Sárdy János, a dunaföldvári tanító

Sárdy János
Forrás: Dr. Czerny Károly: Dunaföldvár épített és természeti környezete képes krónikája. Ráckeve, 2014., 178. old.

Sárdy János népszerűségét operett- és (1940-től) filmszerepeinek köszönhette. Kezdetben csak „műkedvelő előadásokon szerepelt, többnyire zenés darabokban […] 1936-ban ösztöndíjasként szerződtették az Operaházba, majd két év múlva rendes tag lett, ahol több elsőrangú szerepben lépett föl, de a közönség leginkább a könnyebb hangvételű tenorszerepekben ünnepelte. […] Többször vendégszerepelt külföldön is. Vonzó külsejű, elegáns megjelenésű, szárnyaló tenor hangú énekes volt, aki kivételes színészi képességgel is rendelkezett.” Először 1942-ben lépett fel a Fővárosi Operettszínház színpadán Huszka Jenő Mária főhadnagy című operettjében, mint vendég. Ezután számos daljáték- és operettszerep következett, pl. Kacsóh Pongrác János vitéz, Huszka Jenő Bob herceg vagy Kálmán Imre Marica grófnő című műveiben. Operadarabokban is megcsillantotta tehetségét, énekelt többek közt Mozart Varázsfuvola és Szöktetés a szerájból, Wagner A nürnbergi mesterdalnokok, valamint Rossini A Sevillai borbély című darabjaiban.[1] 1940-ben debütált a mozivásznon a Te vagy a dal című filmmel. Ez az alakítása meg is alapozta az országos népszerűségét, ezt követően szerepet kapott többek között az Éjféli gyors, az Álomkeringő, a Kalotaszegi Madonna és a Mágnás Miska című filmekben. Munkájának elismeréséül 1963-ban elnyerte a Magyarország Érdemes Művésze díjat. [2]

Sárdy János Mihály 1907. július 26-án született a Tolna megyei Nagykónyiban. Apja, Sárdy János, vegyeskereskedést üzemeltetett a faluban, anyját Bucski Alojziának hívták. A gyermek születésekor Nagykónyiban, a 81. sz. házban élt a család.[3] Sárdynak apja munkája miatt vándorlásokkal teli, mozgalmas gyermekkorban volt része. Polgári iskoláit Szigetváron végezte, majd felvételt nyert a pápai tanítóképzőbe.[4]

Sárdy János színész, énekes születésének 110. évfordulóján szülőháza falán emléktáblát avattak
Forrás: a szerző felvétele.

A frissen végzett, húszéves fiatalember 1927-ben nyerte el a Dunaföldvár község kántortanítói állását, miután az előző tanító, Kiss Ferenc lemondott, és így megüresedett a hely. A dunaföldvári római katolikus iskolaszék 1927. szeptember 25-én tartott gyűlésén választották meg az ifjú Sárdy Jánost a Dunaföldvári római katolikus elemi népiskola kántortanítójává, akinek így élete visszakanyarodott tágabb szülőföldjére, Tolna megyébe.[5] (lásd 1. sz. dokumentum)

A dunaföldvári római katolikus elemi népiskola VII. sorszámú tanítói „állomására” pályázott tanítók minősítő táblázatából megtudhatjuk, hogy Sárdy János 1927. június 25-én, Pápán szerezte meg tanítói oklevelét. Az újdonsült tanító jó minősítéssel végzett, előző állomáshelye nem volt, a tanítói végzettség mellett megszerezte a római katolikus kántori képesítést is, valamint a családi állapota nőtlen volt. [6] (lásd 2. sz. dokumentum)

Dunaföldváron ekkor a katolikus egyház öt különböző iskolát tartott fenn: a Belvárosi elemi népiskolát, a Leánytanintézetet, a Kossuth-téri, a Bölcskei-úti, valamint a (Püspök utcai) Homokkülvárosi iskolákat. A pályakezdő fiatalember ezek közül az utóbbiban kezdte bontogatni tanítói szárnyait. Az öt iskolaépületben összesen 1125 tanulóra 20 tanító jutott. Sárdy Jánost egy 41 fős létszámú, harmadik osztályos fiúkból álló osztály nevelésével-oktatásával bízták meg.[7] 1933-ban átkerült a Belvárosi római katolikus elemi népiskolába (a Templom utca 5. sz. alá), ahol egy meglehetősen nagy létszámú, 52 fős, hatodikos fiúosztály tanítója lett.[8] (lásd 3. sz. dokumentum)

Az iskola, ahol Sárdy János tanított: a belvárosi római katolikus elemi népiskola épülete Dunaföldváron
Forrás: HU MNL TML VI.501.c. [Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára, A központi államigazgatás területi szervei, Tolna Vármegyei Tanfelügyelőség iratai, Állami ingatlanvagyon okmánytára] Dunaföldvári rk. elemi népiskola államosítási iratai, Belvárosi rk. elemi népiskola.

Sárdy János kézírása az 1933/34 évi dunaföldvári római katolikus elemi népiskola anyakönyvében
Forrás: HU MNL TML VIII.192. Anyakönyv, 1933-1934.

A rendelkezésünkre álló iratok tanúsága szerint a fiatal kántortanító dunaföldvári évei alatt a település szívében, a Templom utca 30. szám alatt lakott, nem messze az iskolától.[9]

Sárdy János dunaföldvári éveinek igen érdekes eseménye volt, amikor 1934 szeptemberében néhány lelkes tanítótársával együtt részt vett egy értékes, (ma mintegy 25-30 ezer évesre becsült) mamutlelet kezdeti feltárásában és megmentésében a község tulajdonát képező Göböljárás vízmosásos területén.[10] A lelet nagy feltűnést keltett a tudományos világban, hiszen ilyen teljes mamut csontvázat Európa területén addig csak hármat találtak.

A dunaföldvári mamutlelet (Sárdy János balról a második)
Forrás: A Magyarság képes melléklete, 1934. 41. szám.

A szenzációs eseményről a Tolnamegyei Újság is beszámolt. A lap szerint Dunaföldváron, a Bölcske úti temetőtől a Duna felé emelkedő, dombról lefutó mély vízmosás fenekén egy kisfiú megpillantott egy hatalmas csontot kiemelkedni a földből, és azonnal szólt is a tanítójának. „Kerekes tanító azonnal a lelet színhelyére sietett és hamarosan hatalmas lábszárcsontot ásott ki a földből. Munkájához csatlakozott Cs. Székely Dénes, Sárdy János r. kat. tanító s egy napszámos segítségével az egész tanítótestület érdeklődésétől kísérve ásni kezdtek. Az eredmény meglepő volt. Hamarosan kiástak a lábszár-, lapocka-és bordacsontokon kívül egy hatalmas koponyát, melyről megállapították, hogy mamutnak a koponyája. A következő napokban megtaláltak egy 140 cm hosszú, összefüggő nyakcsigolyasort, s elszórtan egyes gerinccsigolyákat és agyarrészeket.” – írta a felfedezés részleteiről a helyi sajtó.[11]

„Sárdy már a pápai tanítóképzőben belekóstolt a műkedvelő színjátszásba,” majd első munkahelyén volt alkalma ezt a foglalatosságot tovább űzni, emellett kántortanítóként esküvőkön, temetéseken is énekelt. Egy városi ünnepségen figyeltek fel szép énekhangjára. „Dunaföldváron abban az időben az Egyenlőségi Kör nevű egyesület keretében találkoztak a helyi szellemi élet képviselői, egy nyugdíjas színész vezetésével rendszeresen tartottak műkedvelő színielőadásokat, irodalmi és dalesteket.”[12] Sárdy János 1928 februárjában Kálmán Imre Tatárjárás című operettjében Mogyoróssy huszár önkéntest alakította.  A Tolnamegyei Újság a következőképpen méltatta az ifjú tanítót: „Kiváló kedves eleganciával és bájos hangorgánummal rendelkező tehetség. A legjobb játékosok egyike volt ő, aki egyszerre a közönség kedvence lett. Sok taps és újrázás kísérte mindvégig játékművészetét.”[13]

A felkérések hamarosan egyre gyakoribbá váltak. Autodidakta módon és ösztönösen képezte színpadi mozgását és hangját,[14] hogy a fellépéseken minél jobb, rátermettebb legyen. Tehetségének híre igen gyorsan túljutott Dunaföldvár határain is, így Sárdy neve megyeszerte terjedni kezdett.

Egyik szekszárdi fellépése alkalmával „a hallatóság, a közönség soraiban ott ült Babits Mihály. A híres költőt lenyűgözte az előadása, az asztalához kérette és azt mondta neki: »Képezze tovább magát, különleges tehetsége van hozzá, és soha ne adja fel az álmait!« Innentől kezdve minden megváltozott a fiatal tanító életében.”[15]

Sárdy hivatásosként kívánta színpadi karrierjét folytatni, ezért Budapesten Rózsahegyi Kálmán magániskolájában kívánta képzeni magát, azonban a színigazgató nem ajánlotta számára ezt az életutat. A dunaföldvári tanító azonban eltökélt volt: végül az Operaház korrepetitora, Palotay Árpád vállalata a képzését. Az Operaházban a nem hivatásos operaénekesek bemutatkozóján is felfigyeltek kellemes orgánumára. A Tolnamegyei Újság ezen eseményről írt cikkében a következőket olvashatjuk: „Mindössze négy hangra figyeltek fel a bírálók, akik közt Sárdy János tenorhangja okozta a legkellemesebb meglepetést. A bizottság tagjai ajánlották neki, hogy tanuljon szorgalmasan, mert orgánumánál fogva reménye lehet arra, hogy operaénekes legyen.”[16] A kitartás és sok gyakorlás meghozta az eredményt, így 1936-ban a Királyi Operaház ösztöndíjasa lett a dunaföldvári kántortanító. Első színpadi fellépése az Operában Puccini Pillangókisasszony című darabjában, császári tiszt szerepében volt, majd rövidesen megkapta első jelentősebb operaházi szerepét: 1936. október 6-án lépett fel először Erkel Ferenc Bánk Bánjában, Ottó szerepében.[17] A megyében egyre népszerűbbé váló, dunaföldvári tanító sikereiről a helyi sajtó is több ízben, büszkén tudósított: „Sárdy, mint a zeneművészeti főiskola vidéki növendéke magánúton olyan szorgalmasan és eredményesen folytatta énektanulmányait, hogy Márkus László, a budapesti kir. Operaház igazgatója a napokban a dalműszínház tagjai sorába szerződtette.” – olvashatjuk a Tolnamegyei Újság hasábjain.[18]

Miután a képzése befejeződött, a Magyar Királyi Operaház 1937. szeptember 1-től magánénekesnek szerződtette az ifjú tenoristát, aki pár nappal később bejelentette a dunaföldvári római katolikus iskolaszéknek, hogy tanítói állásáról lemond,[19] majd Budapestre költözött. A dunaföldvári római katolikus elemi népiskola 1937. évi jegyzőkönyve már arról tanúskodik, hogy a reményteli énekesi pálya előtt álló tanító diákjait Koncz István okleveles tanító vette át.[20] Attól kezdve Sárdy pályája megállíthatatlanul haladt előre, és hamarosan egy ország kedvencévé vált. Tagja volt a Magyar Királyi (később Állami) Operaháznak, az Operettszínháznak, és több mint tizenöt filmben énekelt nagy sikerrel.

Sárdy János a kor igazi ünnepelt csillaga volt. „Becsülettel ellátott minden rábízott feladatot, mellőzött minden »czifraságot« életéből, s ugyanolyan egyszerű »Sárdy-Jancsi«  maradt, mint azelőtt Dunaföldváron, mielőtt még a csillogó fővárosba ért volna. Lelkében továbbra is az az egyszerű kántortanító maradt.”[21] A magyar opera- és operetténeklés sármos alakja, a magyar zenés film első sztárja később szívesen emlékezett vissza a Dunaföldváron töltött éveire, „amelyek előkészítették művészi pályafutására.”[22]

Dokumentumok:

1.
Jegyzőkönyv

Felvéve a dunaföldvári róm-kath. iskolaszék 1927. szeptember 25-én tartott tanító választó gyűlésén.

Jelen vannak: Buzsáky Imre isksz. elnök, egyúttal a ker. tanfelügyelőnek megbízásából a választás elnöke, P. Fehér Péter külv. h. plebános, Auguszt István belv. segédlelkész, P. Hajós Márk külv. segédlelkész, Koudela Gyula, Salamon Márton, Cs. Székely Dénes, Mráz Ferenc, Frey Tivadar, Kovács József, Kovács János, Jákli Imre, Gallai József, Vida Ferenc, Kovács István, Nagy S. János, Seregi János, Böde Lajos, Kimlei János, Jákli István iskolaszéki tagok.

Elnök megnyitja a gyűlést és megállapítja a határozatképességet. A jegyzőkönyv hitelesítésére Frey Tivadar és Gallai József tagokat kéri fel. A gyűlés tárgya a Kiss Ferenc tanító lemondása folytán megüresedett tanítói állás betöltése. Két pályázat érkezett be. Gábor Pál pincehelyi r.k. tanítóé és Sárdy János r.k. okl. kántor-tanítóé. Elnök ezután felolvastatja mindkettőnek kérvényét és okmányait. Az okmányok mindkettőnél rendben vannak, s így akármelyik választható. Ezután felolvassa mindkettőnek minősítését táblázat szerint. Ezután elrendeli a szavazást.

A szavazás titkosan, szavazólappal történik. Beadatott összesen 19 szavazat. Ezek közül 4-et, azaz négyet Gábor Pál, Sárdy János pedig 15, azaz tizenöt szavazatot kapott. Ezek szerint Sárdy Jánost megválasztott tanítónak jelenti ki az elnök.

Végül fölhívja az elnök az iskolaszéki tagok figyelmét, hogy a választás ellen 15 napon belül nála fellebbezés adható be.

Ezzel a gyűlés véget ért.

Kmft.

Aláírások:

Csíki Székely Dénes iskolaszéki jegyző; Buzsáky Imre iskolaszéki elnök, Frey Tivadar és Gallai József hitelesítők

A választás annak rendje és módja szerint közhírré tétetett azzal, hogy ellene fellebbezni lehet, de 15 napon belül ellene senki fellebbezést be nem adott.

Dunaföldvár, 1927. október 20-án.

Aláírások:

Csíki Székely Dénes iskolaszéki jegyző; Buzsáky Imre iskolaszéki elnök

2081/1927. isk.sz.

Jóváhagyom.

Pécs, 1927. november 23.

Aláírás:

Virág Ferenc püspök

Az irat jelzete: HU-MNL-TML-VIII.192. Dunaföldvár-belvárosi rk. elemi népiskola iratai, 33. d. Jegyzőkönyvek, 1927.

2.
A dunaföldvári róm. kath. elemi népiskola VII. sorszámú tanítói állomására 1927. szept. 22.-ig pályázott tanerők minősítő táblázata

Dunaföldvár, 1927. évi december hó 19-én.

Aláírások:

Csíki Székely Dénes iskolaszéki jegyző; Buzsáky Imre iskolaszéki elnök

Az irat jelzete: HU MNL TML VIII.192. Dunaföldvár-belvárosi rk. elemi népiskola iratai, 33. d. Jegyzőkönyvek, 1927.

3.

Létszámkimutatás a dunaföldvári r. k. elemi népiskola iskolacsoportjairól, tanulóiról és tanítóiról a mai állapotnak megfelelően

Dunaföldvár, 1933. június 14-én

Aláírások:

Koudela Gyula rk. elemi isk. igazgatótanító, ker. iskolalátogató

Ambach Mihály c. apát, esperes, plébános, egyháztanács elnöke

Az irat jelzete: HU MNL TML VIII.192. Dunaföldvár-belvárosi rk. elemi népiskola iratai, 33. d. Jegyzőkönyvek, 1933.