Csurgalék

„1949. évben az F. M. 140 millió q. szervestrágya hiányt mutatott ki. Az 5 éves tervhez csatlakozóan ekkor írtam meg ’A csurgalék’ című munkámat, amelynek lényege, hogy ne engedjünk elveszni egy csepp istállótrágyalét, húgy anyagot. Ma országos átlagban az a helyzet, hogy az istállózott állat által elfogyasztott takarmány, megivott víz, alomszalma súlyát összeadom, levonom az állattest szaporodási súlyát, akkor azt látjuk, hogy 1/3 súly hiányzik. Ez az a rész, amely menthetetlenül elcsurog, elvész, s ez az az anyag, amelyet meg kell mentenünk... „

Bevezetés 

OT elnöki iratai között jelentős részt foglalnak el a személyes közbenjárását kérő magánlevelek. Ezeknek a beadványoknak nem egyszerűen a bürokratikus hivatal szokásos megkerülése volt a céljuk, nem a miniszterbe vetett közvetlen bizalom elvén, "a jó király mítoszának" egyfajta továbbéléseként működtek. Vas Zoltán ugyanis közismert volt arról, hogy szívesen kerüli meg a bürokráciát. Gyakran látogatott el a termelőüzemekhez, elegyedett szóba a munkásokkal, és dühösen utasította el az "előkészített" megbeszéléseket. Nemcsak egykori rabtársai, egykori illegális kommunisták, régi barátai keresték meg leveleikkel, hanem ismeretlenek is. Ezek egyike volt P. József, aki marginalizálódását sérelmező nyugdíjas hivatalnokként kért támogatást újításával szerzett érdemei méltó elismeréséhez.

Az ésszerűsítési javaslatok (későbbi szóhasználatban: újítások) ösztönzésére a kommunista gazdaságirányítás már a kezdetektől kiemelt figyelmet fordított. A NIK (Nehézipari Központ) Műszaki főosztályának első pályázatain a legjobb tíz javaslattevő 1000-5000 Ft jutalomban részesült. 11.940/1948. Korm. sz. rendelet rendelkezett a műszaki újítások díjazásáról és az újítási javaslatokkal kapcsolatos ügyek intézéséről (1948. november 30.) Az újítási bizottságok megszervezését először a MÁV-nál mint stratégiai fontosságú vállalatnál írták elő. 1949-ben gondoskodtak az újításokkal kapcsolatos szerzői jogvédelemről is. 1951-ben indították meg a Gazda-mozgalmat. Gazda Géza, a Rákosi Mátyás Acélmű helyettes-üzemvezetője 1951 augusztusában indította meg mozgalmát Felhívásában mely először a Fogaskerékben, majd a Szabad Népben jelent meg minden hulladék-anyag felhasználására buzdított. Az elsősorban az iparban kibontakozó újítómozgalom persze nem kerülte el a népgazdaság többi ágát sem, s mint példánkból látni fogjuk, komoly szakértelmet mozgatott meg a mezőgazdaságban is.

Anélkül, hogy az a vád érhetne minket, hogy relativizálni akarjuk P. József érdemeit, akár a

eladásának megakadályozása, akár a háborús jóvátétel tőzegfekália útján való teljesítése kapcsán, nem tekinthetünk el attól, hogy a csurgalék felhasználására tett javaslatát az újítómozgalom egyik túlzásaként, vadhajtásaként citáljuk ide.

P. József esete azonban nemcsak azért sajátságos, mert a feltalálói attitűd elméleti emelkedettsége és az újítás tárgyának kontrasztja sajátos iróniába öltözteti az ötvenes évek mozgalmainak buzgalmát. Törekvéseinek történetéből - amely valójában egy elkötelezett ember mozgalmas életének története - egy olyan életpályája rajzolódik ki, ahol a főszereplő ambícióit többé-kevésbé elismerték, így csak részben osztozott a meg nem értett zsenik kilincsezésre kényszerülő sorsában.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt február 02.

1907

Dmitrij Ivanovics Mengyelejev orosz kémikus (*1834)Tovább

1920

Szinyei Merse Pál magyar festőművész (*1845)Tovább

1933

Adolf Hitler feloszlatja a német parlamentet.Tovább

1943

Véget ér a sztálingrádi csata, a 6. német hadsereg megadja magát.Tovább

1957

Kádár János salgótarjáni beszédében Nagy Imrét ellenforradalmi felkelés szításával vádolja és árulónak nevezi.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Az ArchívNet idén utoljára összevont számokkal jelentkezik. A publikált forrásismertetések meglehetősen széttartó tematikával bírnak, azonban öt írás mégis rendelkezik metszéspontokkal, hiszen szó esik az 1956 után berendezkedő rendszer tisztségviselőinek lekáderezéséről, a Kádár-kor apróbb, mindennapos visszaéléseiről és egyedülálló, súlyos bűncselekményeiről, illetve az 1945 után fokozatosan állami kontroll alá nyomott római katolikus egyházról is. Az említett írásoktól témájával a hatodik különül el, amely azonban jövőbeli kutatások számára bírhat gondolatébresztő jelleggel.

Az időrendiséget figyelembe véve az első forrásismertetés Somorjai Ádám OSB (emeritus vatikáni levéltáros, Pannonhalmi Bencés Főapátság) Mihalovics Zsigmond jelentéseit bemutató írásának második része: a Katolikus Akció országos igazgatójának több beszámolóját prezentálja, amelyekben Mihalovics részletekbe menően tudósította a szentszéki vezetést arról, hogy az állam milyen, egyre durvább módszerekkel kívánta az uralma alá hajtani a magyarországi római katolikus egyházat.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) írása már az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni időszak egyik intézményének, a Minisztertanács Személyügyi Titkárságának a működését tárja az olvasó elé, amely nem volt közismert, azonban a káderpolitikában 1957 és 1961 között mégis nagy szerepet töltött be.

Az 1950-es évek végén végrehajtott mezőgazdasági kollektivizálási hullám Fejér megyei következményeit mutatja be Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) egy jelentés nyomán: kisebb gazdasági visszaélésektől egészen a komoly sikkasztásokig terjed azon bűncselekmények listája, amelyek a kialakított gazdasági-társadalmi rendszerre adott védekező reakcióként is értelmezhetők.

A korabeli Magyarországon példa nélkül álló bűncselekmény, az 1973-as balassagyarmati túszdráma utóhatásait Bedők Péter (belügyi referens, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) és Halász Tibor (referens, az államhatalom felsőbb szervei, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) két irat segítségével világítja meg, amelyek különlegessége, hogy az egyes megszólalók (például a lehallgatott Kisberk Imre püspök, illetve Nógrád megyei munkavállalók) annak ellenére rendelkeztek az eseményről információval, hogy a hatóságok hírzárlatot rendeltek el.

Szintén egy, a korszakban egyedülálló, maga után hírzárlatot vonó bűncselekményt mutat be levéltári iratok segítségével Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks). A Szépművészeti Múzeumba 1983 novemberében tört be egy olaszokból álló bűnbanda, az elrabolt festményeket végül egy görögországi kolostorban találták meg a nyomozás során. Az „évszázad műkincsrablásáról szóló ismertetés egyik érdekessége, hogy olyan iratokat is kiválogatott a szerző, amelyek a Népszabadságban a hírzárlat ellenére megjelenő rövidhír utáni rendőrségi vizsgálat során keletkeztek.

Magyarország huszadik századi történének egy-egy eseményéről szóló forrásismertetésektől eltér témájában Kiss András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írása, aki egy speciális forráscsoportot járt körül. A fényképek gyakran csak szemléltető eszközként, illusztrációként jelennek meg a történeti munkákban, azonban a fotók a történetírás – jelen esetben a gazdaságtörténet-írás – forrásai is lehetnek.

A hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2022. december 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő