Méhészek a pácban

A Sóskúti Méhészeti Egyesület „demokratikus szellemben való működése" nincs biztosítva.

„A Sóskúti Méhészeti Egyesület ellen elrendelt ÁVO vizsgálat megállapította, hogy a vezetőségi tagok túlnyomó többségében jobboldali beállítottságúak, az iskolák államosítása ellen foglaltak állást, egyik tagja pedig a nyilaskeresztes pártnak volt tagja. Az egyesület demokratikus szellemben való működése a tisztikarral biztosítva nincs. Javaslom az alapszabály láttamozásának megtagadását.”

 

Források

 

1.

a.

Államvédelmi jelentés az egyesület működésének engedélyezéséről

Budapest, 1948. december 14.

 

Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága

Budakörnyéki Osztály

 

17991/1/1948.

Tárgy: Sóskúti Méhészeti Egyesület alapszabály láttamozása

 

Jelentés

Budapest, 1948. december 14.

 

Jelentem, hogy előadói utasításra fenti tárgyú ügyben a nyomozást lefolytattam és az alábbiakat állapítottam meg:

 

1.) A fenti egyesület megalakításánál politikai szempontok nem érvényesültek.

2.) Az egyesület vezetőségi tagjai, illetve tagjai munkás, földműves és kisiparos társadalmi rétegből tevődik össze [!]. Az egyesület nem tartozik egyik demokratikus párt érdekkörébe sem.

3.) Az egyesület vezetői és mindazon személyeknek, kik az egyesület működését irányítják, 1939. évi január 1. óta tanúsított magatartásuk ellen ez ideig nem merült fel kifogás.

4.) Magatartásuk a magyar nép érdekeit nem sértette.

5.) Igazolásuk csak az iparosoknak történt meg, a munkások és földművesek nem kerültek igazolási eljárás alá.

6.) Nevezettek ellen ez ideig népbírósági eljárás folyamatban nem volt.

7.) Az egyesület vezetői a múltban fasiszta pártnak vagy egyesületnek tagjai nem voltak.

8.) Az egyesület ideiglenes vezetőségi tagjairól készített környezettanulmányt jelentésemhez csatolom.

 

k. m. f. t. [kelt mint fent]

 

Láttam:

 

Nádasi

Nádasi Sándor

r.fhdgy. [rendőr főhadnagy]

 

M. Szabó Sándor

M. Szabó Sándor

rny.hdgy. [rendőr nyomozó hadnagy]

 

Jelzet: MNL OL XIX-B-1-h-I-543546-1948. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Belügy, Belügyminisztérium, Egyesületi Főosztály. - Eredeti, géppel írt, és aláírt tisztázat.

 

  

b.

Rendőrségi környezettanulmány az egyesület vezetőségi tagjairól

 

A Sóskúti Méhészeti Egyesület vezetőségéről készített környezettanulmány

 

Elnök:

R. József földműves, szül. Sóskút, 1903, anyja: M. Mária, sóskúti lakos.

A múltban fasiszta pártnak tagja nem volt. A felszabadulás után az SZDP-nek [Szociáldemokrata Párt] lett tagja. A párt révén a Földigénylő Bizottság tagja lett, ahol több szabálytalanságot követett el, ezért többen panasszal éltek ellene. Visszaélt a Párt bizalmával, majd 1945. év június havában önként kilépett a pártból. Azóta politikával nem foglalkozik. Ellene ez ideig eljárás folyamatban nem volt, és kifogás a fenti eseten kívül nem merül fel ellene. Vagyoni állapota: öt hold föld, ebből 2 hold juttatott. Igazolási eljárás alá nem került.

 

Alelnök:

C. Márton asztalos, szül. Sóskút, 1908, anyja: G. Erzsébet, sóskúti lakos.

Nevezett a múltban fasiszta pártnak tagja nem volt. A felszabadulás után az SZDP-nek [Szociáldemokrata Párt] lett tagja. Párttevékenységet nem fejt ki, de jobboldali gondolkodása miatt többször merült fel kifogás. Ellene ez ideig eljárás folyamatban nem volt. Vagyoni állapota: egy családi ház és két és fél hold szántó. Igazolt.

 

Titkár:

C. Antal péksegéd, szül. Sóskút, 1914, anyja: G. Mária, sóskúti lakos. Nevezett a múltban fasiszta pártnak tagja nem volt. A felszabadulás után az SZDP-nek [Szociáldemokrata Párt] lett tagja, de semmilyen párttevékenységet nem fejtett ki. A két munkáspárt egyesülése alkalmával kijelentette, hogy tovább nem lesz párttag. Jobboldali gondolkodású, [a] klerikális reakció befolyása alatt áll. Az iskolák államosítása ellen foglalt állást,

: „Nálunk a faluban állami iskola van, de azt sem bírja az állam rendben " A felszabadulás után községi bírónak választották, de még az év őszén leváltották jobboldali gondolkodása és magatartása miatt. Nevezett ellen ez ideig eljárás folyamatban nem volt. Vagyona: egy családi ház és két hold szántó. Igazolási eljárás alá nem került.

 

Pénztáros:

K. Imre földműves, szül. Sóskút, 1909, anyja: K. Mária, sóskúti lakos.

Nevezett a múltban fasiszta pártnak tagja nem volt. Jelenleg is pártonkívüli. Politikával nem foglalkozik. Becsületes munkásembernek ismeretes a községben. Ellene ez ideig kifogás nem merült fel. Vagyoni állapota: két és fél hold szántó. Igazolási eljárás alá nem került.

 

Ellenőr:

P. Rezső földműves, jelenleg községi bíró, szül. Sóskút, 1902, anyja: M. Mária, sóskúti lakos. Nevezett a múltban fasiszta pártnak tagja

. A felszabadulás után az SZDP-nek [Szociáldemokrata Párt] lett tagja és jelenleg MDP tag. Politikával aktívan nem foglalkozik. Ingadozó természetű. 1947. év tavasza óta községi bíró. Ez ideig nevezett ellen kifogás nem merült fel. Vagyona: egy családi ház és 3 hold szántó. Igazolt.

 

Könyvtáros:

U. Imre asztalos, szül. Sóskút, 1881, anyja: R. Anna, sóskúti lakos. Nevezett a múltban politikai pártnak tagja nem volt, a felszabadulás után az SZDP-nek [Szociáldemokrata Párt] lett tagja, de különösebb tevékenységet nem fejtett ki. A két munkáspárt egyesülése alkalmával az MDP tagja nem akart lenni. Nevezett jobboldali

. A bátyja Udvarhelyi Frigyes Fejér vm. [vármegye] nyilas pártjának megyevezetője volt. Jelenleg még nyugaton . Ellene ez ideig eljárás folyamatban nem volt. Vagyona: egy házhely és egy hold juttatott föld. Igazolt.

 

A fenti adatokat Cs. László, K. Kálmán, A. István és P. István sóskúti lakosoktól szereztem be.

 

M. Szabó Sándor

M. Szabó Sándor

rny.hdgy. [rendőr nyomozó hadnagy]

 

Jelzet: MNL OL XIX-B-1-h-I-543546-1948. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Belügy, Belügyminisztérium, Egyesületi Főosztály. - Eredeti, géppel írt, és aláírt tisztázat.

 

 

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt július 02.

1953

Nagy Imre váltja fel Rákosi Mátyást a Minisztertanács élén.Tovább

1957

Képernyőre került az első magyar TV híradó, amely az ország fiatalságának folyamatos tájékoztatását, egyben pártpolitikai befolyásolását...Tovább

1989

A Műegyetemi Mozgalom a Modern Magyarországért (4 M) politikai ifjúsági szervezet felhívással fordult az ország valamennyi felsőoktatási...Tovább

1998

Merénylet a budapesti Aranykéz utcában; 4 halott, köztük az alvilágban közismert Boros TamásTovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – II.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, iserifmpériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as ugyanezen hónap 16-án. A most megjelenő 3. szám első írásának szerzője, Völgyesi Zoltán azt bizonyítja meggyőzően, hogy 1918 novemberében és december első felében a szlovák lakosság egy része ‒ főleg a Felvidék keleti felében ‒ ellenezte a csehszlovák orientációt, és nyíltan kifejezte a Magyarországhoz való lojalitását. Bojtos Gábor az első világháború ideje alatt, majd 1918 után a szülőföldjüket tömegesen elhagyó menekültekről ír. Öt sikeres egyéni integrációs életutat vázol fel, mind az öt személy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei menekült tisztviselő volt. Demjén Ágnes a gróf Batthyány Tivadar belügyminisztersége idején, 1918 végén eszközölt főispáni kinevezéseket elemzi, és arra keresi a választ, hogy mivel magyarázható a főispáni karban történt személyi változások magas száma. Péterffy Gergely vasúttörténeti írása nem kapcsolódik ugyan a témához, viszont szemléletes módon tárja az olvasó elé a magyar állam által 1947-ben viszontagságos körülmények között vásárolt 510 amerikai gőzmozdony ügyét. Dokumentumközlését mindeddig ismeretlen, látványos korabeli fotókkal illusztrálja.

 

Budapest, 2020. június 16.

A szerkesztők