Szovjet milícia - magyar malícia

Szarkasztikus humor a pulpitus előtt

„Dolgozzatok, dolgozzatok, mert végem van, családos ember vagyok és hazaárulásból tengetem életem. Most vagyok először miniszter, hagyjatok lennem továbbra is. Tekintsétek a 20 szovjet hadosztályt és becstelenségben megőszült fejemet. Ha nem dolgoztok, az oroszok még majd kimennek, s akkor mi lesz velem. Számítok rátok, támogassatok. Vegyétek fel a munkát és dolgozzatok."

2.

  

a.

Részlet a PMB B. 1339/13/1957-as számú ítéletéből

 

 

„[...] Az 1957. évi február 18. napján 

 I. r. vádlott lakásán megtartott házkutatás során az ágyban elrejtve, az ügyész által a november 22-i tárgyaláson becsatolt, kockás papírra túlnyom részben a vádlott által ceruzával írt, Kádár Jánossal és a munkás-paraszt kormánnyal kapcsolatban gyalázkodó kitételeket tartalmazó „felhívás-t" találtak."

 

b.

Részlet PMB B. 1339/9/1957-es számú jegyzőkönyvből

 

„[...] Ügyész kiterjeszti vádját Sz. J. I. r. vádlottal szemben ténybelileg, és csatolja okirati bizonyítékait, csatolja R. K. vallomását és egy röpiratot, melyet a házkutatás alkalmával találtak vádlottnál. A röpirat izgató kijelentéseket tartalmaz.

Tanácselnök a kiterjesztett vádra vonatkozóan kihallgatja Sz. J. vádlottat.

Sz. J. vádlott nyilatkozata a kiterjesztett vádra vonatkozóan:

Vádat megértettem, bűnösnek nem érzem magam.

R. K. állítása valótlan, mert semmiféle izgató tartalmú beszédet nem tartottam. A vörös zászló elégetése sem fedi a valóságot, mert ilyen cselekményt nem követtem el. Azt a kijelentést sem tettem, hogy legyőztük a vörös medvét. R. K-t nem is ismerem.

A röplapot Budapestről hozta egy fiatal. Az írás fele, azé, aki hozta, fele pedig az enyém. Akkor jött hozzám két ember mondták, hogy pálinkát akarnak vásárolni. Vásároltak is. Az egyik elkezdte írni a röpcédulát, azonban lassúnak találta, így én folytattam tovább az írást. A feleségem az ágyra dobta a röplapot, az véletlenül becsúszott a takaró alá, így történt, hogy a házkutatás alkalmával megtalálták. A házkutatást február 18-án tartották meg.

Ügyészi kérdésre vádlott: A N[emzeti]B[izottság]ban G. volt az adminisztrátor, S. S. volt adóügyi tisztviselő, G. csepeli munkás volt, ügyvéd volt a jogtanácsos, F. A. pedig a gépírónő.

A N[emzeti]B[izottság] közösen határozott. Két-három ülés volt, de hetente legalább egy alkalommal összeült a N[emzeti]B[izottság]. A határozatok gyűlésen születtek meg. Én személyesen nem 

.

I. r. vádlott védője kéri a tárgyalás elhalasztását, tekintettel a kiterjesztett vádra és bizonyítékainak beszerzésére.

Ügyész a tárgyalás elnapolását nem ellenzi, kéri tanúként kihallgatni R. K. ráckevei lakost a kiterjesztett vádra nézve."

 

Jelzet: MNL PML XXV.-2.-b.-1339/1957. - Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára, Pest Megyei Bíróság iratai, Büntető perek. - Géppel írt, eredeti.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt július 13.

1982

Irán támadást indít Irak ellen és ezzel megfordítja az Irak–iráni háború menetét.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – II.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, iserifmpériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as ugyanezen hónap 16-án. A most megjelenő 3. szám első írásának szerzője, Völgyesi Zoltán azt bizonyítja meggyőzően, hogy 1918 novemberében és december első felében a szlovák lakosság egy része ‒ főleg a Felvidék keleti felében ‒ ellenezte a csehszlovák orientációt, és nyíltan kifejezte a Magyarországhoz való lojalitását. Bojtos Gábor az első világháború ideje alatt, majd 1918 után a szülőföldjüket tömegesen elhagyó menekültekről ír. Öt sikeres egyéni integrációs életutat vázol fel, mind az öt személy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei menekült tisztviselő volt. Demjén Ágnes a gróf Batthyány Tivadar belügyminisztersége idején, 1918 végén eszközölt főispáni kinevezéseket elemzi, és arra keresi a választ, hogy mivel magyarázható a főispáni karban történt személyi változások magas száma. Péterffy Gergely vasúttörténeti írása nem kapcsolódik ugyan a témához, viszont szemléletes módon tárja az olvasó elé a magyar állam által 1947-ben viszontagságos körülmények között vásárolt 510 amerikai gőzmozdony ügyét. Dokumentumközlését mindeddig ismeretlen, látványos korabeli fotókkal illusztrálja.

 

Budapest, 2020. június 16.

A szerkesztők