Megkezdődik a szovjet csapatok részleges kivonása Magyarországról.Tovább
A „sportbéke” vége
FTC–MTK–Újpest perek a negyvenes évek elején
A két világháború között az MLSZ volt a jogtulajdonosa a nemzetközi labdarugó mérkőzéseknek. Mivel azonban saját pályája nem volt, a szövetség egyedi mérlegelés után, mindig valamelyik klubot kérte fel a mérkőzés megrendezésére. A három csapat 1934-ben megállapodást kötött egymással, hogy ezen nemzetközi mérkőzéseket követően, attól függetlenül, hogy azokat hol rendezik, egymást között 2/5–2/5–1/5 arányban (FTC–MTK–Újpest) osztják el a mérkőzés jegybevételét. A megállapodás egészen 1940-ig minden probléma nélkül érvényben volt...
A Budapesti királyi Ítélotábla ítélete az FTC-nek, az MTK és az Újpest elleni perében
1942. március 28.
A Budapesti királyi Ítélőtábla ítélete az FTC-nek, az MTK és az Újpest elleni perében.
P. VI. 532/1942/12. szám.
A MAGYAR SZENT KORONA NEVÉBEN!
A BUDAPESTI KIRÁLYI ÍTÉLŐTÁBLA
dr. Mádai László budapesti ügyvéd által képviselt Ferencvárosi Torna Club budapesti (Üllői út 129.) egyesület felperesnek, ifj. dr. Kozma Jenő budapesti ügyvéd által képviselt Magyar Testgyakorlók Köre budapesti (Hungária körút 110) egyesület I. rendű és dr. Bíró Sándor újpesti ügyvéd által képviselt Újpesti Torna Egyesület újpesti (Megyeri út 56.) egyesület II. rendű alperes ellen szerződés hatálytalanítása és járadékai (perérték 5000 pengő) iránt a Budapesti királyi Törvényszék előtt indított és ugyanott az 1941. évi november hó 11. napján 4. P. 36303/1941/9. szám alatt hozott ítélettel elintézett perében, felperesnek az 1941 évi december hó 27. napján 10. sorszám alatt beadott fellebbezése folytán, 1942. évi március hó 28. napján befejezett szóbeli tárgyalás alapján, az alul megjelölt napon meghozta a következő végítéletet:
A királyi ítélőtábla a királyi törvényszék végítéletét megváltoztatja és a peres felek között 1934. évi augusztus 7-én létrejött és F/1 jel alatt nem kifogásolt másolatban becsatolt szerződés hatályát az 1941 évi május hó 1. napjával megszűntnek nyilvánítja.
Kötelezi a másodrendű alperest, hogy a felperesnek az eddig felmerült elsőbírósági és fellebbezési eljárási összes költség fejében 650, azaz hatszázötven pengőt 15 nap alatt a felperes ügyvédje kezéhez megfizessen.
Indokok:
I. [pont]
A királyi ítélőtábla a tárgyalás és bizonyítás anyagának helyes mérlegelésével megállapított tényállást, ítélkezése alapjául teljes egészében elfogadta.
Ebből a tényállásból kiemeli, hogy a felperes és az alperesek között 1934. augusztus 7-én létrejött, az F/1 jelű másolatban foglalt szövegu megállapodás szerint a felek abban egyeztek meg, hogy bármelyik szerződő egyesület pályáján akár a Magyar Labdarúgó Szövetség, akár bármelyik labdarúgó alszövetség által rendezendő, mindennemű labdarúgó mérkőzés pályabérét egymás között olyképp osztják fel, hogy a pályabérnek 2/5 részét a felperes, 2/5 részét az I. rendű és 1/5 részét a II. rendű alperes kapja. A szerződés 1939 január hó 31-én bármelyik fél részéről felmondható volt, a felmondási jogot azonban egyik fél sem gyakorolta, minek folytán a megállapodás hatálya további öt esztendőre, azaz 1944. év július hó 31. napjáig meghosszabbíttatott.
A fentiek szerint egymással szerződött három fél közül az I. rendű alperes (akivel szemben egyébként a per elállás következtében még az elsőbíróság előtt megszűnt) 1941. május 1-jétől kezdve elvesztette annak a lehetőségét, hogy sportpályáján bárminemű mérkőzés tartható legyen, mert a Budapest Székesfővárostól bérelt sportpályára vonatkozó bérleti szerződése 1941. évi május 1-jén lejárt s a bérbeadó a szerződést nem hosszabbította meg.
II. [pont]
A tényállásnak az elsőbíróság ítéletében foglalt és itt kiemelt részei szerint a hatálytalanítani kért szerződés három olyan szerződő fél között jött létre, amelyek mindegyik azonos célú s azonos működést kifejtő sport egyesület lévén, a labdarúgó szövetség által rendezendő mérkőzések pályabéreire nézve a versenyt egymás között kiküszöbölték azzal, hogy eltekintettek attól, hogy a pályabért mindig az az egyesület kapja, amelynek pályáján a mérkőzést lejátsszák és abban egyeztek meg, hogy a bármelyik egyesület által igényelhető pályabért egymás között a szerződésben megállapított kulcs szerint felosztják.
Nem lehet kétséges, hogy ennek a kulcsnak a megállapítása, sőt egyáltalában a kereseti szerződés megkötése, ama feltevés mellett jött létre, hogy a szerződő felek mindenikének meg van a lehetősége arra, hogy pályáján labdarúgó mérkőzéseket játszhassanak le, s hogy ebből a szempontból a labdarúgó sport életében mindenik szerződő félnek megfelelő súlya van.
Nem lehet vitatni azt sem, hogy a felperesre, de a szerződő felek mindenikére nézve lényegesnek kell minősíteni azt a körülményt, hogy ügyleti ellenfelei a szóbanlevő kérdésben (a mérkőzéseknek melyik pályán való megtartására nézve) versenyezhetnek-e vele, mert hiszen éppen ez a lehetőség tette szükségessé és reájuk nézve gazdaságilag is ésszerűvé a pályabérek bizonyos kulcsszerű felosztására vonatkozó fenti megegyezést.
Azzal, a mindenik fél hibáján kívül eső, időközi változással tehát, hogy a szerződő felek közül az egyiknek (I. rendű alperesnek) a fenti értelemben vett versenytársi minősége megszűnt, - a szerződés tekintetében oly lényeges feltevés hiúsult meg, amely nélkül a felek a kereseti szerződést nem kötötték volna meg.
Minthogy pedig a bírói gyakorlatban kialakult jogszabály az, hogy a szerződés hatályát veszti, és ennélfogva attól bármelyik fél visszaléphet, ha valamely lényeges feltevés amely nélkül a felek az ügyletet meg sem kötötték volna, - utóbb meghiúsult, vagy tévesnek bizonyult, - az adott esetben a felperes törvényes jogával élt akkor amidőn a kereseti szerződés hatálytalanítását kérte.
Ezek alapján téves az elsőbíróságnak az a jogi felfogása, hogy a szerződés tekintetében egyetlen lényeges feltevés sem hiúsult meg, miért is a keresetet elutasító ítéletét meg kellett változtatni, és a fent idézett szerződés hatályát megszűntnek kellett nyilvánítani.
A királyi ítélőtábla a kereseti szerződés hatálytalanításának kezdő időpontját 1941. évi május hó 1. napjában állapította meg, mert ez az az időpont, amikor az egyik szerződő fél (az I. rendű alperes) versenytársi minőségét annak következtében, hogy pályabérlete megszűnt, - elvesztette.
III. [pont]
II. rendű alperesnek az eljárás költségeiben való marasztalása, a Pp. 425. és 508. -ain alapul.
A feleknek a fellebbezési eljárásban tett előadásai tekintetében a királyi ítélőtábla a Te. 22. -a értelmében az iratok tartalmára utal.
Budapest, 1942. évi március 28-án.
dr. Tribusz Gábor s. k. királyi ítélőtáblai tanácselnök.
dr. Kőházi Endre s. k. királyi ítélőtáblai bíró, előadó.
dr. Czerman András s. k. III. fiz. csop. jell. felr. kir.
Ezt a határozatot a bíróság dr. Mádai László felperesi és dr. Biró Sándor II. rendű alperesi ügyvéd jelenlétében 1942. évi március hó 28. napján kihirdette. dr. Tribusz Gábor tanácselnök dr. Gorzó András tanácsjegyző jegyzőkönyvvezető.
Az irat korabeli gépi technikával másolt, gépelt szöveg, végén pecséttel. A kiadmányt
[Lombordy?] segédhivatali tisztviselő ellenjegyezte.
BFL VII-1-d-532/1942 (Budapest Főváros Levéltára - Budapesti királyi Ítélőtábla - Peres iratok 532/1942)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 25.
1989
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő