Bevezetés

1956 történetírásában meghatározó szerepű a megtorlás során indított perekre épülő különböző típusú „csoportok" története, legyen szó „értelmiségi", „összeesküvő", „fegyveres" vagy más időlegesen egy peranyagba kerülő emberekről. E séma mögött az húzódik meg, hogy a korabeli hatalom az ellenük indított eljárások során előszeretettel jelenítette meg úgy az 1956 után politikai okokból elítélteket, mint akik csoportos bűncselekményt követtek el. Ezt a beszédmódot vették át a

majd 1989 után az ellentétes előjelű interpretáció igénye miatt azok a szerzők, akik az 1956-os csoportok történeteivel foglalkoztak. Mindemellett az ügyészségek által létrehozott vádiratok gyakran ad hoc jelleggel helyeztek vádlottakat ugyanabba a perbe, így az ezekre épülő történetírás is a korabeli bíróságokra jellemző hierarchikus szemlélettel ábrázolja az '50-es évek társadalmát. Ennek nyomán számos olyan 1956-os „csoport" jött létre az iratokban, melyeknek elsődleges célja az volt, hogy kielégítsék az irattermelő szervek (esetünkben a bíróságok) érveléséhez szükséges csoportokra jellemző ismérveket. A különböző 1956-os csoportok periratokban történő megalkotásában legalább olyan, ha nem fontosabb szerepe volt az ügyészségnek és bíróságnak, mint az úgynevezett csoport-tagoknak.

Erre példa a IX. kerületi Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség (FISZ) történetének megkonstruálása. A csoport egyik fő szervezője, Petrák Lajos (1929-1986) a pártfőiskolán belüli Nagy Imre-féle „ellenzék" tagja volt, ami miatt - öccse Petrák József elmondása szerint - őt több támadás is érte a főiskolán,

1953-1954-ben a pártiskolán a Rákosi-rendszer bírálatáért kapott fegyelmit. Az ötvenes évek első felétől a IX. kerületben függetlenített DISZ vezető volt, 1950-től a forradalomig a DISZ Központi Vezetőség tagja. Úgy tartják számon, mint aki 1956. október 28. után a DISZ megbízásából igyekezett minél több fegyverest megnyerni az újjászerveződő kommunista párt támogatására. 1957 tavaszától a MÁVAG esztergályosa, a hetvenes évektől a Budapesti Postaigazgatóság egyik

1956. október 23-án este a DISZ Központi Vezetőségének székházában Petrák Lajos számos DISZ vezetővel együtt meghallgatta Gerő Ernő rádióbeszédét, majd küldöttséget küldtek a Párt Központi Vezetőségéhez, hogy a Központi Vezetőséget azonnal hívják össze. A küldöttség nem jött vissza, ezért a jelenlévők megállapodtak, hogy másnap reggel ismét összegyűlnek.

Október 24-én reggel csak néhányan mentek be a székházba és tanácstalanul lézengtek a folyosókon. Petrák Lajos többekhez hasonlóan telefonálgatott az általa illetékesnek vélt „elvtársakhoz", hogy mi a teendő, de sehol sem kapott határozott választ. Elmondása szerint október 25-én belázasodott, ezért 29-ig otthon feküdt, de nem tudott nyugton maradni. Persze otthonmaradásának más okai is lehettek, de erre nincsen más forrás. Újból felhívta a Pártközpontot megkérdezni, hogy mi a teendő? Egy titkárnő azt felelte, hogy a pártfőiskolások egy része bent van a Pártközpontban, „a többiekkel az az álláspont, hogy mindenki, ahol van, vagy lakik, csináljon amit tud". Petrák Lajos visszaemlékezése szerint ezt utasításként értelmezte és elment Nemes István pártfőiskolai hallgatóhoz, aki szintén a IX. kerületben lakott. Megbeszélték, hogy másnap reggel jelentkeznek a

Október 30-án reggel elmentek a IX. kerületi Pártbizottságra, ahol csak két embert találtak: Horváth nevű kerületi titkárt és Almásy Ferencet, a DISZ kerületi szervező titkárát. Horváth elmondta, hogy eddig védték a pártházat, de tovább nem bírják, már mindenki elment, és ő is elmegy a pártközpontba. Mialatt beszélgettek, befutott egy teherautónyi fegyveres csoport a pártház elé, akiknek tagjai a földszinten eldugott fegyvereket és lőszert felpakolták a teherautóra. Petrák Lajos szerint felkelők voltak. Közölték, hogy fél óra múlva visszajönnek, mire a székházban tartózkodók úgy döntöttek, hogy elhagyják a pártházat.
Petrák, Almásy és Nemes István megállapodtak, hogy „illegálisan" bemennek a felkelők közé. Ezt a későbbiekben Petrák Lajos azzal indokolta, hogy a kerületben a helyzet siralmas volt: a rendőrséget szétverték, a tanács apparátusa szétszaladt, ezért rendet kellett teremteni. Erre legmegfelelőbb eszköznek az tűnt, hogy a felkelőcsoportokba beépüljenek, és azok tevékenységét megfelelő mederbe tereljék.

Petrákék összehívtak gyorsan 6-8 fiatal DISZ-istát néhány üzemből és a Közgazdasági Egyetemről. Üzeneteket küldtek a Kilián laktanyába és a Tompa utcai csoporthoz azzal, hogy tárgyalni akarnak, mert megalakították a IX. kerületi ifjúmunkás tanácsot. Még ugyanazon a napon a Ráday utca 32. szám alatt lévő kultúrotthonban, - ami a zűrzavarban „melegedőhelyként szolgált", s bárki bejöhetett inni egy teát, vagy enni egy zsíros kenyeret - előállítottak egy röpcédulát, amelynek a „IX. kerületi Forradalmi Ifjúság Ideiglenes Tanácsának felhívása" címet adták. Ebben a felhívásban - az 1956 októberében megalkotott kiáltványok narratíváját követve - közölték, hogy október 30-án megalakult a IX. kerületi Forradalmi Ifjúság Ideiglenes Tanácsa a Kilián laktanya, a Közgazdasági Egyetem, a Sertésvágóhíd, a 15-ös Tefu (Teherfuvarozó Vállalat), a Marhavágóhíd és „több üzem ifjúmunkás" küldötteiből. A tanács székhelyeként a

Petrákék elgondolása az volt, hogy a felkelőcsoportokkal úgy tárgyalnak, mintha szervezett erő, ifjúmunkás tömegek és tényleges hatalom állna mögöttük.

1957. április 25-i önvallomása szerint Märtz László („Vöröskeresztes Laci", a Bakáts téri kórházban dolgozott ideiglenesen) a tűzszünet alatt többször is szólt, hogy menjenek át a Ráday utcába, mert a Forradalmi Ifjúsági Szövetség (FISZ) megalakult és A találkozóra Bárány egyik vallomása szerint október 28-29-én került sor, ami ellentmond Petrák feljegyzésének és a megalakulást hírül adó Viszont, ha a találkozóra október 30-án került sor, akkor Märtz László nem szólhatott többször a FISZ megalakulásáról két okból sem: egyrészt a FISZ aznap alakult meg minden valószínűség szerint (ráadásul más néven); másrészt ugyanazon a napon találkoztak Petrákék Báránnyal, mint amikor „formálisan" megalakították a szervezetet.
Legvalószínűbbnek az tűnik, hogy Bárány Jánossal - akit elképzelhető, hogy már a Csepel Művekből is ismert - Märtz Lászlón keresztül lépett kapcsolatba a Petrákék által megalakított szervezet október 30-án. Ez a találkozó azért volt kulcsfontosságú a Petrák és Almásy vezette szervezet életében, mivel Bárány János volt az egyetlen olyan tényleges támogatottságot élvező felkelőcsoport vezető, aki komolyan vette a Ráday utca 32-ben tartózkodó társaságot, ezáltal informálisan is elismerték őket a környéken tevékenykedő csoportok.
Petrákék a Kilián laktanyában is látogatást tettek, és is találkoztak ezek a tárgyalások azonban nem hozták a várt eredményt. Petrák József szerint Petrák Lajos, Almásy és Bárány János mentek át a Kilián laktanyába tárgyalni, ahol Maléter Pál fogadta őket. A beszélgetésen vita alakult ki arról, hogy kik képviselik valójában az ifjúságot. A küldöttség azzal jött vissza a laktanyából, hogy Maléter tanácstalan abban a kérdésben, hogy Ez arra enged következtetni, hogy Maléter burkoltan ugyan, de visszautasította a

Bárány János vallomása szerint Dudás csoportját október 31-én keresték fel. Petrák Lajos azt akarta elérni, hogy Dudás ne engedje meg embereinek, hogy átjöjjenek a IX. kerületbe, és lövöldözzenek az ottani fegyveresekre. Bárány úgy emlékezett vissza, hogy

Az egyedüli csoport tehát, amelyik támogatta Petrákékat, Bárány János Tompa utcai csoportja volt. Bárány János megbeszélte Petrákékkal, hogy a Tompa utcai fegyveres csoportból egy rendfenntartó részleget állítanak fel. A rendfenntartó csoport addig működik, amíg a rendőrség nem tudja biztosítani a közbiztonságot. Megbeszélték azt is, hogy embereket kell átvinni a Tompa utcából a Ráday utcába. Onnan nem igen akart átmenni senki, végül mégis sikerült 10-15 főt rávenni arra, hogy költözzenek át. A toborzásban Märtz László is részt vett. Ebből a 10-15 főből alakították meg a

A Ráday utcai diákotthonba (45. szám) átköltözők a környéken nemzetőri feladatokat láttak el. Köztük voltak a

A megegyezés után a kerületi ifjúmunkás tanács a Ráday utca 32-ben négy napig működött (október 31. - november 3.). A legaktívabban a szervezet munkájában a következő személyek vettek részt Petrák Lajoson és Almásy Ferencen kívül: Almásy Ferencné, Nemes István, Hanermann Sándor (a DISZ IX. kerületi bizottságának munkatársa), Cziráki István (az Ifjúsági Expressz Vállalat munkatársa), Borsos Tibor (a Közgazdasági Egyetem DISZ-titkára), Tipold Ferenc (a Magtermelő Vállalat személyzeti osztályának vezetője, "régi IX. kerületi elvtárs"),

Petrák Lajos feljegyzése szerint a szervezet egyik legfontosabb tevékenysége volt, hogy megakadályozzák a kommunisták elleni atrocitásokat. Ennek jegyében azonnal megsemmisítették azokat a bejelentéseket és címeket államvédelmi katonákról, tisztekről és kommunistákról, ami a kezükbe került. Négy államvédelmi tisztet, akiket az utcán elfogtak,

Persze ez a szövegrészlet azt is jelentheti, hogy Petrák Lajos így próbálta mentegetni saját tevékenységét 1957 áprilisában.
Mindazonáltal több vallomás és visszaemlékezés is tartalmazza, hogy Bojtor György IX. kerületi tanácselnököt Petrák Lajos, Almásy Ferenc és Bárány János együttes fellépése mentette meg attól, hogy magukat kisgazdapártinak valló fegyveresek

A Ráday utca 32-be többen bejöttek nemzetőr igazolványért. Almásy Ferenc - aki mielőtt a DISZ függetlenített alkalmazottja lett volna, az államvédelmi hatóság főhadnagya volt - 1956 novemberétől Szilvásy fedőnéven jelentéseket írt a Budapesti Rendőrkapitányságnak. 1956. december 6-i jelentése szerint a négy nap alatt a Ráday utcában 350-400 nemzetőr igazolványt adtak ki, amiket Mester László szerzett a főkapitányság épületéből. Ugyanebben a jelentésben azt állítja, hogy a „politikai bűnözőket", akik nagy számmal jöttek igazolványért és segélyért - köztük Szálasi Ferencné is - elküldték azzal, hogy

A fenti jelentés szerint Almásyn keresztül került kapcsolatba a szervezet Märtz Lászlóval, aki még 1956 szeptemberében felkereste őt a IX. kerületi DISZ-nél sógornőjének elhelyezése ügyében. A Tompa utcai csoporttal való kapcsolatukról - ami voltaképpen Almásynak és Märtznek köszönhető - Almásy azt írta, hogy "Bárány, mint fegyveres parancsnok vett részt a bizottságban. Bárány azt csinálta, amit mi mondtunk neki. A fegyveresekkel őriztettünk egy sor gyárat - zálogház, Unicum, stb. A felkelők fegyvereivel felfegyvereztük a mi fegyvereseinket." Bárány János befolyásolhatóságát erősíti Petrák Lajos 1957. január 9-i vallomása, amelyben Petrák azt mondta: „Bárány [...] rólam tudta, hogy kommunista vagyok, mégis

továbbá Bárány saját vallomása is, amelyben elmondja, hogy 1956. december 6-a körül bent járt a kommunista irányítás alatt álló Nagybudapesti Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség központjában, ahol Almásy Ferenc szólt neki, hogy menjen el a jogi egyetemre és hallgassa végig az értekezletet és az ott hallottakról számoljon be Csepelen.

Petrák Lajos feljegyzése szerint november 1-jén kapcsolat jött létre köztük és a Budapesti DISZ Bizottság munkatársai által létrehozott Budapesti Ifjúmunkás Tanáccsal. Megállapodtak, hogy több kerületben felkutatják a velük szimpatizáló embereket, sőt Petrák állítása szerint szó volt arról is, hogy mivel náluk az „illegális munka" bizonyos eredményt ért el, átteszik a Budapesti Ifjúmunkás Tanács stábját a IX. kerületbe. Petrák Kovács Györgyöt nevezi meg tanúként a fentiek alátámasztására, akivel erről

Petrák Lajos verzióját látszik alátámasztani, hogy a Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség Budapesti Ideiglenes Bizottságának vezető tagjai között számos IX. kerületi FISZ-es volt, továbbá tagja volt a bizottságnak

Petrák feljegyzésének egyik lényeges, ugyanakkor más források által meg nem erősített pontja szerint november 2-án elhatározták, hogy megkezdik az „illegális kommunista fegyveres gárda" szervezését. „Ehhez elvtársak, fegyverek, élelmiszer és helyiség kellettek." Bojtor György átadott a Ráday utca 57-ben egy emeletet a tanács helyiségéből a csoport számára. Nagymennyiségű konzervet szállítottak oda titokban. (A nagymennyiségű élelmiszerkészlet voltát megerősítette Petrák József is visszaemlékezésében, akit ennek ellenére november 3-án vidékre küldtek azzal a feladattal, hogy

Fegyvert loptak a felkelőcsoportoktól, amit megerősít Almásy 1956. december 6-i jelentése, ugyanakkor furcsa, hogy ebben a jelentésében Almásy nem tesz említést a kommunista fegyveres csoport szervezéséről. Petrák feljegyzése szerint tervbe vették a Dudás-féle csoport megtámadását és szétverését.

November 3-án Almásy Ferencről kiderült, hogy az államvédelmi hatóság tisztje volt, de Petrákék megtudták, hogy le akarják fogni, ezért Petrák Lajos megállapodott Almásyval, hogy november 4-től kezdve átmegy a Ráday utca 57-be és ő lesz az illegális kommunista fegyveres csoport parancsnoka. Az utóbbi eseményről Almásy Ferenc 1956. december 6-i jelentéséről szót sem ejt, ami azért is furcsa, mert kevésbé jelentős „hőstetteire" kitér.
Petrák Lajos azzal indokolja a tényt, hogy nem alakult meg végül az illegális kommunista fegyveres csoport, hogy „november 4-én megjöttek a szovjet elvtársak". Mindezek tükrében továbbra is lehetséges, hogy az egész „illegális kommunista fegyveres csoport" szervezésére vonatkozó történet Petrák Lajos 1957. áprilisi agyszüleménye, abból a célból, hogy tisztázza magát az akkortájt ellene felhozott vádak alól. Ennek ellent mond, hogy Petrák könnyen megkérdezhető tanúkat (Almásy, Bojtor) említ a feljegyzésében. Az 1956. november 4-e után történtek - forrásközlésünk java - már teljességgel a korábbi időszakra vonatkozó konstrukcióknak felelnek meg: a IX. kerületi szervezet ennek fényében mindvégig rendszerbarát volt, csoportjellegű és szervezett.

A IX. kerületi FISZ története azoknak az elvárásoknak megfelelően jött létre, amelyeket a hatóságok a vizsgálat során a tanúkkal szemben támasztottak. A csoportjelleg, az antikommunista tevékenységgel szemben a kommunista-barát akciók, a spontaneitás helyett a szervezettség látszata mind olyan elvárás volt, amely nélkül egyetlen nyomozó vagy ügyész sem tudott volna létrehozni egy lehetséges és meggyőző vádiratot. Emiatt alapvető fontosságú volt, hogy az eljárás, a nyomozás és a megfigyelések során a jelentéseket - melyekből részleteket közlünk - egy lehetséges későbbi vádirat tükrében alkossák meg, amivel a szereplőket is arra ösztönözték, hogy saját tevékenységük ábrázolását alávessék a nyomozóhatóságok 1956-ról szóló elbeszéléseinek.