Vízre bocsájtották a TitanicotTovább
„Kommscy!”
Az 1984-es év júliusának végén különös küldemény érkezett Köpeczi Béla művelődési miniszter titkárságához. A Köpeczy (!) Béla „kulturális” miniszternek címzett, bélyeggel ellátott és a feladó vélt vagy valós személyét is feltüntető borítékból ugyanis egy írógép által készített, lila színű indigós másodlatú három lapos levél került elő, amely egy igen furcsa nyelvezettel megírt levelet, pontosabban verses üzenetet tartalmazott. Ez a legin-kább az avantgard művészeti irányba sorolható verses levél könnyed és gúnyosnak szánt formában mondott ítéletet a korszak művelődéspolitikája felett.
Bevezetés
Az 1984-es év júliusának végén különös küldemény érkezett Köpeczi Béla művelődési miniszter titkárságához. A Köpeczy (!) Béla „kulturális" miniszternek címzett, bélyeggel ellátott és a feladó vélt vagy valós személyét is feltüntető borítékból ugyanis egy írógép által készített, lila színű indigós másodlatú három lapos levél került elő, amely egy igen furcsa nyelvezettel megírt levelet, pontosabban verses üzenetet tartalmazott. Ez a leginkább az avantgard művészeti irányba sorolható verses levél könnyed és gúnyosnak szánt formában mondott ítéletet a korszak művelődéspolitikája felett, pontosabban - amennyi legalább is kihámozható belőle - egy úgynevezett FMK pályázat és valamilyen verseny eredményét kritizálta sajátos írói eszközökkel.
A levélnek már a megszólító része is ironikusan kezdődik, és a kádári korszakot jellemző titkosságot, vagyis a minden fontosabb írásművet titkosítani igyekvő törekvéseket is célba veszi („Szigorujann piszkoss"). Az írógép adta lehetőségeket kihasználva a kötőjelekkel, vízszintes vonalazással és a pontok használatával ad nyomatékot mondanivalójának és fejezi ki e avantgardos módszerrel az igencsak őszintének tűnő véleményét.
A szerző szövegben szinte minden szót eltorzított, kitekert és gyakori a betűk felcserélése (főleg a „j" és „ly" betűk következetes cseréje), emellett a hasonló jelentésű szavak alkalmazása, a fonetikus, hangzás szerinti szóleírás, az „sz" betű alkalmazásával történő nagymértékű selypítés, a magán- és mássalhangzók többszörözése, valamint a szándékosan helytelen elválasztás vagy éppen összevonás. Vélhetően a gyerekes kifejezések alkalmazása is szándékossággal történt („köci, -böszy"). Megemlítendő, hogy a szöveg kissé emlékeztet a rejtő jenő-i írói megoldásokra, leginkább Fülig Jimmy saját kezű leveleire Rejtő „cirkálós" történeteiből.
A három oldalas szöveget végig géppel írták, és csak egyetlen egyszer toldott be, javított a feladó egyetlen betűt a kézírással (a harmadik lapon a nem-avantgard versben). Vagy nagyon virtuóz volt az író, és rögtön, gépelés közben alkotta meg jól átgondoltnak tűnő művét, vagy valószínűbb, hogy előtte kézzel leírta, és csak utána gépelte le.
A szövegből két konkrétum tűnik ki: egy FMK pályázat eredményét, valamint egy verseny lefolyását tartotta a szerző tűrhetetlennek. Ez az FMK mozaikszó valószínűleg a budapesti Fiatal Művészek Klubjának rövidítése. Ebben az évben sorra hirdették meg a művelődési házak igazgatói pályázatait, vélhetően ebbe a sorba tartozott bele az „Ifflyu Tyttán"-ok klubja is.
1984. első feléből egy művészeti versenyről van tudomásunk. Ezt „Szép magyar beszéd verseny" néven hirdette meg a Minisztérium az összes középfokú oktatási intézmény részére. Döntőjét április végén a KISZ Központi Bizottságával és a győri tanácsi szervekkel közös szervezésben tartotta meg a tárca, ahol egy kötelező és egy szabadon választott szöveget kellett felolvasni.
A Réz Huba név valószínűleg álnév, és jelenleg Miskolcon sem létezik Pályamunkások útja (13-as szám!) a „Verseny-dűlőben".
A beadványt a miniszter titkárnője július 31-én a szokásos módon iktatta (az 1984. évi 1983-as, éppen soron következő számon), mellyel egyébként hivatalos ügyirattá is vált. Túl sokat azonban nem intézkedtek vele, semmilyen saját feljegyzés nem található a lapokon. A titkárnő még aznap rá is csapta az erre a célra legyártatott bélyegzőt: „További intézkedést nem igényel, irattárba tehető. Budapest, 1984. VII. 31."
Jelzi az idők szellemét, hogy egy ilyen levél az úgynevezett ötvenes években szinte biztos, hogy az Államvédelmi Hatósághoz került volna. A nyolcvanas években azonban nem indult semmilyen retorzió, és először a többi miniszteri irattal együtt és azok között a Művelődési Minisztérium saját irattárába helyezték, majd valamivel később innen az „olszágosz füszfalaktál"-ba szállították be, ahol ma is található. Nemdee?
Az irat lelőhelye: MOL XIX-I-9-b-1983-1984. (Magyar Országos Levéltár, Köpeczi Béla miniszter, 1984. évi 1983-as iktatószám.)
Ezen a napon történt május 31.
A jütlandi csata (skagerraki ütközet), az első világháború legnagyobb tengeri csatája a dán Jylland-félsziget közelében, a brit és német...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő