„Kommscy!”

Avantgard verslevél a művelődési miniszternek

Az 1984-es év júliusának végén különös küldemény érkezett Köpeczi Béla művelődési miniszter titkárságához. A Köpeczy (!) Béla „kulturális” miniszternek címzett, bélyeggel ellátott és a feladó vélt vagy valós személyét is feltüntető borítékból ugyanis egy írógép által készített, lila színű indigós másodlatú három lapos levél került elő, amely egy igen furcsa nyelvezettel megírt levelet, pontosabban verses üzenetet tartalmazott. Ez a legin-kább az avantgard művészeti irányba sorolható verses levél könnyed és gúnyosnak szánt formában mondott ítéletet a korszak művelődéspolitikája felett.

Bevezetés 

Az 1984-es év júliusának végén különös küldemény érkezett Köpeczi Béla művelődési miniszter titkárságához. A Köpeczy (!) Béla „kulturális" miniszternek címzett, bélyeggel ellátott és a feladó vélt vagy valós személyét is feltüntető borítékból ugyanis egy írógép által készített, lila színű indigós másodlatú három lapos levél került elő, amely egy igen furcsa nyelvezettel megírt levelet, pontosabban verses üzenetet tartalmazott. Ez a leginkább az avantgard művészeti irányba sorolható verses levél könnyed és gúnyosnak szánt formában mondott ítéletet a korszak művelődéspolitikája felett, pontosabban - amennyi legalább is kihámozható belőle - egy úgynevezett FMK pályázat és valamilyen verseny eredményét kritizálta sajátos írói eszközökkel.

A levélnek már a megszólító része is ironikusan kezdődik, és a kádári korszakot jellemző titkosságot, vagyis a minden fontosabb írásművet titkosítani igyekvő törekvéseket is célba veszi („Szigorujann piszkoss"). Az írógép adta lehetőségeket kihasználva a kötőjelekkel, vízszintes vonalazással és a pontok használatával ad nyomatékot mondanivalójának és fejezi ki e avantgardos módszerrel az igencsak őszintének tűnő véleményét.

A szerző szövegben szinte minden szót eltorzított, kitekert és gyakori a betűk felcserélése (főleg a „j" és „ly" betűk következetes cseréje), emellett a hasonló jelentésű szavak alkalmazása, a fonetikus, hangzás szerinti szóleírás, az „sz" betű alkalmazásával történő nagymértékű selypítés, a magán- és mássalhangzók többszörözése, valamint a szándékosan helytelen elválasztás vagy éppen összevonás. Vélhetően a gyerekes kifejezések alkalmazása is szándékossággal történt („köci, -böszy"). Megemlítendő, hogy a szöveg kissé emlékeztet a rejtő jenő-i írói megoldásokra, leginkább Fülig Jimmy saját kezű leveleire Rejtő „cirkálós" történeteiből.

A három oldalas szöveget végig géppel írták, és csak egyetlen egyszer toldott be, javított a feladó egyetlen betűt a kézírással (a harmadik lapon a nem-avantgard versben). Vagy nagyon virtuóz volt az író, és rögtön, gépelés közben alkotta meg jól átgondoltnak tűnő művét, vagy valószínűbb, hogy előtte kézzel leírta, és csak utána gépelte le.

A szövegből két konkrétum tűnik ki: egy FMK pályázat eredményét, valamint egy verseny lefolyását tartotta a szerző tűrhetetlennek. Ez az FMK mozaikszó valószínűleg a budapesti Fiatal Művészek Klubjának rövidítése. Ebben az évben sorra hirdették meg a művelődési házak igazgatói pályázatait, vélhetően ebbe a sorba tartozott bele az „Ifflyu Tyttán"-ok klubja is.

1984. első feléből egy művészeti versenyről van tudomásunk. Ezt „Szép magyar beszéd verseny" néven hirdette meg a Minisztérium az összes középfokú oktatási intézmény részére. Döntőjét április végén a KISZ Központi Bizottságával és a győri tanácsi szervekkel közös szervezésben tartotta meg a tárca, ahol egy kötelező és egy szabadon választott szöveget kellett felolvasni.

A Réz Huba név valószínűleg álnév, és jelenleg Miskolcon sem létezik Pályamunkások útja (13-as szám!) a „Verseny-dűlőben".

A beadványt a miniszter titkárnője július 31-én a szokásos módon iktatta (az 1984. évi 1983-as, éppen soron következő számon), mellyel egyébként hivatalos ügyirattá is vált. Túl sokat azonban nem intézkedtek vele, semmilyen saját feljegyzés nem található a lapokon. A titkárnő még aznap rá is csapta az erre a célra legyártatott bélyegzőt: „További intézkedést nem igényel, irattárba tehető. Budapest, 1984. VII. 31."

Jelzi az idők szellemét, hogy egy ilyen levél az úgynevezett ötvenes években szinte biztos, hogy az Államvédelmi Hatósághoz került volna. A nyolcvanas években azonban nem indult semmilyen retorzió, és először a többi miniszteri irattal együtt és azok között a Művelődési Minisztérium saját irattárába helyezték, majd valamivel később innen az „olszágosz füszfalaktál"-ba szállították be, ahol ma is található. Nemdee?

Az irat lelőhelye: MOL XIX-I-9-b-1983-1984. (Magyar Országos Levéltár, Köpeczi Béla miniszter, 1984. évi 1983-as iktatószám.)

Ezen a napon történt május 12.

1912

Budapesten felavatják a Zeneakadémia új épületét.Tovább

1926

Roald Amundsen norvég sarkutazó Norge nevű merev vázas léghajóján átrepül az Északi-sark fölött, Umberto Nobile olasz hadmérnök...Tovább

1933

Krúdy Gyula magyar író (*1878)Tovább

1944

Adolf Hitler az ausztriai Klessheimben Jozef Tisoval és Vojtech Tukával tárgyal. A Führer Szlovákiától katonai erőfeszítéseinek fokozását...Tovább

1949

Véget ér Berlin blokádja.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből

 

Levéltárosok, történészek régóta vitatkoznak azon, hogy a múlt megismerésében mi a szerepük az olyan személyes dokumentumoknak, mint a naplók, visszaemlékezések, önéletrajzok vagy magánlevelek. Van-e egyáltalán forrásértékük, és ha igen, milyen kritériumoknak kell megfelelniük? Sokáig úgy vélték, hogy csupán kiegészítő funkciójuk van: az elsődlegesnek tekintett levéltári források mellett mindössze a történeti összkép árnyalására, a kor hangulatának megfestésére, valamint a többi adat ellenőrzésére használhatóak. Változás e téren az 1970-es évektől állt elő a történettudomány módszertanában bekövetkezett átalakulás, valamint a társadalomtörténet, a mikrotörténet és a történeti antropológia előtérbe kerülésével. Ma már jogos elvárásnak számít, hogy a múltat kutató szakemberek ne csak a nagy összefüggéseket vizsgálják, hanem a megélt történelem sokszínűségét is bemutassák, és a kortársi tapasztalatok közvetítésével a mai olvasóhoz közelebb hozzák a rég letűnt korszakok változatos mindennapjait. Egyre többen vallják: a történész egyik fő feladata, hogy minél személyesebbé, átélhetőbbé tegye a múltat, és a korábbinál nagyobb figyelmet fordítson a hétköznapi emberek sorsának kutatására.

Mindez át- és felértékelte az ún. ego-dokumentumok jelentőségét is: másodlagos források helyett primer dokumentumokká váltak, amelyeket önmagukban is érdemes vizsgálni. „A naplót és a többi hozzá hasonló dokumentumot ‒ írta Gyáni Gábor ‒ az teszi kivételesen becsessé, hogy a bennük foglalt információk a múlt személyes átéléséről szólnak.” A korabeli naplók vagy magánlevelek segítségével megtudhatjuk, miként élt és gondolkodott azok szerzője, milyen hétköznapi tapasztalatokra tett szert, milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Ez a forrástípus éppen ezért a társadalomtörténet elsőrangú kútfője, nélküle nehezen tudnánk rekonstruálni a múltat a maga változatosságával.

De nemcsak a „banális”, békebeli hétköznapok megismerése végett fontosak a személyes források. Ha össze tudnánk számolni, hogy nagyjából hány szereplője lehetett a 20. század két nagy világégésének ‒ Ormos Mária becslése szerint csak a második világháború több mint egymilliárd embert érinthetett ‒, akkor képet alkothatnánk arról is, hányféle módon lehetséges bemutatni a harctéri eseményeket, az otthon maradt családtagok sorsát, vagy a hadifogságban eltöltött időszakot. Attól függően, hogy ki miként élte át és dolgozta fel magában a vele történteket.

Az ArchívNet idei 1. számának fő témája tehát: „Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből”. Szerzőink két korabeli napló és egy terjedelmes beszámoló formájában megírt levél segítségével elevenítik fel az első, illetve a második világháború egyes eseményeit. Salga Kristóf az üknagyapja, Damásdi Imre első világháborús naplóját dolgozza fel, Sőregi Zoltán pedig Szabó József főhadnagy második világháborús naplójából közöl hosszabb részletet. Kőfalviné Ónodi Márta egy szerzetesi csoportra irányítja a figyelmet, és a kalocsai székhelyű iskolanővérek társulatának Budapesten élő, vagy oda menekült tagjai háborús tapasztalatairól számol be. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Marosi Tibor a Somogyi‒Bacsó-gyilkosságról ír, míg Seres Attila korabeli magyar diplomáciai jelentéseket publikál az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről.

 

Budapest, 2021. április 16.

 

A szerkesztők