Debrecenben megalakul az Ideiglenes Nemzeti Kormány. A miniszterelnök dálnoki Miklós Béla lesz.Tovább
Bankrablás szovjet módra
„Február 13-án megjelent intézetünkben Szafcsenkó orosz kapitány katonai kísérettel egy másik tiszttel együtt és követelték a trezor felnyitását. Az itteni orosz őrségnek bemutatták orosz igazoló irataikat, nekünk pedig kijelentették, hogy ők, mint zsákmányoló bizottság jelentek meg, és a trezorban lévő értékeket el fogják vinni. A legutolsó pénztáregyenleg összeállítását követelték azzal, hogy csak azt az egyenleget fogadhatják el, amit bizonylatokkal igazolni tudunk.”
Bevezetés
Mindenki számára ismertek a Magyarországot a második világháború alatt ért súlyos anyagi veszteségek, melyek egy részét a németek által nyugatra hurcolt ipari berendezések, és ingóságok tették ki. Lényegesen kevesebb szó esett az elmúlt évtizedekben a "felszabadító" Vörös Hadsereg által elkövetett rablásokról és fosztogatásokról, amelyek a közhiedelemmel ellentétben nem csak az egyéni "fegyveres kéregetés" tényállását merítették ki, hanem intézményesítve is folytak. Budapest ostroma kapcsán számos visszaemlékezés tesz említést a szovjet "zsákmányoló bizottságok" működéséről, amelyek a különböző bankok és takarékpénztárak épületeiben jelentek meg a harcok továbbhaladtával és a páncéltermek felnyitását mindenáron elérve, az ott őrzött készpénzt, értéktárgyakat és értékpapírokat elszállították. Bizonyos vélekedések szerint a szovjet vezetés, még elítélt kasszafúrókat is alkalmazott ezekben a bizottságokban "a felmerülő akadályok elhárítására". Az ilyen eseteknek szép példáját adja a nagy múltú (1858-ban alapított) Országos Központi Hitelszövetkezet bejelentése a bankok pénzügyi felügyeletét ellátó Pénzintézeti Központ felé, a Nádor utcai főépület kirablása ügyében.
A jegyzőkönyv pontosan leírja a történéseket, miszerint a szovjetek már januárban megjelölték a trezort, és őrséget küldtek az épületbe, valamint annak felnyitását megtiltották. Február 23-án jelent meg a zsákmányoló bizottság, amely felnyittatta a trezort és a benne lévő készpénzt és értékpapírokat elvitte. Nem kímélték az irodaszer-állományt sem, az őrség parancsnokának elnyerték a tetszését az írógépek is, melyeket több turnusban távolított el az épületből (bár valószínűleg nem rendelkeztek cirill betűkészlettel), egy teherautónyi papír, nyomtatvány, írószer és perzsaszőnyeg kíséretében. A jegyzőkönyv egyébként 1945. április 4-én kelt, de valószínűleg az Országos Központi Hitelszövetkezet vezetősége nem így képzelte az úgynevezett felszabadulás megünneplését.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 22.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő