Elképzelések az esztergomi Duna-híd roncsairól az 1960-as években

Az Esztergom–Párkány közötti Mária Valéria hidat 1895. szeptember 28-án avatták fel. 1919 júliusában a párkányi oldal első íve robbanás miatt a mederbe zuhant. A gyalogosforgalom 1921-ben vált ismét lehetővé, a végleges helyreállítás munkálatai 1926-ra fejeződtek be. A II. világháború alatt a visszavonuló német csapatok 1944. december 26-án robbantották fel a hidat. A roncsok eltávolítására 1947-ben került sor, míg a mederpillérek javítását 1960–1962 között végezték el. 2000 októberében kezdődhetett a híd újjáépítése, és 2001. október 11-én adták át ismét a forgalomnak.

 

Források 

K. P. M. Közúti Igazgatóság Győr
Schönherz Zoltán u. 8/b szám

7973/1964 szám.

Tárgy: Esztergomi Nagydunahíd mederpilléreinek megvilágításával kapcsolatos helyreállítási munkák építési engedélye.
Ea: Szörényi L.

A Közlekedés és Postaügyi Miniszter 4/1962/XII. 29./ sz. r. 15 1 bek. alapján átruházott hatáskörében eljárva a 34/1962/IX.16./Korm. rendelet 14 -a, valamint a Közúti Igazgatóság 7286/1964 sz. alatt december 7-én Esztergom Városi Tanácsnál megtartott helyszíni bejárás alapján tárgyi hídépítéssel kapcsolatban meghoztam az alábbi

Határozatot.

Az Esztergomi Nagy Dunahíd mederpilléreinek kivilágítási helyreállítási munkáit az Út-Vasúttervező Vállalat által készített 25.029/H. 1. számú, a K. P. M. Közuti Igazgatóság által 7892/1964 sz. alatt jóváhagyott légvezetékes megoldás alapján kell kivitelezni.

A Komárommegyei Rendőrfőkapitányság bejáráson elhangzott kiegészítő előírása a kivitel során elkészítendő, tehát a jelenlegi horgonyzás tilos táblákat át kell festeni a 3/1956 KPM. rendelet előírás szerinti légvezeték átfeszítési táblára. Világítása megvan oldva.

Az Északdunántúli Áramszolgáltató Vállalat képviselője bejáráson közölte, hogy tervjóváhagyásra nem tart igényt, üzemeltetésre a KPM. Közúti Igazgatóság kötelezett.

A Komárommegyei Tanács V.B. képviselőjének felhívását a Műemlékfelügyelőség bevonására vonatkozóan nem vettem figyelembe, mivel a létesítmény ideiglenes jellegű, továbbá a hídpillérek nem tekinthetők műemléknek. A város műemlékeit a légvezeték nem érinti, beláthatóságukat nem rontja.

Minthogy a tervekkel szemben közszemlére tétel alatt, sem a bejáráson egyéb észrevétel nem hangzott el, az építési engedélyt megadom.

Ezen határozat ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül lehet fellebbezéssel élni.

A fellebbezést a K.P.M. Közúti Főigazgatósághoz kell címezni és két példányban a Győri Közúti Igazgatóságnál kell benyújtani.

Győr, 1964 december 15-én

 

Szentes
/Jakab János/
igazgató. h

Fentiekről értesítést kapnak:

1.         Honvédelmi Minisztérium Budapest
2.         Építésügyi Minisztérium Budapest
3.         Közlekedés és Postaügyi Minisztérium Budapest
4.         B. M. Országos Rendőrfőkapitányság Budapest
5.         B. M. Országos Légolt. Par. Budapest
6.         Helyközi Távbeszélő Igazgatóság Budapest
7.         Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság Győr
8.         Komárom Megyei Tanács V. B. Tatabánya
9.         Északdunántúli Áramszolgáltató Vállalat Győr
10.       Északdunántuli Áramszolgáltató Vállalat esztergomi Üzletigazgatósága Esztergom
11.       Út-Vasuttervező Vállalat Budapest
12.       K. P. M. Közúti Igazgatóság Kirendeltsége Esztergom
13.       Hídépítő Vállalat Budapest
14.       Révkapitányság Esztergom
15.       Villamosítási Tröszt Budapest I. Iskola u. 13.
16.       Esztergom Városi Tanács V.B. Ép. és Közlekedési osztálya Esztergom
17.       B. M. Komáromegyei Rendőrfőkapitányság Tatabánya

Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára. Esztergom Városi Tanács VB. Építési és Közlekedési Osztály 4127/1964


4127/1964.
Ügyint: Szederkényi M.

Tárgy: Esztergom Nagy-Duna híd mederpilléreinek megvilágítása építési engedély

K. P. M. Közúti Főigazgatóság
Budapest VII.
Dob u. 75-81.

Esztergom Városi Tanács VB. Építési és Közlekedési Osztály a KPM. Győri Közúti Igazgatóság 7973/1964 sz. és fenti tárgyú határozatával szemben a törvényes fellebbezési határidőn belül az alábbi fellebbezéssel él.

A Győri Közúti Igazgatóság esztergomi szakaszmérnökségén korábban a mederpillér megvilágításának tervtárgyalásán felvett jegyzőkönyvben az Építési Osztály tiltakozott a megvilágítás tervszerinti kivitele ellen. A jegyzőkönyvben hivatkozott arra, hogy a mederpillérek ugyan nem m emlékek, de a műemlékkörnyezetre való rálátás kedvezőtlenül befolyásolja a tervszerinti kivitelt. Kérte ebben az ügyben a műemléki hatóság bevonását. Mint a határozatból kitűnik, a Műemléki Felügyelőséggel a terveket ennek ellenére sem ismertették.

Tekintve, hogy a tervezett létesítmény városképi szempontból is kifogásolható, feltétlen szükségesnek tartja az Építési Osztály az üggyel kapcsolatban az É. M. területi főépítész véleményének kikérését is.

Fenti indokaim alapján kérem a határozat felfüggesztését mindaddig, amíg a kérelmező a fentiekben említett szakhatóságoknak az építési munkával kapcsolatos véleményét nem szerzi be.

Esztergom, 1965. január 6.

Szabó Sóki László
osztályvezető főmérnök.

Szives tudomásulvétel végett megküldöm:
Schmiedl Ferenc É. M. területi főépítész, Bp. I. Krisztina krt. 99.
Országos Műemléki Felügyelőség, Bp. I. Dísz tér 4-5.

Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára. Esztergom Városi Tanács VB. Építési és Közlekedési Osztály 4127/1964


É. M. Országos Műemléki Felügyelőség

Budapest
Igazgatási Osztály

 

Budapest, 1965. március 8.
Saját szám: 3034/1965
Ü.i.: B. Kállay/Kné
Tárgy: Az esztergomi Nagy-Dunahid mederpillér hajózási világítása.

Közlekedés.- és Postaügyi Min.
Közuti Főigazgatósága.

Budapest, VII.,
Dob u. 75-81.
/Zsámboki Gábor/

Hivatkozással az 534.242/1965. sz. megkeresésükre és személyes megbeszélésünkre a bemutatott tervekkel kapcsolatban közöljük, hogy a mederpillér megvilágítása ellen a fentiekben bemutatottak alapján műemléki szempontból kifogást nem emelünk.

A terveket kérjük a Területi főépítésznek bemutatni: VÁTERV, I., Krisztina krt. 99.

 

dr Borsos Béla s. k.
osztályvezető

A kiadmány hiteléül:
Kismarty-Lechner Gyuláné

Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára. Esztergom Városi Tanács VB. Építési és Közlekedési Osztály 4127/1964

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt augusztus 04.

1914

I. világháború: A német haderő lerohanja Belgiumot, hogy megindíthassa támadását Franciaország ellen. Válaszul Nagy-Britannia hadat üzen...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – II.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, iserifmpériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as ugyanezen hónap 16-án. A most megjelenő 3. szám első írásának szerzője, Völgyesi Zoltán azt bizonyítja meggyőzően, hogy 1918 novemberében és december első felében a szlovák lakosság egy része ‒ főleg a Felvidék keleti felében ‒ ellenezte a csehszlovák orientációt, és nyíltan kifejezte a Magyarországhoz való lojalitását. Bojtos Gábor az első világháború ideje alatt, majd 1918 után a szülőföldjüket tömegesen elhagyó menekültekről ír. Öt sikeres egyéni integrációs életutat vázol fel, mind az öt személy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei menekült tisztviselő volt. Demjén Ágnes a gróf Batthyány Tivadar belügyminisztersége idején, 1918 végén eszközölt főispáni kinevezéseket elemzi, és arra keresi a választ, hogy mivel magyarázható a főispáni karban történt személyi változások magas száma. Péterffy Gergely vasúttörténeti írása nem kapcsolódik ugyan a témához, viszont szemléletes módon tárja az olvasó elé a magyar állam által 1947-ben viszontagságos körülmények között vásárolt 510 amerikai gőzmozdony ügyét. Dokumentumközlését mindeddig ismeretlen, látványos korabeli fotókkal illusztrálja.

 

Budapest, 2020. június 16.

A szerkesztők