Képgaléria megtekintéseAz SOS-t hivatalos nemzetközi segélykérő jelzéssé nyilvánítja a Nemzetközi Rádió-távírási Konvenció (International Radio Telegraphic...Tovább
Adalékok a Horthy család németországi tartózkodásához
(1944. október 1.-1948. december 18.)
„Őrizetünkre fegyveres SS-századot vezényeltek ki, s ennek őrjáratai szüntelenül ott portyáztak a szögesdrót sövénnyel elzárt kertben. Ezen kívül magában a kastélyban a Gestapo is tartott tizenkét személyből álló őrséget és három rendőrkutyát. Sétáink közben mindig fegyveres őr kísért, még hároméves unokámat is.” – A weilheimi városi levéltárban talált, eddig ismeretlen és publikálatlan rendőrségi nyilvántartások, formanyomtatványok, fényképek fontos részletekkel egészítik ki Horthy Miklós emlékiratainak visszaemlékezéseit.
Weilheim. Tipikus bajorországi kisváros, későközépkori házakkal és városfallal, Münchentől kb. 50 km-re dél-nyugatra. Hiteles történetét a 14. század elejére vezetik vissza, hiszen először egy 1306-ban, pergamenre írt oklevél, amely a városi levéltár büszkesége, tesz róla említést. Az útikönyvek csak néhány sorban ecsetelik festői szépségű környezetét és középkori templomait. A helybeliek kedvelt kirándulóhelye a városkától pár kilométerre fekvő Haarsee, amelynek partján a Hirschberg kastély található. Ezekről a helynevekről részletesebben Horthy Miklós Emlékirataiban (Bp., Európa-História, 1990., 316-339.) olvashatunk:
„Fővárosunkat és hazámat október 17-én hagytam el, mint fogoly. [...] A Weilheim közelében fekvő Schloss Hirschbergbe vittek bennünket. Ezt álcázás okából most „Waldbichl"-nek nevezték el, és itt egyébként - mint utóbb értesültünk - szabadulása után egy időre Mussolini is elhelyezést talált, de nem úgy, mint mi, hanem valóban, mint vendég. Weilheimba 11 óra táján érkeztünk, és gépkocsin mentünk tovább a szépen fekvő kastélyhoz [...] Őrizetünkre fegyveres SS-századot vezényeltek ki, s ennek őrjáratai szüntelenül ott portyáztak a szögesdrót sövénnyel elzárt kertben. Ezen kívül magában a kastélyban a Gestapo is tartott tizenkét személyből álló őrséget és három rendőrkutyát. Sétáink közben mindig fegyveres őr kisért, még hároméves unokámat is. [...]
Kényelem hiánya miatt nem volt panaszunk. A kastély berendezése részben egy müncheni palotából, részben Olaszországból származott. Kezdetben ellátásunk is igen jó volt. December elseje után azonban nem kaptunk már elegendő táplálékot. Ezt a Gestapo főnök egyéni kellemetlenkedésének köszönhettük: előttünk azonban úgy állította be, hogy a diplomata-ellátást ettól a naptól fogva hivatalosan megszüntették. Ilyen körülmények között Jenő öcsém váratlan megérkezése kétszeres örömet jelentett: a viszontlátás meglepetésén kívül ugyanis csomagokat is hozott magával [...] [A dokumentumok szerint a >viszontlátás< 1945. január 2-án történt.] Az amerikai hadsereg előcsapata 1945. május 1-jén vonult be Schloss Hirschbergbe. Azt hittük, hogy ütött felszabadulásunk órája."
1945. május 2-án Horthy Miklóst a 7. amerikai hadsereg - az alapvető udvariassági formákat betartva - magával vitte. Közölték vele, és ezt többször is hangsúlyozták, hogy nem hadifogoly, csak védőőrizetben tartják. Szeptember végén Nürnbergbe szállították, ahol sor került tanúkihallgatására. 1945. december 17-én tért vissza családjához, akik időközben (június 15-én) elhagyták a kastélyt, és Weilheim városába, a Pollinger Straße 25. szám alá költöztek.
H. Haraszti Éva 1993-ban, a Balassi Kiadónál közzétett „Horthy Miklós - dokumentumok tükrében" című kötetének tanúsága szerint két irat, azaz Horthy 1946. április 14-én Ernest Bevin brit külügyminiszterhez írt levele, és az ugyanaznap kelt Emlékirata is a Pollinger Str. 25-ben látott napvilágot. A Horthy család 1948. december 18-ig élt Bajorországban, ekkor végleg elhagyták Németországot és a portugáliai Estorilban telepedtek le.
Az alábbi, eddig még ismeretlen és publikálatlan dokumentumokat hosszas keresgélés és kutatás után a weilheimi városi levéltárban találtam meg 0A 13-0383/ KA 900-048 u. OC Band III. sz. jelzet alatt.
Az Emlékiratokban leírtakat egészítik ki ezek a hivatalos iratok, amelyeknek - a figyelemreméltó adalékok mellett - legérdekesebb jellemzői az ujjlenyomatok és fényképek.
A Horthy család felnőtt tagjaitól (Horthy Miklós és felesége, menyük, özv. Horthy Istvánné, gr. Edelsheim Gyulai Ilona és Horthy testvére, Horthy Jenő) a weilheimi helyi rendőrség először 1946. december 7-én kért írásban információkat, azaz töltetett ki velük egy kérdőíves formanyomtatványt, majd 1947. január 20-án másodszor, amikor már ujjlenyomatokat is vettek tőlük. Az információkra rendőrségi nyilvántartásba vételhez és német „személyi igazolvány" kiállításához volt szükség, amit - aláírásukkal ezt igazolták - meg is kaptak.
***
Az első négy azonos formanyomtatvány 1946. december 7-én készült, Horthy Miklósét magyarul is közöljük, a többi értelemszerűen a többi családtag adatait tartalmazza.
Bejelentőlap rendőrségi nyilvántartásba vételhez és német igazolvány kiállításához
HORTHY NIKOLAUS
1. Családnév: Horthy Személynév: Miklós
2. Született: 1868. június 18.
3. Születési hely: Kenderes (Magyarország)
4. Családi állapota: nős Házasságkötése: Purgly Magdával 1901. július 22-én Aradon
5. Jelenlegi hivatása: Korábbi hivatása: Admirális és kormányzó
6. Lakhelye: Weilheim Mióta: 1945. december 17.
Lakás: Pollinger Str. 25.
7. Állampolgársága: magyar
8. Tartózkodási helye 1942. július 1-től (kivéve katonai szolgálat):
1942. júl. 1-től 1944. okt.16-ig Budapest
1944. okt. 18-tól 1945. máj. 1. Hirschberg kastély
1945. máj. 2-től 1945. dec. 17-ig Amerikai katonai rendőrség
1945. dec. 17-től 1946. dec. 7-ig Weilheim
Kelt Weilheim, 1946. dec. 7. [Horthy saját kezű aláírása]
***
A következő négy formanyomtatvány 1947. január 20-án készült, és a fényképen és az ujjlenyomatokon kívül csak a személyi ismertetőjegyeket tartalmazza: testalkat (mindegyiküknél karcsú), arc formája (ovális), szem színe (Horthynál barna, feleségénél sötétbarna, menyénél és öccsénél kék), hajszín (Horthynál őszes, feleségénél és öccsénél szürke, míg menyénél sötétszőke. A testmagasságot csak külön írta oda az ügyintéző: Horthy Miklós 176, felesége 174, menye 168, öccse 179 cm.
A változatlan és a változó jellemzőkhöz írt megjegyzések részben olvashatatlanok, illetve a mindenkinél megtalálható 1939. szeptember 1-jei dátumot nem tudtam értelmezni.
A dokumentumok megadják a kiadott igazolvány számát is, amelyek egymás után következnek: B60024, B60025, B60026, B60027.
***
Az utolsó kép és a hozzá tartozó szövegismertetés a Weilheimer Tagblatt 1993. november 30-ai számában jelent meg:
„A weilheimi történelem egy darabját írta a Horthy család. 1944 októberétől 1945 májusáig a hajdani magyar kormányzó egész családjával a Haarsee melletti Hirschberg kastélyban volt Adolf Hitler foglya. A család a háború végétől 1948 decemberéig élt Weilheimben, mielőtt Portugáliába költözött. Egy magyar televíziós csoport '93 tavaszán egy TV filmet forgatott a Horthy családról, többek között Weilheimben, Pollingban és a Haarseenél. December 2-án 22.35-kor sugározzák az ORF 2 csatornán."
Ezen a napon történt november 22.
1906
1934
A Népszövetségben Belgrád megvádolja Magyarországot az I. Sándor elleni királygyilkosságban való részvétellel.Tovább
1941
Megalakult a Cserkész Országos Nagytanács, amelyben a jobbratolódás ellenzőinek néhány képviselője is szerepet kapott.Tovább
1942
Sztálingrádnál a szovjet túlerő bekeríti a 6. német hadsereget.Tovább
1943
Franklin D. Roosevelt amerikai elnök, Winston Churchill angol miniszterelnök és Csang Kaj-sek, kínai párt és állami vezető a Kairói...Tovább
- 1 / 3
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/4
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.
Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.
A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.
Az idei negyedk számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. november 22.
Miklós Dániel
főszerkesztő