„Kommscy!”

Avantgard verslevél a művelődési miniszternek

Az 1984-es év júliusának végén különös küldemény érkezett Köpeczi Béla művelődési miniszter titkárságához. A Köpeczy (!) Béla „kulturális” miniszternek címzett, bélyeggel ellátott és a feladó vélt vagy valós személyét is feltüntető borítékból ugyanis egy írógép által készített, lila színű indigós másodlatú három lapos levél került elő, amely egy igen furcsa nyelvezettel megírt levelet, pontosabban verses üzenetet tartalmazott. Ez a legin-kább az avantgard művészeti irányba sorolható verses levél könnyed és gúnyosnak szánt formában mondott ítéletet a korszak művelődéspolitikája felett.

Bevezetés 

Az 1984-es év júliusának végén különös küldemény érkezett Köpeczi Béla művelődési miniszter titkárságához. A Köpeczy (!) Béla „kulturális" miniszternek címzett, bélyeggel ellátott és a feladó vélt vagy valós személyét is feltüntető borítékból ugyanis egy írógép által készített, lila színű indigós másodlatú három lapos levél került elő, amely egy igen furcsa nyelvezettel megírt levelet, pontosabban verses üzenetet tartalmazott. Ez a leginkább az avantgard művészeti irányba sorolható verses levél könnyed és gúnyosnak szánt formában mondott ítéletet a korszak művelődéspolitikája felett, pontosabban - amennyi legalább is kihámozható belőle - egy úgynevezett FMK pályázat és valamilyen verseny eredményét kritizálta sajátos írói eszközökkel.

A levélnek már a megszólító része is ironikusan kezdődik, és a kádári korszakot jellemző titkosságot, vagyis a minden fontosabb írásművet titkosítani igyekvő törekvéseket is célba veszi („Szigorujann piszkoss"). Az írógép adta lehetőségeket kihasználva a kötőjelekkel, vízszintes vonalazással és a pontok használatával ad nyomatékot mondanivalójának és fejezi ki e avantgardos módszerrel az igencsak őszintének tűnő véleményét.

A szerző szövegben szinte minden szót eltorzított, kitekert és gyakori a betűk felcserélése (főleg a „j" és „ly" betűk következetes cseréje), emellett a hasonló jelentésű szavak alkalmazása, a fonetikus, hangzás szerinti szóleírás, az „sz" betű alkalmazásával történő nagymértékű selypítés, a magán- és mássalhangzók többszörözése, valamint a szándékosan helytelen elválasztás vagy éppen összevonás. Vélhetően a gyerekes kifejezések alkalmazása is szándékossággal történt („köci, -böszy"). Megemlítendő, hogy a szöveg kissé emlékeztet a rejtő jenő-i írói megoldásokra, leginkább Fülig Jimmy saját kezű leveleire Rejtő „cirkálós" történeteiből.

A három oldalas szöveget végig géppel írták, és csak egyetlen egyszer toldott be, javított a feladó egyetlen betűt a kézírással (a harmadik lapon a nem-avantgard versben). Vagy nagyon virtuóz volt az író, és rögtön, gépelés közben alkotta meg jól átgondoltnak tűnő művét, vagy valószínűbb, hogy előtte kézzel leírta, és csak utána gépelte le.

A szövegből két konkrétum tűnik ki: egy FMK pályázat eredményét, valamint egy verseny lefolyását tartotta a szerző tűrhetetlennek. Ez az FMK mozaikszó valószínűleg a budapesti Fiatal Művészek Klubjának rövidítése. Ebben az évben sorra hirdették meg a művelődési házak igazgatói pályázatait, vélhetően ebbe a sorba tartozott bele az „Ifflyu Tyttán"-ok klubja is.

1984. első feléből egy művészeti versenyről van tudomásunk. Ezt „Szép magyar beszéd verseny" néven hirdette meg a Minisztérium az összes középfokú oktatási intézmény részére. Döntőjét április végén a KISZ Központi Bizottságával és a győri tanácsi szervekkel közös szervezésben tartotta meg a tárca, ahol egy kötelező és egy szabadon választott szöveget kellett felolvasni.

A Réz Huba név valószínűleg álnév, és jelenleg Miskolcon sem létezik Pályamunkások útja (13-as szám!) a „Verseny-dűlőben".

A beadványt a miniszter titkárnője július 31-én a szokásos módon iktatta (az 1984. évi 1983-as, éppen soron következő számon), mellyel egyébként hivatalos ügyirattá is vált. Túl sokat azonban nem intézkedtek vele, semmilyen saját feljegyzés nem található a lapokon. A titkárnő még aznap rá is csapta az erre a célra legyártatott bélyegzőt: „További intézkedést nem igényel, irattárba tehető. Budapest, 1984. VII. 31."

Jelzi az idők szellemét, hogy egy ilyen levél az úgynevezett ötvenes években szinte biztos, hogy az Államvédelmi Hatósághoz került volna. A nyolcvanas években azonban nem indult semmilyen retorzió, és először a többi miniszteri irattal együtt és azok között a Művelődési Minisztérium saját irattárába helyezték, majd valamivel később innen az „olszágosz füszfalaktál"-ba szállították be, ahol ma is található. Nemdee?

Az irat lelőhelye: MOL XIX-I-9-b-1983-1984. (Magyar Országos Levéltár, Köpeczi Béla miniszter, 1984. évi 1983-as iktatószám.)

Ezen a napon történt április 19.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő