A kollektív gazdaságból való kizárási akció, és a kizártak Cserefalván

(Esettanulmány)

„kéréssel fordulok a Rajoni Néptanácshoz, mivel engem ez év augusztusában kizártak a kollektív gazdaságból, én erre soha semmi okot nem szolgáltam. A faluban soha senkinek ellenem panasza nem volt és ma sincsen. Mindenkit megbecsültem személyválogatás nélkül. A kollektív gazdaság megalakulásakor önként álltam be az elsők között a kollektív gazdaságba sőt másokat is arra buzdítottam, hogy ők is lépjenek be. Mindig jó lelkiismerettel dolgoztam, bármilyen munkát elvégeztem a családommal együtt.”

Bevezetés 

Eseménytörténet

Marosvásárhely rajon kollektív gazdaságaiból pártutasításra 1952. folyamán több tagot zártak ki. Az első kizárási hullámra január-februárban, a másodikra augusztus második felében került sor.

A cserefalvi "Augusztus 23" kollektív gazdaságból a kizárásokra 1952. augusztus 23-án került sor (Kis Ferenc, szül. 1920. és Kis Ferencné, Cserefalva 38. házszám, interjú 1999. december 27., beszélgetés 2001. február 23-án - a továbbiakban: 1. interjú). Marosvásárhelyről aktivisták és karhatalom érkezett a faluba. A szabályszerűség látszatára törekedve gyűlést hirdettek meg, amelyre karhatalommal szedték össze a helybelieket. (A kollektív gazdaságok minta-szabályzata szerint a kollektív gazdaságból való kizárást az illető kollektív gazdaság vezetőtanácsa kell, hogy kezdeményezze, és valakit kizárni csak a kollektív tagok közgyűlésének határozata alapján lehet, amely közgyűlésen a kollektív gazdaság tagjainak 2/3-a részt kell, hogy vegyen. - Statutul Model al Gospodariei Agricole Colective - pentru cursurile cu activul de partid, 1950, Editura Partidului Muncitoresc Roman, 6.) A gyűlésen összesen 12 személyt zártak ki családjukkal együtt a kollektív gazdaságból, ezek között a kollektív gazdaság két brigádosát is. Volt, akit kulák, volt, akit "kulákfióka" minősítéssel zártak ki a félelem légkörében lezajlott gyűlésen. A kizártak közül volt, aki már előre tudta, hogy ki fogják zárni (mivel rokonságban állott a kommunista párt helyi alapszervezetének helyettes titkárával, egy személyben kollektív gazdaság elnökkel - Debreczeni Ferenc, Cserefalva, beszélgetés 2001. február 23-án (a továbbiakban: 2. inetrjú)).

A kizártak nem kaptak vissza semmilyen mezőgazdasági felszerelést, sem állatállományt, sem pénzbeli kárpótlást, a létbizonytalansággal kellett szembenézzenek.

A kizártak közül nyolc személyt pár hónapon belül visszavettek, de négy személyt (Kuti Kálmánt, Kuti Károlyt, Nemes Kálmánt, Pethő Jánost), akiketidegen munkaerő használatával gyanúsítottak kulák-névjegyzékre tettek (Debreczeni Ferenc, Cserefalva, beszélgetés 2001. február 23-án (a továbbiakban: 2. inetrjú)), és még 1954-ben is kizártak voltak

A kizárás miatt a kollektív gazdaság nem tudta teljesíteni az előirányzott munkákat, csak nehezen sikerült a begyűjtést ősszel elvégezni, az előirányzott szőlőültetésnek csak felét végezték el (ML RKP Maros tartományi Pártbizottság levéltára 58., 183).

A kizártak közül csak négy személyt tettek kulák-listára. A kizártaknak a kollektívbe tagosított földjük helyett a harasztkereki, illetve a szövérdi tetőn jelöltek ki gyengén termő földterületeket, 8 kilométer távolságra Cserefalvától. Egy, a községközpontban (Ákosfalván) tartott gyűlésen próbálták a kizártakat arra rávenni, hogy vegyék át a számukra kijelölt területeket, amit azok visszautasítottak (Kuti Jenő, cserefalvi lakos, született 1909, interjú 2001. február 23-án - a továbbiakban: 3. inetrjú).

Az kizártak közül többen a kollektív gazdaságba való visszavételük és a kulák-névjegyzékről való törlésük érdekében többször is kérvénnyel fordultak különböző szervekhez (Marosvásárhely Rajon Néptanácsához, a kollektív gazdaság vezetőségéhez).

Marosvásárhely Rajon Néptanácsa Végrehajtó Bizottsága utasítására 1953 március végén egy rajoni pártinstruktorból és a rajoni Néptanács Végrehajtó Bizottságának egy tagjából álló vizsgálóbizottság kiszállt a rajon kollektív gazdaságaihoz és a helybeli kollektív gazdaság párt-alapszervezetének tagjaitól véleményezést kértek a kérvényt író személyekről.

Ez a bizottság 1953. március 31-én szállt ki a cserefalvi kollektív gazdasághoz, ahol a párt alapszervezetének helyettes titkára és három tagja, valamint a kollektív gazdaság elnöke és könyvelője adott pozitív véleményezést mindegyik kizártról (ML MvRN 26/1953 82.,110., 114., 134.). Beszámolóik megerősítik a kérvényt írók állításait.

Marosvásárhely Rajon Néptanácsa Végrehajtó Bizottsága 1953. április 9-én tartott ülésén bírálta el a kollektív gazdaságokból kizártak visszavételi kérvényeit (ML MvRN 22/1952 10-15.). Az ülésen a Végrehajtó Bizottság alelnöke által előterjesztett beszámoló alapján a Végrehajtó Bizottság egyöntetű szavazással a 30/1953 számú határozatának első cikkelyében több személyt, köztük mind a négy cserefalvi kérvényezőt továbbra is kuláknak minősíti. ". Ennek megfelelően elutasítja visszavételi kérvényeiket a kollektív gazdaságba. (A Rajoni Néptanácsok alapfeladatait meghatározó minisztertanácsi határozatra (H.C.M. privind sarcinile de baza ale Sfaturilor Populare Raionale) és a Rajoni Néptanácsok Működési Szabályzata (Regulamentul de functionare ale Sfaturilor Populare Raionale) 14. cikkelyére hivatkozva Az 1950. évi rajoni működési szabályzat (Regulamentul de organizare di functionare a Sfatului Popular Raional) 14. cikkelye a rajoni Néptanács szesszióüléseinek szervezését szabályozza (lásd: ML a Magyar Autonóm Tartomány Néptanácsa 10.), az 1951-52-es évekből nem találtam rajoni működési szabályzatot.) Ezt a helyi alapszervezet tagok pozitív véleményezése ellenére teszik, és a kizártakról valótlan dolgokat állítanak, illetve "csúsztatnak".

A második cikkelyben a kulákfiúk kérvényeit utasítják el, azzal az indoklással, hogy a kollektív gazdaságok minta-szabályzata szerint (Statutul Model al G.A.C.) kulákfiúk nem lehetnek kollektív tagok. Cserefalvi nincs közöttük. Az ülésről készült jegyzőkönyv egy példányát a Magyar Autonóm Tartomány Néptanácsához küldték (valószínűleg jóváhagyás végett), egyet pedig a rajoni Párt Bizottsághoz. A kizártaknak a választ 1953. április 30-án írják meg a választ.

A szóbeli közlések szerint a kizártak egy részét később visszavették, mivel bebizonyosodott hogy nem voltak "kizsákmányolók".

Az eljárásmód

A kizárásra az utasítás a központi pártszervektől jött, és ez a k.g.-ok jogszerinti autonómiájának durva megsértését jelentette, felülről jött központi beavatkozással. A kizártakat nem tájékoztatták az eljárás okairól. először 1953. március 31-én a fogalmazzák meg, kulákság vádja. A kérvényekből és az azokban foglaltakat igazoló helyi bizottság jelentéseiből egyértelműen kiderül, hogy az idegen munkaerő használatára csak nagyon súlyos vagy különleges esetekben került sor, amelyekre a rajoni bizottság nem volt tekintettel.

A kizárás jogi indoka a Román Munkáspárt Központi Vezetősége 1949. március 3-5-i plenáris ülésének határozatában (A Román Munkáspárt Központi Vezetősége 1949. március 3-5-i plenáris ülésének határozata a párt feladatairól és a dolgozó parasztság szövetségének megerősítéséért és a mezőgazdaság szocialista átalakításáért folytatott harcban. 1949, kiadja a Román Munkáspárt, 25.) és a kollektív gazdaságok minta-alapszabályzatában (Statutul Model al Gospodariei Agricole Colective - pentru cursurile active de partid. 1950., Editura Partidului Muncitoresc Roman, 4.) keresendők, melyek szerint kulák nem lehet kollektív gazdaság tagja.

Az eljárásmód

Hivatkozás, érvelésmód

A kizártak kérvényeikben leggyakrabban a falu lakosságára, és/vagy a kollektív gazdaság tagságára hivatkoznak, mint olyan közösségre, amely igazolni tudja állításaikat. Ezzel egybecseng az egyik nyilatkozó állítása, hogy a kis létszámú faluban erős rokoni kapcsolatok léteztek (....interjú ). Létezett egy szolidaritás a kizártakkal, ennek legszebb példái a Kuti Károly kérvényében említett 70 kollektív tag aláírása, illetve a Pethő Jánosné kérvénye után következő 72 aláírás, valamint a kollektív gazdaság párt-alapszervezetének pozitív véleményezése és felelősségvállalása a kizártakért. Ezen kívül a kollektív gazdaságba elsőként vagy az elsők között való belépésre, a kollektív gazdaságban végzett odaadó munkára hivatkoznak.

Egy személy (Kuti Kálmán), a 4 kérvénye közül az egyikben a kommunista nyelvezetben előforduló pozitív tartalmú elemeket sorakoztat fel (MNSZ-ben folytatott tevékenységét, béke harcosságot, agitációs munkát, gyerekei demokratikus szellemben nevelését stb.), a kollektív gazdaság alapszervezete nem ír ezekről.

Egy másik személy (Kuti Károly) a Román Népköztársaság alkotmányának 77. szakaszára hivatkozik, mint olyanra, amely előírja mindenki számára a munkához való jogot.

A kollektív gazdaságba való belépés okairól két esetben írnak. Egy személy (Kuti Kálmán) a szétaprózódott földterület egy falu határában való egyesítéséért, egy másik (Nemes Kálmán) pedig a túlzottan soknak érzett munkától való megszabadulásért lépett be a kollektív gazdaságba.

A szóbeli közlések szerint a kérvényeket írók közül legalább ketten (Kuti Kálmán és Kuti Károly) kényszer hatására léptek be a kollektív gazdaságba, nem írnak igazat, amikor a kollektív gazdaságba való önkéntes belépésükről írnak (3. interjú A nyilatkozó a két kizárt személy testvére ).

Egy esetben van állampolgári jogok követelésével is találkozunk, Kuti Kálmán egyik kérvényében a választójogi névjegyzékre való felvételét kéri. (Az "osztályellenség" köztül a kulák minősítésüek is nem szavazhattak, nem vették őket fel a választói névjegyzékre ).

Életstratégiák a kizárás után

A kérvényekben két adat van erről. Egy személy egy hizlaldában kapott munkát, mint felügyelő, egy másik pedig Gyergyóban talált munkát. A szóbeli közlések szerint voltak, akik a községközpontban, Ákosfalván a második világháborúban felrobbantott híd újjáépítésénél dolgoztak, mások a bodoni erdőben favágómunkát végeztek, amiért hulladékfa volt a fizetség. Egyesek a koronkai gombatenyésztőnél, a marosvásárhelyi cukorgyárnál kaptak munkát, voltak, akik Gyergyóban egy hizlaldánál helyezkedtek el, ki mint szalmarakodó munkás, ki mint pénztárnok. Innen haza csak hétvégenként jártak. Általában gyengén fizetett munkahelyekként emlékeznek vissza ezekre, amelyeket átmenetinek tekintettek. A Gyergyóban dolgozók emellett még egész héten a családjuktól távol kellett tartózkodjanak.

Volt olyan személy, Pethő János, aki a kollektivizáláskor minden felszerelését és állatállományát becsületesen beadta a megalakuló kollektív gazdaságba, és lelkiismeretesen dolgozott a kollektív gazdaságban. A kizárását igazságtalanságnak érezte, sérelemként értékelte, hogy hibátlan magaviselete ellenére kizárták a kollektív gazdaságból. Ezért a kizárás után nem költözött vissza a faluba, Marosvásárhelyen telepedett le (1. interjú).

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt április 16.

1944

Második világháború: a brit–amerikai szövetséges légierő bombázza Belgrádot, 1100 ember hal meg.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő