogy a végrehajtó bizottság minden további késedelem nélkül ". Az eljárási szabályzat fogalmazványát az ügyirati példány szerint gr. Tisza Lajos készítette, majd azt a 12., 14-15. paragrafusban kiegészítették az Operaház 1875-ben kiadott építési szabályzatának
. A fogalmazványon ceruzával az is szerepel, hogy 50 példányban litográfiai úton sokszorosítandó a szabályzat.A korszak legnagyobb építkezésének lebonyolításához felállított szervezeti struktúrát rögzítő Eljárási szabályzatra több utalást is találhatunk az Állandó Országház Építési Végrehajtó Bizottság irataiban, de annak teljes - tisztázati - szövegét teljes terjedelmében nem ismertük. Az egyes testületek feladatait röviden ismertette az elkészült országház tiszteletére kiadott
.Az Eljárási szabályzat az építkezés folyamán változatlan formában, módosítás nélkül hatályban volt. Eddigi kutatásaink során sem az utasítás keletkezésekor (1884), sem 1906-ban, amikor a Képviselőház elnökének kérésére a miniszterelnök a Végrehajtó Bizottság alapításkori iratait kérte be, az ügyiratok nem tartalmazzák az utasítás végleges, tisztázati szövegét (utóbbi esetben a beküldött dokumentumokat továbbküldték a házelnöknek, de az ő iratanyagában
). Fennmaradt viszont egy kőnyomatos sokszorosított példány 1895-ből, amikor Bánffy Dezső miniszterelnök (1895-1899) az Építészeti Tanács tagjait kérte fel a testületi munkára, és tájékoztatásul a kinevezetteknek az utasítást is . Az ügyiratban megőrzött kőnyomatos másolat volt jelen szövegközlés alapja.Az Országház története a hazai kutatók, és laikusok által is kedvelt és keresett téma. Az egyik legfontosabb forrás és kiindulópont lehet az Eljárási szabályzat, amelyet nehezen hozzáférhető volta miatt teljes szövegében adok közre. A szöveg átírását a mai helyesírás és központozás szempontjaira tekintettel, a korabeli szóhasználat megőrzésével végeztem.
*
Az országház tervrajzaihoz lásd még Török Enikő A hét dokumentumában megjelent írását:
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 18.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő