„… szeretnék már a fenébe menni – de nem lehet” – Három levél az Országos Széchényi Könyvtár Irattárából

Mi köze volt egymáshoz a magyar oktatófilmgyártás úttörőjének, a Természettudományi Múzeum volt főigazgatójának és egy sikeres szülészorvosnak, név szerint Geszti Lajosnak, Ernyey Józsefnek és Schey Gézának? Erre is választ kapunk az Országos Széchényi Könyvtár Irattárában található alábbi levélváltásból, amely érdekes adalékul szolgál a személyes kapcsolatok első világháború alatti alakulásához.

Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) vezetősége – valószínűleg német minta alapján – 1914 augusztusában döntést hozott egy háborús gyűjtemény létrehozásáról azzal a szándékkal, hogy a háborúra vonatkozó valamennyi dokumentumot

. 1914. szeptember 2-án már gondosan megfogalmazott levelekben kérték Budapest Polgármesteri Hivatalától, a Magyar Királyi Államnyomdától és a bécsi Hof- und Staatsdruckereitől, hogy küldjenek a háborúval kapcsolatban kibocsátott dokumentumaikból az OSZK részére. Megfogalmazásuk szerint„a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárának egyik főtörekvése a jelenlegi háborús állapotra vonatkozó mindennemű nyomtatványt lehető teljes sorozatban összegyűjteni, és mint a mostani idők nagybecsű történelmi emlékeit a jövendő számára ."

A gyűjtési szenvedély a háborús évek teltével sem lankadt. A Könyvtár vezetősége a háborús gyűjtemény gyarapítását a békeszerződés megkötéséig folyamatosan elsődleges fontosságúnak tekintette, a könyvtár költségvetését ennek teljesen alá is rendelte. Valamennyi hadviselő országból gyűjtöttek anyagokat (különmegbízottjaik útján költségeket nem kímélve nemcsak a szövetséges, hanem az ellenséges államokból is folyamatosan vásárolták a háborúval kapcsolatos dokumentumokat). Kezdetben a gyűjteményt a Levéltári Osztály kezelésére bízták, azonban 1916-ban már önálló osztályt szerveztek köré, amit a háború elvesztése után, 1920-ban megszüntettek. Anyagát ezután a Nyomtatványi Osztályra bízták, majd 1922-ben a gyűjtemény önálló naplóit lezárták, gyarapítását befejezték. Az egykori gyűjtemény történetét 2014-ben önálló kötetben

az Országos Széchényi Könyvtár és a Gondolat Kiadó jóvoltából, a könyv kéziratából azonban kimaradt három érdekes levél, amelyek a gyűjtemény gyarapítása során születtek 1918-ban.

Mi köze volt egymáshoz a magyar oktatófilmgyártás úttörőjének, a Természettudományi Múzeum volt főigazgatójának és egy sikeres szülészorvosnak, név szerint Geszti Lajosnak, Ernyey Józsefnek és Schey Gézának? Napjainkban a személyes kapcsolati hálók felderítését aránylag egyszerűen elvégezhetjük a közösségi oldalak segítségével. Múltbeli személyek esetén ez az eszköz értelemszerűen nem áll rendelkezésünkre, így sok esetben csak a vak véletlenen múlnak bizonyos felfedezések. Esetünkben a fenti kutatás során kézbe vett irattári anyag volt árulkodó, mely az Országos Széchényi Könyvtár Irattárának 1918/143-as jelzete alatt található.

Ha már nevesítettem a levélváltás három szereplőjét, a levelek közlése előtt illik őket részletesen bemutatni.

Geszti Lajos 1885. január 25-én született Gamáson. 1911-ben szerzett földrajz-biológia szakos tanári oklevelet. Az első világháború kitörésekor bevonult a 32. császári és királyi gyalogezredhez, majd 1914 novemberében áthelyezték a 29. honvéd gyalogezred állományába. Az ezred emlékkönyvének tanúsága szerint 1915. január 10-ig a szerb hadszíntéren harcoltak. Ezt követően áthelyezték őket az orosz frontra, ahol 1918. március 28-ig küzdöttek, majd az olasz hadszíntérre kerültek, és ittfejezték be a háborút. Geszti Lajos 1918 novemberében tartalékos hadnagyként szerelt le. A háború után tanárként, majd oktatófilm-készítőként dolgozott. 1956-ban

.

Ernyey József születési adatai kapcsán ellentmondanak egymásnak a lexikonok. Nem tudjuk, hogy Felsővesztényen vagy Bélaudvarnokon született, ahogy azt sem, hogy 1869-ben vagy 1874-ben. A Magyar Katolikus Lexikon szerint 1889-ig Nyitrán a piarista gimnáziumba járt, ahol hat osztályt

. Az 1883. évi XXX. törvény szerint a gimnázium nyolc évig tartott és az elemi iskola négy éve után legalább kilenc évesen lehetett . Ennek megfelelően 1889-ben 15 vagy 16 éves volt. Ha a Magyar Katolikus Lexikon adatai helytállóak, akkor valószínűbb az 1874-es születés. Abban már megegyeznek a források, hogy 1889 és 1892 között gyógyszerészgyakornok volt, majd sikeres gyógyszerészeti vizsgát tett. Több évi praktizálás után Budapestre került, ahol az állatorvostudományi főiskola, majd a budapesti tudományegyetem hallgatója lett. 1903-ban a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályára került gyakornokként. 1910-ben segédőrré léptették elő. 1919-ben már múzeumi őrként, majd 1923-tól 1929-ig a Nemzeti Múzeum szervezetébe tartozó Széchényi Könyvtár könyvtárosaként dolgozott. Ezt követően lett az Éremtár megbízott igazgatója. 1934-ben igazgatóként átkerült a Természettudományi Múzeumba, majd 1935-ben főigazgatóvá nevezték ki. 1937-ben nyugdíjazták, s végül 1945-ben hunyt el. Tudománytörténeti kutatásaival maradandó nyomot hagyott a magyar tudományos életben.

Schey Gézáról jóval kevesebbet sikerült kideríteni. 1888-ban Nagyszentmihályon született. Az első világháború alatt mint ezredorvos teljesített szolgálatot, sajnos azonban nem lehet tudni, melyik ezrednél. A Geszti Lajos kapcsán hivatkozott 29-es honvédok emlékkönyvében nem szerepel, így feltehetően nem ott szolgált. Eredetileg szülészorvos volt, és a leszerelést követően a Weisz Alice kórház szülészeti osztályán dolgozott főorvosként. 1938-ban

.

1918. február 1-én Geszti Lajos főhadnagy az alábbi személyes hangvételű levelezőlapot küldte Budapesten dolgozó barátjának, Ernyey Józsefnek (a helyesírást a maihoz igazítottuk).
 

„'918. febr. 1.

Kedves Ernyey barátom!

Leveledre íme a válasz. Schey Géza főorvos minden pillanatban szívesen odaadja a képeket vagy lemezeit. Írhatsz neki, ha akarsz. Itt van Kraljevoban. Szabadságra f. hó végén vagy március elején megy. Ő legalábbis azt mondja, és ha engedik, megy is. Mi újság arrafelé? Veronkának sok üdv. Mikor jössz ismét erre? Én magam is szeretnék már a fenébe menni – de nem lehet. Isten veled, szíveskedj üdvözölni nevemben is Verát.

Téged tisztelettel köszönt készséges híved

."

Jelzet: Országos Széchényi Könyvtár Irattára 1918/143. – Eredeti, kézzel írt, aláírással.

 

 

Az aktában további két levelet olvashatunk. Ezek közül az elsőt Sebestyén Gyula, az első világháborús gyűjtés ügyében illetékes osztályigazgató küldte Geszti Lajosnak.

„Nagyságos Geszti Lajos főhadnagy úrnak, Kraljevocs. és kir. hadtápposta.

Ernyey József, n. múzeumi segédőr úr közölte velünk, hogy Nagyságod szíves volt Schey Géza főorvos úrtól kieszközölni, hogy háborús felvételeit másolatok készítése céljából rendelkezésünkre bocsássa. Őszinte köszönetünket van szerencsém tolmácsolni nagyságodnak szíves fáradozásáért és közbenjárásáért s kérem, hogy háborús gyűjteményünket továbbra is jóindulatú támogatására méltatni kegyeskedjék.

Kiv. tisztelettel.

1918. III. 22.

M. N. M. K.

Jelzet: Országos Széchényi Könyvtár Irattára 1918/143. – Eredeti, kézzel írt, aláírással.

 

Erre a levélre már a megkeresett Schey Géza válaszolt.

„Kraljevo '918. IV. 22.

Nagyságos Osztályigazgató Úr!

A Kt. 143/918 számhoz van szerencsém értesíteni, hogy amint Pestre jövök, az összes negatívjaimat készségesen rendelkezésükre bocsátom. T. i. Pesten vannak elcsomagolva. A dátumot sajnos nem közölhetem, de annak idején értesíteni fogom.

Kiv. tisztelettel:

Jelzet: Országos Széchényi Könyvtár Irattára 1918/143. – Eredeti, kézzel írt, aláírással.

 

Mi derül ki ebből a három levélből? Geszti Lajos és Ernyey József szoros barátságban voltak, Ernyey a szolgálati helyén is meglátogatta Gesztit. Az említett Veronka talán felesége, esetleg húga volt Ernyeynek, mindenesetre Geszti számára is fontos személy volt. Ernyeynek Schey Gézával is lehetett valamilyen kapcsolata, hiszen valahonnan tudomást kellett szereznie annak fényképgyűjteményéről, de e kapcsolat eredete nem derült ki. Schey Géza és Geszti Lajos egy helyen állomásoztak, azonban a 29-esek emlékkönyve szerint nem egy ezredben. A mindhárom levélben szereplő Kraljevo is érdekes mint helyszín. Ez a város ugyanis Szerbiában van.  A 29-es honvédek 1918. március 28-áig a Kárpátokban állomásoztak, utána utaztak csak a déli frontra, míg a levelek közül az első kettő 1918. február 1-i, illetve március 22-i datálású. Az ellentmondás jelenlegi ismereteim szerint nem feloldható.

Maga a levélváltás az Országos Széchényi Könyvtár egykori első világháborús gyűjteményével kapcsolatban nem hordoz sok hozzáadott információt ismereteinkhez. A személyes kapcsolatok háború alatti alakulásához azonban érdekes adalékul szolgál.

 

 

Ezen a napon történt április 02.

1927

Prohászka Ottokár magyar püspök, író, akadémikus (*1858)Tovább

1936

Csukás István magyar író, meseíróTovább

1945

Apor Vilmos győri püspök mártírhalála (*1892)Tovább

1946

Koltai Lajos magyar operatőrTovább

1963

Az MSZMP PB határozata a felsőoktatási felvételi rendszerről. A döntés értelmében formálisan megszünt az egyetemi felvételin a származás...Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – II.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg egy másik művében –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának fő témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 6. szám első írásának szerzője, Tóth Judit azt mutatja be Tótkomlós példáján keresztül, hogy miként zajlottak le a Rákosi-korszakban a mezőgazdasági versenyek, és azok milyen szerepet töltöttek be az 1950-es években. Katona Klára rendőrségi iratok segítségével illusztrálja, hogyan élte meg a parasztság a konszolidálódó Kádár-rendszerben a téeszesítés befejezését. Tóth-Bartos András a magyar kormány 1940–1944 közötti észak-erdélyi birtokpolitikáját jellemzi, kiemelve, hogy a fő cél az erdélyi magyarság gazdasági pozíciójának megerősítése volt. Az ArchívNet alapvetően 20. századi, ritkább esetben a 19. század második feléből származó forrásokat közöl, ezúttal azonban kivételt teszünk Hegedűs István 18–19. századi forrásokat feldolgozó írásával. E dokumentumközlés ugyanis rávilágít a 20. századi magyar agrárkérdés történeti előzményeire. Nem kapcsolódik a tematikához, de érdekfeszítő a szám utolsó két írása is: Cseh Valentin a csepeli kikötőkomplexum működésének első időszakát vizsgálja, míg B. Stenge Csaba a Németországot megszálló amerikai csapatok és a menekült magyar nők kapcsolatának 1945 nyarán keletkezett verses emlékét idézi fel.

Budapest, 2019. december 20.

A szerkesztők