Csurgalék

„1949. évben az F. M. 140 millió q. szervestrágya hiányt mutatott ki. Az 5 éves tervhez csatlakozóan ekkor írtam meg ’A csurgalék’ című munkámat, amelynek lényege, hogy ne engedjünk elveszni egy csepp istállótrágyalét, húgy anyagot. Ma országos átlagban az a helyzet, hogy az istállózott állat által elfogyasztott takarmány, megivott víz, alomszalma súlyát összeadom, levonom az állattest szaporodási súlyát, akkor azt látjuk, hogy 1/3 súly hiányzik. Ez az a rész, amely menthetetlenül elcsurog, elvész, s ez az az anyag, amelyet meg kell mentenünk... „

Bevezetés 

OT elnöki iratai között jelentős részt foglalnak el a személyes közbenjárását kérő magánlevelek. Ezeknek a beadványoknak nem egyszerűen a bürokratikus hivatal szokásos megkerülése volt a céljuk, nem a miniszterbe vetett közvetlen bizalom elvén, "a jó király mítoszának" egyfajta továbbéléseként működtek. Vas Zoltán ugyanis közismert volt arról, hogy szívesen kerüli meg a bürokráciát. Gyakran látogatott el a termelőüzemekhez, elegyedett szóba a munkásokkal, és dühösen utasította el az "előkészített" megbeszéléseket. Nemcsak egykori rabtársai, egykori illegális kommunisták, régi barátai keresték meg leveleikkel, hanem ismeretlenek is. Ezek egyike volt P. József, aki marginalizálódását sérelmező nyugdíjas hivatalnokként kért támogatást újításával szerzett érdemei méltó elismeréséhez.

Az ésszerűsítési javaslatok (későbbi szóhasználatban: újítások) ösztönzésére a kommunista gazdaságirányítás már a kezdetektől kiemelt figyelmet fordított. A NIK (Nehézipari Központ) Műszaki főosztályának első pályázatain a legjobb tíz javaslattevő 1000-5000 Ft jutalomban részesült. 11.940/1948. Korm. sz. rendelet rendelkezett a műszaki újítások díjazásáról és az újítási javaslatokkal kapcsolatos ügyek intézéséről (1948. november 30.) Az újítási bizottságok megszervezését először a MÁV-nál mint stratégiai fontosságú vállalatnál írták elő. 1949-ben gondoskodtak az újításokkal kapcsolatos szerzői jogvédelemről is. 1951-ben indították meg a Gazda-mozgalmat. Gazda Géza, a Rákosi Mátyás Acélmű helyettes-üzemvezetője 1951 augusztusában indította meg mozgalmát Felhívásában mely először a Fogaskerékben, majd a Szabad Népben jelent meg minden hulladék-anyag felhasználására buzdított. Az elsősorban az iparban kibontakozó újítómozgalom persze nem kerülte el a népgazdaság többi ágát sem, s mint példánkból látni fogjuk, komoly szakértelmet mozgatott meg a mezőgazdaságban is.

Anélkül, hogy az a vád érhetne minket, hogy relativizálni akarjuk P. József érdemeit, akár a

eladásának megakadályozása, akár a háborús jóvátétel tőzegfekália útján való teljesítése kapcsán, nem tekinthetünk el attól, hogy a csurgalék felhasználására tett javaslatát az újítómozgalom egyik túlzásaként, vadhajtásaként citáljuk ide.

P. József esete azonban nemcsak azért sajátságos, mert a feltalálói attitűd elméleti emelkedettsége és az újítás tárgyának kontrasztja sajátos iróniába öltözteti az ötvenes évek mozgalmainak buzgalmát. Törekvéseinek történetéből - amely valójában egy elkötelezett ember mozgalmas életének története - egy olyan életpályája rajzolódik ki, ahol a főszereplő ambícióit többé-kevésbé elismerték, így csak részben osztozott a meg nem értett zsenik kilincsezésre kényszerülő sorsában.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt január 23.

1929

Polányi János Nobel-díjas magyar kémikusTovább

1945

Elhagyja Magyarországot az „Aranyvonat”, mely a Magyar Nemzeti Bank arany- és devizakészletét, a Corvinákat, és a zsidóktól elkobzott...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Rákosi- és Kádár-korszak: társadalom, életmód, diplomácia

 

A 20. századi magyar történelem egyik meghatározó fejezete a mintegy 40 évig tartó államszocialista időszak, a szovjet típusú totalitarianizmus, azaz a Rákosi- és a Kádár-korszak. A pártállami diktatúra legfőbb jellemzője az élet minden területén végrehajtott szovjetizálás volt: a politikai hatalom centralizálása, a szocialista tervgazdálkodás bevezetése, az állami monopólium megteremtése az oktatásban, a kulturális pluralizmus felszámolása, a marxista-leninista világnézet kizárólagossá tétele, továbbá a szovjet blokkba való betagozódás és a külpolitika feltétlen szovjetbarátsága.

Történelmietlen látásmódra vallana azonban, ha nem tennénk éles különbséget a diktatúra különböző szakaszai között, és összemosnánk a Rákosi-korszakot a Kádár-korszakkal, illetve azokon belül is a különböző periódusokat. A Rákosi-korszakot vizsgálva ki kell hangsúlyoznunk például, hogy a „klasszikus” sztálinizmus időszakát (1949‒1953) legfőképpen az intézményesített terror és a mérhetetlen személyi kultusz, míg az ezt követő két évet (a Nagy Imre-kormány időszakát) a rendszer elviselhetővé tételének szándéka jellemezte.

A rendszerváltás óta eltelt 30 év alatt számos olyan történeti munka született, amelyek alapján ma már a Kádár-rendszert is megbízható pontossággal korszakolhatjuk. Erre itt nem áll módunkban részletesen kitérni, csupán jelezzük, hogy az 1956-os forradalom leverését követő tömeges megtorlások időszaka 1958-tól egyben a rendszer konszolidációját is jelentette. Néhány év alatt befejeződött a mezőgazdaság kollektivizálása, 1963-ban pedig általános amnesztiát hirdettek. Fokozatosan oldódott az ország addig nyomasztó nemzetközi elszigeteltsége, számos nyugati állammal nagyköveti szinten helyreállt a diplomáciai kapcsolat. A magyar külpolitika viszonylagos mozgástérre tett szert annak ellenére, hogy a Szovjetunióhoz és a Varsói Szerződéshez való szövetségesi hűségéhez egy pillanatig sem férhetett kétség. Az 1960-as évektől emelkedett a lakosság életszínvonala („gulyáskommunizmus”), megszűnt a terrorrendszer, a párt hegemóniájának elfogadásáért cserében depolitizálták a mindennapi életet, a korábbiaknál jóval nagyobb utazási szabadságot biztosítottak, és egyre inkább a szakértelemre helyezték a hangsúlyt a származással, illetve a politikai megbízhatósággal szemben. Mindez azonban nem feledteti, hogy a rendszer egészen a bukásáig államszocialista diktatúra maradt ‒ igaz, elvesztette totális jellegét ‒, Magyarország pedig korlátozott szuverenitással a szovjet világbirodalom részét képezte még akkor is, ha a „legvidámabb barakk” volt.

Az ArchívNet idei utolsó, 5‒6. összevont számának fő témája tehát a Rákosi- és a Kádár-korszak. Öt írás vizsgálja különböző szempontok szerint e két időszakot. Szó esik a felsőoktatás helyzetéről, az egészségügyről, a mezőgazdaságról és a diplomáciáról is. A krakkói francia konzul például az 1955-ös magyarországi útja során szerzett tapasztalatait osztja meg érdekfeszítő beszámolójában, és összeveti az itteni állapotokat a lengyelországi viszonyokkal. Különösen aktuális a nemrég elnökké választott Joe Biden és George McGovern amerikai szenátorok 1977-ben tett hivatalos magyarországi látogatásait ismertető írás. Ez nemcsak arról szól, hogyan látták az Egyesült Államokból Magyarországot, hanem arról is, miként próbálta kihasználni a korabeli magyar diplomácia az enyhülés, a kelet‒nyugati kapcsolatok megélénkülése nyomán adódott lehetőségeket. Összeállításunkban ezenkívül számos egyéb olyan témával is találkozhat a tisztelt Olvasó, amely felkeltheti érdeklődését.

Budapest, 2020. december 16.

 

A szerkesztők