Levelek a cserkészetről

avagy: intés az „udvari történetírás” ellen

„az 1922-es második dunavecsei táborban például előadtuk „Az ember tragédiája” bevezető színét. Minden különösebb előkészület nélkül, egyetlen olvasópróbával. Felejthetetlen élmény volt, amikor a tábortűztől alulról megvilágított hatalmas fák alól innen is onnan is felhangzottak a Tragédia bevezető sorai: „Dicsőség a magasban Istenünknek, Dicsérje őt a föld és a nagy ég...” és így tovább végig az egész szín szövege. Maga Karácsony is bevallotta utólag, hogy soha a Nemzeti előadásain nem érezte azt a mély áhítatot, valósággal megrázkódást, ami ekkor elfogta.”

Dr. Kertész Endre Gergely Ferencnek

Makó, 1992. szeptember 14.

 

Mélyen tisztelt Tanár Úr,

mióta az ön A magyar cserkészet története 1910-1948. c. könyvét olvastam, amióta tudomásomra jutott, hogy a magyarországi zsidó cserkészcsapatokat 194l-ben (azóta már tudom, hogy, dátumszerűen már Teleki Pál halála után) zavarták széjjel, engem intenzíven foglalkoztat az az aljasság, hogy ezt a tényt Tanár Úr könyvén kívül - valamennyi újonnan megjelent magyar cserkészet története egyszerűen nem említi. Eltitkolja.

Azért, ha meggondolom, bizonyos mértékig vigasztaló is az a tény, hogy „nagyjainknak" lelkiismeret furdalását igazolhatja esetleg ez a hallgatás.

Esetleg...

Minden esetre szeretném tudni, hogy annak a bizonyos feloszlató dekrétumnak (a szót latin helyesírás szerint választottam el) ki/ki(k) volt(ak) az aláírója/i?

Sokkal jobban érdekelne azonban az, hogy vajon odafent a Szövetségben szóba került-e egyáltalán a dolog? S legfőképpen: felvetette-e már valaki ennek jóvátételi kötelességét?

Azt hiszem nem. Sőt véleményem szerint, az egészet ma is teljes nézetazonosságú egyetértés kísérné. Mármint a zsidó csapatok kiközösítését, ha ez aktuális lenne. Természetesen, a másik szövetséghez történt csatlakozásuk révén ez már nem aktuális ma. Mellékelem Tanár Úr részére ez ügyben elküldözött eddigi megkereséseimet, amelyekre - Dr. Máriaföldy Márton történelemtanár, a Délvilágban megjelent „Búr kalap, liliom" cikksorozat (a magyar cserkészet rövid története) íróján kívül - „odaföntről" érdemben senki nem válaszolt. Máriaföldy is közölte, hogy felszólításomra megvette Tanár Úr könyvét, amelyből igen nagy meglepetéssel értesült az zsidó cserkészcsapatokkal történtekről. Időközben véletlenül kezembe került a Ragyogj cserkészliliom-nak 1941-ben kelt első kiadása, amely szintén nem szól ezekről az akkor friss dolgokról.

A közelmúltban járt Makón, a jelenleg Kanadában élő, Dr. Matyasovszky Zsolnay Miklós, - „Matya bá" - aki, kiscserkészeinkkel elbeszélgetve, elmondta, hogy alapító tagja a mai Magyar Cserkészszövetségnek, viseli az alapítóknak kijáró érmet. Az jutott eszembe, hogy olyan emberel állok szemben, akinek, pont fentiek miatt, szava van a Szövetségben és tekintélye is. Megemlítettem neki az 1941-ben történteket, mire azonnal beugrott nála az elhárító reflex, és azzal vágta el mondanivalómat, hogy ezek a dolgok „nem érdeklik" a mai gyerekeket.

Szerintem igenis érdekelnék őket, ha hallottak volna róla. Egyébként kísértésben vagyok, hogy elmondjam nekik, majd megkérjem őket: írnák meg pár sorban - szem előtt tartva a 4. cserkésztörvényt - mi a véleményük a történtekről, majd a gyerekek véleményét küldeném meg - az eddig érdemben nem reagáló - Magyar Cserkészszövetség vezetőségének. Ezután „Matya bá" javasolta: beszéljük meg ezeket négyszemközt. Nos, ezt a beszélgetést azzal kezdte, hogy ő egy beadványban ellenezte annak idején a zsidó csapatok feloszlatását, amely beadványának szövege ÖNNÉL (!) van.

Kíváncsi volnék rá, hogy valóban Tanár Úrnál van-e Matyasovszky úr beadványának szövege és, hogy az lényegében mit tartalmaz?

Ugyanis!

A következő félmondatában biztosított arról, ami ilyen beszélgetések kapcsán mindig obligáte előkerül, hogy ti. az ő csapatukban is volt annak idején ennyi meg ennyi zsidó fiú, akikkel nem éreztették ilyen voltukat, stb.

Amit viszont ezután mondott, az az általa eddig hangoztatottaknak merőben ellent mond. Elmesélte ugyanis, hogy Kanadában azelőtt a nem-zsidó érdekeltségű bankokban zsidót még takarítóként sem alkalmaztak, bár ott nem is volt zsidótörvény.

Szerintem - lehet, hogy túlérzékeny vagyok ezen a vonalon ... - ennek az volt az értelme, mi szerint: mit ugrálok én zsidó cserkészek egykori kitagadásával, amikor Magyarországnál sokkal nagyobb államok így bántak a zsidó polgáraikkal.

Arra nem tett ígéretet, hogy a témát a Cserkészszövetségben szóba hozza. Erről ennyit.

Amennyiben Tanár Úr kérdéseim valamelyikére választ tud adni, várom szíves válaszát és - ismeretlenül is - további sikeres kutatásokat kívánok - amint Tanár Úr kutatási profilját felfedezni vélem - az ifjúsági mozgalmak történetében. Publikációit figyelemmel szándékozom kísérni.

 

Őszinte tisztelettel és szívélyes üdvözlettel: Dr. Kertész Endre

 

Makó, 1992. szeptember 14.

 

Gépirat, sajátkezű javításokkal és teljes aláírással.

 

Ezen a napon történt december 19.

1905

Megalakult a Feministák Egyesülete. A Huszadik Században írták, hogy a nőmozgalom „mindenképpen küzd a jótékonyság ellen”. Har-colnak...Tovább

1945

Ausztria másodszor válik köztársasággá

1958

A KISZ KB díszünnepséget rendezett a KIMSZ megalakulásának 40. évfordulója alkalmából. Ettől kezdve a baloldali ifjúsági szervezetek XX....Tovább

1984

Nagy-Britannia és Kína egyezményben (Kínai–Brit Visszacsatolási Megállapodás) rögzíti Hongkong átadását Kínának 1997. július 1-jei...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 17 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

„A demokrácia ez évi feladatai között ott van az egyház és a népi köztársaság viszonyának rendezése. Meg kell szüntetni azt a tarthatatlan állapotot, hogy a magyar nép ellenségeinek zöme az egyházak, elsősorban a római katolikus egyház palástja mögé búvik.” Rákosi Mátyás, a Magyar Kommunista Párt főtitkárának 1948. január 10-én elhangzott szavai nem hagytak kétséget afelől, hogy a fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig – mint minden vélt vagy valós ellenfele esetében – annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. A katolikus egyház megosztása és a hívők elbizonytalanítása érdekében létrehozták a rendszert hűen kiszolgáló ún. békepapi mozgalmat, majd a diktatúra egyházpolitikai programja végrehajtása céljából az Állami Egyházügyi Hivatalt.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Az MSZMP KB 1958. július 22-i határozata ennek szellemében vonta le a következtetést: „a szocializmus építésének korszakában az egyházak még hosszú ideig fennmaradnak, ezért megsemmisítve a klerikális reakció ellenforradalmi kísérleteit, az egyházakkal pozitív együttműködésre törekszünk.” A Kádár János pártfőtitkár nevével fémjelzett korszak egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Ez vezetett a Vatikán és a magyar kormány közötti 1964-es Részmegállapodás megkötéséhez. A megegyezés tovább erősítette a nyugati körökben „liberálisnak” tartott kádári Magyarország pozitív imázsát, a magyar katolikus egyháznak pedig – bár érdemben nem javított helyzetén – a püspöki székek betöltése révén lehetőséget nyújtott az építkezésre. Jóval később, az 1980-as években, a szocializmus válsága közepette a Kádár-korszak egyházpolitikája defenzívába kényszerült, az évtized végéig pedig teljesen összeomlott.

Az ArchívNet idei 5–6. összevont számának fő témája tehát: „Egyház és vallás a kommunista diktatúrában”. „Technikai” okok miatt az összeállítást két önálló részre kellett bontanunk. Így az első öt írást tartalmazó 5-ös szám 2018. december 17-én, míg a 6-os 2018. december 29-én jelenik meg.

Budapest, 2018. december 17.

A szerkesztők