Sárdy János, a dunaföldvári tanító

Sárdy János az 1940-es évek Magyarországának egyik legismertebb énekes-színésze volt. Még az országos hírnév előtt egy évtizedet Tolna megyében töltött: 1927 és 1936 között Dunaföldváron kántortanítóként tevékenykedett. Összeállításunkban az idén 115 éve született művész tanítói időszakának irataiból tallózunk, így tisztelegve az emlékének.

 

Sárdy János
Forrás: Dr. Czerny Károly: Dunaföldvár épített és természeti környezete képes krónikája. Ráckeve, 2014., 178. old.

 

Sárdy János népszerűségét operett- és (1940-től) filmszerepeinek köszönhette. Kezdetben csak „műkedvelő előadásokon szerepelt, többnyire zenés darabokban […] 1936-ban ösztöndíjasként szerződtették az Operaházba, majd két év múlva rendes tag lett, ahol több elsőrangú szerepben lépett föl, de a közönség leginkább a könnyebb hangvételű tenorszerepekben ünnepelte. […] Többször vendégszerepelt külföldön is. Vonzó külsejű, elegáns megjelenésű, szárnyaló tenor hangú énekes volt, aki kivételes színészi képességgel is rendelkezett.” Először 1942-ben lépett fel a Fővárosi Operettszínház színpadán Huszka Jenő Mária főhadnagy című operettjében, mint vendég. Ezután számos daljáték- és operettszerep következett, pl. Kacsóh Pongrác János vitéz, Huszka Jenő Bob herceg vagy Kálmán Imre Marica grófnő című műveiben. Operadarabokban is megcsillantotta tehetségét, énekelt többek közt Mozart Varázsfuvola és Szöktetés a szerájból, Wagner A nürnbergi mesterdalnokok, valamint Rossini A Sevillai borbély című darabjaiban.[1] 1940-ben debütált a mozivásznon a Te vagy a dal című filmmel. Ez az alakítása meg is alapozta az országos népszerűségét, ezt követően szerepet kapott többek között az Éjféli gyors, az Álomkeringő, a Kalotaszegi Madonna és a Mágnás Miska című filmekben. Munkájának elismeréséül 1963-ban elnyerte a Magyarország Érdemes Művésze díjat. [2]

Sárdy János Mihály 1907. július 26-án született a Tolna megyei Nagykónyiban. Apja, Sárdy János, vegyeskereskedést üzemeltetett a faluban, anyját Bucski Alojziának hívták. A gyermek születésekor Nagykónyiban, a 81. sz. házban élt a család.[3] Sárdynak apja munkája miatt vándorlásokkal teli, mozgalmas gyermekkorban volt része. Polgári iskoláit Szigetváron végezte, majd felvételt nyert a pápai tanítóképzőbe.[4]

 


Sárdy János színész, énekes születésének 110. évfordulóján szülőháza falán emléktáblát avattak

Forrás: a szerző felvétele.

 

A frissen végzett, húszéves fiatalember 1927-ben nyerte el a Dunaföldvár község kántortanítói állását, miután az előző tanító, Kiss Ferenc lemondott, és így megüresedett a hely. A dunaföldvári római katolikus iskolaszék 1927. szeptember 25-én tartott gyűlésén választották meg az ifjú Sárdy Jánost a Dunaföldvári római katolikus elemi népiskola kántortanítójává, akinek így élete visszakanyarodott tágabb szülőföldjére, Tolna megyébe.[5] (lásd 1. sz. dokumentum)

A dunaföldvári római katolikus elemi népiskola VII. sorszámú tanítói „állomására” pályázott tanítók minősítő táblázatából megtudhatjuk, hogy Sárdy János 1927. június 25-én, Pápán szerezte meg tanítói oklevelét. Az újdonsült tanító jó minősítéssel végzett, előző állomáshelye nem volt, a tanítói végzettség mellett megszerezte a római katolikus kántori képesítést is, valamint a családi állapota nőtlen volt. [6] (lásd 2. sz. dokumentum)

Dunaföldváron ekkor a katolikus egyház öt különböző iskolát tartott fenn: a Belvárosi elemi népiskolát, a Leánytanintézetet, a Kossuth-téri, a Bölcskei-úti, valamint a (Püspök utcai) Homokkülvárosi iskolákat. A pályakezdő fiatalember ezek közül az utóbbiban kezdte bontogatni tanítói szárnyait. Az öt iskolaépületben összesen 1125 tanulóra 20 tanító jutott. Sárdy Jánost egy 41 fős létszámú, harmadik osztályos fiúkból álló osztály nevelésével-oktatásával bízták meg.[7] 1933-ban átkerült a Belvárosi római katolikus elemi népiskolába (a Templom utca 5. sz. alá), ahol egy meglehetősen nagy létszámú, 52 fős, hatodikos fiúosztály tanítója lett.[8] (lásd 3. sz. dokumentum)

 


Az iskola, ahol Sárdy János tanított: a belvárosi római katolikus elemi népiskola épülete Dunaföldváron

Forrás: HU MNL TML VI.501.c. [Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára, A központi államigazgatás területi szervei, Tolna Vármegyei Tanfelügyelőség iratai, Állami ingatlanvagyon okmánytára] Dunaföldvári rk. elemi népiskola államosítási iratai, Belvárosi rk. elemi népiskola.

 


Sárdy János kézírása az 1933/34 évi dunaföldvári római katolikus elemi népiskola anyakönyvében

Forrás: HU MNL TML VIII.192. Anyakönyv, 1933-1934.

 

A rendelkezésünkre álló iratok tanúsága szerint a fiatal kántortanító dunaföldvári évei alatt a település szívében, a Templom utca 30. szám alatt lakott, nem messze az iskolától.[9]

Sárdy János dunaföldvári éveinek igen érdekes eseménye volt, amikor 1934 szeptemberében néhány lelkes tanítótársával együtt részt vett egy értékes, (ma mintegy 25-30 ezer évesre becsült) mamutlelet kezdeti feltárásában és megmentésében a község tulajdonát képező Göböljárás vízmosásos területén.[10] A lelet nagy feltűnést keltett a tudományos világban, hiszen ilyen teljes mamut csontvázat Európa területén addig csak hármat találtak.


A dunaföldvári mamutlelet (Sárdy János balról a második)

Forrás: A Magyarság képes melléklete, 1934. 41. szám.

 

A szenzációs eseményről a Tolnamegyei Újság is beszámolt. A lap szerint Dunaföldváron, a Bölcske úti temetőtől a Duna felé emelkedő, dombról lefutó mély vízmosás fenekén egy kisfiú megpillantott egy hatalmas csontot kiemelkedni a földből, és azonnal szólt is a tanítójának. „Kerekes tanító azonnal a lelet színhelyére sietett és hamarosan hatalmas lábszárcsontot ásott ki a földből. Munkájához csatlakozott Cs. Székely Dénes, Sárdy János r. kat. tanító s egy napszámos segítségével az egész tanítótestület érdeklődésétől kísérve ásni kezdtek. Az eredmény meglepő volt. Hamarosan kiástak a lábszár-, lapocka-és bordacsontokon kívül egy hatalmas koponyát, melyről megállapították, hogy mamutnak a koponyája. A következő napokban megtaláltak egy 140 cm hosszú, összefüggő nyakcsigolyasort, s elszórtan egyes gerinccsigolyákat és agyarrészeket.” – írta a felfedezés részleteiről a helyi sajtó.[11]

„Sárdy már a pápai tanítóképzőben belekóstolt a műkedvelő színjátszásba,” majd első munkahelyén volt alkalma ezt a foglalatosságot tovább űzni, emellett kántortanítóként esküvőkön, temetéseken is énekelt. Egy városi ünnepségen figyeltek fel szép énekhangjára. „Dunaföldváron abban az időben az Egyenlőségi Kör nevű egyesület keretében találkoztak a helyi szellemi élet képviselői, egy nyugdíjas színész vezetésével rendszeresen tartottak műkedvelő színielőadásokat, irodalmi és dalesteket.[12] Sárdy János 1928 februárjában Kálmán Imre Tatárjárás című operettjében Mogyoróssy huszár önkéntest alakította.  A Tolnamegyei Újság a következőképpen méltatta az ifjú tanítót: „Kiváló kedves eleganciával és bájos hangorgánummal rendelkező tehetség. A legjobb játékosok egyike volt ő, aki egyszerre a közönség kedvence lett. Sok taps és újrázás kísérte mindvégig játékművészetét.”[13]

A felkérések hamarosan egyre gyakoribbá váltak. Autodidakta módon és ösztönösen képezte színpadi mozgását és hangját,[14] hogy a fellépéseken minél jobb, rátermettebb legyen. Tehetségének híre igen gyorsan túljutott Dunaföldvár határain is, így Sárdy neve megyeszerte terjedni kezdett.

 

Egyik szekszárdi fellépése alkalmával „a hallatóság, a közönség soraiban ott ült Babits Mihály. A híres költőt lenyűgözte az előadása, az asztalához kérette és azt mondta neki: »Képezze tovább magát, különleges tehetsége van hozzá, és soha ne adja fel az álmait!« Innentől kezdve minden megváltozott a fiatal tanító életében.”[15]

 

Sárdy hivatásosként kívánta színpadi karrierjét folytatni, ezért Budapesten Rózsahegyi Kálmán magániskolájában kívánta képzeni magát, azonban a színigazgató nem ajánlotta számára ezt az életutat. A dunaföldvári tanító azonban eltökélt volt: végül az Operaház korrepetitora, Palotay Árpád vállalata a képzését. Az Operaházban a nem hivatásos operaénekesek bemutatkozóján is felfigyeltek kellemes orgánumára. A Tolnamegyei Újság ezen eseményről írt cikkében a következőket olvashatjuk: „Mindössze négy hangra figyeltek fel a bírálók, akik közt Sárdy János tenorhangja okozta a legkellemesebb meglepetést. A bizottság tagjai ajánlották neki, hogy tanuljon szorgalmasan, mert orgánumánál fogva reménye lehet arra, hogy operaénekes legyen.”[16] A kitartás és sok gyakorlás meghozta az eredményt, így 1936-ban a Királyi Operaház ösztöndíjasa lett a dunaföldvári kántortanító. Első színpadi fellépése az Operában Puccini Pillangókisasszony című darabjában, császári tiszt szerepében volt, majd rövidesen megkapta első jelentősebb operaházi szerepét: 1936. október 6-án lépett fel először Erkel Ferenc Bánk Bánjában, Ottó szerepében.[17] A megyében egyre népszerűbbé váló, dunaföldvári tanító sikereiről a helyi sajtó is több ízben, büszkén tudósított: „Sárdy, mint a zeneművészeti főiskola vidéki növendéke magánúton olyan szorgalmasan és eredményesen folytatta énektanulmányait, hogy Márkus László, a budapesti kir. Operaház igazgatója a napokban a dalműszínház tagjai sorába szerződtette.” – olvashatjuk a Tolnamegyei Újság hasábjain.[18]

Miután a képzése befejeződött, a Magyar Királyi Operaház 1937. szeptember 1-től magánénekesnek szerződtette az ifjú tenoristát, aki pár nappal később bejelentette a dunaföldvári római katolikus iskolaszéknek, hogy tanítói állásáról lemond,[19] majd Budapestre költözött. A dunaföldvári római katolikus elemi népiskola 1937. évi jegyzőkönyve már arról tanúskodik, hogy a reményteli énekesi pálya előtt álló tanító diákjait Koncz István okleveles tanító vette át.[20] Attól kezdve Sárdy pályája megállíthatatlanul haladt előre, és hamarosan egy ország kedvencévé vált. Tagja volt a Magyar Királyi (később Állami) Operaháznak, az Operettszínháznak, és több mint tizenöt filmben énekelt nagy sikerrel.

Sárdy János a kor igazi ünnepelt csillaga volt. „Becsülettel ellátott minden rábízott feladatot, mellőzött minden »czifraságot« életéből, s ugyanolyan egyszerű »Sárdy-Jancsi«  maradt, mint azelőtt Dunaföldváron, mielőtt még a csillogó fővárosba ért volna. Lelkében továbbra is az az egyszerű kántortanító maradt.”[21] A magyar opera- és operetténeklés sármos alakja, a magyar zenés film első sztárja később szívesen emlékezett vissza a Dunaföldváron töltött éveire, „amelyek előkészítették művészi pályafutására.”[22]

 

 

Dokumentumok:

1.
Jegyzőkönyv

Felvéve a dunaföldvári róm-kath. iskolaszék 1927. szeptember 25-én tartott tanító választó gyűlésén.

Jelen vannak: Buzsáky Imre isksz. elnök, egyúttal a ker. tanfelügyelőnek megbízásából a választás elnöke, P. Fehér Péter külv. h. plebános, Auguszt István belv. segédlelkész, P. Hajós Márk külv. segédlelkész, Koudela Gyula, Salamon Márton, Cs. Székely Dénes, Mráz Ferenc, Frey Tivadar, Kovács József, Kovács János, Jákli Imre, Gallai József, Vida Ferenc, Kovács István, Nagy S. János, Seregi János, Böde Lajos, Kimlei János, Jákli István iskolaszéki tagok.

Elnök megnyitja a gyűlést és megállapítja a határozatképességet. A jegyzőkönyv hitelesítésére Frey Tivadar és Gallai József tagokat kéri fel. A gyűlés tárgya a Kiss Ferenc tanító lemondása folytán megüresedett tanítói állás betöltése. Két pályázat érkezett be. Gábor Pál pincehelyi r.k. tanítóé és Sárdy János r.k. okl. kántor-tanítóé. Elnök ezután felolvastatja mindkettőnek kérvényét és okmányait. Az okmányok mindkettőnél rendben vannak, s így akármelyik választható. Ezután felolvassa mindkettőnek minősítését táblázat szerint. Ezután elrendeli a szavazást.

A szavazás titkosan, szavazólappal történik. Beadatott összesen 19 szavazat. Ezek közül 4-et, azaz négyet Gábor Pál, Sárdy János pedig 15, azaz tizenöt szavazatot kapott. Ezek szerint Sárdy Jánost megválasztott tanítónak jelenti ki az elnök.

Végül fölhívja az elnök az iskolaszéki tagok figyelmét, hogy a választás ellen 15 napon belül nála fellebbezés adható be.

Ezzel a gyűlés véget ért.

Kmft.

Aláírások:

Csíki Székely Dénes iskolaszéki jegyző; Buzsáky Imre iskolaszéki elnök, Frey Tivadar és Gallai József hitelesítők

A választás annak rendje és módja szerint közhírré tétetett azzal, hogy ellene fellebbezni lehet, de 15 napon belül ellene senki fellebbezést be nem adott.

Dunaföldvár, 1927. október 20-án.

Aláírások:

Csíki Székely Dénes iskolaszéki jegyző; Buzsáky Imre iskolaszéki elnök

2081/1927. isk.sz.

Jóváhagyom.

Pécs, 1927. november 23.

Aláírás:

Virág Ferenc püspök

Az irat jelzete: HU-MNL-TML-VIII.192. Dunaföldvár-belvárosi rk. elemi népiskola iratai, 33. d. Jegyzőkönyvek, 1927.

 

2.
A dunaföldvári róm. kath. elemi népiskola VII. sorszámú tanítói állomására 1927. szept. 22.-ig pályázott tanerők minősítő táblázata

 

 

A pályázó neve, vall.

 

Szül. helye és ideje

 

Hol és mely évben szerezte oklevelét?

Tanítói oklevele
ált. osztályzata

 

Előző állomáshelyei

 

Egyéb képesítései

 

Családi állapota

 

 

Jegyzet

 

Sárdy János

 

Nagykónyi, 1907. júl. 26.

 

Pápán 1927. június 25-én

 

 

-

 

rk. kántori

 

nőtlen

 

-

 

Gábor Pál

 

 

Ozora, 1896.

 

Pécsett 1916. évben

 

 

Ozora és Pincehely

rk. kántori, gazd. ism. iskolai, iparostanonc iskolai k. i. és rajz

 

 

nőtlen

 

 

-

 

Dunaföldvár, 1927. évi december hó 19-én.

Aláírások:

Csíki Székely Dénes iskolaszéki jegyző; Buzsáky Imre iskolaszéki elnök

Az irat jelzete: HU MNL TML VIII.192. Dunaföldvár-belvárosi rk. elemi népiskola iratai, 33. d. Jegyzőkönyvek, 1927.

3.

Létszámkimutatás a dunaföldvári r. k. elemi népiskola iskolacsoportjairól, tanulóiról és tanítóiról a mai állapotnak megfelelően

 

 

Osztály

Tanulók száma

Vezeti

 

 

 

I. Belvárosi iskola:

 

 

 

 

 

I. vegy. oszt.

52

Salamon Márton c. ig. kántortanító

II. vegy. oszt.

55

Koudela Gyula ig. tanító

III. fiú oszt.

52

Pintér János osztálytanító.

IV. fiú oszt.

58

Cs. Székely Dénes osztálytanító

V. fiú oszt.

51

Sugár Gyula osztálytanító

VI. fiú oszt.

52

Sárdy János osztálytanító

 

320

 

II. Leánytanintézeti:

 

 

III. leányoszt.

62

Gulyás Rózsa irgalmas nővér, főn. osztálytanító

IV. leányoszt.

66

Pindes Ilona irgalmas nővér, osztálytanító

V. leányoszt.

52

Mészáros Klotild irgalmas nővér, osztálytanító

VI. leányoszt.

64

Rygl Zsófia irgalmas nővér, osztálytanító

 

244

 

III. Bölcskei úti iskola:

 

 

I-II. vegy. oszt.

60

Gábor Pálné osztálytanító

III-IV. vegy. oszt.

51

Gábor Pál osztálytanító

 

111

 

IV. Kossuth téri iskola:

 

 

I. vegy. oszt.

72

Nagy Ilona osztálytanító

II. vegy. oszt.

65

özv. dr. Rátkay Gézáné c. ig. tanító

 

137

 

V. Homokkülvárosi iskola:

 

 

I. fiúoszt.

51

özv. Kristofics Győzőné c. ig. tanító

I. leányoszt.

50

Korniss Margit osztálytanító

II. vegy. oszt.

80

Betöltendő állás

III. vegy. oszt.

90

Keller Márta osztálytanító

IV. vegy. oszt.

81

Pintér Olga hely. tanító

V. vegyes oszt.

60

Kerekes János osztálytanító

 

412

 

Mindössze:

1244

20 tanító vezetése alatt

 

Dunaföldvár, 1933. június 14-én

 

Aláírások:

 

Koudela Gyula rk. elemi isk. igazgatótanító, ker. iskolalátogató

Ambach Mihály c. apát, esperes, plébános, egyháztanács elnöke

 

Az irat jelzete: HU MNL TML VIII.192. Dunaföldvár-belvárosi rk. elemi népiskola iratai, 33. d. Jegyzőkönyvek, 1933.

 

 


[1] Sárdy János. In: Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon. III. kötet, Budapest, 1981. 675.

[2] Sárdy János. In: Székely György (szerk.): Magyar Színházművészeti Lexikon. Bp., 1994. 669.

[3] HU MNL TML XXXIII.60. [Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára, Külön Intézkedéssel levéltárba utalt iratok, Lengyel (megszűnt)] Nagykónyi születési anyakönyv másodpéldánya, 37./1907. akvi. bejegyzés

[4] [sz. n.]: Új emléktáblát kapott Sárdy János szülőfalujában. In szinhaz.org. https://szinhaz.org/zenes-szinhaz/opera-zenes-szinhaz/2017/08/08/uj-emlektablat-kapott-sardy-janos-szulofalujaban/ (utolsó letöltés: 2022. október 12. )

[6] HU MNL TML VIII.192. 33. d. Jegyzőkönyvek, 1927.

[7] HU MNL TML VIII.192. 33. d. Jegyzőkönyvek, 1929.

[8] HU MNL TML VIII.192. 33. d. Jegyzőkönyvek, 1933.

[9] HU MNL TML IV.403.c. [Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára, Megyei törvényhatóságok, szabad királyi városok és törvényhatsági jogú városok, Tolna Vármegye Központi Választmányának iratai, Választói névjegyzékek] Tolna vármegye, paksi választókerület, Dunaföldvár község, V. szavazókör, 1932. év; 84. folyószám

[10] HU MNL TML V.716 c. [Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára, Mezővárosok, rendezett tanácsú városok, községek, Dunaföldvár nagyközség iratai, Nagyközség önkormányzati iratok, Képviselőtesületi jegyzőkönyvek] 1934. november 5., HU MNL TML IV.404 b. [Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára, Megyei törvényhatóságok, szabad királyi városok és törvényhatsági jogú városok, Alispáni iratok, Közigazgatási iratok] 489/1936.

[11] Tolnamegyei Újság, 1934. október 6., 2.

[12] Kocsis Katalin: Sárdy János, az ifjú tanító. In: papageno.hu. https://papageno.hu/featured/2018/09/sardy-janos-az-ifju-tanito/ (utolsó letöltés: 2022. október 12.)

[13] Tolnamegyei Újság, 1928. március 3., 8.

[14] Kocsis Katalin: Sárdy János, az ifjú tanító. In papageno.hu. https://papageno.hu/featured/2018/09/sardy-janos-az-ifju-tanito/ (utolsó letöltés: 2022. október 12.)

[15] [sz. n.]: Babits Mihály biztatta a pályakezdő, csodás hangú Sárdy Jánost. In: ujsagmuzeum.hu. https://www.ujsagmuzeum.hu/sardy-janos/ 2022.10.12.

[16] Tolnamegyei Újság, 1934. június 13., 2.

[17] Sárdy János. In: magyarvagyok.hu. www.magyarvagyok.hu/kultura/hiressegek/muveszek/7088-Sardy-Janos.html (utolsó letöltés: 2022.október 12.)

[18] Tolnamegyei Újság, 1936. szeptember 30., 3.

[19] Tolnamegyei Újság, 1937. szeptember 4., 3.

[20] HU MNL TML VIII.192. Dunaföldvár-belvárosi rk. elemi népiskola iratai, 33. d. Jegyzőkönyvek, 1937.

[21] Sárdy János. In magyarvagyok.hu. www.magyarvagyok.hu/kultura/hiressegek/muveszek/7088-Sardy-Janos.html (utolsó letöltés: 2022. október 12.)

[22] Kocsis Katalin: Sárdy János, az ifjú tanító. In papageno.hu. https://papageno.hu/featured/2018/09/sardy-janos-az-ifju-tanito/ (utolsó letöltés: 2022. október 12.)

Ezen a napon történt december 06.

1912

Ludwig Borchardt irányításával dolgozó német régészcsoport megtalálja Nofertiti portréját.Tovább

1916

I. világháború: A központi hatalmak csapatai bevonulnak az elfoglalt Bukarestbe.Tovább

1917

A kanadai Halifax kikötőjében felrobban az SS Mont-Blanc francia lőszerszállító hajó. 2000 ember életét veszti, 9000 sebesült. 2 km2-es...Tovább

1917

I. világháború: Az Amerikai Egyesült Államok hadat üzen az Osztrák–Magyar MonarchiánakTovább

1938

Német–francia megnemtámadási nyilatkozat.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Lapunk idei negyedik száma ismét négy forrásismertetést publikál. Az írások ezúttal nemcsak konkrét személyek sorsának alakulását, hanem egy konkrét intézmény számára mérföldkőnek nevezhető eseménysort mutatnak be. A publikációk időrendjét tekintve egy kapcsolódik az Osztrák-Magyar Monarchiához, egy a Horthy-korszakhoz, egy a kommunista hatalomátvétel éveihez, egy pedig a kiépült Kádár-rendszerhez. Mind a négy írásnak van ugyanakkor kihatása a későbbi időszakokra nézve.

A kronologikus rendet tartva Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) forrásismertetése az első, aki az Országos Levéltár Bécsi kapu téri épületének történetéhez szolgáltat eddig kevésbé ismert adalékokat. Szerzőnk írásában bemutatja, hogy milyen módon zajlott az akkor még csak papíron létező levéltári palota építéséhez a kivitelezők pályáztatása – a bő száz évvel ezelőtt történt kiválasztásnak pedig máig ható következménye az épület külső-belső kinézete. Mint kiderül: a pályáztatás lineáris folyamatnak tűnik, azonban a gyakorlat mást mutatott több esetben is.

Kunné Tornóczky Andrea (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára) Sárdy János operaénekes életének azon szakaszát helyezi reflektorfénybe, amikor még kántortanítóként dolgozott Dunaföldváron. Írásából kiderül, hogy miként került pályázat útján a tolnai városba, és hogy mivel foglalkozott a tanítás mellett (amelynek későbbi énekesi karrierjéhez is köze volt).

Az 1945 utáni magyarországi keresztényellene politikai lépéseket átélő Mihalovics Zsigmond beszámolóit ismerteti Somorjai Ádám OSB (emeritus vatikáni levéltáros, Pannonhalmi Bencés Főapátság), aki a Vatikáni Államtitkárság Levéltárában végzett kutatásai során bukkant rá Katolikus Akció korabeli vezetőjének a feljegyzéseire, amelyeknek XII. Piusz pápa volt a címzettje. A bőséges, nemcsak a magyarországi egyház-, hanem politikatörténet számára is értékes forrást jelentő írásokat két részletben közöljük terjedelmi okok miatt.

Szabó Imréné Simon Teréz brutális bűncselekményét, bírósági ügyét, majd kivégzését mutatja be részletesen levéltári dokumentumok alapján Dulai Péter (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendészettudományi Doktori Iskola). A két kisgyermek meggyilkolását tervező takarítónő esete abból a szempontból kuriózum, hogy hazánkban ő volt az utolsó előtti kivégzett nő, valamint, hogy a kegyelmi kérvényének elutasításához nagyban hozzájárult a közvélemény haragja.

Negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a színvonalas kéziratokat, illetve ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei ötödik és hatodik számába is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest 2022. október 20.

Miklós Dániel
főszerkesztő